Pál utcai fiúk.

Újra játszik a magyar. Ezúttal nemzetõrösdit. Amúgy magyar módra.

Persze nem tegnap kezdõdött. Már 1999 novemberében végig-süvöltött a magyar rónán a Hír!

"1999. szeptember 24. napján a Fõvárosi Bíróság 8640. sorszámon bejegyezte a Magyar Nemzeti Gárdát."

Hatalmas egy szervezet lehet(ett). Volt "Nemzetõri Parancsnoksága", elnöksége és fõ(!)titkára. [Az "Igazunk" portálján megjelent közleményt nem idézem, csak szemlézem.] A programjuk is grandiózus [volt].

"Nemzetõri parancsnokság: 'összefogja' a hagyományõrzõ nemzetõrségeket és egyéb társadalmi szervezeteket, oktatással, díszegységekkel segíti a történelmi és hagyományõrzõ ünnepségeket, megemlékezéseket."

Na' itt a kutya elásva! A magyar szeret is - akar is összefogni. Úgy, hogy összefog másokkal? Dehogy! Összefog(na) saját markába - másokat! Persze ha e mások hagynák. Abból ugyanis, hogy ebben a dõre igyekezetben minden magyar egyforma, egyenesen következik, egyik sem tûri, hogy mások összefogják! Minden magyar sokat akar markolni, ezért fog keveset, vagy éppen semmit. Nem tudom, Sándor György fõtitkár úr mivel múlatja mostanában napjait. Már nem is érdekes, mert nyakunkon az új hullám.

Kósa Andrásnak a "Hírszerzõben" [2007-08-04] megjelent cikkébõl megtudhatjuk a következõket.

"A Nyírségben megalakult a [N°1] Nemzeti Õrsereg, amely valószínûleg azóta is fedett feladatokat hajtott végre, mert további tevékenységükrõl nem lelni információt."

Most jut eszembe, lehet hogy Sándor fõtitkár csapata is fedett feladatokat hajt végre, azért nem lelni tevékenységükrõl információt.

Ez a fedett feladatvégrehajtás erõsen foglalkoztat, a Domokos Endre János fõtestvér által vezetett "Vér és Becsület Kulturális Egyesülettel" kapcsolatban is. [Tudom, betiltották õket, de maga "Domi" fõtestvér jelentette ki, hogy más alakban újólag feltámadnak megint [mint Lucifer Madách Tragédiájában].

Õk is feketébe öltöznek néha. Olykor - olykor parádéznak is. Olyat azonban, hogy a nemzet õrzése ürügyén bárkit hókon-vágtak volna, vagy emiatt õket érte volna némi könnygáz, gumilövedék, vagy viperatámadás - nem hallottam. Lehet. hogy
erõs fedésben mégiscsak csinálnak valamit? Mig ez nem tisztázódik, nem kapnak "numerót" [N°0]

Kocsis Imrének [Lelkiismeret '88] nem voltak martens bakancsosai. Mégis akkora ramazurit csaptak a Gesztenyés-kertben, hogy vagy ötven hívét verték agyba fõbe és dugták zsuppkocsikba. Dehát ez nem fedett akció volt...

Aztán van a [N°2] "Nemzeti Gárda", amelyet Poszpischek Tamás [neve után gyaníthatóan õsmagyar, sámánok ivadéka] vezérel. Õ is "összefog", de diplomatikusabban fejezi ki magát és közös demonstrációt tervez csupán

a jobbikos Vona Gábor által szervezett [N°3] "Magyar Gárdával", valamint a Papp Lajos szívsebész által alapitott [N°4] "Kárpát Haza Nemzetõrséggel."

E képzõdmények közül a legnyomatékosabb zsidó aggodalom a Vona - féle társulathoz kapcsolódik, mert Jobbikról a zsidók azt hiszik, hogy a Fidesz leányvállalata. Magunk között szólva, én is így vélekedem. [L. Kósa András elemzését a Neményi Net-en.]

Persze vannak kellemetlen felhangok jobbról és mégjobbról is, Fûr Lajos szerepeltetésével kapcsolatban. Hát mit is mondjak? Ha elmondanám, hogy mit mondott [fõügyész koromban] róla Nyilas Sándor az NBH ezredese, biztos beperelne. Inkább nem mondok semmit. Ne szólj szám, nem kell kártérítést fizetnem.

