Békétlenség.

Szembefordulás a "nemzeti radikalizmussal".
 

A szembefordulás [talán] nem a korral járó tünetforma nálam. Először Csurka "radikalizmusával" kerültem szembe. A helyzet most súlyosabb. Ezúttal egy országos irányzat, a magát "nemzeti radikalizmusnak" nevező, valójában "anarcho-liberalizmusként" funkcionáló eszmerendszer, és az ennek megfelelő magatartási formák, szervezetek, orgánumok jelentik számomra az első számú kihívást.

Eleinte úgy látszott, hogy ezekkel a körökkel egyformán gondolkodom és fejezem ki magam. E téves látszat folytán bizonyos népszerüségre tettem szert köreikben. Egyes írásaimat rövidités nélkül hozták a "nagy nemzeti" Honlapok. Látogatott volt az akkor egyetlen Honlapom a "Comment" is.

Ám úgy láttam, hogy a post-comment, mint műfaj, túlélte önmagát és egyébként is elmerül az elektronikus grafománia óceánjában, pontosabban a Bermuda háromszögben meghúzódó "Sargasso tengerben". Álmom egy interaktív honlap volt.

Az új profilra kifejlesztett Honlap, az "Ellenállás", nem sok vizet zavart addig, amig a tehetetlenségi nyomaték hatására "commentszerü" maradt. Amikor viszont a stílusváltás már érzékelhetővé vált, az olvasók száma mindkét Honlap esetében drasztikusan ritkulni kezdett. Ennek egyik oka nyilván az, hogy az "Ellenállás" nem elég "olvasmányos", a "Commentet" viszont, nem is kissé, elhanyagoltam az "Ellenállás" miatt.

Sajnálom, hogy így alakult, de szerkesztési alapelveimen nem akarok és nem is fogok változtatni [amíg a Honlapjaimnak, rajtam kivül, legalább egy olvasója marad...]

A népszerűtlenség, általam vélt, okai a következők.

Az új honlapon nem arról írok, amit érdekesnek vélek, hanem arról, amit fontosnak gondolok. Az utóbbi az olvasók szórakoztatására igen csekély mértékben alkalmas.

Az olvasói ízlésnek azonban nem akarom a Honlapot kiszolgáltatni. Erre nyomós okaim vannak.

Ami most Magyarországon "nemzeti ellenállás" cimszó alatt folyik, nem ellenállás! Tartalmilag inkább egy dalnokversenyhez hasonit, amelyben a versenyzők egyéni teljesitményeikkel [hangerő] igyekeznek kiemelkedni a többiek közül. Ezen tulmenő céljuk nincs.

A mezőny szinvonala gyenge - közepes. A repertoár szegényes Műfajilag aféle "sorskesergőnek" minősithető, azzal a refrénnel, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk és végre tenni kell valamit. Csakhogy az a szabály, hogy "inter armas silent musae" [fegyverek között hallgatnak a múzsák], fordítva is igaz: "inter musae silent armas". Szabad fordításban, ha a múzsák lármáznak, hallgatnak a fegyverek. Nálunk nem egyszerüen lárma, egyenesen kakofónia van. A "nemzeti" poszáták, gébicsek, vöcskök, gödények, kárókatonák, csörgő récék, stb. egymással versengve rezegtetik torkukat, hogy tulkiabálják egymást.

Ehhez nem lehet semmi közöm, nem állok be a karba.

Épp a közelmultban kezdtem gondolkodni a természetes és mesterséges [intelligens] hálózatok problematikáján. Jópár értékes forrásmunkát összegyüjtöttem már, amikor rátaláltam egy részletező - összefoglaló tanulmányra.

Ezekből készül a következő kommentár, amely bővebben világítja meg az alábbi felismerést.

A szerves élet az egyszerű sejtekből is kapcsolatokat [hálózat] épit, amely a fejlődés alapvető sémája az egyszerü
től az összetettig. A hálózatképződés alapvető törvényszerüségei mutathatók ki az emberi közösségek [társadalmak] fejlődésében is.

E törvényhez az egyén, ill. az emberi csoport ösztönösen, vagy tudatosan alkalmazkodik. Ez az alkalmazkodás elemi szinten az önfenntartást, fejlettebb formában a harmonikus fejlődést szolgálja. Bizonyitható, hogy épp a "nemzeti sejtek" képtelenek gyakorlatilag mindenfajta hálózatképzésre.

Ez a nemzeti sajátosság régóta ismert, "turáni átokként" is szokás emlegetni. A kérdés csupán az, hogy ezt az átkot ki, miért nyilatkoztatja ki és ki, miért veti alá magát neki.

Nemzeti költő óriásunk Vörösmarty Mihály, de nagyot tévedtél szent ihletedben, amikor "Gondolatok a könyvtárban" c. versedben látni vélted, akartad (!) a jövöt.

Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Testvérim vannak, számos milliók;
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
Ez az, miért csüggedni nem szabad.
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
S ha összehordtunk minden kis követ,
Építsük egy újabb kor Bábelét,

A tisztább érzeményeknek, gyümölcsöző eszméknek manapság pláne nincs a társadalmat egyesitő, mozgósitó hatásuk. Az újabb kor Bábelét viszont sikerült felépiteni, kis hibával. Nincs ugyan nyelvzavar, "csak" hangzavar. Mindenki csak beszélni akar, hallgatni senkire - senki. És főleg követ nem hord egybe senki.

2008.05.26

Sz. Gy.