A szerkesztői névhasználatról

Hiúságok hiúsága?

Eredeti elképzeléseim szerint az Új Honlapon nem akartam a nevemet használni. A szerző személyét sem akartam viszont titokban tartani, ezért az „Elérhetőség” rovatban minden személyes adatomat feltüntettem. 

Felfogásom az volt, hogy az Internetem nem egy névnek, hanem egy célnak kell megjelennie. Azzal rég tisztába jöttem, hogy egy magánszemély által szerkesztett politikai tárgyú Honlap olvasottsága sohasem vetekedhet egy hírportál, még kevésbé egy pornólap olvasottságával. Az is világossá vált, hogy a magamfajta magányos harcos olvasói körének létszáma erősen függ attól, hogy az írás mennyire felel meg az olvasók politikai beállítottsága szerint körvonalazott elvárásoknak. 

Jeleztem már, „népszerűségemnek” érezhetően nem használt az, hogy az erdélyi püspök karizmájával újrafényezett Orbán szobrot nem tekintem bálványnak és megvetem a buta illúziókban ringatózó bálványimádókat.  

Sajnos, képtelen vagyok mást gondolni, mondani és írni, mint hogy a „mérsékelt jobboldalt” legalább annyira hitványnak tartom, mint a balliberális patkóbitorlókat, azzal kiegészítve, hogy ezek együtt, egymással cinkosságban, alkotói egyazon rendszernek, amely folyamatosan elárulja a nemzeti érdekeket. 

Eldöntöttem tehát magamban, nem érdekel különösebben, hányan látogatják naponta a Honlapomat. Az olvasóközönséget nem lehet leváltani. Viszont az sem mániám, hogy virtuális íróasztalfiókomnak írogassak. 

Az új honlapnál már ügyeltem arra, hogy a meta fájlba szorgalmasan beírogassam a kulcsszavakat. Feltüntettem többek között nevemet is. Ennek ellenére a keresőrobotok nem akadtak belém. A Google még nem talált rám. A Yahoo egy linket tett fel, ami sem a Honlapról, sem a tartalmáról nem mond semmit. 

Summa – summarum, kénytelen vagyok nevemet a horogra tűzni kukac gyanánt, hátha így lesz kapás… 

Be kell vallanom, ma egészen másképp fogom fel a Nemzet szolgálatát, mint eddigelé. Mint jogász láttam be, hogy a jog, a jogalkotók és a jogalkalmazók már nem állnak a nemzeti érdekek szolgálatában. A jognak már nincs nemzetvédő, nemzetépítő „szolgálati szerepe”. A nemzetrontás eszközévé aljasodott.

[Hogy valami aktuálisat is beleszőjek mondókámba: a rendszer most sem nevelni igyekszik a bírákat, inkább védelmére kél a neveletlen, embertelen bíráknak. Ezt a témát nem fejtem ki, mert ha feldühítem magam, elfelejtem, mit akarok még írni, pedig már a vége felé járok. ] 

Még egy bejelentésem lenne. A Comment „Magamról” szóló rovatát átcipelem ide és továbbírom, ha a mindenható engedi.

[A mikrofonos képlogó nem a rátartiság, hanem a slendránság bizonyítéka. Egyszerüen nincs digitális fényképem. De rövisesen készittetek egyet.] 

2008.01.09 

Szeszák Gyula