A Lelkiismeret '88 Csoportot [2007 augusztus 09 - Barikád] úgy felbõszitette a Vona csapat körüli zsidó ánzágolás, hogy Honlapjukon megeresztettek egy nyilatkozatot

"Felháborító felháborodás a Magyar Gárda ellen cimmel.

A Mazsihisz is beállt az újfasizmust és a kiújuló harcokat vizionálók táborába a tegnapi napon kiadott közleményükkel, melyben értetlenül állnak azelõtt, 'hogy egy olyan párt, amely több képviselõvel rendelkezik különbözõ önkormányzatokban, nemrégen Magyar Gárda elnevezéssel felfegyverkezett harci alakulatot hozott létre, amelynek egyenruhája a megtévesztésig hasonlít a 40-es évek fasiszta mozgalmak öltözékéhez.' A Mazsihisz szerint 'ezen harci alakulat létrehozása egyenes folytatása a múlt év õszén kezdõdött szélsõjobboldali mozgalmak tevékenységének, amelyek az utcai tüntetéseik során folyamatosan zsidóellenes nézeteket hangoztattak'.

A tegnap kelt közleményük szerint, 'már nemcsak szóbeli támadásokról van szó, hanem a radikális erõk megkezdték a fegyveres erõszakra való felkészülést, amely egyaránt veszélyezteti az ország közrendjét, és a magyarországi zsidóság nyugalmát is.' Ezek alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Magyar Gárda Kulturális és Hagyományõrzõ Egyesület az alkotmányos rend erõszakos megdöntésére készül? A Mazsihisz nem adja fel' ... "

Szentigaz, a zsidó jeremiádák többnyire mímeltek, de nem mindig. [Többször leirtam már: a Holocaustot nem áll módomban kétségbe vonni. Ha az elveszettek száma "csak" hárommillió, vagy "csak" háromszázezer volt is - a tény megitélésén mitsem változtat.]

Feldmájer Péter MAZSIHISZ elnök, ha jól idézik szavait, furcsa ellentmondásokba keveredik. Kijelenti, a zsidóság nyugalma veszélyeztetve van. Ezt azonban nyugodtan (?) jelenti ki és hozzáteszi: "a Mazsihisz nem adja fel".

Beszéd-paradoxonról lenne szó? Egy fenét, a magyarországi helyzet "paradox"

kissé... Arra gondolok, hogy a Kormány hatalmát, jól kitapinthatóan, idegen zsoldosok védik, különféle "Securityk" képében, de jelzés nélküli magyar rendõr (!) egyenruhában. Emiatt engedheti meg magának Feldmájer Péter, hogy nyugodtan fenyegetõzzön.

Egy régi [rossz] szójáték jut eszembe.Úgy szól, hogy a rendõr általában a rend éber õre, Izraelben a rend héber õre, Magyarországon pedig a héber rend éber õre. A mondat harmadik furdulatánál a viccfaragó még magyar rendõrre gondolt. Ez mintha már nem lenne idõszerü (?).

Az '56-os forradalom idején a magyar rendõrséget, Kopácsi Sándor fiait, az elnyomó hatalom nem tudta a "csõcselék" ellen fordítani. Ez tulajdonképp nem sikerült a Televizió ostrománál sem. Illetve kiderült, hogy a magyar rendõrség, éles helyzet ben, képtelen feladatának betöltésére.

Ilyenkor jönnek az "idegenek". Gyurcsány semmi újat nem talált fel. A magyar "keresztény jogállamiság" ezeréves hagyományait követte. I. István is német zsoldosokkal teremtett "békét" és "rendet" az Országban. Nagy történelmi ugrással követte õt Kádár János, aki szintén idegen haderõ segitségével "konszolidált".

Más kérdés, hogy aki idegen hatalmat segitségül hiv, ilyen hatalommal együttmükö dik, ill. tevékenységével azonositja magát, hazaárulást követ el. Az ilyen egyént kollaboránsnak hívják és ha elnyomó rendszere megdõl - felakasztják.

Ha tiszta vizet akarunk a pohárba önteni abból az alaptézisbõl kell kiindulnunk, hogy az ország lopakodó izraeli megszállás alatt áll - máris. Ha igaz, már ott tartunk, hogy bevetésre alkalmas harckocsikat rejtegetnek valahol. A légierõ állomásoz tatása valamivel feltünõbb lenne, de bármelyik közeli NATO támaszponton készenlétben tarthatók olyan helikopterek, repülõgépek, vagy církáló rakéták, amelyek perceken belül "precíziós csapást" mérhetnek az Ország bármelyik pontjára. Az '56-os Forradalom leverése után az oroszok magyar túszokat hurcoltak Szibériába. Ott állitólag nem kínozták õket. Most viszont semmi akadálya, hogy magyar "rebelliseket" hurcoljanak Guantanamora, vagy máshová, egy kis kinzásra. A "civilizált" világ efölött is napirendre térne, hiszen mindannyian összeszarják magukat, ha Izrael "összevonja a szemöldökét".

