2008-09-21 14:44 barikád.hu

"Cherchez la femme!" Így a franciák. Véleményük mértékadó, lévén a gall kakasok Európa koronázatlan numerakirályai. Több mint érdekes, hogy a most szinre került ócska politikai melodráma szövegkönyve a női
főszereplőt

jóformán meg sem emliti.

A "HÍR" bombahírként csapódott a magyar közéleti katyvasz kellős közepébe.

Lemondott a Magyar Gárda országos főkapitánya. Dósa István azért távozik, mert szerinte a Jobbik és annak vezetői elárulták a mozgalmat. A főkapitány azt mondta: most már tudja, hogy csak illúzió volt az, hogy Magyarországon van tisztességes politizálás.

Dósa István szerint a pénz és a politikai hatalom megszerzésének lehetősége többet ér a Jobbik vezetőinek, mint a Magyar Gárda, ehhez viszont ő nem akar asszisztálni – nyilatkozta a hírTV-nek. Dósa kitart a gárda eredeti célkitűzései mellett, miszerint a mozgalom pártok és határok fölött álló civil szervezet, amely nem lehet a politika eszköze. Dósa István csak a főkapitányi posztról mondott le, a Magyar Gárdából nem lépett ki. [hírTV]

Ennek a hírnek tulajdonképp nem lenne komolyabb hírértéke, ha hinni lehetne az Illetékesnek Vona Gábornak, aki azt állitotta, hogy "... Dósa a rá nehezedő felelősség súlya alatt megroppant. A Gárda irányítására alkalmatlanná vált." Vona Gábornak ugyanis nem lehet hinni, mert - ez ügyben újból igazolódott, hogy - politikusi mércével mérve is - arcátlan hazudozó.
Elég arra a video interjúra utalni, ahol egy higgadt, magabiztos Dósát láthatott, aki megnézte. A hazug ember - sánta kutya szindróma fennforgása hamarosan kiderült, többek között, a Népszabadságból.

Távozott a Gárda vezetősége is!
Dósa István országos főkapitányon kívül a Magyar Gárda többi vezetője is megvált tisztségétől, írja a Népszabadság csütörtöki számában. A volt főkapitány a lappal azt közölte, hogy vele együtt a Magyar Gárda öt főből álló vezetősége is távozott. Elmondta, a megyei szervezeteket vezető kapitányok között is voltak akik lemondásukat fontolgatták, ám rávette őket arra, hogy maradjanak. [Népsz. 2008-09-25]

Mielőtt belemerülnénk a Vona - hamuka mocsarába, olvassunk bele a Gárda "alkotmányába".

Nem Igazán értem, mit jelent a "pártok és határok felett állás" de kapiskálom hogy aki a pártok fölött [vagy alatt] áll, az rajtuk kivül (!) áll. Kivül áll még az is, aki valamely párt mellett áll. De ilyen pozicionálás nincs az "alkotmányban".

A "házilap" nem hagyhatta annyiban a dolgot.

A közlemény önmagában is homályos, zavaros. A téma nem 'szállingózó információ', hanem a lemondás.
A 'megroppanás', 'alkalmatlanság' hazug tényállítások. Az 'új irány' homályos, ill. üres célozgatás. Hasonó a 'magánhadseregre' történő utalás is. Ha viszont úgy képzelnénk el a dolgot, hogy a Vona - Morvai duó szerette volna magánhadseregként felhasználni a gárdát, ennek - így - már lenne értelme, mert ez a variáció magas fokban valószínűsíthető. Amint várható volt, a "megroppant" Dósa is pofázott, illetve visszapofázott és nemcsak a "liberális média" fórumain.

A Szentkorona Rádió Dósa álláspontját ekként tolmácsolta.

Dósa István, esküt tett gárdista, közleménye az országos főkapitányi posztról történt lemondása ügyében.

"A Mozgalom vezetőjeként, a gárdisták elleni árulásként értékeltem mindazt, amit Vona, Murányi, Szilárd és a többi alapító a Mozgalom ellen elkövetett."

