A pofon.

Ekkora pofonra mi magyarok azt mondjuk „csárdás pofon”. [Ez a kifejezés nyilván nem a néptánchoz, hanem a csárdához, a magyar virtus "második frontjához", kapcsolódik…]

Miről is van szó? Hát arról, hogy az az írek pofon [pofán] vágták Európát. A gyászjelentést az [origo]-ból idézem.

Az írek csütörtökön népszavazáson utasították el a Lisszaboni Szerződésnek nevezett egyezményt. A szerződést a három éve elbukott közös alkotmány helyett hozták, nélküle jóval nehézkesebb lesz a közös döntések meghozatala. A tét óriási volt: tegyen-e egy nagy lépést az unió a föderalizmus felé vagy maradjon inkább szuverén államok gazdasági szövetsége? A nemek győzelme az utóbbi felé mutat, de volt már olyan, hogy addig szavaztatták az íreket, amíg igent nem mondtak. [2008. 06. 13]

[Érdekes, újabban a jóllakott disznó is makkal álmodik? Eddig az hittük csak az éhes…]

A globalisták persze most szívják a fogukat. „Az uniót vezető politikusok többsége úgy véli, hogy Európa csak akkor maradhat versenyképes, ha minél egységesebbé válik és a jövőt a föderalista forgatókönyv szerint képzelik, bár arról nincs írott terv, hogy a közös ügyek száma meddig fokozódhat.” [Idézet ugyanonnan.] Emiatt a „jegenye törvény” érvényesül: „jegenyefák, jegenyefák, nem nőnek az égig”.

A hálátlanság.

Tudjuk, a rablók ambíciója végtelen. Az áldozatok háláját is szomjúhozzák. „A hálátlan íreket és az EU-t is szidják a lapok” háborog [hőbörög]” ismét az [Origo].[2008. 06. 14]

A judeo-liberál-konzervativ Frankfurter Allgemeine Zeitung [FAZ] „már cikkének címében állítja: Európa ismét a túszejtők (!) fogságába került”. [Ugyanott.] A megoldás szinte tálcán kínálja magát: Guantanamora kell szállítani néhányszáz, vagy ezer, pulykatojás képű, paradicsomfejű latort.

De még nincs vége. „A lap közvetve bírálta az ír szavazókat” [ez ám az echte liberál -’demokrácia’…] Az egész EU számára fájdalmas igazságnak nevezte: ha a szavazókat az egyes tagállamokban közvetlenül kérdezik meg, felettébb nagy a valószínűsége annak, hogy nem úgy szavaznak, ahogy azt a kormányon lévők várnák. [Ugyanott.] Tetszenek kapiskálni, micsoda nagy ember volt a mi Antall Jóskánk! Ő úgy kimódolta a közvetett szavazások módszerét, hogy a birka magyar már közvetlenül is besétál a hodályba és vígan béget odabent. [L. magyar - EU népszavazás.]

E napi hírek érdekesek, a belőlük levonható tanulságok viszont fontosak.

Írország népessége [4.015.676 fő], a felét se’ éri el a mienknek. Ráadásul folytonosan rajta tartja a szemét a fogatlan oroszlán, amely vadászni már nem tud, de arra, hogy a csordától leszakadt óvatlan pulyát elkapjon, még igen. Főprofilja azonban, véglegesen és visszavonhatatlanul, a dögevés.

De hát voltaképp ki ezek az írek és hogy mernek pimaszkodni? Az erre adandó feleletben rejlik a tanulság.

A történészek a keltákkal együtt emlegetik őket, olyannyira együtt, mintha a két nép, illetve név voltaképp egy lenne (?).

„A kelták a szigetre a vaskorban (Kr.e.500-Kr.u.400) érkeztek, õket a kereszténység és az írástudók serege követte. Bár a kelták viszonylag kevesen voltak a szigeten élő õslakossághoz képest, mégis õk uralkodtak el az élet minden területén, és a kelta hatás Európában itt alakult ki a leg erőteljesebben. … Az egyes társadalmi rétegek között gyakran dúlt harc, erről tanúskodnak a tízeze rszámra épült erõdítmények és cölöperõdök. A kelta gaelekre többek között az is jellemzõ volt, hogy nagyra becsülték a művészeket, a papokat, a költőket és bárdokat. Magasan szervezett törvényrendszerük nevezetes arról, hogy különös tiszteletben tartották a nõk jogait”

Nekik még a kereszténység felvétele sem ártott meg túlságosan. „A kereszténység Kr.u. V.sz-ban vetette meg lábát Írországban. A legenda szerint egyedül Szt. Patrik (Írország védőszentje) térítette meg az ír népet… A VIII.sz-ra míg Európa többi része a sötét középkorba hanyatlott, addig a zárt, ír keresztény közösségben virágzott a művészet és az írás tudománya”

Mázlijuk volt. Távol voltak a római pápától, a német császártól, ennél fogva nem volt Szent Istvánjuk sem. De hát a jó lapjárás a történelemben sem lehet tartós. Megkapták a hátukra a púpokat ők is.

