2009.04.05-i folytatás.

A bárányok éneke.
Az Úr énnékem őriző pásztorom,
Azért semmiben meg nem fogyatkozom,
Gyönyörű szép mezőn engemet éltet,
És szép kies folyóvízre legeltet.
Lelkemet megnyugotja szent nevében,
És vezérl engem igaz ösvényében.
[
Szenczi Molnár Albert XXII zsoltár]

                                                               
Az érdekszférák zenéje

Váltsunk köldökzsinórt!

1.

Apropó... 

Régen érzem már én az olajszagot. Csak nem mímelem [mint a képen Gyurcsány] hogy csavarja az orrom. Emiatt írtam Orbánról "A magyar OlajSvejk" c. kommentáromat [2009.01.24]. Kukkantson oda aki ráér. Most újabb sajtókacsa kelt szárnyra, amit az Index-en olvastam. Címe "Gyurcsány szerepe Európa bekeritésében." Idézek belőle, de azért érde mes az egészet elolvasni [meg mindazt, amit a cikk további linkjeiről el lehet érni]. A cikket az ihlette, hogy egy orosz napilap [Kommerszant] Gyurcsány bukását úgy kommentálja, hogy tulajdonképp nem is Gyurcsány vesztett miniszterelnöki széket, hanem az orosz óriás: a GAZPROM... Az Index cikkírója egy takaros kis összeesküvés elméletet fabrikál a kósza hirekből. Nem túloz, sőt...

Kétségtelen, egy nagyszabásu piszkos játszma folyik [gáz és olajügyekben ez természe tes], ám az Index elemzése erősen egyoldalu, így hamis következetésekre jut, ill. vezet másokat. A cikk kulcsmondatának tekinthető az alábbi summázat.

"A magyar politikus szerepéről elkészült, és egy ideje közkézen forog egy összeesküvéses forgatókönyv, amely az elmúlt évek hazai és nemzetközi eseményeit mozaikként összeil lesztve azt magyarázza, mit tett a hazai vezetés annak érdekében, hogy az orosz gázipari óriáscég megszerezhesse a MOL csővezetékeit, és ezzel bekeríthesse az Európai Uniót."

A Játszma sokkalta bonyolultabb, minthogy ez a képlet ábrázolhatná. Rövidre fogva: nem Oroszország mesterkedik azon, hogy bekerítse Európát, hanem Amerika szeretné bekeriteni és térdrekényszeríteni Oroszországot. E küzdő feleken kivül a pakliban mindenki mellékszereplő csupán, az Európai Unió is.

A Szovjetunió letüntével Oroszország örökli meg a "Gonosz Birodalma" titulust, nem is soká. Máris hosszú az orosz nép és Putyin cár "büneinek" listája.

Mindezek miatt Amerika megsemmisítő háborút folytat Oroszország ellen! Egyelőre "békés", azaz gazdasági és poli tikai eszközökkel. Az első és második világháború története bizonyítja viszont,  hogy az igazi háború [a zsidóság szürete] erről a platformról könnyen kiváltható. A recept igen egyszerü. Egy katonailag erős hatalmat olyan gazdasági présbe kell szorítani, amely azt fegyveres "agresszióra" készteti. Így jártak el az első világháború előtt Németország gal, ill. a második előtt Németországgal és Japánnal. Így járnak el most Oroszországgal. Csakhogy... A nukleáris fegy verekkel vívott háború esetén a "győzelem" és a "vereség" logikája merőben megváltozik. A háborúban mindkét hadviselő fél [plusz az egész világ] megsemmisűl. Az "erőviszonyokat" már csak a tulgyilkolási kapacitás [overkill] szorzatával fejezik ki, ami imaginárius értékké vált, hisz egyik oldalon sem marad mérőeszköz, amely e "szorzatot" kifejezhetné, értékelhetné a "meccs" végeredményét: a "csak" huszonháromszorosan túlgyilkolt "győzött" a negyven nyolszorosan túlgyilkolt fölött...

Az Amerika által indított háború egyik módszeréről épp hazánk [és Orbán Viktor leendő miniszterelnök] nagy barátja Soros György rántotta le a leplet. Erről "Új világstratégia" címen írtam egy kommentárt, Soros Oroszországgal kapcso latos elképzeléseit "méltatva". Többek között ilyesmiket írt.

"A különböző országok különböző válaszokat adtak, történelmi tapasztalataik és gazdasági érdekeik alapján. Mindazon által elengedhetetlen, hogy az Európai Unió egységes politikát dolgozzon ki, összeegyeztetve a szerteágazó nemzeti érdekeket és álláspontokat. ... Moszkva, a múlt dicsõsége - Európa nem engedheti meg magának, hogy ne szegüljön szembe Oroszország geopolitikai agressziójával, ám ahhoz, hogy erre legyen bármennyi esélye, egységesnek kell lennie." [Cikk 3. rész.]