Egy ilyen vészhelyzetben bármiféle "nemzeti ifjak" kosztümös parádézása több mint nevetséges. Több, mert amellett hogy szánalmas, egyúttal veszélyes is. Veszélyes, mert ürügyet teremthet a háttérhatalom számára az októberinél is aljasabb, ill. durvább akciókra.

Most felvetheti valaki, hogy semmit sem kell csinálni? Dehogynem, csak pótcselekvés helyett cselekedni kell!

A hódító terveit, a történelem tanulsága szerint, csak az elnyomottak tömeges és fanatikus [!!!]ellenállása keresztezheti. Az ellenállás nem lehet frontális akkor, ha az ellenerõ döntõ fölényben van. Az egyetlen elképzelhetõ harcmodor a gerilla-hadvise lés a maga kegyetlen törvényeivel.

A nemzeti, vallási elnyomás, ill. a gazdasági kizsákmányo lás, azhaz a kapitalizmus elleni hadviselés lehetséges módszereit a történelmi példák elemzésével lehet egy adott idõpontban, egy adott országra nézve, meghatározni.

Ilyen példák a németországi Vörös Hadsereg Frakció [RAF], az olaszországi Vörös Brigádok [BR], az írországi Ír Köztársasági Hadsereg [IRA], a spanyolországi baszk szeparatisták [ETA] harcai.

Ezeket a szervezeteket részben felszámolták, részben visszaszoritják, a "törvényes rend" alapjait nem veszélyeztetik a mégoly véres merényletek sem.

E csoportok esetében jól felismerhetók olyan közös sajátosságok, hogy a veresé get mintegy elõre belekódolták a harc esélyei közé.

Az IRA kivételével e mozgalmak "világiak" voltak. Vallási meggyõzõdés, ill. vallási célok nem szerepeltek eszmei kelléktárukban. A konspiráció szabályai miatt nem volt eleven kapcsolatuk társadalmi környezetükkel. Céljaik sem voltak feltétlenül elfogadottak társadalmi közegükben. Kiszúrták, kiszürték és semlegesitették õket.

Ma a zsidó "részvénytöbbség" által igazgatott globalista kapitalizmus az a Moloch, amely a világ népeit sanyargatja. Szörnyû hatalma világméretû ellenállást gerjeszt. [A Költõvel szólván - "Ádáz Erinnys lelke uralkodik. Vérbe mártott tõre a Föld lakóit dühös viadalra készti."] Kérdés, hogy a spontán vagy szervezett ellenállási mozgalmaknak van e esélyük az okos szörny ellen? Az elõbbi mondat végére azért tettem kérdõjelet, mert ilyen kérdés nem létezik, tehát fel sem vethetõ!! Az adott helyzetben ugyanis nincs helye, ill. értelme az esély- latolgatásnak! Vagdalni kell a szörny csápjait, akár sikerül végülis, akár nem. Az önvédelem feltétlen reflex, semmiféle premeditációt nem tûr.

Az ellenállás szempontjából jelenleg négy számottevõ erõ vehetõ figyelembe: a poszt-náci szervezetek ill. mozgalmak [a Fehér Hatalmat is ideértve],- az "északi szomszédok" [Oroszország, Ukrajna, Lengyelország], a Balkán és végül az Iszlám.

A "fasiszta örökség" ápolása világjelenség. Szervezeteik behálózzák az egész Földgolyót. Úgy tünik azonban, hogy e mozgalmak eszmei tudatossága messze alatta marad a náci jelképek iránti vonzódásuknak. Olyan szokásoknak, szenvedélyeknek hódolnak, amelyek az echte náci ideológia szempontjából elfogadhatatlanok. A náci ideológia conditio sine qua non-ja a "führerprinzip", azaz minden törekvés alárendelése a vezér, egy (!) vezér, akaratának. Ha e mozgalmak ezt komolyan vennék, rég megalakíthatták volna a "Nemzetiszocialista Internacionálét" egyetlen vezér korlátlan hatalma alá egyesítve minden szervezetet. Csakhogy ezt nem teszik meg, mert szemléletük individuális, vagyis kizáró ellentétben áll a nácizmus alaptörvényével. E mozgalmak, többek között emiatt, nem lehetnek igazán hatékonyak. Az Oklahoma Cityben Conrad Mc. Veigh által végrehajtott robbantás nem a jéghegy csúcsa, csupán egy [illetve két] magányos fanatikus akciója.