„A VIII. sz. végén Írország és Nagy-Britannia ellen vikingtámadások indultak. Szinte mindenütt pusztulást hagytak maguk után, számos település teljesen megsemmisült. A viking portyák emlékét őrzi ma is az a közel nyolcvan karcsú, 15-30 m magas harangtorony, amit az írek megfigyelőállás és menedék céljából egyaránt használtak. A sok rossz mellett jót is hoztak a vikingek, hiszen ők alapították az első városokat, így Dublint is, és ők tanították meg az íreket a navigációra és hajóépítésre is”.

Azután fordult az időkerék.

„A vikingek kiűzése után az írek épp csak szusszanásnyi időhöz juthattak. 1169-ben az anglo-normannok törtek be a szigetre és jelentős területeket foglaltak el. A XIII. sz. közepére a sziget kétharmadát uralták. Az anglo-normannok letelepedtek a szigeten és vegyülni kezdtek az őshonos lakossággal. Ez annyira megrémítette az angol királyi helytartókat, hogy 1366-ban létrehozták a Kilkennyi Statutumot, amely tartalmazza az első ír ellenes törvényeket. Többek között tiltották a vegyes házasságot, az ír nyelvet, az ír szokásokat és viseleteket. Az integráció ennek ellenére folytatódott.” [A kulturált írek integrálták a barbár angolokat. „megrontották” a vérüket…]

Lám - lám! A fajelmélet és a fajvédelmi törvények! Minekünk onnan tanítják, hogy „az 1935-ben elfogadott nürnbergi törvények tiltották a szexuális kapcsolatot és a házasságkötést zsidók és nem zsidók között. A törvényekkel új szakaszba lépett a zsidók megkülönböztetése és üldözése Németországban”. A fajüldözés ugyanúgy angol találmány, mint a koncentrációs tábor [az angol búr háború idején az őshonos búrokat deportálták: a nőket, gyermekeket, aggokat és betegeket is beleértve].

Ez a sok zűr, herce – hurca, tulajdonképp nem is érdekes, mert a történelmi sablonoknak felel meg.

Ami az íreknél – keltáknál unikum, azt a 'druidák' jelentik!

„A druidák a kelta vallás papi rendjét alkották az ókorban az Alpoktól északra és a Brit-szigeteken élő kelta társadal makban, amíg a vallást ki nem szorította a Római Birodalom hite, illetve a kereszténység. A druida szertartások a gallok kultúrájának is részét képezték. A druidák egyszerre voltak papok, döntőbírók, gyógyítók és tudósok.”

Egyiptomban is ílyenformán volt ez. Az előbbi felsorolásból az építészek kimaradtak. Nyilván véletlenül. Az emberi szellem és akarat csodálatos alkotásait, Newgranget és Stonehenget a druidák álmodták meg és építésüket is ők vezényelték le. Ki más? Ami viszont bennünket illet, a mi druidáinkat első „magyar” szentünk - István a király – jó érzékkel és kemény kézzel úgy kiirtotta, hogy írmagjuk se’ maradt. [Tette ezt a német rablólovagok segítségével, sőt azok élén, minthogy a rendbe ő is bezupált.]

A druidizmus minden üldöztetés ellenére fennmaradt és ma is hat. A druidák reinkarnációi, vagy – ahogy rebesgetik – a rejtezve ma is élő druidák szervezik, vezetik népüket, hogy hitét és nemzeti azonosságát fenntarthassa.

De képzeljék csak el minálunk Paskait, Lomnicit, Kökényt, Makoveczet, Glatzot - magyar druidáknak. Én azért nem próbálkozom ezzel, mert attól tartok, hogy írás közben összehugyozom magam a röhögéstől. Azért sem tehetem, mert az írek pokoljárása csak ezután kezdődött.

„1536-ban VIII. Henrik elszakadt a pápától és kikiáltotta magát az anglikán egyház fejévé. Ezzel kezdetét vette az ír katolikusok minden eddigit fölülmúló sanyargatása. Később megszerezte az Írország királya címet is, és erőteljes betelepítési taktikába kezdett, aminek hatására az angol ’telepesek’ kiszorították az ír birtokosokat. Az írek felkeléseket szerveztek, de az angolok vérbe fojtották [1649. Oliver Cromwell]. ’Népirtás’ és pusztítás következett. Az ír őslakosságot teljes politikai, kulturális és vallási elnyomás sújtotta, megtiltották a földtulajdonlást, a közhivatal viselését, a szabad hitgyakorlást, az ír nyelv használatát és az ír zene játszását.”

