Ki fizeti a révészt? 

Szponzorált linkek. 
 

A címben feltett kérdés eredetileg egy film címe [Who Pays the Ferryman?] volt. Később a gyanús pénzek eredetét firtató kérdés formulájává vált. Megállapítható, hogy ez a legfontosabb kérdések egyike, amit egy "Kompországban" fel kell tennie annak, aki a közéleti dzsungelben tájékozódni próbál. 

A „szponzorált linkek” alcím kettős értelmű. Gyanús forrásokból táplált „nemzeti portálokra” és a háttérhatalom pénzén kitartott „link alakokra” egyaránt mutat. 

Henry Ford a „Nemzetközi zsidó” c. könyve alcímének a következő állítást választotta:  „A világ legnagyobb problémája”. Szent igaz, hogy e problematikus – emblematikus nép [Herzl, a cionizmus megalapítója, nevezte őket (egy) népnek] több mint ötezer éve tesz róla, hogy foglalkozzanak vele. Tartós fennmaradásukat, az örökös megpróbáltatások közepette, többek között zseniális önvédelmi [fajvédelmi] módszerek alkalmazá- sával biztosítják. Ennek keretében maguk gerjesztik a „fékezett habzású” antiszemitizmust. Jól mondják, hogy az antiszemitizmus a buták szocializmusa. Csak arról hallgatnak, hogy ezzel az eszmével épp ők ajándékoz- zák folyamatosan az emberiséget. 

Az antiszemitizmusnak több válfaja ismert. A buták között is legbutábbak szocializmusa a „zsidózás”. Ennek két oldala van. Az indulatok gerjesztői többnyire fizetett [értelmes] gazemberek. A hülyék azok, akik ezen a moslékon csámcsognak és közben nemzeti ellenállóknak gondolják, definiálják önmagukat. 

E praktikák kiagyalói számítanak rá, hogy egyfelől: a zsidózás a legszórakoztatóbb pótcselekvés azok számára, akik - amellett hogy hülyék – lusták is. Harci terepük a TV előtti fotel, harceszközük pedig az odakészített sörösüveg. Másfelől: a gyalázkodás, lealacsonyítás gyakran szolidaritást, együttérzést kelt az
„áldozat” iránt. 

Hogy mire az egész? A válasz kézenfekvő! A másik nagy zsidó találmány az össze nem tartozó dolgok „egybemosása”. Ez az adott esetben arra szolgál, hogy az antiszemitizmus fekáliájával mázoljanak be olyanokat, akik csupán értelmes emberek és kritikai gondolkodók. Ezeknek az a bűnük, hogy a zsidóságról is hasonló módon gondolkodnak. Az antiszemitizmus stigmája tökéletesen alkalmas arra, hogy egzisztenciális és erkölcsi szempontból ellehetetlenítse az ilyen „merénylőt”, de legalábbis kedvét szegje, lendületét fékezze. 

Számolnak a „birkanyáj effektussal” is. [A birkák nem kelnek társuk védelmére, ha a farkas marcangolja, hanem elfutnak.] 

Az antiszemitizmus „építménye” egy további célra is kiválóan alkalmas. Mentsvárként szolgál olyan zsidók számára, akik köztörvényes büntettet követnek el. Ezek száma nem kevés. A „túlreprezentáltság” is szóba kerülhet, mint mondjuk az orvosi, vagy ügyvédi pályák betöltésénél. A numerus clausust azonban itt sem lehet bevezetni, mert nyomban felhangzik a jajongás az antiszemitizmusról. Továbbá: nem szalonképes aki cigánybűnözésről beszél. Az meg pláne megnézheti magát, aki arra vetemedik, hogy a zsidóbűnözés szót kiejtse a száján. 

Visszatérve a címben jelölt tárgyra, egyre több jele mutatkozik annak, hogy egyes szélsőjobboldali, ultra radikális, fasiszta, vagy éppen nyilas portálokat zsidó [izraeli] pénzekből alapítottak, ill. tartanak fent. A pénzforrásokat természetesen nehéz, vagy éppen lehetetlen, megjelölni. Egyes szponzorok azonban lelepleződtek, személyük azonosíthatóvá lett. Ugyanez a helyzet a szponzori kapcsolatokkal és a szponzorált hírterjesztőkkel. [Ezek néha egymásra szórják a szennyet.] 

Ma még korai lenne e „gyermekeket” nevükön nevezni, de erre sort kell keríteni, mégpedig hamarosan. 

Írás közben egy levelet kaptam, ami érdekes adalékként beillesztésre kerül. A levél írója szintén nem emleget neveket, de - ahogy ismerem – diszkréciója nem lesz tartós. 

Részletek a levélből. 

„Van egy náci gyerek Magyarországon. Nagyon ismert név, csak nem szeretném megnevezni, akinek számlájára a zsidók rendszeresen utalnak pénzeket, mert náci. Az illető nagyon ismert személy ezt valószínűleg nem tudja; azaz nem tudja, hogy a zsidók pénzelik.

Állandó anyagi problémákkal küzdök, a mai napig nincs egy alapfelszerelésem, amihez összesen elegendő lett volna kevesebb, mint 200 ezer Ft, de az a náci hatalmas méretű, méregdrága kamerával járkál, tele van pénzzel, mert a zsidók azért pénzelik, mert náci. Azért kap pénzt, mert náci.” 

