Egy döntő horderejű felismerésre jutottam! [Csak félig viccelek...] Minden baj forrása az, hogy Marx óta senki sem írja tovább

"Heuréka (!)" felkiáltással homlokomra csaptam a minap. Döntő horderejű felismerésre jutottam ugyanis! Bajaink forrása tulajdonképpen az, hogy Marx óta senki sem írja tovább a TŐKÉT! Oktatási rendszerünkből és gondolkodásunkból kikopott a "tudományos szocializmus". [Akik korábban ezzel tömték a fejünket, most a kapitalizmus apologétái.] Ez azt is jelenti, hogy a rothadó kapitalizmusnak nincs intézményes kritikája, ill. ha van is, csak a vájtfülüek vitatémájaként szerepel. Az intézményi, vállalati, termelőszövetkezeti, stb. párttitkárok már nem dumálják be marxista esti egyetemekre a vezető beosztásúakat. [Azokat, akik a hatásköri lista alapján tölthettek csak be vezető állásokat, tehát mosolyogva kellett viszonyulniuk a beiskolázáshoz.] Az ideológiai ismeretek tölcsérrel töltögetése tehát megszünt. Ez azért is nagy baj, mert ezek az egyetemek nemcsak ismereteket, de harci szellemet is közvetitettek, ill. mozgósitottak is! "Ez a harc lesz a végső, nosza fogjunk össze hát!" Nincs már olyan tan, amely a tömegekben anyagi erővé válva, tettre serkentene. A kritikus ideológiát [ideológiai kritikát] voltaképp egy szlogen helyettesiti. "Igaz, hogy a kapitalizmus, alias demokrácia, ugyan rossz rendszer, de eddig nem találtak fel jobbat és nem is fognak feltalálni ezután sem." Slussz és punktum!

Egyes nyugati ideológusok már arról fantáziálnak, hogy a fejlett kapitalizmusban megvalósul a társadalmi harmónia és tulajdonképp végetér a történelem.

Lekaptam hát a Tőkét a könyvespolcról. [Meg kell említenem, hogy a "MŰ" nálam sokkal méltőbb elhelyezést nyert mint a Yad Vashem intézetben. Lásd az ottani csomagolást.] Belapozgattam és [mint kiérdemesült foxi-maxis] hamar ráismertem a tanultakra! Úgyszólván otthon éreztem magam a témában. Nos, ami most lényegesnek látszik az, hogy Marx a társadalmi értéktöbblet forrásának a termelésben (!) funkcionáló tőkét tekinti. A profit forrása a termelésbe forditott értékek közül az emberi munkaerő, amelynek egyedi tulajdonsága, hogy nagyobb értéket állit elő, mint amennyiért a piacon megvásárolható. Ebbe nem is kell belemagyarázni, hogy az értékképződés elsősorban a nemzeti (!) termelési folyamatokban realizálódik. Ebben Marx tulajdonképp közelebb áll Hitlerhez, mint a posztmarxista közgazdászokhoz, nem is beszélve a revizionistákról [Bernenstein], vagy a "modernekről" [Keynes, Friedmann, stb.]

A mai közgazdasági elméletek pillérei a következők. Az állam "rossz gazda". A gazdasági ill. társadalmi folyamatokat szabályozó szerepét ezért el kell sorvasztani. A "modern" állam új feladata tőke szabad áramlásának biztositása. Ennek alapja az a fikció, hogy a tőkejavak szabad mozgása kialakit egy önszabályozó folyamatot, amely az elosztási viszonyokat a tőke számára előnyös, az emberiség számára pedig legalább elviselhető szinten, ill. keretek között tartja. Régi téma ez. Madách is megénekli. [Az Ember Tragédiája XI. londoni szin.]

"Bármint küzdesz, bármint fáradsz,
Nem merítsz mást, mint vizet,
A méltóságos tenger zúg,
Zajg tovább is és nevet.
Hagyd zajongni, majd az élet
Korlátozza önmagát."

