No title

A „begyűrűzés” a szocializmus alkonyán született tagadás alkotó eleme. Maga a tagadás így szól: „a kapitalizmus válságjelenségei [pl. az olajár-robbanás] hozzánk nem fognak begyűrűzni”. Ez a bizakodás okszerűnek látszott volna akkor is, ha Hazánk csak egy sima falszakasza a béketábornak. De hát mi erős bástya voltunk… Aztán kiderült, hogy az egész fal, bástyástól, nem ér szart se. A gát is felszakad, ha a kártevők lukakat fúrnak bele. Ha két rendszert [akár] rejtett csatornák kötnek össze, alapesetben a közlekedő edények törvénye érvényesül, azaz a folyadékszintek kiegyenlítőd nek. Nem alapesetben a rendszerbe alattomos szivattyúkat, szelepeket iktatnak be. Ezek segítségével bármikor lecsa polható – pl. a nemzeti jövedelem.

A kapitalisták azt állítják, hogy mindezt objektív [az emberi tudattól, akarattól független] törvények szabályozzák. Ennél fogva pl. a tőkekoncentráció mellékhatásai: a gazdagság felhalmozódása az egyik, a szegénység felhalmozódása a másik oldalon a fejlődés „természetes” velejárója, egyuttal isten rendelése. Ezért egy ország gazdasága attól még lehet „egészséges”, hogy sok a munkanélküli, a hajléktalan, a beteg [szenvedélybeteg]. Attól még lehet „egészséges” hogy a nemzeti jövedelmen belül milyen hányadot képvisel pl. a gyermekek rabszolgamunkájából sajtolt extraprofit.

Az ám, a profit! Ennek a szónak önmagában semmi értelme, csak egy szópár tagjaként van jelentése.Ez a szópár
a „profit maximalizálás” Ez a kapitalizmus alapvető eszméje, alaptörvénye, amit mindig betartanak. Ez az etalon, ehhez viszonylik mindennek a mértéke, értéke. Ami ehhez nem viszonyítható, „elhanyagolódik”.

A profit másik együtthatója az „ár”. Sajnálom, de önmagában ennek a főnévnek sincs értelme, csak egy igéhez kapcsoltan: „ár-változás”.

Fájlalom, de a szótárazásnak még nincs vége. Nem lehet vége, a „tőke” említése nélkül. Értelmes alakzatot ez a fogalom is csak kapcsolt formában ölt. A „spekulatív tőke” már értelmezhető.

Marx híres művében, amelyet mindközönségesen „Marx tökeként” emlegettünk a Foxi_maxin, kifejti hogy a tőkés termelés célja az értéktöbblet, amelyet a termelésbe befektetett tőke egy [mért] ciklusban fiadzik. A halhatatlan kép
let: P – Á – P’ Azt jelenti, hogy a pénz árualakot ölt. Az árúk körébe soroltatik a munkaerő-árú is. Ennek páratlanul előnyös tulajdonsága, hogy - elfogyasztva - nagyobb értéket hoz létre, mint amennyibe a piacon kerül. A különbözeti érték, a P’ egyik összetevője, a tőkés nyereségének forrása: a profit.

Ezek a törvények ma is érvényesek. Olyannyira, hogy a tőkés hajlandó beruházni Kukutyinban is, ha ott pl. elnézik neki a gyermekrabszolgák „foglalkoztatását”.

De hát ez a nyomorult P’ kicsiny falat a „tőke tátott sárga szája” számára. Még úgy is, hogy a második világháború óta is szüntelenül zakatolnak a halálgyárak, következésképp dörögnek a fegyverek is a világ valamelyik zugában,

További nyereségforrásokat kell tehát igénybe venni, hogy a vámpír csillapíthassa állandó szomjúságát. Ilyen módszer a „klasszikus” gyarmatosítás, azaz idegen országok leigázása és nyersanyagkincseik elrablása. Ez lett színre hozva „A terrorizmus elleni harc” című tragikomédiában, ahol a sanda mészáros a WTC tornyait is hajlandó volt romba dönteni, hogy rátehesse mocskos mancsait az iraki olajra.

Szólhatnék még a tőzsdei spekulációk szervezett rendszeréről, az u.n. „buborék gazdaságról” is, de erről Drábik
János, úgyszólván, mindent leirt már.

