2008.02.11-i frissités.

A lelepleződött leleplező.

Hiúságok hiúsága.
 

Ezúttal a szabadeurópás Drábik Jánosról lesz szó.

A téma nem véletlenül kerül tollhegyre. A cím ez is lehetett volna: "Tünődések egy életrajz fölött." A közeljövő nagy elvárásai közül a tisztánlátás az egyik legfontosabb, fontosabb még a "molotov koktélnál" is ... Ezért kell egy jelenség
gel, egy "érdekes emberrel" behatóbban foglalkozni.

Hibás az a tézis: "mindegy honnan jöttél, az a fontos hova mégy".  Mint köztudott, Drábik Európából, pontosabban a "Szabad Európából" jött, hogy tanítás által boldogitson minket.

"A Szabad Európa Rádió megalakulását a második világháborút követő nemzetközi politikai viszonyok indokolták. A Szovjetunió kiterjesztette hatalmát Kelet-Közép-Európára és ráerőltette saját társadalmi rendszerét. Ennek következményeként sokan menekültek Nyugatra, leginkább az Egyesült Államokba. Az Egyesült Államok kormánya a szovjet terjeszkedés feltartóztatása érdekében 1947-ben egy olyan magánszervezet létrehozását kezdeményezte, amely a szovjet befolyás alá került kelet-közép-európai lakosság számára a polgári demokrácia értékeit kívánta sugározni. 1949. május 17-én New York Államban bejegyezték a Szabad Európa Bizottságot (Committee for a Free Europe), amelynek osztályaiként megalakultak a Nemzeti Bizottmányok (1949. július 21-én a Magyar Nemzeti Bizottmány) és 1949 decem berében a Szabad Európa Rádió. New Yorkban megkezdődött a Magyar Osztály megszervezése, munkatársainak kiválasztása. 1950. augusztus 4-én kísérleti jelleggel beindították a magyar nyelvű adás. A New Yorkból sugárzott műsor naponta kétszer jelentkezett, s főleg híreket közvetített. 1951 májusában a SZER európai központja Münchenbe került át. 1951. október 6-án már Münchenből adta magyar nyelvű egész napos műsorprogramját a Szabad Európa Rádió." [Wikipédia]

Drábik János ..." Csellistának készült. Zenei tanulmányait a budapesti Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolában és Zenei Gimnáziumban végezte. Ugyanitt érettségizett 1956-ban. Kéztörés miatt azonban pályaváltoztatásra kényszerült. 1960-ban fejezte be tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, 1968-ban pedig az ELTE Bölcsész Karán, ahol esti tagozaton filozófiát tanult. 1971-ben ügyvédi-jogtanácsosi vizsgát tett, előzőleg pedig a MÚOSZ Újságíró Iskoláját is elvégezte. A New York University-n 'folytatta tanulmányait' és 1981-ben bejegyzett jogtanácsos lett New York Államban. 1983-ban Münchenbe került a Szabad Európa Rádióhoz, ahol Kézdi Pál néven számos műsort írt és szerkesztett. Sorozatot írt többek között a sztálinizmusról, az amerikai alkotmányról, a neokonzervativizmusról, a Szovjetunió történetéről." [Wikipédia]

Rosszindulatú vagyok, ha erről azt gondolom, hogy hősünk egyszerre sütkérezett a kommunista hatalom és a pénz hatalom kegyeiben? Mikor hazajött az lett volna természetes, ha továbbra is a "polgári demokrácia értékeit sugározza". Ám nem ezt tette, hanem a kapitalizmus [uzsoracivi lizáció, háttérhatalom, globális pénzhatalom] simfelésébe kezdett egy Luther könyörtelenségével, egy Savonarola megátalko dottságával. Ebből követ kezett volna, hogy mint szélsőséges szalonképtelen "kiírja magát" a kultúrem berek köréből, anatémával és szilenciummal sujtják, stb.