Nos épp ez a reguláció hiányzik [!!!], ill. nem jött létre. Ennek ellenkezőjét állitani a világtörténelem egyik legnagyobb átverése! A kapitalizmus ugyanis, teljes keresztmetszetében, eggyé vált a bűnözéssel. A bűnözésnek pedig épp az a legfontosabb ismérve, hogy semmiféle regulációt nem tűr. A "modern" kapitalista állam valódi szerepét pedig épp most vonja reflektorfénybe a "pénzügyi válság" és annak "állami" beavatkozással történő megszüntetése. A lényeg, hogy a lakosság által "megőrzési alapokba" fektetett pénzt az alapok kezelői olyan hitelek nyujtására használják, amelyek megnemtérülése "biztositott". A betétesek követelésének fedezetét ebben a formában elvonják és amikor bekövetkezik e pilótajátékok törvényszerű összeomlása, akkor előkerítik a "rossz gazda", az államot, amely ezúttal az adók formájában "kezelésére bízott" pénzhez nyúl, feltölti a kiüritett bankszéfeket. "Konszolidálja" a pénzpiacot, hogy a tolvajok tovább lophassanak. A szociális funkció pedig félre lesz téve, ill. hátrébb lesz sorolva. Mindezt ráadásul úgy kell elképzelni, hogy a bankszektor ezer szállal kapcsolódik az államhatalomhoz [szenátus, kongresszus, minisztériumok, bíróságok, stb.] Így fel sem merül, hogy netán büncselekmény történt volna. Olvasható, hogy a tönkrement bankok "munkanélkülivé" vált vezérei százmilliós végkielégítéseket markolnak fel. Jogosan teszik, hiszen "munkaszerződésükben" az általuk vezetett intézmény csődbe menetele nem képez kizáró feltételt, a végkielégités kifizetése szempontjából.

Ha ez ellen a külföld lázad, megjelenik az amerikai flotta, a légierő. Ha pedig az amerikaiak hőbörögnének [pl. amiatt, hogy az egyéni háztartások 40 %-a "csődben" van, a lakosság egyre nagyobb hányada nem tud tankolni és az iskolabuszok csak heti négy napon keresztül szállitják a nebulókat] akkor "terrorizmust" kiáltanak és ráuszítják az emberekre a CIA-t, az FBI-t, a rendőrséget, a Nemzeti Gárdát és azokat a "cégeket", amelyek emberek kinzására, meggyilkolására és a holttestek eltüntetésére vannak szakosodva. Ezek a "cégek" kínoznak és gyilkolnak pl. Irakban is úgy, hogy semmiféle állami kontrollnak nincsenek alávetve.

Ennek a hiátusnak két oka van. Az objektív ok, hogy a tőke, természeténél fogva, nem tűri a zablát. A szubjektív ok pedig a zsidóság "természete". Azé a népé, amely a világtőke döntő hányada fölött rendelkezik és meghatározza annak "alkímiáját" [Soros György kifejezése.]

E "sajátságos" szerepüket a zsidók általában nem ismerik el, főleg ha valamilyen zűr lesz belőle. A cionizmus alapítójának Herzl Tivadarnak ezzel kapcsolatos kinyilatkoztatásai azonban semmiféle kétséget nem hagynak. Herzl "A zsidó állam" c. könyvéből néhány jellemző szövegrészlet következik.

"A zsidókérdés létezik. Ostobaság volna ezt tagadni. ... A zsidókérdés mindenütt megvan, ahol zsidók nagyobb számban élnek. Ahol nincs, oda magukkal hurcolják a bevándorló zsidók. Mi természetszerűleg oda húzódunk, ahol nem üldöznek bennünket; megjelenésünk által azután jelentkezik az üldözés. Ez igaz, igaznak kell maradnia mindenütt, még a magasan fejlett országokban is — példa rá Franciaország — amíg a zsidókérdés politikailag megoldva nincs. A szegény zsidók most Angliába hurcolják be az antiszemitizmust, Amerikába már bevitték. Azt hiszem, hogy értem az antiszemitizmust, amely egy sokszorosan komplikált mozgalom. Ezt a mozgalmat, mint zsidó nézem, de minden gyűlöletes félelem nélkül. Felismerni vélem, hogy mi benne durva tréfa, közönséges kenyér irígység, öröklött előítélet, vallási türelmetlenség, de azt is, ami benne állítólagos önvédelem. A zsidókérdést nem tartom sem társadalmi, sem vallási kérdésnek, ha még olyan és más színezetűnek is látszik. Nemzeti kérdés ez és hogy megoldhassuk, mindenek előtt világkérdéssé kell azt tennünk, amely a kulturnépek tanácsában lesz szabályozandó.

