
Kilátó
a mészárszékre
Bűnös
nép?
A
Talmud oktatása nagyszerű új tantárggyal bővülhet.
A jesivák növendékeit iskolabuszok szállithatják
[szállitják (?)] a gázai övezet
fölötti magaslatokra, hogy elgyönyörködhessenek abban,
miként bünteti Jahve azokat a gój állatokat, akik
dacolni merészelnek uraikkal, a kiválasztott nép fiaival.
[Egyetemista koromban én is jártam boncolásokra, de azok
nem élve történtek.] Persze ha a szél, a robbanások
pillanatnyi szünetében, felhozza a gyermekek sikoltozását
is,
annál izgisebb az egész.
A látvány
fölséges. Különösen a gyermekhúst égető
foszforlöve dékek tűzijátéka. Kellemes élmény
azért is, mert össz' a komfort. Lehet filmezni, fényképezni,
távcsövezni, csevegni, mobilozni, röhencselni, stb. Aztán
a buszból előkerülnek az uzsonnacsomagok, az üditős flakonok,
egy 
kis
testi felfrissülésre. Persze ez csak a kezdet. Rövidesen árudák,
kávézók, stb. nyilnak, hogy azok terraszairól,
napernyők alól - fagylaltot szopogatva - élvezhessék a
turisták azt a látványosságot, amire befizettek.
És
tényleg, a jól táplált sémi pofákról
jól leolvasható a szadista gyönyörködés.
Korukat is tekintve ők már felsőbb osztályba léptek a gyűlölet
valamelyik iskoláján. Róluk eszembe jut Himmler. A precíz
baromfitenyésztő - már Reichsführer SS beosztásában
- észrevette, hogy a sonder einstatz kommandok tagjait idegileg megviseli
az emberölés. Ezért úgy rendelkezett, hogy a munkát
ukrán, stb. segédszolgálatosok végezzék,
az SS-ek [felváltva] csak a felügyeletet láthassák
el. Hát persze a Talmud az SS-ben nem volt tananyag. "Ezeket"
nem kellene milicistákkal helyettesiteni...
Tudom persze, hogy
a vér és a halál látványa a legősibb szórakozások
közé tartozik. Rómában pl. az állam "népjóléti
szolgáltatásai körébe sorolták a cirkuszi játékokat
["panem et circenses"]. Csakhogy az arénákban ügyeltek
arra, hogy a küzdők esélyei 
megközelitőleg
egyformák legyenek. Dehát a zsidó mentalitás egészen
más. Az helikoptert küld a rokkantkocsi vak és nyomorék
utasa ellen [Jaszin sejk].
De - kérdezem tisztelettel - hova vezet
mindez? Odalent a gój állatok ugyanis egész másként
élik meg a történteket. Az állatokra is jellemző hogy
szeretik és védelmezik kicsinyiket. Könnyü elképzelni,
mit érezhet egy gázai apa(állat), vagy anya(állat),
amikor (állat)kölyke a kezében szenved ki. Erről is tanúskodjon
néhány dokumentumkép, hogy érthetőkké váljanak
azok a kérdések és feleletek amelyek, Gázával
kapcsolatban, felvetődnek bennem.
Arról
van szó jelesül, hogy értékeljük a történteket,
mit gondoljunk a tömeggyilkosságokról és arról
a népről amelynek politikusai az utasitásokat kiadják
és a"hős" katonákról, akik a rémtetteket
végrehajtják? Mit gondoljunk a külföldi, de főleg
a hazai cinkosokról: a némákról és a
röhögtetőkről?
A dolgok jogi vonatkozásairól
gondolkodtam épp, amikor megakadt a szemem egy internetes közleményen
amit az az [origo] egyik szorgalmas firkásza ollózott össze
[2004. 07. 06] Szaddam
Husszein bűnügyével kapcsolatban . Rájöttem, hogy ha
rémtetteit összevetem az amerikai és az izraeli "külpolitikával",
szerfölött tanulságos összehasonlí tásokra
nyilik lehetőségem. Az [origo] összeállitása, amit
azért szakmailag lektoráltam, a következőket tartalmazza.