Ám nem ez, hanem ennek ellenkezője (!) következett be! Beírta magát a nemzeti közírók Pantheonjába és ráadásul a legnagyobb falat kapta, szemben a bejárattal, hogy jól megvilágítsa a napsugár. A háttérhatalom által pénzelt és ellenőrzött elektronikus könyvtár nagyobb teret biztosit neki, mint Kossuthnak és, egy az egyben, közzéteszi minden elképzelhető elektronikus formában, műveit. Íme az impozáns link-lista.

Elképesztő irodalmi és persze politikai karrier! Drábik természetesen nem szobatudós. [Valószinüleg nincs is elefántcsont tornya.] Otthonosan mozog a társadalmi közegben, mint a fürge aranyhal a díszmedencében. Szivesen eljár mindenhová, ahová hívják, és lendületes filippikák formájában ostorozza - a kapitalizmust.

A lényeg: ahol megjelenik, mindenki más csak statiszta szerepet tölthet be és nemcsak azért, mert a beszédidó jórészét Drábik hangja tölti be ... Írásaival, szónoklataival egy a probléma: gyönyörködtetnek, fárasztanak - cselekvés módját, irányát nem mutatják. Cselekvésre nem buzdítanak, csak álmélkodtatnak.

Személyesen éltem át a következőket.

Mint olajba-bukott főügyész egy ú.n. "Zsarukonferenciát" szerveztem Budapesten, a különféle túlbuzgóságok miatt ugyancsak lapátra tett, ex-főzsaruk részére. Az a hülye ötletem támadt, hogy - díszvendégként - meghivom Drábikot, Siklaky Istvánt és még egy - két "fejet". A tanácskozásnak volt ugyan napirendje, de ezt Drábik esetleg nem olvashatta el. Tény hogy az elsők között kért szót és amikor kézbe kapta a mikrofont - nem akarta elengedni. A szöveg persze nem a konferencia témájához, hanem valamelyik akkori könyve anyagához kapcsolódott. A zsaruk morogni kezdtek, hogy zsarukonferenciára, nem drábik-szemináriumra jöttek. A kialakult hangulatot Drábik végülis észrevette. Ám erre is volt tromfja. Rámkérdezett, ugyan mennyi kárt okozott az olajszőkités? Ezt akkoriban a fene se' tudta [mint ahogy ma sem tudja], bemondtam tehát egy has-számot. Erre diadalmasan jelentette ki, azok a manipulációk, amikről ő beszél, ennek sokszorosát vitték. Hát, le voltunk mosva piszkosul.  Jó hogy a zsaruk seggbe nem rugtak, hogy odabolondítottam őket.

A másik élmény az "Alkotmányos Jogfolytonosságot Helyreállitó Nemzetgyűlés" keretében ért. Ezt a szervezetet a "jurtás" Romhányi László gründolta, de a vezetésben csakhamar Drábik és köre szereztek döntő befolyást. Őket akkor és emiatt - elvetemültségemben - "cionista klikknek", egy akciójukat pedig "cionista puccskisérletnek" minősitettem. Emiatt rágalmazásért többen feljelentettek a bíróságon. A vádat később elejtették, kivéve Dr. Tímár Györgyöt, a "klikk" egyik tagját. Talán jól is tették, hogy nem strapálták magukat, mert a bíróság Timárral szemben végülis felmentett. [Erről sokat irsogáltam akkoriban régi Honlapomon - http://szeszak.tvn.hu - de ezzel a lerágott csonttal nem untatom az olvasót.

A közelmultban viszont 'dèja vu' érzésem támadt az "Összefogás Nemzetünk Egészségéért Párt" [ÖNP] programja és debreceni rendezvénye kapcsán.

Ezt az értelmes, ám 'politice' szerfölött naív, orvosokból verbuválódott szervezetet szintén szárnyai alá vette Drábik és köre, valamin szócsövük a "Leleplező". Az újság közli a párt programját és megjeleníti az elnök Dr. Lőke Miklós képeit.

