Még mindíg és már megint én vagyok: idős SzeszákGyula, a jobb sorsra érdemes (?)  "Comment" volt szerkesztője. A Honlap bezárását nem indokoltam. Olvasóim se' kérdezték, miért tettem ... A "játszmát" természetesen nem adtam fel, de rá kellett jönnöm: rossz oldalról próbáltam hegyet mászni. Pontosabban szólva olyanokat kívántam megszólítani [tisztelet a kivételeknek], akik rám, stílusomra és mondanivalómra tulajdonképp nem voltak vevők. A konformista nézeteikkel, egzisztenciájukkal, életstílusukkal, fotel- jükkel összenőtt értelmiségiek szemében nem lehettem sem elég okos, sem elég szimpatikus. Sőt! Azt kellett tapasztalnom, hogy ami- ért a gyurcsányi csöbörből az orbáni vödörbe tartó nagy "nemzeti" eufóriát kigúnyoltam és számra merészeltem venni Tőkés püspököt is, olvasóimnak jó fele elpártolt tőlem. Isten velük!

Amint látható, továbbra sem élek az anonimitás kényelmével. De változtatok a névhasználaton [becenevet (nickname) választottam és használok a továbbiakban, mint oly sokan mások] és írásaimat a 'Tanító' név alatt jelentetem meg, részben a kivégzett Jaszin sejk iránti tiszteletem jeléül. [Példájáról szóltam a Comment-en is és szólni fogok majd itt is.] A "Tanító" titulust nem úgy értelmezem, mint az egykor fiatal költő József Attila. Nem hirdetem, hogy "egész népemet fogom, nem középiskolás fokon, taní - tani".  Egyszerüen arra gondolok, hogy abból amit 76 év alatt láttam, hallottam, olvastam, raktároztam, rendszereztem, mások is tanul- hatnak, vagy - jobb híján - okulhatnak.

Talán mondanom se' kell, többről, másról, van szó, mint új nevek
felvételéről. A túlburjánzott post-comment, mint műfaj, túlélte önmagát. Egyere kevesebb olvasót szórakoztat és senkit - semmire sem mozgósít. Hasonló a helyzet a hírszórás terén is. Ezért alkal- matlanok a "beporzásra" a nagy hírportálok is. Tevékenységük nem szolgálja tulajdonképp a célirányos tájékozódást sem, a hírbőség zavartkeltő természete miatt.

Dehát nem is ez a lényeg! A helyzet az, hogy a "társadalmi párbeszéd" minden módja és formája értelmét vesztette. A "parlamentáris demok- rácia", ill. a "jogállamiság" intézményei, fogalmai kiüresedtek. Az egyén sorsának javítását nem várhatja a gondoskodó államtól, mert ezt a kapitalizmus épp felszámolta,- sem a koldús jótékonysági szervezetektől. Sorsának intézését tehát saját kezébe kell vennie, de ezt csak másokkal összeműködve teheti. Ezt úgy hivom, illetve úgy hívják: "ellenállás"! Az erre való képesség és hajlandóság kialakítása az a cél, amelynek jegyében új lapot nyitottam magánéletemben - és az Interneten ...

Ja! Még egy apróság. Nincs "névreszóló" isteni gondviselés sem! Sajna, de ezt mutatják a tények. Nincs tehát remény? Már hogyne volna. A megoldást kitalálták, megírták, megzenésítették, eljátszották (!). Az magárahagyott ember Himnuszát Wagner alkotta meg.

A "Walkürben" Wotan így énekel [Brünhildének].

"Egyet érts meg!
Hőst akarok,
Ki, elhagytva az égtől,
Elhagyja az égi jogot

Így lesz képes
A tettre csupán,
mire, bár nagy a híja,
Az istennek ereje nincs."

Mondjátok: fantazmagória? Hát nem! A múlt himusza a "jövő zenéje", amely az élet minden regiszterén harsog - máris!

Az istenhit, avagy a valláskövetés ellen vagyok? Dehogyis! A késő középkori Anglia nagy politikusa, hadvezére és pragmatikusa Oliver Cromwell mondotta :  "Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaporod."  Ennek megfelelő volt politikája, jelesül "egyházpolitikája" is.
"A radikálisok [independentista-puritánusok] elutasítják a kompromisszumkötést, újra a király, I. Károly, és szimpatizánsai ellen fordulnak. Cromwell színreléptével újra kirobban a harc, 1648-tól kezdetét veszi a 'második angliai polgárháború'. Ennek kimenetelét fôként Cromwell hadvezetôi zsenije és “vöröskabátos” katonáinak fanatikus harcvállalása dönti el. A katonai vereségek következtében felmorzsolódott rojalista párt számára a kegyelemdöfést a király elfogása és kivégzése jelentette [1649. január 30]. A puritánusokat gyôzelemre vezetô Cromwell kezébe ragadta a hatalmat, katonai diktatúrát teremtett, amely 1649-tôl majdnem 1660-ig muködött. A puritánus ügy diadalra jutása az állam megerôsödését is magával hozta ... megalakul – Cromwell protektorá- tusa alatt – a Commonwealth." [Keresztény Szó 1999.márciusi szám].

A fenti példa is bizonyitja: a népért való egyház előmozdíthatja az állam megerősödését és polgárai boldogulását. A mai egyházak, "élükön" a legnagyobb történelmi egyházzal, azonban nem ilyenek.