Nép vagyunk, egy nép. Mindenütt becsületesen megkíséreltük, hogy a bennünket körülvevő népek közösségébe beolvadjunk, csak őseink hitét őrizve meg. Nem engedik meg nekünk. Hiába vagyunk hű, némely helyen még túlzó hazafiak, hiába hozzuk ugyanazon pénz és véráldozatokat, mint polgártársaink, hiába igyekszünk hazánk dicsőségét a művészetek és tudományok terén, gazdagságát kereskedelem és forgalom útján emelni. Hazáinkban, amelyekben pedig mi is már évszázadok óta lakunk, idegeneknek néznek bennünket; gyakran olyanok, akiknek a nemzetsége még nem volt az országban, amikor a mi őseink itt már sóhajtottak. Hogy ki az idegen az országban, azt a többség nem döntheti el, hatalmi kérdés ez, mint minden a népek érintkezésében. Nem adok fel semmit szerzett jogainkból, ha mint amúgy is megbízás nélküli egyes egyén ezt megállapítom. A világ jelenlegi állapotában, de még beláthatatlan időn belül is a hatalom megelőzi a jogot. Hiába vagyunk tehát mindenütt derék hazafiak, amiként a Hugenották is azok voltak, akiket vándorlásra kényszerítettek. Ha békében hagynának bennünket... De én azt hiszem, hogy nem fognak békében hagyni bennünket. Elnyomás és üldözés által nem vagyunk kiirthatók. A történelem egyetlen népe sem bírt ki annyi küzdelmet és szenvedést, mint mi. A zsidóheccek nyomán mindig csak a férgese hullott le a zsidóság fájáról. Az erős zsidók dacosan térnek törzsükhöz, ha az üldözések kitörnek.

A zsidókon való felülkerekedés eme lehetetlensége csak erősíti, és elmérgesíti a gyűlöletet. A nép körében napról napra, óráról órára nő az antiszemitizmus, és még tovább kell nőnie, mert okai továbbra is fennállnak és nem küszöbölhetők ki. A távolabbi ok az, hogy a középkorban elveszítettük asszimilálódó képességünket, a közvetlen ok pedig az, hogy túltermelésünk van középintelligenciában, amelynek nincs elhelyezkedési, sem emelkedési lehetősége, nevezetesen nincs egészséges levezetődése és nincs egészséges emelkedése. Lefelé felforgatókká proletárosodunk el, minden forradalmi pártnak az altisztjeit mi szolgáltatjuk és egyidejűleg félelmetesen nő pénzhatalmunk. [...] A ránk nehezedő nyomás nem tesz jobbakká bennünket."

Hogy ezt az altiszti szerepet hogy kell érteni, Herzl naplója világítja meg. "Bülow [német külügyminiszter] azt mondta, hogy a zsidók az utóbbi időben hálátlanok a császári házzal szemben [...] most ott vannak a zsidók az összes ellenzéki pártokban [...] erre kifejtettem, hogy a zsidókat kivonjuk a felforgató pártokból [...]. [Makai György:"Izrael állam és a cioniozmus. Kossuth 1973. 63 old.]

Ez korántsem azt bizonyítja, hogy a zsidók altisztekként zupáltak volna be valamely forradalmi mozgalomba. Azt bizonyítja hogy egy - Herzl által meg nem nevezett - hatalom ágneseiként ténykedtek ott és egy láthatatlan központ utasításainak engedelmeskedtek. Külön "összeesküvés elmélet" sem kell ahhoz, észrevegyük a látható hatalom mellett egy láthatatlan hatalom jelenlétét. És még valamit jelent, ez a lényeg, a zsidóság folyamatos jelenlétét, mi több vezető szerepét az egymással élesen szembenálló mozgalmakban, szervezetekben. Mindennek az "élén járni" nem kevesebbet jelent, mint egy "felsőbb összeműködés" jegyében, az ellenfeleket egymással szemben úgy kijátszani, hogy vesztes csak ez egyik fél [néha mindkettő...] lehet a láthatatlan irányító húzza a hasznot úgy a győzelemből, mint a vereségtől. Szó sincs tehát arról, hogy "az élet tengerárja" a zsidóságot hol az egyik, hol a másik partra sodorná. Ők "szervesen" vannak jelen, egyszerre (!) mindkét oldalon.