Ami azt illeti, hogy emberiesség elleni bűntett mint jogi fogalom
létezik-e, hát jó régen. 1947. évi XVIII. törvény a
Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése
tárgyában, 6. cikkének 1.) pontja szerint 'Magyarország meg
fogja tenni a szükséges lépéseket az iránt, hogy biztosítsa az alább említett
személyeknek letartóztatását és bírósági eljárás végett kiadását:
a) a
háborús bűnök, valamint a béke vagy az emberiesség ellen elkövetett bűnök
elkövetésével, elrendelésével, avagy az ilyenekben való részességgel vádolt
személyek..'
Felhívnám a figyelmet a háborús bűnök, a béke ellen elkövetett bűnök és az emberiesség ellen elkövetett bűnök azonos fogalmi szintjére [vö.: népirtás, háborús és emberiesség elleni bűncselekmények].
A Büntető Törvénykönyv [1978. évi IV. törvény, Btk.] XI. fejezete az emberiség elleni bűncselekmények címet viseli, és megállapíthatjuk belőle, hogy az emberiség elleni bűncselekmények kifejezés két nagy bűncselekménykört összefoglaló gyűjtőfogalom. Ezek a béke elleni bűncselekmények [háborús uszítás, tiltott toborzás, népirtás, apartheid] és a háborús bűncselekmények [polgári lakosság elleni erőszak, háborús fosztogatás, bűnös hadviselés, harctéri fosztogatás, hadikövet elleni erőszak, visszaélés a vöröskereszttel, egyéb háborús bűntettek].
Namármost, mik azok az emberiesség elleni bűncselekmények? Annyi biztos, hogy a 'crimes against humanity' magyar megfelelőjéhez van szerencsénk. Találtam egy 126 oldalas dokumentumot az IM webhelyén: "A nemzetközi büntetőbíróság római statútumát.". Az 5. cikk szerint a bíróság joghatósága négy bűntett-típusra terjed ki: a) a népirtás bűntettére [the crime of genocide], b) az emberiesség elleni bűntettekre [crimes against humanity], c) a háborús bűntettekre [war crimes] és d) az agresszió bűntettére [the crime of aggression].
Szándékos emberölés, kiirtás, rabszolgaságba taszítás, erőszakos elhurcolás, bebörtönzés, kínzás, erőszakos közösülés, csoport üldözése, apartheid stb. – ezek tartoznak az emberiesség elleni bűntettek b) kategóriájába. Megfelelőiket a Btk.-ban nagyjából [...] a polgári lakosság elleni erőszak [158. §] háborús bűncselekményei között találjuk. Vagyis az emberiesség elleni bűntettek az emberiség elleni bűntettek részhalmazát képezik.
...
Szaddámot
emberiség elleni bűncselekményekkel vádolják:
népirtással, háborús és emberiesség elleni bűn
cselekményekkel. Vagyis a 'nemzetközi bíróság' joghatálya
[?] alá tartozó mindhárom bűntettel. [Nyilván lehetne
agresszióval is.]
Még elmerenghetünk azon, hogy miért pont az emberiesség a humanity fordítása a crimes against humanity magyar megfelelőjében. Az Országh szerint [amit az Országh rosszul tud, egy ország tudja rosszul] a humanity jelentései: „az emberiség, az emberi nem, az emberek; emberi természet, emberi tulajdonságok; ember(ies)ség, jóság”. Mivel az emberiség-et a tágabb jelentésű jogi fogalom kigolyózta, az adott szerkezetbe illőnek marad az emberség és az emberiesség. Hirtelen esztétikai felindulásból az előbbire szavaznék, rövidebb, szebb. De ha megnézzük az ÉKsz-ben."
Bravó firkász! Alig hibázott - jogilag... [A bíróságnak nincs joghatálya, csak hatásköre, illetősége (joghatósága)].
Ám ami a logikát, az újságírói etikát illeti, az osztályzat elégtelen.