A debreceni rendezvényre engem is meghívtak, sőt egy "előadásra" is megkértek, amit el is követtem. Utána arra az elhatározásra jutottam, hogy fentebb vázolt tapasztalataim summáját megírom Dr. Lőke Miklósnak és figyelmeztetem, hogy ha hallja a szirén-hangokat figyeljen, nem sodródnak e túl közel a zátonyokhoz ... Levelemet nem is neki, hanem Dr. Nagy Attilának [a "Gyilkos Ágnes" szerzőjének] küldtem azzal a kéréssel, hogy véleményezésével együtt továbbítsa a cimzettnek. Ez meg is történt. Dr. Lőke Miklós nem válaszolt (!?). Lehet későn szóltam és már a zátonyon
űlnek?

Ebből még nem lett volna cikk, ha a Dr. Lőke Miklóstól [grátisz] kapott Leleplezőben nem bukkanok Drábik cikkére. [Drábik különben úgy van a Leleplezővel, mint Csurka a Magyar Fórummal, szinte az egészet ő szerzi.] A cikk címe: "Az orosz föderáció politikai kultúrája".

A cikk érdekessége, hogy 1995-ben német nyelven íródott a Weizsäcker Alalpítvány megrendelésére. Nem tudni, mi késztette az írót e késői utánközlésre, mert erről nem szól. Így következtetni lehet, ill. szabad a feltételezhető motivumokra.

A cikkben a Putyin név egyszer sem fordul elő. Viszont két képen szerepel. Az egyiken egy [hátulról is] szép szőke
nővel táncol, a másikon egy mikrofonba vicsorog ... Drábik tehát sanda mészárost játszik, aki nem oda üt, ahová néz. Csakhogy a fizikai kancsalság nem bűn, csupán születési hiba. Amit Drábik a cikkel elkövetett több min bűn, hiba fatális hiba.

[A cikkből csak a legszükségesebb kitételeket idézem szószerint. Aki esetleg nem hisz nekem, majd ellenőrzi, helyesen adom e vissza a szerző csalafinta gondolataiit.]

Az orosz átalakulást Drábik nemes egyszerüséggel "fatálisnak" titulálja. Olyannak, ami "kolosszális fájdalmat okoz". Továbbá, a "rendszerváltás fájdalmasabban megy végbe".

Az átalakulás egyáltalán nem tetszik neki. Meg is indokolja, miért. [Megjegyzem, ezt a cikket Tamás Gáspár Miklós is megirhatta volna és ha a szerző neve nem lenne kitéve, akár totózni is lehetne, mert a két lóláb szinte megkülönböz tethetetlen ...]

Ez az átalakulás, úgymond, "a politikai kultúra szempontjából ... nem, vagy csak igen kis mértékben felel meg a nyugaton (!) ismert folyamatoknak".

Sőt!

"A szabadelvű politikai vitakultúra, amelynek nyugaton (!) a demokratikus parlametarizmus a megkülönböztető jegye, teljesen hiányzik."

Továbbá.

"Ilyen [...] háttérrel következett be a 'burzsoá' civilizáció hanyatlása, anélkül, hogy előzőleg nyugati (!) értelemben vett valódi (!) polgári társadalom bontakozhatott volna ki."

Aki azt hiszi, hogy ezek a hülyeségek nem fokozhatók, téved! Ime.

"Az Orosz Föderációban és elődállamiban sohasem működtek a nyugati (!) demokráciák államhatalmat ellenőrző intézményei, úgy mint a független (!) igazságszolgáltatás és parlament (!) ..."

"... Nyitott kérdés, hogy a mozgásba hozott fejlemények a nyugati politikai demokráciához vezető helyes (!) utat jelentik-e Oroszország számára."

Mi történik itt ? Hát csak annyi, hogy Drábik hiúságában, vagy balgaságában napfényre kotort és Putyin képeivel "aktualizált" egy olyan cikket, amely szembeállitja az igazi, a liberális (!), Drábikot a kapitalizmust ostorozó ál Drábikkal. Vagy egyszerüen, Janust játszva, más arculatot mutat nyugat irányába, mint mifelénk? Még a sclerosist is emlegethetném, de mellőzöm.

Persze még nincs vége, mint Drábik beszédeinek ...

