Bódítóbb a szentháromságnál!

"Demokrácia"
 

A demokrácia híres fogalom. Arról híres, hogy az emberiség történetében ennek a szónak ferdítették el az értelmét, ill. ezzel éltek vissza a legtöbbször. Dehát van e egyáltalán értelme? Nem sok...

"A demokrácia szó az ógörög δημοκρατία (demokratia) szóból származik, jelentése a nép uralma. A szó töve a δημος [démosz] nép szó, a κρατειν [kratein] jelentése uralkodni, a ία [ia] pedig egy képző. [Wikipedia]

Az "uralkodás", mint tevékenység, csak két [vektoriális] irányba forulhat: a) önmagunk felé, b) mások felé. Az a) változat, az "önuralom", nem politikai, hanem lélektani, stb. kategória. Marad tehát a b) változat, egymaga. Innen minden zavaros. A zavarosság a pontosítási törekvések [definicíók] számával egyenesen arányos, azaz minél többet magyarázgatják, annál homályosabb.

"A demokrácia lényege, hogy a közösség minden választójoggal rendelkező tagja részt vehet, a közügyek eldönté sében, vagyis az önkormányzásban 'az adott térségben'. A döntéshozatal módja lehet közvetlen és közvetett. Az érvényes döntést a többségi szavazatokkal vagy közös megegyezéssel hozzák az alapszabály szerint. Az alapsza bályban szintén meghatározzák a különböző szintű képviseletek hatáskörét. A döntés joga lehet központosított, részben lebontott vagy alulról felépülő." [Wikipedia]

Ez a megfogalmazás annyira tömör, hogy a lényegesnek nem jutott benne hely. Ez nem véletlen. Már a legöregebb zsidók se akarnak Rousseaura emlékezni, akinek a tanai előkészítették a Nagy Francia Forradalmat, ami jó üzlet volt nekik.

Rousseauhoz és nagy eszméje, találmánya a "társadalmi szerződés".

"A társadalmi szerződés mint filozófiai fogalom azzal a társadalomfilozófiai problémával áll kapcsolatban, amely a politikai hatalom jogszerűségére kérdez rá. Milyen feltételek mellett tekinthető egy állam legitimnek? Milyen jogosítványai és kötelességei vannak az állampolgárnak a hatalommal szemben? Milyen jogokat gyakorolhat a hatalom az állampolgárok fölött? A szerződéselméletek ezekre a kérdésekre kínálnak választ, s alapjuk az a gondolat, hogy egy államhatalom csak az állampolgárok akaratlagos megállapodása [szerződése] révén tekinthető legitimnek, mely megállapodás az állampolgárok 'racionális döntéshozatalának' eredménye."

Hozzá kell tenni, hogy szerződést [legalább] két fél köt úgy, hogy mindkettő a saját érdekét kívánja érvényesíteni. A szerződés érdekeik eredője. Jogilag [és erkölcsileg] érvényes szerződést az köthet aki saját érdekei felismerésére képes. E képesség, belátási képesség, hiányzik annál, aki kora vagy egészségi állapota miatt érdekeit képtelen felismerni, ill. aki téve dés, megtévesztés, fenyegetés hatása alatt szerződik. Az ilyen szerződések semmisek, ill. megtámadhatók.

A mű kulcsmondata igy hangzik [szegény naív Rousseau].

„Az ember 'szabadnak született', de mindenütt láncokat visel.”

Hasonlóképp cifrázza az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának szövege is. Már a bevezetőben...

"Tekintettel arra, hogy az emberiség családja valamennyi tagja vele született méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon" esatöbbi, esatöbbi...

Tisztesség ne essék szólván, egy lófaszt született szabadnak. A nemzetközi zsidó pénztőke adósának [adósrab szolgájának] születik 'majdnem' minden ember. [Erről a 'majdnemről' majd később.]

Most pedig ugorjunk...

"Tehát  mi   is   lényegében az  államkölcsön, főleg az idegen   államkölcsön?  Az államkölcsön   azt   jelenti, hogy az  állam kormányváltókat bocsát ki, amelyek a kölcsöntőke összegéhez mért kamatfizetési  kötelezettséget tartalmaznak. Öt százalékos kamat esetén az állam húsz év elteltével hasztalanul fizet kamatokban az államkölcsönnel azonos összeget, negyven év alatt az eredeti kölcsön kétszeresét, hatvan év alatt annak háromszorosát és közben az adósság változatlanul megmarad - kifizetetlen adósságnak. Ebből világos, hogy az állam mindenféle fejenkénti megadóztatással elveszi a szegény adófizetőktől az utolsó garasokat is csak azért, hogy kiegyenlítse gazdag idegeneknél fennálló számláját, akiktől pénzt vett kölcsön ahelyett, hogy ezeket  a  garasokat saját   szükségleteire  teremtette volna elő az államkölcsönt  megtetőző kamatfizetési kötelezettség nélkül. Addig, amíg az államkölcsönök belföldi kölcsönök voltak, csupán arról volt szó, hogy a gójok a szegények zsebéből a gazdagokéba rakták pénzüket, mihelyt azonban szert tettünk a megfelelő személyekre, hogy külföldi síkra tereljék az államkölcsönöket, az államok egész vagyona a mi zsebünkbe folyt és a gójok alattvalói sarcot kezdtek fizetni nekünk."

