Látogatás a Hyde Parkban,

[A Virtuális Magyar - Össznemzeti ’Hyde’ Parkban.]

E képződmény  napjaink legszórakoztatóbb ’hungaricuma’. A hasonlat sántít ugyan, mert e névvel olyan terméket jelölnek, amely jellegzetesen magyar és komoly múlt áll mögötte. A múlt ugyan nem passzol, esetleg helyettesíthető mással. A formula ez esetben így szólna: „jellegzetesen magyar és komoly jövő áll előtte”. Így már stimmelni fog.  

De hát mit is láttam virtuális szememmel – amely a szemüvegem és a szemem mögött lehet valahol, ahol másoknak az agyuk van. 

Ja! Még az elindulás előtt a két szóból álló fogalmat próbáltam értelmezni, mert a kádárkori Magyar Értelmező Kéziszótárban nem találtam semmit. Az ugyancsak akkortájt kiadott Idegen Kifejezések Értelmező Kéziszótárban pedig csak annyit írnak róla, hogy „a legnagyobb park Londonban, ahol mindenki (!) szabadon tarthat beszédet”. 

Hiszik – nem hiszik, az Interneten sem találtam semmit a Hyde Parkról mint demokratikus alapintézményről, pedig olyan vak tyúk vagyok, aki ott biztos találok szemet. 

Gyanússá vált a dolog. Hogyhogy? Az angol minta-demokrácia ezen alapintézménye sehol sincs körülírva? [Még megnézem az Enciklopédia Britannicában, hátha…] Véletlen ez a hiátus? Aligha! 

A séta, az adott esetben, nem volt más, mint szörfözés a Neten, a Világ legnagyobb parkjában. 

Ebben a parkban nem szószékek vannak, hanem internetes oldalak. Mégis szembeszökő hasonlóságok mutatkoznak a kettő között. A mindenki elve itt érvényesül csak igazán. Manapság divat azt emlegetni, hogy a fogyatékkal élőket is megilleti a teljes társadalmi esélyegyenlőség. Ez a Parkban már megvalósult! Van azonban egy kis zavar. A fogyatékkal élők ugyanis, pl. a sportban, paraolimpiákon mérik össze tudásukat, épp az esélyegyenlőség biztosítása végett. Itt viszont nincsenek teljesítmény szintek, válogató versenyek. Mindenki indulhat, egyenesen a döntőben, be se kell neveznie. Így aztán nem csoda, ha a kifejezetten hülyék részvételi aránya feltűnően magas. A kompenzációs késztetés folytán ráadásul ezek a leghangosabbak, legtermékenyebbek. Nincs gátlás és nincs kontroll. Ez így természetes. Más kérdés, hogy ennek a nyakló nélküliségnek a kára, vagy a haszna nagyobb? 

Elöljáróban még annyit, hogy témánk szempontjából az internetes létezésnek két formája van: az egyéni és a csoportos. Ez utóbbi, főleg ha a csoport csak csoportocska, az oskurus szektákhoz hasonlítható legtalálóbban. Az alapelv, mindkét formációnál, hogy a közösség semmi az egyén [szekta] minden. További ismérv, hogy az egyén [szekta] szívesen integrálna magához – magába másokat, ugyanakkor elvet mindenféle integrációt. Az ilyen dupla negatív pólusú szervezetek emiatt inkább taszítják, mint vonzzák egymást. 

Az ókori Róma került először szembe azzal a problémával, hogy mit kezdjen szavazati joggal bíró „szabad polgáraival”, akik azonosak voltak a proletariátussal. Hamar feltalálták a „panem et circenses” elvét. Majd arra is rájöttek, hogy különféle reform programok, ill. csomagok, keretében a „panem” mértéke szinte az éhhalál küszöbértékéig csökkenthető, ha a „circenses” jól szuperál.

Ez a módszer a jelenkorban már nem működik igazán jól. A Római Colosseum nézőserege általában éltette a császárt. A modern arénákban – futball stadionokban - azonban zavaró jelenségek mutatkoztak. Kialakultak a „B. középek”… Egy „demokráciára” viszont – minő paradoxon - mindenfajta spontán csoportosulás halálos veszélyt jelent. A „középekben” tömörült egyéneket hamarosan futballhuligánoknak kezdték becézni. Hát, szó - ami szó, nem viselkedtek illedelmesen. Persze nem az volt a legnagyobb baj, hogy összeverték egymást, a nézőket, olykor a játékosokat, rendőröket. Még az sem, hogy romboltak, gyújtogattak. Hanem az, hogy elkövették az egyetlen igazi főbűnt, zsidóztak. Pl. az „Itzig, nem jutsz el Auschwitzig” c., ismeretlen szerző által komponált, rigmus közismertté vált. Később az is bebizonyosodott, hogy a látszólagos semmin felhergelődött embercsorda veszélyes politikai akciókra is hajlamos. Negyvenen – ötvenen képesek pl. megostromolni a Televíziót, amire Csurka százezer talpasa nem lett hajlamosítva. Orbánék pedig a kritikus pillanatokban általában nem voltak úgy öltözve. 