A baj - szerinte - az orosz ember mentalitásában, a közgondolkozásban van. Az oroszoknál az eszmény a hatalom központjában álló egyetlen személy. A hülye oroszok "... zavarodottságukban még arra is készek, hogy vállalják egy totalitárius rendőrállam brutalitásait is ..." [Milyen szerencse, hogy mi echte demokráciában élhetünk, ahol ilyen brutalitások elképzelhetetlenek, és ájtatosan nagy tanítónkra Drábik Jánosra függeszthetjük tekintetünket, szavaira hegyezhetjük a fülünket.]

Érdekes, Drábik anélkül említi Jelcint, hogy hozzátenné: ő vezettette ki hivatalából a legfőbb ügyészt, "oszlatta fel" az Alkotmánybíróságot és lövette szét tankokkal - fényes délben - a parlament épületét.

Sápítozik, hogy Oroszország nem fejlesztett ki megfelelő eszközrendszert a konfliktusok feloldására. Attól tart, hogy a Sztálin által patentírozott "megoldások" kerülnek alkalmazásra: az ellenség megsemmisítése, ill. a konfliktusok letagadása. Úgy látszik, Drábik nem veszi figyelembe, hogy Sztálin a "trockizmus elleni harc" jelszava alatt azt a Kelet New Yorkból, az ottani Kehillah által, Oroszországra küldött gyilkos bandát írtotta ki, amely azt tűzte céljául, hogy az orosz népen torolja meg, százszorosan, azokat a valódi vagy vélt sérelmeket, amelyek ezek a cárizmus igája alatt szenvedtek. [V.ö.: Ford, Szolzsenyicin i.m.] Ha erre nem kerül sor, nem ötágú, hanem hatágú csillag került volna a Kreml legmagasabb tornyára és ott lenne ma is, mert "úgy" nem lett volna szükség "rendszerváltásra".

Már a cikk írásakor emlékeztem egy fantasztikus képre, amely Trockijt egy vörös Szent György lovagnak ábrázolja, amint lándzsáját a kapitalista sárkány torkába döfi. Nos Trockijnak semmi baja sem volt a kapitalistákkal. Az ő küldöttjük volt. Oroszország tudathordozó rétegeivel volt baja. Azokat Lenin elvtárssal együtt irtották százezerszámra. A "lovag" a valóság ban, vagyis civilben, így nézett ki. A kép nem sokkal azelőtt készülhetett, hogy Sztálin ítéletvégrehajtója Ramón Mercader jégcsákánnyal bezúzta a koponyáját. No comment!

A "művelt nyugat" hitvány értelmisége pedig nemhogy hallgatott a borzalmakról, de istenitette Trockijt és dicsőitette a "Nagy Októberi Szocialista Forradalmat".

Putyinnak az a bűne, azért mószerolja - alattomosan - Drábik is, mert elkövette a legnagyobb bűnt: kisöpörte a politikából és a gazdaságból az orosz-zsidó maffiát. Erről a "Hodorkovszkij-sztori" kapcsán megemlékeztem ezen a Honlapon is. A témát még folytatom, mert Hodorkovszkij "aktualizálta" nemrég.

Végül.

Drábik felpanaszolja, hogy "ismét feltünnek az ellenségkép-hordozás folytonosságának jelei. A nép korábbi ellenségei [például a mozlimok, a zsidók (!!!), a nyugatosok] ma szintén államellenesnek számítanak.ˇ"

Ez a lényeg! Ez a poén! E pontnál tör fel az ötödfél ezredéves fájdalom Drábik melléből.

Pedig ... Írhatna cifrábbakat is, példáúl az oroszországi fasizmusról. Épp most olvastam ki a zsidó Szemjon Reznyik könyvét. Címe "Oroszország fasizálódása". [A Neten nyoma van, hogy ezzel a könyvvel szerint Drábik is foglalkozott valami- kor.]

Erről kéne értekezni, bölcselkedni. Én majd megpróbálom, ha mást nem érdekel "sajátlag" a téma.

Ami a történelmi, politikai, erkölcsi tisztánlátást illeti: sajnos úgy néz ki a dolog, hogy az ezt gátló aljnövényzet és liánok rengetegében machetével kell majd "tájékozódni".

2008.02.09

T.