A huszas csapdája.

Az írástudók árulása.

Azt mondják rólunk a "művelt Európában", hogy a jogászok és a kanászok országa vagyunk. Az utóbbiak az európai kvótarendszernek köszönhetően kivesztek. Az előbbiek [sajnos] nem, sőt virulensebbek mint valaha.

Most, amikor egy "élelmes üzletember" kaszabolja az országot, gondolkojunk el azon, hogyan vált ez lehetségessé.

Azzal kezdődött, hogy Antall József miniszterelnök, felhatalmazás nélkül - titokban, paktumot kötött a legyőzött ellenféllel. Megegyeztek arranézve is, hogy az Alkotmányba kétharmados szótöbbséget igénylő "fékparagrafusok" sorát illesztik be, nehogy egy győztes többségi párt visszaélhessen hatalmával. Vagyis, fontos ügyekben, a Parlament csak nemzeti konszenzus alapján, azaz az ellenzék támogatását megnyerve alkothassan, vagy módossíthasson törvényt.

És - puff - belecsempészték az 1990. évi XL. törvénnyel az Alkotmányba a 39/A. § legújabb változatát, amely a "konstruktiv bizalmatlansági indítvány" fedőnevet kapta. Az alkotmánymódosítást az ostoba gyülekezet megszavazta.

Ezután az Antall kormány legtétovább reformkisérletei is sorra hajótörést szenvedtek a kétharmados törvénykezés szírtjein.

Ez a szisztéma jó volt, amig a "jobboldal" uralkodott, de kényelmetlenné vált rögvest, amikor a "balliberális" oldal került hatalomra és tönkretette az országot. De kinek jutott volna eszébe, hogy társadalmi, gazdasági és kormányválság idején mire jó a 39/A paragrafus? Hát csak az tudhatta, aki eredetileg is beletette. Aki tudta, hogy ezzel a paragrafussal az egész "alkotmányos rendszert" fejre lehet állitani.

És bedobták a trükköt! Az MSZP konstruktiv bizalmatlansági indítványt nyujtott be - önmaga ellen. Ez ám a dialektika. Így kezdenek fordítva működni a dolgok.

Kérdés, hogy amikor ez megtörtént, hol tartózkodott, hol tartotta a szemét, a fülét, a szemét és az eszét az a Sólyom László, aki hosszú éveken keresztül az Alkotmányszabóság mekkmestere volt. Hallgatott, mikor ordítania kellett volna. Most pedig azt nyekergi, hogy ami történik, tán' furcsa, de formailag nem alkotmánysértő. Hát' tényleg az a helyzet, hogy maga az Alkotmány alkotmánysértő! Nem lehet ugyanis törvényes egy olyan paragrafus katyvasz, amely olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek egymással feloldhatatlan jogi, logikai és erkölcsi ellentmondásban vannak. Márpedig az Alkotmány 19. és 33. §§-ai kibékithetetlen ellentmondásban vannak a 39/A.§-al, a kakukkfiókával.

Az előbbiek az Országgyülés hatáskörébe utalják egy, a választók bizalmnából, parlamenti többséget szerzett párt programjának elbírálását [jóváhagyását], ill. a miniszterelnök megválasztását. Ráadásul e két aktusnak egybe kell esnie, együttesen érvényesek!

Ha viszont egy párt, ill. pártszövetség [koalició], mintegy hétéves uralkodása "eredményeképp" elveszti a választói bizalmát "alkotmányos államcsínyt" hajthat végre a konstruktiv / desxtruktív bizamlatlansági inditvány trükkjének alkalmazásával. Azaz egy olyan figura kezére játszhatja - játszotta a totális hatalmat, aki "programját" nem köteles jóváhagyatni, még bemutatni sem.

A "Bajnai Csomag" ennélfogva csak nevében hasonlit a szépemlékü "Bokros Csomagra", azt ugyanis törvénybe foglalták. Ennélfogva az Alkotmánybíróságnak lehetősége nyílott arra, hogy olyan határozatot hozzon, amelynek folytán a szadista Bokros álmaiból kö kövön nem maradt.

Mindezt, sőt annál sokkal rosszabbat (!), most Bajnai törvényen kivül (!) hajtja végre az IMF és ki tudja, még ki a jóisten, utasitásait követve.