Néhány, a Jobbik Magyarországért Mozgalom Párt vezetésének kezelésében lévő honlapon olyan sajtóközlemény látott napvilágot miszerint mandátumom lejártával összeroppantam és alkalmatlanná váltam a Mozgalom vezetésére. Úgy gondolom, hogy egy letűntnek hitt korra jellemző politikusi maszatolás helyett tisztességesebb lett volna leírni, konkrétan milyen eseménysorozat vezetett ahhoz, hogy a Mozgalom országos vezetése egységes akarattal úgy döntött, több mint egy hónappal az országos főkapitány mandátuma lejárata előtt lemond addig viselt pozíciójáról.

Az okok a volt vezetők egységes értelmezésében az alábbiak:

- a parlamentbe készülő Jobbik számára kényelmetlenné vált az a kommunikáció, amellyel a gárdisták és a nemzeti oldal véleményét az ország állapotáról nyilvánosan kifejtettem. A választások közeledtével nem
„polkorrekt” sáskáknak nevezni az országot megszálló erőket. Nyilván sokkal kifizetődőbb ezekkel az erőkkel a parlamentbe jutás érdekében alkut kötni – akár a Magyar Gárda Mozgalom szétverése árán is. Ezt az állítást támasztja alá „Betiltott beszéd” néven több internetes portálon megjelent, a 2. bécsi döntés évfordulója alkalmából írott méltatás, amelyet Vona Gábor tiltott le. A szeptember 14-i értekezleten az alapítók szintén annak a véleményüknek adtak hangot, hogy ez a kommunikáció veszélyeztetheti a parlamenti székfoglalást.

- A Mozgalom gárdistái között egyre erőteljesebbé vált az a vélemény, hogy gárdistának és nem pártkatonának, olcsó, önfinanszírozó kampányeszköznek jelentkeztek a Gárdába. Olyan Mozgalom tagjai kívánnak lenni, amely az eredeti célkitűzéseknek megfelelően pártok és határok felett álló civil szervezet. A Mozgalom vezetése egyetértett ezzel a véleménnyel mivel a gárdisták Isten előtt a Szent Koronára és a Nemzet szolgálatára tettek esküt, nem egy pártra vagy személyre.. A Mozgalom, illetve a Jobbik közötti viszony rendezése érdekében megbeszélést kezdeményeztünk Vonával. Álláspontunk az volt, hogy a Mozgalom és a Jobbik között két egyenrangú fél szövetsége fogadható el mint viszony. Vona Gábor ezt visszautasította és a tárgyalásos rendezés helyett kierőszakolt egy kapitányi értekezletet, hogy ott a kapitányok és az alapítók döntsenek. Az értekezletig hátralévő időben igyekezett gondoskodni arról, hogy addigra NBH-s ügynököt, tolvajt, alkoholistát faragjon a Mozgalom vezetőiből. Az értekezleten az eldöntendő kérdések helyett a részvevők újfent megismerkedhettek édesapám múltjával, én magam megtudhattam, hogy korábban MSZP érdekeltségű cégnél dolgoztam, hogy csak kettőt említsek a személyeskedő vádakból [azt viszont nem tudhattuk meg, milyen bizonyítékai vannak Vonának az ügynöki tevékenységemmel kapcsolatban – pedig ezzel rövidre zárhatta volna a vitát]. A kapitányi értekezletet az alapítók méltatlan viselkedése az OCÖ választási gyűlésének szintjére züllesztette. Az értekezlet kettészakította a Mozgalmat Jobbik vazallusokra és a függetlenségért síkra szállókra. Nagyjából ennyit ért el Vona vasárnap. Az eseményről készült video felvételt minden gárdistának módja lesz megtekinteni.

A Mozgalom vezetőjeként, a gárdisták elleni árulásként értékeltem mindazt, amit Vona, Murányi, Szilárd és a többi alapító a Mozgalom ellen elkövetett. A magam részéről a továbbiakban semmiféle párbeszédet nem kívántam folytatni velük, ezért az országos vezetőkkel egyetértésben döntöttünk úgy, hogy lemondásunkkal lehetőséget adunk a Mozgalom gárdistáinak, eldöntsék, kik és milyen értékrend szerint vezessék tovább a Mozgalmat.

Budapest 2008. szeptember 22.