E jelenségek kapcsán nem bennem, hanem a liberálisokban vetődött fel a Hyde Park mint nemzeti intézmény gondolata. Idézetek következnek.

„A populista radikalizmusnak ez mélyebb forrása, mint az a Kossuth téren látható, izgága tömeg, amelyik naponta egy posztmodern politikai giccsparádét ad elő az elsodort magyar múlt emlékfoszlányaiból. Ezt a tömeget Csurka hozta ki először az utcára, és ott is lesznek mindig, ahol valami izgalmas történik. Ők a "roncstársadalom" követei, elvetélt történelmi lehetőségek örökké frusztrált hősei. Jelenlétük csak láthatóvá tesz valamit, aminek jelentősége messze túlmegy a Kossuth téri Hyde Park követelésein.” [Népszabadság • Bayer József • 2006. október 14.] 

Tetszenek figyelni az euro kompatibilis stílusra: „roncstársadalom”. [Na megállj bibsi, ezért még leosztalak, ha ráérek!] 

Meg is mondják az őszintét. „A minapi kerítésszaggató akció után egyre többen vélik úgy, kellene Budapesten is egy Hyde Park, ahol bárki szólásra emelkedhet, és megoszthatja a nagyérdeművel világmegváltó elképzeléseit, és ahol bejelentés nélkül is demonstrálhatna kulturált keretek között. Szavazz a lehetséges helyszínre! 

Ez az (!) „kulturált keretek”. A nyugati „civilizációk” ilyen keretekben [ketrecekben] szeretik elhelyezni az általuk szétzúzott társadalmak, közösségek roncsait. Ezt tették Amerikában az indiánokkal. Ezt csinálják manapság a palesztinokkal. Ilyen hely Guantánamo. [Oda ugyan ép embereket hurcolnak, de ronccsá teszik őket hamarosan és alaposan.] 

A tettlegességnél is dühítőbb a zsidó takony, amely be akar fedni mindannyiunkat. Mert milyennek látnak és ábrázolnak minket? 

„Ki ne szeretne inkább a jó levegőn, lombos fák árnyékában torokból üvölteni, hogy monnyon le,- semmint a belvárosi aszfaltdzsungel kellős közepén? A demonstrálóknak egyből remek egészségmegőrző programokat is lehetne szervezni, ingyenes vérnyomásméréssel vagy az elhízott tüntetőknek Norbi által vezényelt ’Monnyon le és foggyon le!’ tornával.”

Ne’ hülye magyar! Ez vagy te! 

lengyelek fürgébbek voltak nálunk. Már meg is csinálták a maguk Hyde Parkját, amely [a Népszava híradása szerint] a „demokratikus” játékszabályoknak megfelelően működik.„Londoni Hyde Park Lengyelországban! Szónoki sarok már Varsóban is! A londoni  Hyde Parkhoz hasonlóan Varsóban is kijelöltek egy helyet, ahol az állampolgárok szabadon kifejthetik véleményüket a politikáról és a politikusokról.

A varsói "Speaker’s Corner" a kulturális és tudományos palota épületének közelében, egy parkban kapott helyet - számolt be a Gazeta Wyborcza című napilap. A kijelölt területen, közepén egy téglából kirakott szószékkel engedély nélkül lehet szónokolni és vitákat folytatni. Az első "összecsapás" mindazonáltal a legkevésbé sem volt politikai, kutyatartók és díszhal tenyészők vitáztak arról, hogy melyikük hobbija fontosabb.”

Biztos tetszenek érzékelni a csontig ható maró gúnyt, ami e „tudósításból” felénk, buta gójok felé, árad. [No nem baj. Van már nemzetközi, és hazai precedens is, hogy firkászt felakasztottak. A történelem egyik sajátossága, hogy ismétli önmagát.]

Ennyire buta lenne a magyar? Nem. Még butább, mert a Hyde parkot - önként és dalolva – a cybertérben alkotta meg. Ez a Világháló leginkább obskúrus galaxisa!
következik be, ha sok dühö9nt nemzeti intézmény gondolata.smérv, hogy az egyén [szekta] szivesen

A judeokrata hatalom számára létkérdéssé vált – a fenti példák alapján - megakadályozni minden olyan eseményt, amely akkor következik be, ha sok dühös ember gyűlik egybe és figyel, sőt hallgat valakire. E jelenség fergeteges hatását az újkorban talán Hitler ismerte fel legvilágosabban és alkalmazta a legmesteribb módon.