	A nemzetközi zsidó felforgatás egészen jól indult. A zsidó Marx megírta korszakos művét, a világ legterjen gősebb, legunalmasabb irományát. Téziseit a zsidó Lenin "alkotó módon" ráhúzta az oroszországi viszonyokra. A forradalom azonban nem Oroszországban szerveződött, hanem Kelet Newyorkban [L. Ford: "A nemzetközi zsidó"], az ottani zsidó Kehillah [Kahal] védőszárnyai alatt. Onnan indultak az "altisztek" forradalmat csinálni a zsidó Trockíj "altiszt" vezetése alatt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom alapve tő célkitűzései közé tartozott a forradalom égő csóváit szertehajigálni és legalább Európát lángbaborítani, azaz a zsidó terroristák uralma alá hajtani. Ez nem jött be. Majd, miért - miért nem, a főhatalom a [speciel] grúz Sztálin kezébe csúszott, aki könyörtelen következetességgel kiírtotta Lenin harcostársait, különös tekintettel a zsidó beszivárgókra. [Már említettem, hogy a messze (Argentinába) futott Trockíj agyát, Sztálin parancsára, Ramón Mercader jégcsákánya zúzta szét. Kegyes - egyszeres - halált szenvedett tehát, a megérdemelt százszoros helyett.] Cégérnek azonban megmaradt a marxizmus - leninizmus, amit még Sztálin elvtárs is továbbfejlesztett, persze alkotó módon ["A marxizmus - leninizmus kérdései a Szovjetúnióban" c. korszakos művében]. A "létező kapitalizmus" vonatkozásában e grandiózus szófosás használhatatlannak bizonyult. A "revízió" korszakalkotó munkáját, a történetesen szintén zsidó, Bernestein végezte el, kimutatva a kapitalizmus reformálhatóságát. Rövidí távra szólóan neki lett igaza. Olyannyira, hogy a kapitalizmussal folytatott gazdasági, pontosabban fegyverkezési, versenybe a Szovjetunió belebukott, széthullott. A felülkerekedett kapitalizmus a kétpólusú világot egypólusú világgá varázsolta. Ami viszont az ideológiát illeti: fejéről talpára állított hegeli dialektika, vagyis a marxista dialektika, tételei [pl. az ellentétek állandó harca] beigazolódni látszanak. A két tábor antagonisztikus ellentétei a Szovjetúnió széthullásával megszüntek. Az ellentétek így az egységes kapitalista világrendszeren belül fejlődtek ki és váltak mára antagonisztikus ellentétekké. Az ellentét két pólusa: a tőke és a munka. A kapitalizmus jelenkori ideológusai a kivételesen gój (?) Keynes és az echte zsidó Friedman a "prosperáló" kapitalizmus modelljeit álmodták. Mások - pl. Németországban - "marxtökéhez" szeretnének visszakanyarodni, mondván még mindíg a legjobb kulcs a jelen problémáinak megértéséhez. A kérdés tehát úgy vetődik fel, sikerül e az öregurat életrekelteni és kisétáltatni a panoptikumból [l. jobboldali kép]. Ha sikerül, akár Vlagyimr Iljics is megelevenedhet a mauzóleum - pa noptikumában... Nem! A, valóban rothadó, kapitalizmus mostanra felnövelte saját sírásóját. Ez a sírásó azonban nem a, zsidók vezette, szakszervezetekbe tömörült ipari proletariátus lesz. A zsidó "altiszti állománynak" ebben a harcban más szerep jut. Célpont [céltábla] lesz, az egész Világon.

Az ujkori történelemben és a politikai gazdaságtanban egy szabálytalan fehér folt éktelenkedik: a hitleri III. Birodalom története, amelyet Németország katonai agresszióival és a nácizmus rémtetteivel próbálnak bemaszatolni.

A meglehetősen gyér forrásanyag egyike Öhquist: "A Führer birodalma" c. könyve, amely a III. Birodalom "gazdasági forradalmát" szigoruan rostált és mérlegelt tények alapján próbálja ábrázolni. Öhquist addig írsogált, amíg hazája Finnország védelmében fegyvert nem kellett fognia. Ki tudja ma már, mi lett volna fontosabb írni, vagy harcolni? Persze egy hazafi ilyenkor nem mérlegel. Fontos feladatomnak tekintem, hogy a III. Birodalom gazdasági, társadalmi, ill. szociálpolitikájával kapcsolatos megállapitásait ismertessem. Megvallom, az író szimpatikusabb nekem, mint Kornai János, vagy Fekete János. Lehet csak azért , mert lenyalt [nem göndör] a haja...

A marxisták szerint az emberi társadalom, a termelési mód szempontjából, az alábbi formációkban élt, él: a)
ősközösség, b) rabszolgatartó társadalom, c) feudális társadalom d) "ázsiai" termelési rendszer, e) kapitalizmus, f) szocializmus [kommunizmus]. A kapitalizmus ideológusai ezzel "majdnem" egyetértenek. A szocializmust azonban ők a múlt, a kapitalizmust pedig a múlt, a jelen és a jövő kategóriáiba egyaránt besorolják. Ebben a fogalomrendszerben "szocializmus" alatt a nemzetek feletti [internacionalista] szocializmust értették. nemzetiszocializmusról, tehát nem szól a fáma...

Birodalmának csúcspontján hadserege ellenőrzése alatt tartotta a kontinens nagy részét. Kormánya hajtotta végre a holokausztot, melynek során több millióan – főként zsidó, illetve szláv, cigány és más nemzetiségűek – vesztették életüket. Szándéka egy ezer éven át tartó birodalom létrehozására kudarcot vallott.