A zsidó fanatikusok is "a" zsidó Király eljöveteltét várják és készitik elõ, aki majd uralkodni fog a Világ fölött és Izrael igája alá töri a Világ népeit, azaz a goj állatokat.

Putyin talán soha sem tett egyetlen antiszemita kijelentést sem. Õ "csupán" visszavette a zsidó "privatizátoroktól" az ország ásványkincseit és tigrisketrecbe záratta a legveszélyesebb ragadozókat. Akit nem tudott otthon elkapni azokat megöleti külföldön. Putyin, minden oroszok cárja, a modern politikatörténet e legnagyobb huszárvágását nem lett volna képes végrehajtani, ha nem áll mögötte az egész orosz nép legbensõbb meggyõzõdésbõl fakadó antiszemitizmusa. [Az okokat illetõen lásd Szolzsenyicin könyvét az orosz - zsidó "együttélésrõl".] Most, ha az orosz föld kontinentális talapzata alatt valóban megtalálják a mesés olajkincset, és Putyin arra is rá tudja tenni a kezét, az eddigiektõl eltérõ módon alakulhatnak a zsidó Amerika és a pravoszláv Oroszország kapcsolatai. Ne felejtsük, hogy a világon a legnagyobb zsidó masszívum [Amerika után] Oroszországban él és nagyon - nagyon elkivánkoznak onnan, no meg kifelé is áll a szekerük rúdja.

Ukrajna etnikai éghajlata sem kedvezõ a zsidók számára. Ebben a relációban vélhe
tõleg szolidárisak az oroszokkal. A zsidóság legkegyetlenebb gyilkosai közülük kerültek ki, a Második Világháború hadmüveleti területein és a koncentrációs táborokban is.

Lengyelországban erõsen vallásos a nép. A lengyel katolikus egyház nem választ hercegprimásnak metélt izraelitát. Mivel a német koncentrációs táborokban lengyelek is szenvedtek - pusztultak szép számmal, a történteket nam hajlandók zsidó monopóliumnak [Holocaustnak] elismerni. A "megbékélés" híveit, a humanistákat, ökölcsapásként érte, hogy zsidó szervezetek tiltakozni merészeltek amiatt, hogy a lengyelek saját államuk felségterületén (!) a birkenaui [BRŽEŽYNKA] lágerben keresztet állitsanak az ott elpusztult lengyelek emlékére. Tévednek azok, akik a gojim állatok béketûrését végtelennek tekintik. E tiltakozás éles fénycsóvát vetít a zsidó "gondolkodásra".

Továbbá Lengyelországban nem fordulhat elõ, hogy a köztársasági elnök nem nyújtja a kezét egy kitüntetettnek. A nép vagyonát ugyanis ott nem bízták fekete jánosokra.

Lengyelország zsidó megszállása nem tartozik tehát a közeljövõ tervei közé.

A Balkán is aknás terep, különös tekintettel a horvátokra. Az usztasák az "Utolsó Esély" fedõnevet viselõ zsidó bosszúhadjárat hallatára állitólag olyan nyilatkozatot tettek, ha egyetlen horvátnak is bántódása esik az akció kapcsán kiirtják összes zsidajaikat. Mondhatnók, hõsködnek. Viszont egyszer már megtették. Náluk nem akadt Eichmannak munkája. Nem kellett vasuti kocsikért kilincselnie, könyörögnie: A horvátok helyben megoldották a zsidókérdést [némiképp hasonlóan a románok hoz].

A zsidó Világállam mielõbbi létrehozásának és a zsidó király érkezésének jelenleg a legfõbb akadálya a mintegy ötszázmilliós iszlám világ és az iszlám vallási fanatiz mus.

A "fanatizmus" fogalmánál érdemes egy kicsit elidõzni. A fanatizmus teszi képessé az embert arra, hogy megvesse a halált. A vallási fanatizmuson kivül még politikai meggyõzõdésbõl eredõ fanatizmus is létezett, létezik. Ez utóbbi prófétája Hitler! Nem lehet véletlen, hogy egy nyugati filozófus - Jung - bizonyos párhuzamokat, hasonlóságokat vélt fennforogni Hitler és Mohamed között. Hát nem furcsa?