Mai témám, időszerűsége miatt, az „árpumpa”, amely most a kőolajat, pontosabban a kőolaj, egyre feljebb srófolt, árát pumpálja a nemzeti gazdaságokból az amerikai trezorokba.

Ezúttal sem valamiféle gazdasági törvényszerűség hat. Amerika háborút indít, az egész világ ellen. Lassan felgördül az első felvonás függönye.

Ez a megállapítás bizarrnak tűnhetne, ha nem volnának szép számmal előzményei Amerika politikai praxisában. Nem is olyan régen még diliházba csuktak volna bárkit, ha olyat állít, hogy Amerika belekergette Japánt a pusztító háborúba. Pedig így volt! [Némileg hasonló cipőben járatták Németországot is, de ez egy későbbi téma.]

A „nagy” Roosewelt nevével fémjelezhető disznóságról Hernádi Gyula kitűnő könyve „A második világháború igaz története” tartalmaz tanulságos részleteket. [Ugrás a címről.] Aki veszi a fáradtságot, nem bánja meg. Itt elég annyi, hogy élettér és ásványkincsek hiányában egy nagy és erős nép arra kényszerült, hogy létszükségleteit a világpiac útján elégítse ki. Ám ez sehogyse' sikerült. Idézet a könyvből.

„Az amerikai kormány stratégiája az idő múlásával tervszerűen bonyolódik. Már 1941 július 25-én megtiltotta a kőolaj kivitelét Japánba és befagyasztotta az Amerikával szemben fennálló, összesen 130 millió dolláros Japán követelést. "Javítás" ürügyén lezárták a Panama-csatornát a japán hajók előtt. Anglia és Holland-India követte az Egyesült Államok példáját, ugyancsak befagyasztotta a japán követeléseket, de a kereskedelmi kapcsolatokat is megszakította. Itt tehát Amerika vezette összehangolt akció folyik Japán ellen.”

Ennek következményei könnyen kiszámíthatók voltak. Roosewelt addig piszkoskodott a „galamb” Konoje miniszterelnökkel, amíg az lemondásra nem kényszerült, mivel nem volt képes enyhíteni a Japánra nehezedő gazdasági nyomást. Utóda a „héja” Todzso lett aki, a császár jóváhagyásával, nyomban hozzálátott a háború előkészítéséhez. Roosewelt és állandó tettestársa Churchill szennyes kezeiket dörzsölték. Japán az erők egyenlőtlensége miatt „villámháborús” stratégiát volt kénytelen kidolgozni. Amerika hadba lépéséhez már csak annyi kellett, hogy „orvul” megtámadják. Meglett ez is. Az orra elé tartották a célt: az amerikai flotta ócska hajóival telezsúfolt Pearl Harbort. Japán ráharapott. Jóval később vált ismertté, hogy ekkorra már megfejtették a japánok rejtjelkódját és ugyanolyan tájékozottak voltak a japán tervekről, ill.- hadmozdulatokról, mint maga a „Tenno”, Hirohito császár… Aztán elverték Japánt. Két nyílt városára atombombát dobtak.

Amint vesszük észre: sebesen kúszik, az Amerika által diktált, olajár felfelé. Miért?

A kereslet/kínálat „objektív” törvényszerűségei itt nem érvényesülnek. A világ kitermelhető készletei, a kitermelés mértéke nem csökkentek, sőt növekedtek. Amerika stratégiai olajtartalékai szintúgy. A kereslet, bizonyos ingado zásokkal, némileg csökken.

Hol van tehát a kutya eltemetve? Hát’ a helyzet kissé bonyolult. Amerika ismét spekulál a dollárral, azaz lenyomja az árfolyamot. Emiatt csökken a pénzügyi befektetések hozama. A hiénák az olajrészvényeket kerülgetik. Hát persze hogy felfelé mennek az olajárak. Itt lép be a képbe a sajátos kapitalista vakság, ill. közömbösség, amely nem látja, vagy nem veszi figyelembe a profitnyereség kockázatait és mellékhatásait. Itt említsük csak a társadalmi és környezeti hatásokat.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