Dósa István gárdista

Kemény szavak! Méltók [lennének] egy gárdafőkapitányhoz, ha nem hiányoznék belőlük valami: a lényeg! E hiátusnak két oka lehet(ne)

Hát persze, hogy a Krisztináról van szó, akit nem kell hajánál fogva a szinpadra vonszolni, hisz ott piruettezik a kellős közepén. Valahogy úgy mint annak idején a "Jogvédőknél". Csakhogy hol van már a tavalyi hó? Morvai azóta kikopott, nemcsak a Jogvédők közül, de a Civil Jogász Bizottságból is, amelynek társelnöke volt. [E minőségében gyalázatos paktumot kötött Bencze József országos rendőrfőkapitánnyal. Erről írtam annakidején a "Morvai Jelenség" c . kommen tárt.]

Azóta sokoldaluságával tündököl. Kvázi utcai harcos,- szélsőjobboldali párt "alelnöke",- a Magyar Parlamentbe, ill. az Európai Parlament be készülődő képviselő. Mindezek jegyében egy kétszemélyes hakniműsor egyik szereplője [a másik Vona]. Lehet, nagyot tévedek, mégis azt mondom: voltaképp ez csípi a főkapitány úr szemét!

A téma hordereje sokkal nagyobb annál, hogy megmaradhatott volna egy Vona - Dósa feleselés keretében. A történteket sokan értékelik. Véleményemhez a Heti Válaszban olvasható értékelés áll legközelebb.

"Nagy valószínűséggel ugyanis az történt, hogy Dósa István komolyan vette a Magyar Gárda alapító okiratában szereplő tételt, miszerint a csapat pártok fölött tevékenykedő társaság. A Jobbiktól való elszakadási kísérlet azonban kudarcba fulladt, márpedig a puccsista katonatisztek sorsa csak a legritkább esetben előléptetés.

A Magyar Gárda tehát maradt, a Jobbik viszont csapdába került. A párt egyes közvélemény-kutatók szerinti öt százalékot meghaladó népszerűsége kizárólag a gárdisták jelentős médiaeseménynek számító akcióinak köszönhető. Akadnak ebben az országban szép számmal, akik úgy érzik - és nem ok nélkül -, hogy a központi hatalom nagy ívben tesz a fejükre. Velük mostanáig az égvilágon senki nem foglalkozott, bajaikat nem orvosolták, de még panaszukat se hallgatták meg. És tessék, most itt a gárda, a Jobbik gárdája, amely egyetlen hívó szóra jön, és csinál valamit. Hogy ez a valami alkalomadtán egy csupán néhány órácskára izgalmas felvonulás, amelynek végeztével minden megy tovább a rendetlen kerékvágásban, az mindegy, a lényeg, hogy történt valami.

A Magyar Gárdának azonban van egy apró szépséghibája, tudniillik, hogy körülbelül máris teljesítette politikai feladatát. A csapat egyetlen fegyvere a figyelemfelkeltő vonulgatás, amely eleinte érdekes lehetett, ám hosszú távon a haszontalansága miatt inkább kiábrándító. És itt jön a csapda: a népszerűségi csúcsot elérő Jobbikra gárda nélkül hanyatlás vár, ugyanakkor a gárda-sztoriból se lehet már további népszerűségi százalékpontokat kisajtolni. Elcsépelt, de a se veled, se nélküled klasszikus esete áll itt fönn."

A Vona - Morvai országjárás se' úgy alakul, ahogy a két okos ezt kigondolta. Ennek bizonyitása végett vissza kell lapozni, de csak néhány napot. Megengedem, hogy az általam igénybevett forrás a szoclib. galádságok kútja. Feltételezem mégis, hogy ellenőrizhető tények vonatkozásá ban még a Hírszerző sem hazudik. Egy helyszini tudósitásról van szó, amelyet 2008 szeptember 8-án írt Nagy László a hakni-körút ceglédi epizódjáról. Hát', ami azt illeti, rosszmájú egy firkász őkelme. Ám ha tényleg elhangzott mindaz, amiről beszámol, a cikket én sem írtam volna meg kevésbé szarkasztikus hangnemben. Címe: "Morvai Krisztina, a gyógyerejű igazmondó" azt igazolja, hogy ő sem Vonát pécézi ki, hanem Morvait [...].

