A munka ünnepe.
Még
mindíg egy hülye ül a bakon.
"A munka ünnepe a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt,
minden év
május 1-jén tartandó ünnepség,
hivatalos állami szabadnap, mely a munkások által elért gazdasági és szociális
vívmányokat hivatott megünnepelni. Május 1-je hasonló tartalommal katolikus ünnep is, Munkás
Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére." [Wikipédia]
Micsoda
véletlen egyezés! Egy napon parádézhatnak
Marx és Lenin követői, meg Ács Szent József hívei.
Aztán a költő:
|
Én őt dicsérem csak, az élet
anyját, A gyárkémény harsogja
diadalmát |
Juhász
Gyula, halhatatlan költőnk írta a fenti csodálatos verssorokat.
Olyan
szép, fennkölt lenne, úgy passzolna minden. Passzolna,
ha az emberek visszamenőleges emlékezete rövidebb lenne mint Gyurcsány
Ferencé. De nem rövidebb, a hétszentségit neki!
Még csak tavaly volt, amikor megjelent Tamás Gáspár-Gazsi Miklós írása egy internetes portálon. Kivágtam egy darabját, idesüssetek véreim, magyar proletárok!
Amint az
ábrán, helyesebben a képen, olvasható tavaly Fletó
még azt deklarálta, hogy május elseje "az Európai
Unióhoz való csatlakozásunk ünnepe".
A vörös szöveget már én írtam
a képmezőbe. Tessenek már elolvasni azt is. Röviden
arról szól, hogy Gyurcsány megint altatni
próbálja a népet, holott az már felébredt,
mert bilibe ért a keze, és pontosan tudja, mi az ábra.
Gyurcsány most a hőst játssza. Martaló- cai által közrefogva nem ijed meg, egy játékpisztolytól.
Szerencséje van, mert őfelsége ellenzéke és a "nemzeti radikális" erők is csak játékpisztolyokkal hadonásznak az orra előtt.
De meddig folytatható ez a hülyéskedés a politika felső régióiban? Tudni kell, hogy e Kacor Király bohóckodása közben naponta százak pusztulnak bele a szociálliberális "reformokba".
Már nem sokáig kell várni, hogy felharsanjon az ordítás "Ébredj Magyar"! De akkor már nem Juhász Gyulát recitáljuk, hanem Petőfit: "Akasszátok fel a királyokat."
2008.05.01
Sz.
Gy.
Én őt dicsérem csak, az élet
anyját,
Kitől jövendő győzelmünk ered,
A munkát dalolom, ki a
szabadság
Útjára visz gyász és romok
felett.
A gyárkémény harsogja
diadalmát
S a zengő sínen kattogó vonat.
A béke ő, a haladás, igazság,
Mely leigázza a
villámokat.
Nagy városokban, végtelen
mezőkön
A dala zeng és zúgni fog
örökkön,
Míg minden bálvány porba omol
itt.
Én őt dicsérem csak, az élet
anyját,
Kinek nővére Szépség és
Szabadság
S kinek világa most hajnalodik.