Ennélfogva Magyarországon, az "Alkotmány" segitségével, az alkotmányos rend megszünt! Helyesebben a népszuverenitás, a közvetlen hatalomgyakorlás, az ellenállás  [jus resistendi] alkotmányos (!) joga lép életbe az Alkotmány alábbi hatályos rendelkezései alapján.

2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül (!) gyakorolja.
(3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki  (!) jogosult és egyben köteles fellépni.

De mi történik, ill. nem történik az államcsíny láttán?

Kun Béla unokájához nincs sok szavam. Neki csak a tükörrel való szembesülést ajánlom és a látványnak megfelelő viselkedést...

A "jogvédőkhöz" azonban lenne egy - két polgári megjegyzésem - lentebb.

 

  

 

19. § (1) A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés.

(2) Az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.

(3) E jogkörében az Országgyűlés

c) meghatározza az ország társadalmi-gazdasági tervét

e) dönt a Kormány programjáról

 

33. § (3) A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés tagjai többségének szavazatával választja. A miniszterelnök megválasztásáról, továbbá a Kormány programjának elfogadásáról az Országgyűlés egyszerre határoz.

 

 

Tisztelt "kollegák"!

Engedjétek meg, hogy szembesítselek benneteket
Az Alkotmánnyal és önmagatokkal.

Nem látjátok, hogy az Alkotmány "garanciális" rendelkezéseit felülírja a német alkotmányból beléje csempészett konstruktív bizalmatlansági inditvány "jogintézménye"?

Az Alkotmány, ha nincs baj, az Országgyülés jogkörébe utalja 1.) Az ország társadalmi - gazdasági tervének maghatározását,- 2.) A kormányfő megválasztását és ezzel együtt (!)
3.) A kormány programjának jóváhagyását [elfogadását].

Viszont ha baj ["fesz"] van, az Alkotmány garanciáls rendelkezéseit - puccsszerüen - fel lehet függeszteni és rendkivüli [exlex] állapotot lehet életbe léptetni.

Ennek lényege, hogy a választók bizalmát elveszitett parlamenti kisebbségi csoport  totális, azaz korlátozhatatlan, ellenőrizhetetlen hatalmat adhat egy diktátor (!) kezébe, aki - adott esetben - nem feddhetetlen személy.

Súlyos a ti felelősségetek, mert nem akartok látni, hallani, szólni!

 

 

39/A. § (1) A képviselők legalább egyötöde a miniszterelnökkel szemben írásban - a miniszterel nöki tisztségre jelölt személy megjelölésével - bizalmatlansági indítványt nyújthat be. A miniszterelnökkel szemben benyújtott bizalmatlansági indítványt a Kormánnyal szemben benyújtott bizalmatlan sági indítványnak kell tekinteni. Ha az indítvány alapján az országgyűlési képviselők többsége bizalmatlanságát fejezi ki, az új miniszterelnöknek jelölt személyt megválasztott nak kell tekinteni.

 

Tehát

Kedves Morvai Krisztina!

Kinek szolgálatába szegődött kegyed? Az országot, vagy saját karrierjét építgeti? A kérdés és a válasz fölösleges, hisz mióta hazahívták [küldték] az EU-ból, minden lépése az "elveszett paradicsom" felé mutat. Csak aziránt érdeklődöm, ön aki olyan sokoldalú és oly energikus, miért hagyott fel eredeti szakmája, a jog, belterjes művelésével?

Kedves Gaudi Nagy Tamás, tőled ugyanezt kérdezem.

Kettőtöktől pedig a következőkről érdeklődöm. Ti nem úgy látjátok az alkotmányos diszkrepanciákat, ahogy én látom? Ti nem láttok ellentmondásokat [antinómiákat] a fenti "alkotmányos rendelkezések" között?

Ha én vagyok az a dislexiás, aki nem tud olvasni, ill. az olvasottakat nem tudja helyesen értelmezni, jelentsétek ki nyugodtan, hogy hülye vagyok, ám "ítéleteteket" méltóztassatok meg is indokolni. Ne kiméljetek.

Mert én se' kiméllek benneteket, ha hülyeségemről nem jön össze a látlelet. Hogy ne mondhassátok, nem tudtok róla, mindkettőtöket levélben értesiterlek arról, hogy személyetekkel foglalkozó írás jelent meg Honlapomon.

Akár válaszoltok nekem, akár nem, kérdezősködni fogok tőletek afelől, miért foglalkoztok mással, mint amivel foglalkoznotok kellene?

2009.04.18

Sz. Gy.