A "polgári történetírás" a III. Birodalom történetét a II. Világháború történetével helyettesiti. Ez általában nem szokás, dehát Hitler annyira "hírhedt" volt, hogy nem lehet másképp (?).

Hitler kancellári kinevezésétől haláláig 12 év telt el. Mi történt ez idő alatt Németországban? Hogy élt [halt] a kb. 80 milliónyi népesség? A múlt mindíg komplex téma. A voltaképpeni "történetíráson" kivül a leíró, rendszerező tudományok sora regisztrálja a történéseket. Ezek közül most csak kettőt említenék: a statisztikát és a szociológiát. [Vagy egy "hírhedt ember" ember "nemzeti-szocialista diktatúrájában" ilyenek egyáltalán nincsenek? Ugyan már!] Amit a nyolcvannmillió német a gyárakban, a földeken tizenkét éven át csinált, nem volt "termelési mód" (?). Ha pedig nem volt az, nem kell észrevenni, nem lehet tanulmányozni és semmiféle következte tést nem lehet tapasztalataiból levonni (?).

[A következő bekezdések megtörik kissé az időbeli és logikai folytonosságot, ezért kaptak önáló keretet.]

Tény, hogy keskeny, kanyargós és csúszós volt az az ösvény amelyet Hitlernek követnie kellett, hogy célját elérje. "Hűséges bajtársainak", a többmillió főre duzzadt, SA-nak, szocializmust igért. Csakhogy grandiózus terveihez a pénzt a nagytőke szájából kellett kiénekelnie [duettben a pénzügyi varázslóval Hjalmar Schacht-tal].

Amikor kezdett hangsúlyokat kapni az SA elégedetlensége az elmaradt [nemzeti] szocialista (!) forradalom miatt, Hitler azt válaszolta , hogy nem az ipar, hanem az ember (!) szocializálása a legsürgősebb és legfontosabb. Ebben a kontextusban az ipar, az ipari tőke alatt a nemzeti ipar és nemzeti tőke volt értendő, amelyet viszont a nemzetiszocialista állam a legkeményebben regulázott egyfelől, maximális támogatásban részesitett másfelől. Való, hogy az ipar, a közmunkákon kivül [Autobahn], főleg hadimegrendelésekből élt, de ez a szisztéma alkalmas volt a békés termelésre is, válságok nélkül.

Ma már nehéz megitélni a hallgatás függönye mögötti tényeket. Többek között azt, hogy voltaképp mi gerjesztette a "szövetségesek" buzgalmát? A Holocaust? Aligha, hisz nem volt "kapacitásuk" még az Auschwitzba vezető gyér vasúti hálózat bombázására sem. Ellenben pl. "nyilt város" Drezda holocaustjára ezrével vetették be az angol és amerikai légierődöket, bomba is volt bőven. A tíz - hússzoros túlerő felőrölte a Wermacht, az SS, a Hitlerjugend és a Volkssturm ellenállását. De elpusztította e a nemzeti szocializmust, különös tekintettel annak társadalmi - gazdasági vívmányaira? A választ - többek között - a "napoleonizmus" utóélete adhatja meg. Napoleont katonailag leverték. Elba szigetére deportálták és ott nagy valószinüséggel megmérgezték. De fennmaradt a modern polgári állam. Párizs arculatára ma is rányomja a bélyegét mindaz, amit a császár kőbe álmodott. Franciaország jogrendszerének alapja mai is a "császár parancsára" megalkotott "Code Civil".

Épp Hitler lesz az, akinek minden eszméjétől, minden tettétől elhatárolhatja magát az utókor, elsősorban a hallgatás módszerével? Így lehetne, így lenne helyes, ha a "nácizmus" fölött , majd a "szocializmus" fölött győzedelmeskedő kapitalizmus "fejlődése" nem igazolná kis részben Marx és - szinte teljes egészében - Hitler kapitalizmus kritikáját. Továbbá, ha a nagy posztkommunista államok - Oroszország és Kina - gazdasági, szociális, kulturális és katonai politikája nem igazolnák a "harmadik" út járhatóságát. Ezen államok persze maguk is önző, expanziós nagyhatalmak kifelé és könyörtelen elnyomók befelé. Az [élősdi, rothadó, kártékony] kapitalizmustól azonban alapvetően különböznek: a "modern" profitszemlélet pusztító irracionalizmusát elutasítják és vissza adnak valamennyi méltóságot és biztonságot: az embernek.

Szóval a kapitalizmus fejlődik. Változik, nem előnyére. Ezért kell továbbírni a Tőkét [amelynek eredeti német címe: "Das Kapital", azaz "A Kapitalizmus"] .