Az angolok - ekkor még - nem állítottak fel külön koncentrációs táborokat, hiszen az egész Írországot úgy „üzemeltették” mint a németek Auschwitzot.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kitérő, amely visszamutat a témára.

Az angol szélhámos - miniszterelnök Balfour nagyon is jól tudta, mi vár a palesztin őslakosságra, ha rájuk szabadítja a zsidó 'telepeseket'. Már írtam erről az úrról, de akkor Izrael állam „másik” alapító oklevelét [első az Ószövetség…] még nem ismertem. Hát, igaz ami igaz, szerfölött tanulságos írás.

„Az 1917-es Balfour-nyilatkozat, amelyet 1917. november 2-án adtak ki, a brit kormánynak egy bizalmasan kezelt állami jelentése volt az Oszmán Birodalom szétosztásában, miután az I. világháború véget ér.

A levél a brit kabinet 1917. október 31-ei álláspontját mutatja, melyben a britek támogatják a cionistákat egy zsidó "nemzeti otthon" létrehozásában Palesztinában, azzal a kikötéssel, hogy ez nem jár együtt a területen élő más népek önrendelkezési jogainak csorbulásával.”

És most a nyilatkozat.

„A nyilatkozat levél stílusban íródott, Balfour aláírásával.

Külügyminisztérium
1917. november 2.

Kedves Lord Rothschild!

Nagy megtiszteltetés nekem, hogy közvetíthetem Őfelsége kormányától az alábbi szimpátia-nyilatkozatot a zsidó cionisták törekvésével, amit javasolt és jóváhagyott a Kabinet is.

"Őfelsége kormánya jóindulatúan tekint a zsidó nemzeti haza megteremtésére Palesztinában, és minden tőle telhetőt megtesz e cél elérésének elősegítésére, miközben világosan kell látnunk, hogy semmi sem csorbíthatja a Palesztinában fennálló nem zsidó közösségek polgári és vallási jogait, illetve a bármely más országban élő zsidók jogait és politikai státusát.”

Nagyon örülnék, ha ezt a nyilatkozatot a Cionista Világszövetség tudomására hozná.

Szívélyes üdvözlettel:

Arthur James Balfour”

Persze, ha ezek után, valaki olyan következtetésre jutna, hogy a zsidóság netán világállamot alkot, amely pénzhatalma révén világuralomra tör, az vagy hülye, vagy antiszemita, de leginkább mindkettő.

De ha ez nem így lenne, miért Rotschild a levél címzettje? Ki ő? Csak nem maga a zsidó király? Vagy csak az eljövendő király szállásmestere? És a Cionista Világszövetségnek, mi az „alkotmányos státusa”? A világállam „parlamentje” lenne? Voltaképp mindegy. A lényeg ugyanaz.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Most pedig térjünk vissza az írekhez. Durva tévedés lenne az „éheztetéses népirtás szabadalmát” Sztálinnak odaítélni.

„1845-ben azonban újabb csapás érte az ír népet. Egy élősködő tönkretette az írek táplálékának, a krumplinak, nagy részét és beköszöntött a Nagy Éhínség. Több, mint egymillió ember halt éhen és másfél millióan kényszerültek elhagyni a szigetet, miközben hajószámra hordták az élő állatokat és gabonát az angol kikötőkbe. Az eredmény: Írország lakossága nyolcmillióról a felére, négymillióra csökkent.”

Ez persze nem Holocaust, de ha nem az, mi a bánat? Már nem térek ki a napjainkig tartó „vallásháború” eseményeire, azok inkább ismertek az átlagos újságolvasó számára, kivéve persze az újságírókat. Ők, irományaik alapján következtetve, nem különösebben olvasottak. Csak ennek tudható be csodálkozásuk, sőt rosszallásuk amiatt, hogy az írek „nyakaskodnak”.

Mi viszont értjük, hogy az írek miért nem vágyakoznak egy olyan államszövetségbe, ahol egy asztalnál kellene táplálkozniuk a fogatlan, büdös leheletű, brit „oroszlánnal” és semmi sem biztosítja őket arról, hogy – birkaként közös karámba terelve - nem fogja e megtenni velük azt, amire nem képes, amíg a nemzetállami gazellákként száguldanak, szökellnek a nemzetközi „pampákon”.

Amondó lennék, dicsőség a szabad, önálló Írországnak! A karám nekünk való.

2008.06.22

Sz. Gy.