Olaj (fél)idő.

"Perspektívák."

A közepe táján tartok annak az anyagnak, amelyet az "olajügyben" publikálni kivánok. Ez csak a karakterek felét jelenti. A képekkel [dokumentum másolatokkal] együtt az anyag terjedelmesebb lesz. Azt a megoldást alkalmazom, hogy a szövegbe csak egy kis bélyegképet illesztek és arról biztositok ugrást a külön tárolt dokumentum-képre. Minden ellenkező igéretem dacára rá kellett jönnöm, hogy a képekkel való pepecselés undoritó és főleg időtrabló müvelet és ha, egy kép kedvéért, szkennelni kezdek, a szövegnek sohasem érek a végére. Úgy határoztam, hogy a képszerkesztést a szöveg beírása után végzem el, egy jó erős nyugtató hatása alatt..

Ez azonban a dolognak csupán formai oldala. Érdemben is van mondanivalóm, most - félidőben.

Mióta saját kis talmudomat irsogálom, olvasok is. Az olvasottak, helyesebben a sehol sem olvasható "hirek", "események" elszomoritanak, pontosabban dühítenek.

Általában minden hülye arra hivatkozik - utólag - lám' megmondtam! Én nem akarom kivonni magam ebből a körből, de bizonyítható hogy én le is írtam valamit. "Piszkos játszmát" bátorkodtam emlegetni.

Nos az a "fekete lyuk" amely a tömegtájékoztatás kellős közepén mindent magába nyel, méretét és "mohóságát" tekintve, tullép legmesszebbmenő pesszimizmusomon is.

A Média sohasem volt pártatlan. Az olajügyekről azonban, a kilencvenes években, több - kevesebb pontossággal, ill. tárgyilagossággal mégiscsak pötyögtette a híreket.

Csakhogy közben történt egy s' más. A Médián ma olyan "szájfék" van, hogy azt a jó Göbbels doktor is megcsodálná, ha még élne.

Olajbeszámolóm az akkori "utolsó itélettel" kíván foglalkozni. Tudvalevő, hogy az Úr az utolsó itélkezés során intézkedik afelől, hogy a jók elnyerjék jutalmukat, a rosszak pedig büntetésüket.

Az olajügyeket illetően a liberálbolsevista rendszer is meghozta, a rá jellemző, utolsó itéletet. Ennek során ill. eredményeképp ...

Az igazi szervezők, irányitók és haszonélvezők kiléte nem vált ismertté. Úgy járkáltak [járkálnak] tovább a Parlamentben, a minisztériumokban, a bíróságokon, stb. mintha mi sem történt volna.

Akik az "olajszőkitésnek" nevezett rablást támogatták, fedezték, elnézték erkölcsi babérkoszorút kaptak [nem szólva az anyagi "elismerésről"]. Volt aki koronát (!) kapott.

Az olajtitkokat ismerő végrehajtók "eltüntek". Ókutak, halastavak fenekén, betonfödémek alatt, stb. rothadnak. Amerikai mintára szisztematikus "takaritás" történt a nyomok eltüntetése végett. Ja! Persze olyan is megesett, hogy sok egészséges életvidám ember hirtelen megunta az életét és öngyilkos lett. A rendőrök között feltünően nagy volt az ílymódon elbúsúltak száma. Olyan is akadt aki, halála után, búcsulevelet írt...

A rendszer "gondoskodott" azokról is, akik - dőre módon - azt hitték, jogállamban élnek és valamilyen módon [többnyire szóval, vagy tollal] felléptek a maffia ellen. Ezek egyrésze is "eltünt" lásd fent. Volt akait hülyére vertek [Nem Kármán Irén voltt az első női áldozat.] Mások olcsóbban megúszták. Kirugták őket az állásukból [hivatalból, szerkesztőségből, stb.] Sokaknak büntető ügyeket és kártéritési pereket fegyelmi eljárásokat akasztottak a nyakukba. Ezeket "csak" anyagilag és idegileg tették tönkre - páriákként még tengődhetnek, ha van hozzá kedvük.

Az állam [fiskus] zsebétől elvont száz, vagy ezertmilliárdokat a csalók, a rablók természetesen megtarthatták. Úgy vélem százmilliós nagyságrendű kártérités sem folyt vissza az államkasszába. Az egész - szart érő - "bümüldöző" apparátus nem inkasszált annyi hasznot amennyibe sete - suta müködése került.

Egy alzheimer-kórban szenvedő "nemzeti" politikus pillanatnyi őrületében egy cinkelt olajkártyát dobott az asztalra. Hülyeségében nem számolt vele, hogy ellenfelénél több (!), jóval több ugyancsak cinkelt lap van, amelyekkel szász százalékos biztonsággal elfogja az ultiját. Az ellenfél ekkor olyan mozdulatot tett, mintha az asztalra akarná csapni a nála levő lapokat.
Ebbe már beleszólt a teremfelügyelő! Uraim, ha nem tudják a "játékszabályokat" betartani, vége a partinak. Rögtön csend lett. Ezt Olaszországban úgy hívják "Omerta". A "Pax Mafiosát" senki sem borithatja fel büntetlenül.

Körülbelül itt tartunk. Az istenadta nép pedig kérődzik tovább. Észre se' veszi, hogy másfajta csalamádéval etetik.

Hát' ez a szép új - liberális - világ "rendje". Hogy még mindíg akad, aki "okoskodik"? Erre egy igazán okos ember azt mondta, csak a gyáva követeli meg a sorstól a siker garanciáját.

Ami engem illet, még csak 75 éves vagyok. Örökségemből még maradt egy millióm. Jöhetnek hát a büntető ügyek, a "személyiségi jogok" megsértése miatti kártéritési perek. Remélem még és dolgozik az a pár jogiparos, akik annakidején elhúzták a nótámat.

De hátha mégis változtak valamit az idők [!?].

1997. 08.01

Sz. Gy.



 

.