Való, hogy Szaddam a legkegyetlenebb diktátorok egyike volt. Kapásból tucatnyit lehetne még melléje sorolni a repertoárból. Nem melléles, hogy a diktátorok döntő többsége a CIA édesgyermeke. Való, hogy Szaddam kinzómester volt és vegyi fegyvert is bevetett lázadó vidékek lakossága ellen. Viszont sem vegyi, sem atomfegyvere nem volt szemben az amerikai "feltételezésekkel". E "tévedés" jegyében viszont Irakot embargó alá vonta az USA és ennek következtében mintegy félmillió gyermek pusztult el. Aztán megtámadták Irakot kétszer is, a "demokratizá lás" jegyében és már kb. másfélmillió a halottak száma. No' meg a guantanamói és msá helyeken elkövetett kínzások?
És ezekért kit tartóztattak le, itéltek el és akasztottak fel? Egy másik kommentárban soroltam fel a nemzetközi jogvédő szervezetek terjedelmes listáját. Most mondom, együtt sem érnek egy kalap szart sem. Ennek messzemenő következményeit e cikk végén kimutatom.
Aztán
- firkász - miféle
nemzetközi
bíróság (?), milyen törvény alapján
(?) itélkezett Szaddám Husszein felett? Hova valósiak
a hóhérai (?). Egyetlen egy USA-patent ismerhető fel ebben a szemét
ügyben: a tizenhárom csomós kinzó kötél.
Ilyennel akasztotta fel a német háborűs bünösöket
Woods őrmester. De ő alacsonyabb volt, mint Szaddám álarcos
(!) hóhérai. Meg lehet, hogy már nyugdíjas
is...
Eddig hát' megvolnánk. Már csak néhány apró részletkérdést kell tisztázni?
Van e egyáltalán jogrendje a világnak?
Erre a kérdésre kapásból a leghatározottabb nemmel válaszolhatunk. Nem fogunk tévedni. A nemzetközi jogrendnek könnyen megfogalmazható kritériumai - lennének.
A "természetjogot" a széplelkek szerfölött idealista módon értelmezik. A Virtuális Enciklopédia szerint pl.
"A természetjog a jog és a társadalom helyes rendjére vonatkozó elképzelés. A jog attól helyes és követendő, hogy megfelel az emberi természetben rejlő követelményeknek, vagy egy magasabb, isteni tervben szereplő parancsnak. A római jog forrásai közt szerepel a ius gentium, azaz a különböző népek jogában szereplő, az életviszonyok természetes követelményeivel összhangban álló közös szabályok. Ezeket az ember természetes értelme képes ilyenként felismerni [ius naturale]. A teológiai [különösen a katolikus] természetjog a vallás kinyilatkoztatott parancsainak felsőbbségére épül. A lélek dolgaiban a spirituális és nem a világi hatalomnak kell engedelmeskedni [Aquinoi Szt. Tamás]. A metafizikus természetjogi felfogás szerint a tételes jog meg kell feleljen valamiféle igazságosságnak. Az emberi jogi felfogások a tételes jogot éppen az emberek természetével ellentétben álló megoldások miatt támadták. A 19. századi jogpozitivizmus jogfogalma elfordult a jognak a vallásos ideológiák szerinti megalapozásától. Az utilitariánusok az emberi jogokat tapasztalatilag megalapozatlan képzelődésnek minősítették. A hitleri rezsim jogtalanságai hatására újjáéledő természetjogi eszme szerint erkölcsi minimum nélkül nincs jogrend és az erkölcsi rendet sértő előírásokat nem kell betartani, illetve a jognélküli rendszerrel szemben 'ellenállásnak' (!) van helye."
Hát, tetszenek látni, ez az! A szembeszegülést a legszelidebb jogbölcselők sem tartják kihagyhatónak. Ám a természetjog nem ez, hanem azon ösztönök, indulatok, stb. összessége, amit az ember az állati létből magával hozott, mint az ön és fajfenntartás vastörvényeit, és amelyek tüstént hatályba lépnek amint a "civilázió törvényei" nem garantálják a civilizált (!) emberi létezés valamennyi (!) feltételét! Talán nincs olyan nép [faj] a világon, amely annyit vétett volna a civilizáció normativái ellen, mint a zsidó!
