Fidesz-Sólyom, Sólyom-Fidesz, figyelj magyar!!!  

Gondosan tervezett, durva provokációval indult a 2006-os év.

[Hozzáfűzéseim lentebb.]

Sólyom László évnyitó beszéde színtelenségével is sokaknak volt szemet szúró, a nemzetben gondolkodók számára pedig szembeköpõen sértõ. A köztársasági elnök zászló nélkül olyan, mint az ország elnök nélkül, így a zászlóügy érthetõen kavart vihart.

A történeti elõzményekrõl azonban nem esett szó: Göncz Árpád magyar-izraeli, baráti kézfogása egy zsinagógában piros-fehér-zöld zászló elõtt; Mádl Ferencnek a 2004-es szilveszteri beszéde a szégyenletesen emlékezetes december 5-i népszavazás után, amiben maga a köztársasági elnök volt (szürke eminenciásként) a hazaáruló. Mádl mögött még volt nemzetiszín zászló, bár sokan ma sem tudják, hogy a tények ismeretében épp az elnök úr volt illetlen a zászlóhoz.

Ennek egyenes folytatása lett a 2006-os naptári évet nyit ó (kampánynyitó) Sólyom-beszéd, amelyben csak a valós nemzeti összefogásról nem esett szó. "Gondolatok a nemzethez", ha ez mostanában érettségi dolgozat témája lehetett volna, az elnök úr 7 perces beszéde bizonyára azon is megbukott volna.

Amerikában divat, hogy ne mondjam: mánia a zászló. Reagan, a mogyorós Carter, a fuvolás Clinton, de még a dislexiás Bush is elképzelhetlen zászló nélkűl.

Többet mondok. Még Gyurcsány is megtűri a háromszín kárpitot.

Elnökünk rászolgált arra, megtudja az Ország milyen madár a sólyom. Egy szorgalmas magyar elkészítette személyiségrajzát - több tanulmányban. Ezek levelezőlistákon röpködnek. Csokorba fogom szedni őket!

A hanukkázás is eszembe fog jutni. No meg az alkotmánybírósági daliás idők, az igazságtétel körűli jogi csürcsavarok, a Göncz - Sólyom - Solt - Györgyi véd és dacszövetség.

A tudósítások alig szóltak arról, hogy a zászló nélküli újévi beköszöntõ után a négy parlamenti párt árnyalati különbséggel, de kedvezően méltatta a beszédet. Mást nem is tehettek a maguk választotta elnökkel, egyébként a visszahívását kellett volna kezdeményezniük. Ha Sólyom szól a terjedõ hazaárulózásról, csak azt feledi, hogy õt magát is egy hazaáruló parlament választotta e dicstelen szerepre.

A közelmúlt történelmi amnéziája kell ahhoz, hogy ne vegyük észre, miként és mit beszéltek az Elnöki Tanács elnökei (Dobi István, Losonczi Pál) a vörös és a nemzetiszín zászló elõtt. Göncz, Mádl és Sólyom tették-teszik ugyanezt immár kék, sárga eurocsillagos lobogó árnyékában, amikor a nemzetiszín zászlót lehet mellékesként kezelni, vagy éppenséggel mellõzni is.

Sólyom mentségére szolgáljon, a beszéd kapcsán úgy zúdult személyére a kritika, hogy a véleményt formálók nem tudhatták (vagy nagyon jól sejtik), valójában kinek az ötlete volt a nemzeti zászló sutba dobása, és miféle tanácsadók szalmabábuja a köztársasági elnök. 

A nemzetiszín zászló nélküli újévi beszéd kétségkívül figyelem- felkeltõ volt, egy jó fogás ahhoz, hogy a választási kampány nyitánya lehessen. Az államfõt nemrég úgymond a Fidesz juttatta e magas pozícióba, s most õ veszi hóna alá a pártot. Fidesz-Sólyom, majd Sólyom-Fidesz, ez a sorrend ebben az adok-veszek kapcsolatban, amit egy újabb lépés követett a Fidesz részérõl, amikor az idézett Sólyom- beszédet pártfogásába vette