"Szerencsés" az a nemzet, amelyiknek "olyan" sajtója van mint nekünk. Az "olyan" alatt azt értem, hogy a sajtó a nemzet látó szeme és élő lelkiismerete. E tiszténél fogva hírek kavalkádjából kihalássza, ami fontos és a nézők, hallgatók, olvasók elé tárja miheztartás - okulás végett. Junius 16-án azt gondoltam, hogy Amerika támadást indított az egész emberiség ellen. [Lásd fentebb és lentebb.] Ma, június 18-án, félálomban hallottam valamelyi tévé csatornáról, hogy Iránban valami összeröffenés volt amelyen Mahmúd Ahmadinejad iráni elnök elnökölt és olyasmiket mondott, hogy az olajár emelkedése mögött Amerika dollárspekulációja áll. Stimmel, így gondoltam én is. Elkezdtem hát keresni e fontos (!) hírt a "magyar" sajtóban. Sehol (!?). Ez nem fontos hír. A hír az, melyik csini picsát [sorry] sikerült rávenni, hogy pucérra vetkőzzék.

Keresgélni kezdtem. Iránig kellett szörföznöm ahhoz, hogy valamit leljek az ügyről. Az Iran Daily hozza a témát.

Jól hallottam, amit nem láttam. Valóban nagy olajpaláver volt Teheránban, amelyen nevezett úr elnökölt és, ahogy látom,
a hallgatóság soraiban ott űltek szép számmal a fejkendős olajmuftik is.

Iran urged OPEC member-states again to convert their cash reserves into a basket of currencies instead of the tumbling US dollar.
Speaking at a ceremony to open the 29th ministerial meeting of the OPEC Fund for International Development (OFID), President Mahmoud Ahmadinejad repeated his proposal made about six months ago in a summit of the Organization of Petroleum Exporting Countries’ [OPEC] heads of states.
“The fall in the value of US dollar is one of the pressing problems of the world today,“ warned the Iranian president at the conference in Isfahan on Tuesday, IRNA reported.
He further expressed concern over the adverse effect of the greenback depreciation on the international community, especially energy exporting countries, as it also increased the price of commodities like wheat, rice and oilseeds.
Ahmadinejad had warned six months ago in the summit conference in Riyadh that there were many indications pointing to the continued fall in the value of the greenback.
“And we see that this is still the case. The resources and wealth of OPEC member-states have been hugely damaged. I again repeat my previous proposal: we should have a basket of different hard currencies as the basis or the member countries should produce a new hard currency for petroleum contracts,“ he said.
Ahmadinejad declared that producers are getting “a worthless piece of paper“ against their oil.
The comments by the Iranian president gained backing from Venezuelan President Hugo Chavez as he said at the same event that “the empire of the dollar has to come to an end“.
However, on the soaring oil prices, Ahmadinejad said, “At a time when consumption growth is lower than production growth, and the market is full of oil, prices are rising, which trend is absolutely fake and imposed.“
“As you know the drop in the dollar’s value and the rise in energy prices are two sides of the same coin being introduced as factors behind the recent global instability,“ he said.
Speaking in the same conference on Tuesday, Foreign Minister Manouchehr Mottaki said the OPEC Fund needs new strategies to face current economic challenges.
He said that new strategies are needed for fostering the active participation of the organization in global development programs.
The foreign minister also said assistance rendered by the OPEC fund has helped remove a part of economic and social problems of countries, but requires new methods to tackle new challenges.
“Current crises, including energy crisis and price hikes, are not the result of the real performance of global markets, but according to experts, they are due to counterfeit deals and demands for oil,“ he said.
Mottaki called on international organizations and charity groups to help underdeveloped nations overcome the difficult situation.

Igen szerény angol nyelvtudásom is elegendő annak megállapitásához, hogy

Az elnök kétségtelenül okos ember és főleg nem gyáva. Miért próbál hát az olajoshordók lelkiismeretére, vagyis olyasmire hatni, amijük nincs nékiek? Magasról szarnak ezek a kevésbé fejlett nemzetek nehéz helyzetére.

Lehet nagyon ostoba vagyok, de felidézek egy szokást, amelyet ejtőernyős koromban, barátaimmal egyetemben, mindig betartottunk. Ha úgy gondoltuk, hogy valakit szájon kell vágni, előbb szóltunk hozzá néhány jó szót. Ha ez nem használt [legtöbbször nem használt, mert elleneink a szép szóból gyengeségünkre, ill. gyávaságunkra következtettek] minden átmenet nélkül (!) kapták "azt", amire jó esetben is csak csak később emlékeztek vissza...