Ezt a kapitalizmust kell bemutatni, hogy [végre] megdönthető legyen. A "Világ Proletárjai Egyesüljetek" eszme tovvábbra is meghagyható harci jelszónak, egy egészen lényegtelen különbséggel. A tőke, annak kritikája és a forradalmak vezetése nem lehet egyszerre - egyidejüleg zsidó kézben. Hogy ez így volt Marx előtt és után, elsősorban Herzl Tivadarnak a cionizmus atyjának, Izrael állam eszmei alapitójának "elszólásaiból" derült ki, aki [l. fentebb] világosan kifejtette: "ha süllyedünk, a proletariátus élére állunk,- ha emelkedünk, velünk emelkedik a pénz szörnyű (!) hatalma".

Közben nagyot változott a világ, egypólusúvá vált. E póluson belűl fejlődtek ki a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak közötti globális ellentétek. A zsidóság ezuttal a "nyertesek" oldalára állt. Nem lesz módja egyidejüleg a szűkölködők élére is (!) állni. A "gazdagokkal" együtt, azok sorsában, kell majd osztoznia.

Már nem csupán Drábik János tudja és hajtogatja, hogy az "uzsoracivilizáció" korát éljük. Ugyanő megírja, vagy legalább sejtteti, kik az igazi uzsorások. Szóbahozza, hogy a Rotschildok családi konzorciuma több billió [!] dollárt halmozott fel, tüzetesebben meg jelölt célokra. Ezen talán ne is törjük most a fejünket, úgyse tudjuk kitalálni. Ínkább gyönyörködjünk abban amit két szemünkkel látunk. Gyönyörködjünk annak a "szép új világnak" a látványában, amelyet máris a zsidó tőke igazgat, cion bölcseinek bölcs iránymutatásai alapján.

Bevallom, kissé perverz gyönyöröket kínálok: az elmúlás, a rothadás látványát, a hullafoltok "szépségét", a szétfoszlás vizuális "élményét", a dögmocsár bűzét. A világirodalom alighanem leghátborzongatóbb antológiája a Baudelair, Verlaine, Rimbaud triád kötete: a "Romlás virágai". Baudelairetől idézek, a "DÖG" c. versből.

"Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
váratlan egy iszonyu dög

nyitotta lábait cédán magasba lökve,
mig izzadt méreg járta át,
élénk, gúnyosan és semmivel sem törődve,
kipárolgással telt hasát.

A nap sugarai tán azért tündököltek
úgy e sülő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza a Földnek
azt, amit az egybekötött.

S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra
nézett alá az ég szeme;
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
azt hitted, elájulsz bele.

A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle,
folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve
másztak az élő rongyokon.

S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
s gyöngyözve néha felszökellt:
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
sokszorozott életre kelt.

A széteső alak már-már nem volt, csak álom,
kusza vonalak tömege,
vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon
a művész emlékezete.

[Szabó Lőrinc fordítása]

A költői élmény az a különleges látásmód, amit mindíg nehéz, gyakran lehetetlen, tárgyára visszavetíteni. A hétköznapi ember pláne hajlamos legyinteni, mint az állatkertbe tévedt falusi, a víziló láttan: ilyen állat meg nincs is. Van! A rothadó amerikai rohadtak egyik archetipusa Michael Jackson szupersztár. Sziluettje olyan harmonikusan illeszthető a fenti versbe, mint díszes iniciálé egy középkori kódexbe. Ő Amerika jelképe, képe, az amerikai élet lenyomata. A képre kattintva megjelenik egy [You Tube] clip. Címe "We are tehe World!" [Érted vagyunk Föld!"] érdemes meghallgatni.

Az egykori csóró néger kölyök muzikalitása, boszorkányos ügyességű ujjai, fürge lábai az isten ingyenes adományai voltak. Jacko megbűvölte Amerikát, az meg saját képére formálta, azaz tönkretette, testileg és lelkileg [morálisan] egyaránt. "Jacko" birtokolta a legnagyobb adományt, amihez ember hozzájuthat. Módjában állott [volna] jót tenni, példát mutatni.