Ami Hitlert illeti, a tömegek fanatizálásának mágusa volt. A róla készült utolsó felvételek egyike azt ábrázolja, amint a führer-bunker udvarán kitünteti Berlin védõit, a Hitler Jugend hõs gyerekkatonáit. Egyikük túlélte Berlin ostromát. Évtizedekkel késõbb kérdezték, mit érzett amikor a Führer kitüntette. Azt válaszolta felejthetetlenül felemelõ érzés volt. A haláltól való félelem egy pillanatig sem nyomasztotta.

A Világ adós még e gyerekek történetének megírásával, akik halálos higgadtsággal az utolsó töltényig harcoltak a vörös horda abszolút túlereje ellen. Õket is megilletné egy sírfelirat. "Itt nyugszunk. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza."

Az iszlám vallási fanatizmus épp most szökken szárba és jelent egyre komolyabb fenyegetést a gonosz igazi birodalma: a cionista Amerika számára. Már korábban felötlött bennem, hogy az Al Kaida miért nem támad olyan amerikai célpontokat, amelyeknél egy viszonylag kis erejü robbantás kiszámithatatlan mértékü kumulativ hatást [dominó effektus] vált ki. [Ismeretes a nagy newyorki áramszünet, amit egy reléállomás meghibásodása idézett elõ.] Nos, az Al Kaida épp most jelentette be, hogy készül ilyesmire, csak éppen nem siet. Mostanra épitette ki amerikai hálózatát, amit azért lesz nehéz felgöngyölni, mert már fehérek is egyre nagyobb számban küzdenek soraikban. Korántsem elegendõ tehát olajosképû arabokra vadászni.

Ami az iszlám fanatizmust illeti: a csúcs kétségtelenül egy terhes "terrorista" anya, aki szive alatt hordott magzatával készül, egy testére erõsitett bomba segitségé vel, Allah paradicsomába. Ez magzat számára is méltóbb halált jelent, mint a feltünõen nagy számban, feltünõen serényen ténykedõ, zsidó orvosok kaparókése által szétszabdaltatni. [A "magzati holocaust épületes témájára még visszetérek.]

Hogy mármost mi a különbség egy nemzeti ellenállás harcosai és a "nemzeti gárdák" között? Hát csak az, hogy az igazi harcosok nem az egyenruh tervezésével kezdik, amit majd a mama kivasal, ha a kisfiú a meetingre megy. A divatgárda tagjaiban pedig, elõképzés és nevelés hijján, fel sem dereng, ha a játékot komolyan játszanák, az nem babra - vérre menne.

1956 októberének és 2006 októberének hõsei sem öltöztek maskarába. Jöttek, láttak, ütöttek és gyõztek (!). Szemenlõve, meglocsolva, könnygázzal perfmetezve, kupánvágva és vesénrugva, térdre kényszeítve, lemeztelenitve is gyõztek.

Megkérdezhetik, hiszek e - ezek után - valamiben. Hogyne! A magyar csodában, ami a történelemben ismét és ismét bekövetkezett, tehát voltaképp nem is csoda: a magyarok lázadásában!

A magyar - Árpád vére - nem azért maradhatott fenn, mert felvette a kereszténysé get, hanem azért mert ezer éven keresztûl ismét és ismét fellázadt elnyomói ellen, elbukva is megõrizve nemzeti méltóságát, Árpád vérének tüzét! Fantáziálok? Nem! Multunkat idézem.

Fellázadt Koppány, Vata, Ajtony, Tonuzóba, Dózsa, Rákóczi, '48 márciusának ifjai, az '56-os "pesti srácok" és 2006 õszének "huligánjai". Mi biztositja a nálunk "vendégeskedõ" kazárokat arról, hogy az In Kal Security képes lesz megvédeni õket a zsidó király eljöveteléig? A magyar nem fanatikus, "csupán" lázadó.

A lázadónak egy Sinka verset kell memorizálnia mielõtt újra harcba megy.

Azazhogy: az elnyomásnak is kockázata van! Ellene a "talio" elve szerint kell küzdeni: "szemet szemért, fogat fogért. Sajogjon a securitys veséje is. Ami pedig a kenyéradóit illeti, õket megilleti a "tisztességes" birói eljárás és annak végén a tizenhárom csomós, vastag kötél, a "nürnbergi precedens" alapján!

"Felháborító felháborodás a Magyar Gárda ellen cimmel.