[Ezután csak idézetek következnek. Aki az egészre kiváncsi a logo-ra kattintva "élvezheti"íaz egész irományt.]

Az est egy felemelő epizóddal kezdődik. A vastapson felül Morvai puszit és virágot kap. [Csak nehogy má' azt mondják később erre a szép szál magyar gárdistára is, hogy aszongya' "megroppant"... Egy ilyen szép nagy marha ember nem is tud megroppanni. Dósa se sokkal hitványabb. Arról se' hiszem el.

"Torokszorító érzés ennyi embert látni a teremben - kezdi beszédét a Jobbik elnöke. - Ez túlfeszíti egy lakossági fórum kereteit, ez már szinte tüntetés. Remélem, nem fognak bennünket feloszlatni."

"De szerencsére itt a Magyar Gárda, melynek jelszava - hit, erő, akarat. Ezekre van szükség. És most, mint történelmünk során annyiszor, élet és halál kérdése dől el, és Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Pongrác Gergely és Wittner Mária örököseiként 'bennünk sem merülhet fel, hogy elmeneküljünk-e a sorsunk elől'. Vállalni kell a harcot, ki kell mondani az igazságot, le kell számolni a hazugságokkal. Azzal például, hogy volt rendszerváltás. Nem volt, erre Gyurcsány Ferenc az élő bizonyíték, a "proletárdiktatúrából profitáldiktatúra lett."

Csak a kekeckedő jogász mondatja velem, hogy Wittner még él, korai lenne hát utána örökölni. Ami a lehetséges "várományt" illeti, Wittner a Gárda "zászló-anyája". Ezt Vona nem örökölheti [amiként Brezsnyev sem kaphatta meg a "hős anya" kitüntetést]. Persze Morvai lehet örökös, miért is ne! Csakhogy az esz mei öröklés is egyetemleges, amit csak egészben lehet elfogadni, vagy visszauta sitani. Wittner Mária [leendő] hagyatékában azonban van néhány zavaró elem. Az egyik, hogy Fideszes országgyűlési képviselő, ha nem tévedek. Nem tévedek, mert még a Parlamenti űlőhelyét is feljegyezte a történe lem. Wittner zászló-mama viszont hithű fide szes. Egyszer Debrecenben a szabad sághőst szerettem volna meghallgatni, de csak egy lapos fidesz - agitáció sült ki belőle. Csak azért nem lógtam meg, mert hülye fejemmel egy sor közepére ültem és nem akarftam feltünést kelteni.

Ha viszont igaz, hogy barátom barátja az én barátom is, úgy a Jobbik Fidesz ellenes szólamai oly fülsértően hamisak, mint a rekedt varjú károgása.

Ezután olyan idézet következik, amely világossá teszi, hogy Vona a Gárda nevével súlyosan visszaél.

"Legyünk büszkék, hogy a Gárda kiáll a kulturális értékekért, és ha kell, megvédi őket. A nemzeti rock sikere azt bizonyítja, a magyar fiatalság egyre inkább megtalálja ősei hitét, kultúráját. A Jobbik pedig most elindul, hogy visszafoglalja Magyarországot, és végre megmutassa, nincsenek kevesen. Erre pedig itt a kitűnő alkalom, az Európai Parlamenti választás, melyet 'lehet, hogy összekötnek majd egy országgyűlési választással is'."

Az európai parlamenti választás ki mást asszociálhatna, mást mint Morvai Krisztinát, aki ugyan kicsöppent onnan, de majd Vona és a Gárda lesöprik a gyalázatot. Morvai véletlenül épp kéznél van és.,. Kiderül, hogy Vona konferansziénak nem lenne utolsó [pártvezérnek sajnos az...]

De végül megválik a mikrofonállványtól: "Jöjjön tehát a szemkilövetők legfőbb ellenfele! Fogadják szeretettel Morvai Krisztinát!"

Krisztina úgy kezdi, hogy egy első áldozó is elbujhatna mellette.

"Zavarban vagyok, nem tudom, mivel érdemeltem ki ezt az érdeklődést. Egy érdemem van, hogy kimondtam az igazságot, és ígérhetem, a jövőben is ezt teszem" - kezdi a leendő listavezető ... Mondta Gábor, hogy legyek harcos árulja el a kapott instrukciót, de aztán inkább csak tűnődik a harcról, és elmeséli pár élményét ...