Dehát ő mást akart. Azt hitte, hogy a pénz hatalma áttörheti a faji korlátokat. Fehér ember akart lenni. Rothadó húscafattá vált. Az élet legféltettebb kincse, a jövő záloga a gyermek. [Megható az a szeretet, amelyet a - természet által ösztöneibe kódolt parancsoknak engedelmeskedve - a legfélelmetesebb vadállat is tanúsít kölyke iránt.] Jacko, a disznó, kisgyermekek megrontására adta a fejét. Átlépte közben az azonos nemüek közötti nemi érintkezés tilalmát is, hisz kisfiúkat rontott meg. Ezeket a szerencsétleneket a "liberális" jogszolgáltatás nem tudja, de nem is akarja megóvni az ilyen állatoktól. A sértettek hozzátartozóit viszont megakadályozza abban, hogy megtorlást, ill. elégtételt követelhessenek, vagy vegyenek. A Jacko "érzelmeiben" osztozók mára büszkén hirdetik ocsmányságukat a világnak azokban a szögleteiben amelyeket megfertőzött a liberalizmus. A testi, lelki, erkölcsi lepra bacilusai egyre virulensebbek.

És a drog! Jackonak még a kedvenc majma is drogos. Jacko szoktatta rá, vagy ő Jackot? Egyremegy. A lényeg, hogy Jackson nem magányos tévelygő. Gondoljunk csak Elvis Presley "tragédiájára". Jacko csak egyik "nagy öregje" annak a halálmenetnek, amelyben egyre több és egyre fiatalabb kedvenc menetel a korai, rejtélyes halál örvényébe.

A droglikberalizmus áldozata lett mostanra az amerikai hadsereg is. A katonákat nem fűti semmiféle eszme. A nagy varázsló náluk is csupán a drog lehet. Mára oda jutottak, ha kivonnák a harcoló alakulatok "ellátmányából" a droghatású "hangulatjavi tókat", egy nagy rakás szar maradna, meg a felszerelés. Főleg ezért vall kudarcot az "Army", a "Navy" és az "Air Force" szerte a világon.

Az a szétesés szimptómái a tőkés világ arcán nagyjából ugyanolyan képet mutatnak, mint Jacko arcán. A baloldali kép aláírása "Heal the World", azaz "a világ gyógyulá sa". Szép kis gyógyulás, ha csak a legutóbb napok eseményein keresztül ábrázoljuk is.

A kapitalizmus elfűrészelte maga alatt az élet fájának legvas- tagabb ágát, amin eddig dögkeselyüként gubbasztott, és beleesett abba a verembe amit [másnak] ásott. A tőkések kilopták saját bankjaikból mások pénzét. Véghezvitték az évezred bankrablását. Egy barátom fantasztikus feltevése szerint csak "kalkulációs tévedés" történt. A "követel" oldalra ugyanis előre bekönyvelték az oroszországi ásványkincs kisajátításából remélhető (?) profitot. Ők nem tehetnek arról, hogy a hidegszemü kágébés kikapcsolta a szállitókat: az oroszországi zsidó pénzügyi, ill. olajmaffiát. Ha így volt, bizony fatális melléfogás történt...

A kapitalista gazdaságot most epileptikus görcsök rángatják. A bűzös mocsár minden pontján miazmás böfögés kelt pusztitó hullámgyűrűket. Gyűrű - gyűrű hátán gyűrűzik. Gyűrűzik, de már nem tud körberohanni a földgolyón, mint eddig. A népek óceánjában szirtek keletkeztek, amelyek ellenállnak a tornádónál, ill. a tsunaminál is pusztítóbb "természeti csapásnak", amelyről mára kiderül, hogy voltaképp nem is természeti csapás. Ennek a természeti képnek persze van "prózai" forditása is. A termelés növekedése pl. Oroszországban nem stagnál, még kevésbé esik vissza, hanem dinamikusan növekszik. A + 5,5 % növekmény nem kevesebbet jelent, minthogy születőben van egy új világrendszer, amit nevezhetünk nemzeti (!) kapitalizmusnak, nemzeti (!) kommmunizmusnak, vagy nemzeti (!) szocializmusnak, vagy egyszerüen olyan gólemnek, amit nem zsidó rabbi alkotott és vezényel.

Jól tudom persze, mert nem vagyok [teljesen] hülye, hogy azokat a nemzeteket ill. országokat, amelyek - de facto - máris elemei ennek a születésnek, éles árkok választják el egymástól [is], mind az érdekek, mind a nézetek szempontjából. Ám máris megvan a kegkissebb közös többszörös, avagy legnagyobb közös osztó: nem tagozódtak és a jelek szerint nem is fognak betagozódni, a judeokapitalista világrendszerbe. Ez az alapvető magyarázata annak a némi csodálkozással konstatált furcsa jelenségnek, hogy pl. hogy Oroszország védfalai képesek ellenállni a válsághullámok "gyürűződésének". Ez Hitlert igazolja annyiban, hogy a kapitalizmus farkastörvényei nem érvényesülnek ott és akkor, ahol és amennyiben a farkasokat - helyesebben hiénákat - különleges kezelésben [sonderbehandlung] részesitik. Nos Németországban ezt a kezelést megkapták. Megkapták Kínában is, ahonnan kézen-közön eltüntek a komprádor burzsoázia képviselői. Némileg hasonló történt Putyin Oroszországában is. Ott - néhány kirakatpert leszámítva - a KGB tőre, pisztolya és mérge pusztította el azokat, akik az orosz olajat és gázt be akarták "vezetni" a newyorki tőzsdére. Hogy ezek között sok volt a zsidó, vagy sajnálatos véletlen, vagy annak törvényszerü következménye, hogy ebben az üzletágban is "túlreprezentálták" kissé magukat, ahogy ezt többezer éve teszik világszerte, mitsem tanulva a pogromokból.