Erre azt mondhatnám, különös. Ám, ehelyett azt mondom, természetes. 

Azt már régóta tudjuk, hogy a palesztin „terrorizmus” periodikus „fellángolásai” és az izraeli gazdaság periodikus válságai között teljesen egyértelmű korreláció ismerhető fel. A ciklusok is ismertek. A pénzügyminisztérium jelzi [megint] üres a kassza. A hadseregnél és a titkosszolgálatoknál felvillan a zöld jelzés. Aztán kétféle dolog történhet. 1.) Színlelt támadás – palesztin válasz – izraeli „ellencsapás”. 2.) „Preventív” akció – palesztin válasz – izraeli megtorlás. 

A további bonyolítás már sematikus. Az Amerikát uraló szenátusi lobby „vészjelzést” kap. A
„honatyák" simán megszavazzák a támogatást. A pénzügyminisztérium pedig kiemeli a pénzt a költségvetésből – vagyis az amerikai adófizetők zsebéből – és átutalja a szorongatottak megsegítésére. [Nagy kár, hogy "hazánkfiának" †Tom Lantosnak az Úr nem szavazott ezer évet, mint a biblikus ősök egyikének - másikának.]

Van persze közelibb példa is. Kézenfekvő, hogy rendszer, ill. kormányellenes „kilengések” kellettek ahhoz, hogy Magyarországon rendelkezésre álljanak egy titkos terror hadsereg felállításához és fenntartásához szükséges pénzügyi alapok. E hadsereg a pénzhatalmi diktatúra elnyomó apparátusa. Jelen helyzetben csirájában képes elfojtani minden megmozdulást, mivel a kritikus pontokon abszolút túlerőt képes bevetni, olyan fegyverarzenál alkalmazásával, amely a belső rendfenntartó erők kelléktárában nincs, mert nem lehet rendszeresítve. Képek sokasága bizonyította, hogy egyes „rendőri” erők gránátvető fegyverekkel vonultak fel. Ezek nem a „sima” utcai harc, hanem a városi hadviselés kellékei. 

A polgári társadalom elleni szervezett hadviselés eszköztárába tartoznak természetesen a „békés” megoldások is. 

Ezek között kiemelkedő az a praktika, amely a gondolkodó, meggondolás alapján cselekvő egyénekből, helyesebben ezek csoportjaiból nézőt, „moziközönséget” formál. 

E módszerről szól Moldova egyik fiktív novellája Hitler magyarországi látogatásáról. A „történetben” a Führer, magyar kísérőjével, éjszaka Budán sétál. Feltűnik neki, hogy az ablakok sötétek, de a lakószobákban furcsa fények villóznak. Kísérője megmagyarázza, hogy a polgárok tévéznek. A Führer nyomban kapcsol és a következő kinyilatkoztatásokat teszi. Zseniális! Ez a módszer izolálja az egyént nemcsak a társadalmon, hanem a családon belül is. Arra készteti, hogy órákon keresztül azt bámulja amit mutatnak neki. Miközben ezt teszi, agya tökéletesen kiürül. Tudatában csak a vizuális élmény zavaros foszlányai maradnak. Ebben a formában önálló gondolkodásra, vagy pláne cselekvésre képtelen, magányos tömegemberré válik. Azután eszébe jut, hogy ez Goebbels doktornak hogy-hogy nem jutott eddig eszébe... 

Nos az emlegetett portálok, de rajtuk kívül még a „leleplező” irodalom is a „nemzeti birkaképzés” eszközei. 

A feladat e képzés potenciális áldozatainak: a fiatalságnak elragadása a képernyők elől és eltanácsolása a
tűzre való „irodalmi művek” élvezetétől. Arról a fiatalságról van szó, amelynek 14 év alatti korcsoportjai a magas vérnyomás, a kóros elhízás, gerincferdülés, lúdtalp és egyéb népbetegségek szenvedői máris. 

Nem nézőkre, inkább barlangkutatókra van szükség. Ezek csapatba verődve vizslatják a föld mélyét. Bemerészkednek a veszélyes üregekbe. Körüljárnak és lámpácskáikkal megvilágítanak mindent, amit látni érdemes. Közben egymást ügyelik, hogy segíthessék a  bajbajutottat. 

Egy ilyen közösségben, ill. annak tagjaiban, csupa „veszélyes tulajdonságok” fejlődnek ki. Testi egészség, álló és tűrőképesség, bátorság, kollektív gondolkodás, problémamegoldás, együttes cselekvés, szolidaritás. És mindenek fölött: csapatszellemű – önálló gondolkodás. 

Egy „ilyen” csapatból könnyen alakítható egy „olyan” csapat, amely nemcsak a kutyapiszoktól, de a fegyveres hiénáktól képes megtisztítani a pesti utcákat. 

A „zsidózó” portálok stb. közönségéből sohasem szerveződhetnek „ilyen” csapatok. A fekete ruhában martens bakancsban parádézó rockerekből talán még kevésbé. 

A feladat: megkülönböztetni a nemzetit a „nemzeti”-től. Ez után lehet tovább lépni. 

2008.02.17 

T.