E ponton beleuntam a sok marhaság szemezgetésébe. Elég annyi, hogy Morvai Krisztust is olyanképp emlegette, mintha ő is besegítene a Jobbiknak a Parlamentbe vezető menetelésben. Aki a többit is olvasni akarja, ismétlem, kattintson a logora! Én már csak arra a gyöngyszemre utalok, amit szemezgetés közben sikerült felfedeznem. Az igazi karizmához - tudjuk - hozzátartozik a csodatétel is. Ime!

"Életem egyik legszebb élménye - meséli Morvai Krisztina -, hogy az egyik ilyen összejövetelen egy hölgy felállt, és azt mondta, Krisztina, amikor október 23-án hazamentem a könnygáz, a lovasrendőri roham, a gumilövedékezés és halálfélelem után, lefeküdtem az ágyamba, és két hétig nem tudtam felkelni, beszélni, dolgozni, ellátni a családomat. És egyszer csak láttam magát a tévében, és azt vettem észre, jé, elmondja az igazat. És akkor meggyógyultam. Kikeltem az ágyból, elmentem a munkahelyemre és csináltam tovább az életemet. És ezt köszönöm önnek. Ekkor szembesültem azzal, hogy sikerült ennek a hölgynek visszaadni méltóságérzését. És ez egy nagyon fontos küldetés, igazmondással visszaadni a magyar embereknek a méltóságát."

Halleluja! Ez a csúcs! Itt kéne abbahagyni [elfutni - elrohanni], de még nem lehet. Viszont tényleg mindjárt vége! Az ilyen "szinte tüntetéseknek" az a bajuk, hogy - miként a légy a levesbe - mindig bepottyanhat, közbe kottyanthat, valami hülyéskedő, vagy okoskodó egyén. Igy volt ez jelen esetben is, idézem a kérdezőt és Morvait.

"Aki politikai szerepet vállal, mindenféle kérdésnek ki van téve, és ő nagy bocsánatkérések közepette, a jövőben való tisztánlátás érdekében, feltenné a kérdést. Morvai Krisztina mondja meg, 'igaz-e az a hír, hogy a televíziós riporter, a Baló úr, az ön férje'?".

"Ha egy szóval kell válaszolni, akkor igen."

"Akkor meg kell, hogy mondjam az Ön szemébe, mert én a hátulról jövő embereket nem szeretem, hogy én bizonyos aggodalommal tekintek a Jobbik választására, de szeretnék csalódni."

Kézenfekvő, hogy a Névtelennek sokkal több esze volt, mint Vonának és Morvainak együttvéve. Az utóbbiak ugyanis szeptember nyolcadikán még nem sejtették, hogy huszadikára megreped a "magánhadseregüknek", választási csicskának, vélt magyar Gárda. Ezzel viszont fuccs a dőre választási reményeknek. A "furcsa párnak" annyi!

Végezetül még arra illik magyarázatot adni, mit jelent e kommentár alcíme.

Gábor Zsazsa a botrányokra, pletykákra éhes magyarság, sőt, "világhíre" folytán, az egész emberiség (!) Zsazsája volt. Hires [filozofikus] bon mot-ja: "mindegy, hogy valótlant, vagy rosszat írnak rólam, csak téma legyek". Ezt nagyjából mindenki hallotta már. Talán kevésbé ismertek a következő "adalékok", aranymondásai.

Amikor Morvai nyüzsgését először érzékeltem, első asszociációm Gábor Zsazsa voltz. Aztán rájöttem, mekkorát tévedtem. Zsazsa például szellemes (!) volt [lásd fent]. Rendelkezett az irónia és az önirónia adottságaival. Nos ez hősnőnkre csöppet sem jellemző. Igaz, hogy ő nem is a nemzet Zsazsája.

Még arra kell válaszolnom, miért írsogálok Morvairól? Hát' - ha vették észre - nem róla, hanem egy jelenségről (!)
irtam, először is, most is. Azért tettem - teszem, mert ráéreztem arra a veszélyre, amit romlott korunkban a "politi kai" gátlástalanság jelent, jelenthet.