"Tűrj békességgel, ezt papolta az apáturunk is sokszor: boldogok a békességesek, mert isten fiainak hívatnak, - úgy de tömve volt magának a gyomra. Istenem mi haszna, ha szorongat a szegénység: a pokolt nem féljük - a mennyország sem jön oly szép színben a szemünk elébe."

E régi nóta [Tiborc panasza] ma is időszerű. Magyarországon ma húszezer (?), háromszázezer (?), vagy négyszázezer (?) gyermek éhezik. Az adatok durva szóródása leleplezi, hogy "szocialista" kormányunknak fingja sincs a jövő reménységeinek szociális helyzetéről. Ha az éhező gyermekekhez hozzárendeljük az emiatt szenvedő szülőt, nagyszülőt, a szorzó két háromszoros. Azt a rezsimet, amely ezt az állapotot előidézte, ill. fenntartva - súlyosbítja, fel kell számolni! Ez a magyarság fennmaradásának ktegórikus imperatívusza! Hogy a "parlamentáris demokrácia" kulisszái mögött garázdálkodó gyilkos és rabló kapitalizmusnak nincs alternatívája? Már hogyne volna: a "nemzeti - szocializmus"! Most lehet hörögni és fasizmust, antiszemitizmust ordibálni. De meg tudná mondani valaki, hogy hány nemzeti - szocialista gazdaság jött létre máris [csak nem így hívják őket, ill. maguk sem nevezik így önmagukat] és példájukat még hányan fogják követni? Nos, nagyrészt erről fog "dallani" e Honlap. De ennél továbbmegyek. Hányan tudnák megmondani, miért válik első számú bestsellerré a Mein Kampf? Erre is kitérek majd. Elöl-
járóban csak annyit: a szerző gazdasági koncepciói kiállották minden idők legkeményebb próbáját. Merész az állítás? "Merészebb" a valóság! Hitler A Mein Kampf után már nem művelte a prózairodalmat. Áttért a tettek mezejére. Írtak róla, helyette, mások. Egyik kortárs krónikása Johannes Öhquist. Könyvének címe: "A Führer Birodalma". [Magyar fordítóját †Kolosváry-Borcsa Mihályt mellesleg felakasztották, ahogy †Julius Streichert is felakasztották, bár mindketten "csak" Írtak ...] E könyvre többször visszatérek majd, mert, úgy 1939 magasságáig, leírja, mi valósult meg a Mein Kampfban leirt elképzelésekből. Öhquist könyvéből kiderül, hogy a Führer, szó szerint, halálosan komo- lyan vett mindent amit leírt, vagy elmondott. A könyv azért is érdekes, mert úgyszólván hiánypótó mű. A "liberális" utókor vajmi keveset foglalkozik ugyanis a III. birodalom gazdaságának történetével, holott ebben van a dolgok lényege. Alapos a gyanú, hogy a judeobolsevista "keresztes hadak" nem is annyira a zsidó-
pusztító fenevadat, hanem egy gazdasági formációt akartak elpusz- títani: a nemzetközi rablókapitalizmus lehetséges alternatíváját: a nemzeti szocializmust.

* * *

Ami pedig a ma létező [alakuló] "nemzeti - szocializmusokat" illeti.

Egyelőre két példát emlitek. Venezuela az egyik. Chavez elnök lassan, de könyörtelen szívóssággal, rugdalja ki országából a külföldi olaj- kartelleket. A példa ugyancsak vonzó Délamerikában. Úgy hírlik, már Brazilia is kacsintgat arrafelé ...

Tán' nem találnák ki, ezért gyorsan leírom Putyin cár Oroszországa a másik! A kemény KGB-s stílusa persze eltér a latinamerikai modelltől.
Ő tigriskertecbe dugta Hodorkovszkijt a nemzetközi zsidó olajmaffia
ágensét. [Hát persze hogy megsajdult Soros György jó szíve, a "néptárs" sanyarú sorsa miatt.] A lényeg azonban az, hogy az orosz föld méhének kincse már nem a Rotschildokat gazdagítja. Munkabér, nyugdíj, lakás és persze rakéta, bom- bázógép és robbanófej lesz belőle, nehogy az amerikai ragadozó [amelyról kiderült, hogy még csak nem is gyáva oroszlán, hanem egy büdös sakál (coyote)] megint tévképzetekbe ringassa magát és újabb életveszélyes kalandokba bocsájtkozzék.

Mára evidens lett, hogy sem az iraki, sem az afganisztáni játszma nem áll nyerésre. Ezért Irán lerohanása is elmarad. No' nem azért, mert róla már most kiderült, hogy nem gyárt atomfegyvert - ez a jelentéktelen részletkérdés könnyen megoldható lenne - de már rinyálnak sőt lelécelnek a szövetsé- gesek. Az is kiderült mára, hogy a kábszerezett "Army" idegileg nem bírja a háborút! Ennélfogva a veszteség, az idegronccsá lett hülyék- ben, többszöröse a halottakénak és a sebesültekének. Ez tiszta deficit, mert egy halott, ill. sebesült jóval kevesebbe kerül, mint egy obsitos lökött ...

Világos továbbá, hogy az imperialista háborúk költségeit nem a cionista tőkésekkel, henem az amerikai adófizetőkkel akarják majd megfizettetni. Ezek ugyanúgy nem fognak jó képet vágni a dologhoz, mint mi Horváth Ágneshez, amikor a rozsdás kórházi éjjeliszekrényre
helyezett "beteg-széffel" idétlenkedik.

Ehelyütt, mondókám végére érve, még annyit: a nemzeti ellenállásnak van esélye, ha lesz bátorsága ...

2007.12.26

T.