Ennek egyszerü "felfogásbeli" oka van. A zsidó felfogás szerint "A világ népei nem emberek, mert nincs "neschmann-juk" [vagyis fennséges lelkük] ... hanem "nepesch-ük" [állati lelkük] van. Nem volna méltó, hogy egy "embernek" egy állat állati alakban szolgáljon, hanem egy állat emberi alakban." [Öhquist: " Führer Birodalma, 174. old.] Épp most olvasom François Trocase könyvét [Mónus Áron forditásában], amelyben a következő adatra bukkantam. A lembergi zsidó leánykereskedők elleni bünper egyik vádlottja így nyilatkozott a bíróság előtt. "Önöknek nem kell foglalkozni velem ... mert az, hogy én ruhákat, gyümölcsöket, vagy asszonyokat árulok, nem számít. Én kereskedelemmel foglalkozom és senkinek semmi köze hozzá!" [Trocase: "Ausztria Magyarország lerombolása..." 175-176 olod.] Úgy tünik, ez nem antiszemita pamflet, hanem egy száraz perirat tartalmi adata.
A zsidóság problémája a mai "jogállamokban" sem jogkérdés. A zsidó a befogadó állam jogát egyszerű versenypályának tekinti, amelynek akadályait le kell küzdenie, vagy meg kell kerülnie, hogy céljához juthasson. A jogkövetés [betartás] eszébe sem jut. Ez a dolog egyik oldala. A másik, hogy a zsidó kitünően ismeri és alkalmazza is a jogot, de csak mint hálót, vagy hurkot amelynek segitségével a gójt becsapja, megfogja, kiszipolyozza, tönkreteszi. [Ez a Drábik János által megénekelt "Uzsoracivilizáció" egyik jellemző vonása.]
Ebből következik, hogy a keresztény civilizáció által alkotott jogelvek és jogszabályok a zsidók által előidézett konfliktushelyzetekben nem alkalmazhatók, mert ezek megoldására egyáltalán nem alkalmasak.
A polgári és büntető jog fundamentális elve például az egyéni [személyes] felelősség. A tettes, társtettes, felbujtó, bünsegéd, stb. felelőssége az elkövetett, megkisérelt, ill. előkészitett büncselekményekért. A felelősségrevonás ezen módja esetén a felelősségre vonandó személyek [az eljárás alanyai] azonosíthatók, mint az állam polgárai, esetleg mint idegen állampolgárok. A többek által elkövetett hagyományos elkövetői kör a tettes, ill. társtettesek. Ehhez kapcsolódott a "bünszövetség", mint különleges társtettesi forma. A jog újabban bünteti a "bünszervezet ben" történő bünelkövetést, ill. a bünszervezethez való tartozást is.
A
felelősségrevonás ezen rendszere csak akkor működik, ha az
államnak módjában van állampolgárait, ill.
a területén tartózkodó idegen állampolgárokat
nyilvántartani, tevékenységüket [a közbiztonság
szempontjából]
ellenőrizni.
E feltételek a zsidóság
esetében nincsenek biztositva, mert velük kapcsolatban még
egyetlen államnak sem sikerült semmiféle idegenrendészeti
szabályt alkotni, még kevésbé végrehajtani
[betartatni].
A következő [talán legfontosabb] probléma az identitás kérdése. Mégpedig a "többes identitás" kérdése. A zsidóság tiltakozik az ellen, hogy "nemzeti kisebbségnek" minősítsék és jogi státusát ennek megfelelően állapítsák meg. Ő a magyar nemzeti többséghez tartozónak tekinti önmgát és ennek megfelelő jogi státust követel. Különbözőségét csak az izraelita vallásfelekezet vonatkozásában ismeri el, de csak "anyakönyvezési" alapon.