Amerikával nem lehet tárgyalni. [Persze "előtte" lehet hozzájuk néhány kedves szót szólni.]

Ami "nemzeti sajtónkat" illeti, nem merem leírni, amit róluk gondolok...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sajátságos, hogy a „begyűrűzés” szennyes hullámai ezúttal az európai gazdaság pilléreit ostromolják. Ezt, ha nem is értik, de érzik Nyugat Európában is. Ezt a legharsányabb bulvárlap [Blikk] így fejezi ki: „Európa lázad az olajárak miatt” [2008.06.12] Túlzás ez? Korántsem!

Emiatt világháború is lehet? Hát, épp emiatt talán nem lehet (?). Ámbár a világ, szerfölött kényes, gazdasági és politikai egyensúlyának fontos tényezője az európai egyensúly. Ne feledjük, hogy a nagyhatalmi erőviszonyok mérlegén a XX. században Európa nem nyomott sokat a latban. Mégis, szinte valószínűtlenül, itt pattantak ki a későbbi nagy világégések szikrái. Ma sincs ez másképp.

A világháborús veszélyt az idézi fel, hogy Amerika árúnak minősíti és kisajátítani törekszik a puszta létfenntartás eszközeit. Az olaj után az édesvizet is. Fantáziálnék talán? Nem! Ez nem a jövő, hanem a holnapjaink zenéje!

Az interneten hozzáférhető Carolyn McConnel érdekfeszítően izgalmas tanulmánya: „Kié a víz?” [Ugrás a címről.]

Egymondatos idézet ebből az írásból is.

”A 21. században vizünk árucikké válik. Egyesek hasznot igyekeznek majd húzni belőle, mások készek lesznek háborút indítani érte. A vízfelhasználás növekedési üteme kétszerese az emberi népesség növekedésének, ám egy cseppnyivel sem áll ma több víz a rendelkezésünkre, mint bármikor is történelmünk során. Ezek alapján kardinális kérdéssé válik, hogy ki fogja ellenőrzése alatt tartani az élet (!) eme forrását.”

Közismert a „viszonylag normális” Simon Peresz izraeli államfő kérkedése azzal kapcsolatban, hogy felvásárolták Magyarországot. Akkor pedig övék az édesvízkincs is. Hogy ellenünk nem fogják bevetni a „vízfegyvert”? Ugyan, miért ne, ha a helyzet úgy hozza? A palesztinokkal szembeni írtóhadjáratnak is fontos fegyvere ez. Sok „terrorista” akció oka. A föld és a jószágállomány a palesztiné, ám a víz már a zsidóé. Folytassam? Minek?

A dolgok lényege, hogy a világot pusztító leggyilkosabb tornádó maga a kapitalizmus. Abban különbözik az „igazi aktól”, hogy sose nyugszik, állandó mozgásban van. Minden paramétere pontosan kiszámított, gondosan irányított. Ahol örvénylik, minden értékeset magába szippant és a földön romokat, halottakat, gyászt, szenvedést hagy maga után.

A technika már segít megtudnunk: hol, miként és miért keletkeznek a természetes viharok. Ennél többet (!) tudunk a mesterséges viharokról. Lehet ellenük küzdeni? Nem tudom! Hogy kell e küzdeni? Erre IGEN (!) a felelet. Nem marad számunkra más, mint az [igazi] isten igéje: „mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál”!

"1,1 Szólítá Mózest és beszéle vele az Úr a gyülekezet sátorából, mondván:
1,2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha valaki közületek áldozni akar az Úrnak: barmokból, tulok- és juhfélékből áldozzatok.
1,3 Ha tulokféléből áldozik egészen égőáldozattal: hímmel és éppel áldozzék. A gyülekezet sátorának ajtajához vigye azt, hogy kedvessé legyen az Úr előtt.
1,4 És tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy kedves legyen ő érette, hogy engesztelést szerezzen az ő számára.
1,5 És ölje meg a tulkot az Úr előtt, az Áron fiai pedig, a papok, vigyék fel a vért, és hintsék a vért köröskörül az oltárra, a mely a gyülekezet sátorának nyílásánál van."

- pedig teljesedjenek be azokon, akik kitalálták, ill. magukénak vallják.