De a "foszladozásnak" ezzel még nincs vége! Izland, ahol az amerikai flotta legnagyobb bázisa volt, Oroszországtól kért "gazdasági" segítséget, mert Amerika és Európa szarban hagyták. A "guruló" zsozsó nyomában, az izlandi kikötőkbe majd csendesen beringatózik az orosz hadiflotta is, az éhező [...] Izlandi csecse
mőknek azánt tápszerrel... Aztán, hipp - hopp, a La Manche csatorna megint nem lesz Anglia saját kanálisa. El tudom képzelni, hogy Churcill, a hős drezdai bombázó [amúgy a legmocskosabb disznó, akit a föld valaha is a hátán hordott] kikél a sírjából és London utcáin kezd majd kisérteni.

Tudjuk persze, hogy a kapitalizmus szívós, mint a sivatagban szikkadt teveszar. Tudjuk, hogy a harmincas évek válságán még urrá tudott lenni. No' nem a "New Deallel", hanem a második világháborúval. Ez a recept, ill. gyógy szer azonban ma már megölné azt a doki-bácsit [Uncle Samut] is, aki felírja, ill. beadja.

Az idők jele, , hogy a CsokiMikulás [Obama] "elveszettnek" minősítette az iraki háborút. Az meg már közhely, hogy Afganisztánba is beletört a hiénafog, pedig az olyan kemény, hogy a felfalt dögök fogazatát is képes megőrölni.

Afganisztán kapcsán, muszály egy kis kitérőt tenni. Mint tudjuk, szeretett Judapestünkön épp most tanácskoznak a NATO védelmi miniszterei. Nyilván van miről csevegniük. Én egy mondatot iktatok ide a tanácskozással kapcsolatos tudósitásokból.

"A budapesti ülésen külön megbeszélést tartanak a NATO-vezette afganisztáni nemzetközi biztonsági erőt [ISAF] alkotó országok miniszterei. A szövetség - 'afgán kérésre' - egyebek között AWACS felderítő repülőgépek Afganisztánba küldésének lehetőségét vizsgálja, hogy javíthassa a légi irányítást az ország légterében."

Milyen érdekesek az emberek "vásárlói szokásai". Az afgánok pl. nem gógyszert, élelmiszert, tüzelőt és melegruhát kérnek, hanem AWACS felderitő gépeket, a légi irányitás javítására... Ez rendkivül fontos egy olyan országban, ahol a népesség nagyrésze birkákat legeltet hegyilegelőkön. Hát ezeknek aztán tényleg nem mindegy, hogy kellően szinvonalas e a légi irányitás. A birka ugyan nem nagyon kémleli az eget, mert nappalait legeléssel tölti és a fűre szegezi a szemeit. De ez a bevett állati szokás is változhat. Lám a tálibok is hogy megvadultak. És ha a birkák is nézegetni kezdik az eget, kiszámithatatlanok lehetnek a következmények, kivéve azt az esetet, ha kellően fejlett a légi irányítás.

Az afganisztáni háborút Amerika katonailag ugyan már rég elveszitette. Ott mégis van még tennivalója, mert Afganisztán a világ egyik legnagyobb drogtermelője és nem mindegy, hogy az amerikai drogkartell meg van e elégedve a kormányzattal, vagy sem.

Ha mindehhez még hozzáveszem, hogy a libanoni, ill. palesztinai tömeggyilkos - Ehud Olmert - is a hódítások feladásáról és Jeruzsálem státusának "rendezéséről" fecseg, akkor eszünkbe kell hogy jusson a bölcs Mao, aki "papirtigrisnek" nevezte az amerikai imperialistákat. Ez a tigris, a fogatlan "gyáva oroszlánnal" együtt sem képes akkorát ordítani, hogy bárki összerezzenjen tőle.

Egyszóval: a világ történetét alighanem új pennával fogják írni.