„Értelemszerû, hogy egy emelkedett beszéd minden emberhez, minden magyarhoz közvetlenül szólt, õszinte és szép beszéd volt” – nyilatkozta Halász János, a Fidesz szóvivõje, Debrecen méltatlan képviselõje). A Fidesz-Sólyom-Fidesz ív az emberek feje fölötti pártsemlegesnek vagy civilnek is gúnyolt politizálás csúcsa. A Sólyom-beszéddel megtörtént a politikai érdeklõdés felkeltése, tehát igazi kampánynyitó volt. A beszéd után egy héttel került sor Debrecenben a Fidesz elsõ nagygyûlésére. A Sólyom-féle zászlóügy le fog csendesedni, a Fidesz „ügye” pedig duzzadni fog.

Így van tervezve. „VÁLTOZÁS 2006” – ez a jelszó. Ez lesz a becsapása annak a tízezernyi magyarnak, aki véget nem érõ sorban zarándokolt a debreceni Fõnix csarnokba, zsúfolásig megtöltve azt. Õk a változást remélõ, jószándékú magyarok, akikhez még több millióan tartoznak ebben az országban. Sikerül e ekkora tömegeket újra és újra megtéveszteni a változás jelszavával, holott a változást ígérõk mindig a korábbi rezsim ügynökei. Az egymást követõ kormányok hazaáruló politikája töretlen és folyamatos.

A debreceni emberáradat a teljes magyarságot képviselte, a munkanélkülitõl az egyetemi tanárig, az állástalan diplomástól a kisnyugdíjasig. Valóban változást remélnek, és tudatlanságukkal saját sírásóik lehetnek! A politika végtelen aljasságának áldozatai. Akik a fától nem látják az erdõt, debreceniek, akik éppen a debreceni hazugságokat nem akarják észrevenni. A Rákosi korból megtapasztalt voluntarista ország-fejlesztésbõl mit sem tanulva tapsolnak a cívisváros milliárdos beruházásainak, pedig nem mind arany, ami fénylik. És az ország? Miféle rózsaszín szemüveg kell ahhoz, hogy a tönkretett, kifosztott országban, az intézményesített korrupció korában Debrecent bárki is kivételnek higgye?

A Göncz-Mádl-Sólyom triász mögött a hűtlenség írásos vagy titkos
dokumentumai állnak: pártpaktum az elnöklésrõl, a rózsadombi paktum soha be nem vallott, de elnöki szinten
nem is cáfolt ügye, melyet szégyenletes államközi szerzõdések követtek. Nem kevesebb a bizonyíték a Kósa-féle debreceni háttérgarázdaságról sem. A 13 évvel az egyetem végzése után még diplomahiányos Kósa milyen jogon idézi Ady-t: „Most percemberkék dáridója tart” – hacsak nem magára gondol? A debreceni Fõnix csarnokban rendezett 2006-os Fidesznagygyûlés szónoki négyesfogata Kósa-Áder-Semjén-Orbán volt. A Kósa-féle hazugágok ismerete elegendõ ahhoz, hogy átlássunk az est csúcspontját adó Orbán-féle demagógián is, ami a félelem nélküli élet és az erkölcsös gazdaság víziójával a tömegek tapsát váltotta ki. Eközben a sok nemzeti- és narancsszínû zászló Rákay Philip évezényszavára lengett a csarnokban.

A 2006-os évkezdet két eseményének körülményei nagy jelentõségûek: Sólyom-beszéd zászló nélkül és Orbán-beszéd nemzetiszín zászlóerdõvel övezve. Melyik az õszintébb? Ha a köztársaság elnöke valóban a nemzet egység ét testesítené meg, akkor nyilvános szereplésének elengedhetetlen tartozéka a zászló. Ha nincs az elnök mögött nemzetiszín zászló, akkor õszinte a kép, mert pontos tükrét adja a mai magyar közállapotoknak. Az elnökrõl tudtuk, hogy nem pártsemleges, most jelét adta „liberális semlegességének”, azaz a magyar nemzettõl is elhatárolódik. A zászlóerdõ pedig a nagy nemzeti hazugságok kísérõje lehet. Elég lesz-e négy hónap a felismerésig, hogy a nemzeti jelszavak mögött ki a magyar és hogy Orbán is csak magyarkodik?

Dr. Nagy Attila
orvos, közíró