Ezzel
szemben magatartásával igazolja a cionizmus alapítójának
Herzl Tivadarnak azt a tézisét, amely az egész világon
diaszpórában élő zsidóságot "egy
népnek" minősiti. Ez a zsidóság tényleges,
"gyakorolt" identitása a csupán "kinyilvánitott"
másik identitással szemben. Ez a "sziámi iker"
szindróma, amelynek faji, társadalmi, nemzetbiztonsági és
erkölcsi vonatkozásait nagy költőnk Váci Mihály
ábrázolta a maga bonyolultságában.
A "népi összetartozás" a zsidóság céljaival való feltétlen és szinte kivétel nélküli azonosulást jelenti minden zsidó vonatkozásában. És itt érünk el a súlyos probléma gyökeréhez. A zsidóság "nemzeti" törekvései egyáltalán nem esnek egybe annak a hatmilliárd élőlénynek a törekvéseivel, ill. érdekeivel, akiknek csak "nepeschük", azaz emberi alakban állati lekük van. A mintegy tizenötmilliónyi fennséges lelkü zsidó, akiknek "neschmannjuk" van, mint több ségi tőketulajdonos földgolyószerte szüntelen és ádáz harcot folytat a világuralom megszerzéséért.
Ennek folytán a Világ minden szegmense "hadmüveleti terület", ahol épp háború készül, háború folyik, vagy tüzszünet van. A taktikai módszerek szerfölött változatosak, a stratégia azonban változatlan.
A támadó mindíg és mindenütt gyilkol hol gyorsan és hangosan, hol lassan és csöndben de mindíg és mindenütt egyforma megátalkodottsággal, kegyetlenséggel. A volt amerikai és a jelenlegi izraeli külügyminiszter, a volt magyar egészségügyi miniszter, az izraeli harci helikopter pilótája, vagy a hurokvető kommandós egyazon háború "katonái".
E háboruban nincsenek szabályok. Csak ellenállás van, a mosdó és a törölköző hasonlóságának szem előtt tartásával. Nincs tehát bűnös egyén, bűnös nép sem (!). Persze nincs ártatlan sem. Csupán hadviselő felek vannak. Bűn hiányában nincs nyomozás, vádolás, ítélkezés. Mindezt a barát, ill. az ellenség azonositása helyettesiti- Majd a harc logikája érvényesül.
És még egy nagyon fontos szempont! Miről is van szó? A dolgok olyan felfogásáról, amelyet kitünő liberális költőnk Eörsi István, alias Schleiffer Ede , borús életérzések hatása alatt, önmagának szóló ajánlásként, fogalmazott meg. [Töredék.]
1.
Féreg,
költözz a
kristálygömbbe,
kinőtted azt az almát.
2.
Ha ujjad
kimutat
belőled,
ne félj leharapni,
ha karod
kihadonászik belőled,
vágd le
bátran,
ha lábad
elbotorkál tőled,
fűrészeld le merészen,
szemed ha
kifürkész,
orrod ha kiszaglász,
füled ha kileskel
belőled,
nyomd ki
csavard le csípd le.
Ami marad, az légy.
5.
Azt mondod: kés
ez?
A torkodnak nyomva?
Mi az, hogy kés?
A kés csak egy kis szó,
és
az a vér ott
– noha bugyog már –
szintén nem ijesztő.
Csak kis szó a
vér is.
Epilógus.
Hát az ilyesfajta tanácsok
gyakran érlelnek
Hát Pistám! Nagy hülyeségnek tünt ez az írás, amikor elkövetted. Az is lehet viccnek szántad. De tudod mit? Gáza óta ez már nem is olyan vicces. Tulajdonképp igazad - lett, Igaz posztumusz, de neked talán jobb is. A késről beszélsz. A kés nem csak egy "kis szó". A legrégibb történelmi szimbólumok egyike. Nem csupán öl. Gyógyit is! Úgy, hogy kivágja a testből a fertőző ágenssel együtt a fertőzött testszövetet is. Ha még élnél, biztos értenéd. És ti akik éltek, értitek e?
A
dolgok "mikéntje" a folytatásban lesz olvasható!
2009.01.11
Sz. Gy.