Ismerős, valóságos 'dèja vu' ugye? Honnan? Hát, kinek honnan. Én például a cári ochrana ügynöke által 1900 körül hamisitott "Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei" 20. jegyzőkönyvéből idéztem. De ha most valaki körülnéz kissé, pl. Ma gyarországon, azt látja: ez van!

Hogy is van ez? A magyarázat pofonegyszerű.

"Amilyen világosan jut kifejezésre a gójok tisztán állati  értelmének fejletlen gondolkozási képessége abban a tény ben, hogy kölcsönöket vettek fel nálunk kamatra és sohasem gondolták meg, hogy ugyanezt a pénzt, sőt még annak kamatait is csak elő kell majd teremteniük saját államuk zsebéből ahhoz,  hogy kifizethessenek minket. Mi  lett volna egyszerűbb, mint hogy saját népüktől vegyék el azt  a pénzt, amelyre szükségük volt? [Ugyanott.]

Minden a kádereken múlik, mondotta volt Lenin.

"Az uralkodó gój királyoknak az államügyek vezetésében tanúsított felületessége, a miniszterek megvesztegethetősége, valamint más vezető személyiségek hozzá nem értése a pénzügyekhez  - mindez a mi kincstáraink adósaivá  tette országaikat akkora összegek erejéig, hogy teljesen lehetetlen azokat visszafizetni."  [Ugyanott.]

Létezik e ilyen és van e kockázata?

"Karl Alexander württembergi herceg pénzügyigazgatójává, majd titkos tanácsosává, végül pedig miniszterré nevezte ki. Sikeres munkái révén nagyon sok irigyet talált magának és sokan kifogásolták azt is, hogy zsidó. 1733-tól segíteni akarta az új württenbergi herceget , a gazdaság 'hercegi ellenőrzésén' alapuló tekintélyelvű állam [vicces ez a Wikipe dia...] kialakításában, de amikor a herceg négy évvel később hirtelen meghalt, tragikus sors jutott osztályrészéül: még aznap letartóztatták, vád alá helyezték a közösség jogainak elbitorlása és jövedelmeinek elsikkasztása címén, továbbá keresztény nőkkel folytatott viszony miatt majd elmarasztalták és felakasztották. Holttestét vasketrecben állították köz szemlére."  [Wikipedia] 

Plusz irodalmi adalék. A zsidó Lion Feuchtwanger egy könyvet írt Josef Süss Oppen heimer "regényes" életéről. [Árkádia - Budapest 1990]

Feuchtwanger kissé másképp látta, írta le a dolgokat, mint a Wikipédia. Neki hiszek...

"Korlátlan hatalma volt a hercegen ... Karl Alexander vakon követte pénzügyigazgatójának minden tanácsát ... A fajtájabeli (!) nagy pénzemberek hatalmas ügyleteket bonyolitottak le azelőtt is, kezükben tartották a hatalom csordultig teli edényét ... Lázas tevékenysége során hol itt, hol ott fektette be ... a tőkét ... Kapcsolatai voltak Európa minden pénzemberével ... Holland Indiában ültetvényeket telepített, Berberföldön lovakat vásároltatott, fel ... Elefántra és fekete rabszolgákra (!) vadásztak megbízásából az afrikai partokon ... [ 148 - 149 o,]

Ezt a zsidók nem "egyedül" csinálták, hanem a keresztény katolikus uralkodókkal és őszentségeikkel a római pápák kal üzleti szabadversenyben.

Hogy mi köze mindennek a demokráciához, ill. az alkotmányhoz - alkotmányossághoz? A folytatásból kiderül. A dolgok feszültté váltak a kis banánhercegségben.

"Az alkotmányt nem lehetett már tovább feszíteni. Egy ponton túl elégtelennek bizonyul mindenféle jezsuita csűrés - csvarás. Így hát nem maradt más hátra, mint hogy erőszakkal törjék meg azt, ami másképp nem akar engedelmes kedni... " [363. old.]

Süss államcsínyt szervezett hát. Fedőneve "katolikus terv" volt...

"... A kormány hivatott arra, hogy Karl Alexander távollétében végrehajtsa az államcsínyt: az ország valamennyi stra tégiailag fontos pontjának megszállása után a katolikus vallást egyenjogúsítsa [...], a polgárokat lefegyverezze, az alkotmány számos cikkelyét törölje, az egyházi adót [...] a katolikus egyház javára mindenkitől behajtsa, törvény által kötelezzen mindenkit valemennyi ezüsttárgynak a hercegi pénzverdébe való beszolgáltatásra és más egyebekre."
[Ugyanott.]

Vicces, de Feuchtwanger így írja...

"Karl Alexander alkotmányos hercegként hagyja el az országot, és rövid idő után abszolút uralkodóként tér vissza..." [Ugyanott.]

A témát még korántsem merítettem ki, önmagamat viszont annál inkább. Folytatásnak kell hát következnie...

A folytatásban  a következőkről esik szó.

Ezt az "alkotmányos rendszert", minthogy központja nem Magyarországon van, szerfölött nehéz, helyesbben lehetetlen "leváltani". Elérhetők viszont azok a szellemi, ill. erkölcsi eunuchok [satrapák], akik a  "rendszert" működtetik. Ha minden jól megy, nekik kell majd feleniük. Ebbe a körbe mindazok bele értendők, akik az aktuális "európai orientációt" hirdedik, ill. szolgálják.

2009.06.28

Sz. Gy.