Soros azt az Európát védi az Orosz "agresszióval" szemben, amelynek egyik legnagyobb, leggazdagabb országa Anglia a valutáját majdnem megbuktatta, ill. az egyik legkisebb és legszegényebb országának, "hazájának", Magyar országnak a vezető pénzintézetét [OTP] próbálta tönkretenni.

"A világ olajtermelő országainak hirtelen megfordult a 'szerencséje'. A hatalmas többlet, amelyet az elmúlt évtized jelen
tős részében élveztek, mára hiánnyá változott, állami befektetési alapjaikat és valutatartalékaikat pedig jelentős veszteségek érték. A világ többi részének nézőpontjából ezek nem feltétlenül rossz hírek. Az olajtermelő országok számára azonban közel az elszámolás napja."
[Cikk 4. rész.]

Ugyan kire céloz ez a pofátlan mocsok? Tán' Szaud Arábiára? Nem! Irakra, Iránra és mindenekelőtt Oroszországra! Itt viszont nem az "elszámolás" [zsidóbiznisz], hanem a lét a tét, Soroskám! Nem a "számadás", a végítélet napja közele dik, csakhogy ez nem a zsidó király "székfoglalója" formájában fog végbemenni, ha nem lesz elkerülhető.

Az Index irkász - firkásza megpróbálja démonizálni - a GAZPROMOT, a következő "machinációk" miatt.

A hivatalos Gazprom-álláspontban az úgynevezett ellátásbiztonság a mindent magyarázó tényező, azaz, hogy az orosz gáz útja sima legyen Európába. Erre hivatkozva Oroszország sorban vásárolja fel az Európába vezető úton fekvő nemzeti gáztársaságokat. Az északkeleti irányból érkező orosz gáz zavartalan áthaladását segíti, hogy a Gazprom egy csapelzárós gázháború után megszerezte a fehérorosz Beltranszgazt, és ugyanerre a sorsra jutott a Balkánra és Dél-Európába irányuló orosz gáz útjában fekvő moldáviai társaság, a Moldovagaz is

Két nemzeti gázcég azonban állva maradt: a lengyelek kitartóan őrzik a PKN Orlen függetlenségét, és 'zsaroló potenciál juk' sem rossz, hisz a társaság csövein halad át a Németországba szánt gázmennyiség. Az ukránok sem hajoltak be a Gazpromnak, megtartották a Naftogazt, márpedig az Európába tartó orosz gáz nyolcvan százaléka itt halad keresztül, és nem utolsósorban itt futna a Déli Áramlat fővezetéke. Az ukrán tüskét pedig Magyarország húzhatná ki a Gazprom körme alól. 

Az "ellátásbiztonságra" és tegyük hozzá, a bevételek biztonságára, Oroszországnak nincs joga törekedni? Miért? Aztán mit szól Németország (?), ha a lengyelek tényleg alkalmazzák "zsaroló potenciáljukat" (?). És mit szól Európa, ha az USA által bujtogatott Ukrajna ismét ill. tartósan játszani kezdi a csak nemrégiben lejárt lemezt: nem fizet,- lekapcsol ják,- ellopja a másnak szánt orosz gázt, stb... Európa válaszát nehéz kiszámitani, de Oroszországét nem! Jól tudjuk, hogy a Szovjetúniót felaprózó "bársonyos forradalom" Ukrajnának juttatta a kincses Krim félszigetet több mint tízmillió orosszal...

Komolyan hiszi valaki is, hogy Ukrajna packázásait Oroszország egyáltalán nem fogja megtorolni? Kevesebbért is indítottak már háborút, ill. szerveztek polgárháborút... Vagy múlik is ami késik? Hol van ez megírva? 
És, egyáltalán, honnan ez a kancsalság, ha a a GAZPROM-ról van szó? Hát erre az esetre nem áll a szabály, hogy "ami jó a Fordnak az jó Amerikának", ill. fordítva? Csak Angliának és Amerikának van joguk flottáikat felvonultatni vállalataik zavartalan profitszedése érdekében? Az angolok az ópiumkereskedelem korlátozása miatt háborúkat indítottak Kina ellen és már az első háborúban elfoglalták Sanghajt, stb., stb. Az orosz flotta nem lőheti szarrá Kijevet, ha elakad az olaj? Miért nem?

A cikkből kiderül, miért annyira "szimpatikus" a GAZPROM-nak [azaz személyesen Putyinnak és Oroszországnak] a MOL. "A MOL-nak 'irgalmatlan méretű' gáztárolói [3] vannak. [Gáztároló alatt nem mesterséges, gigászi tartályokat kell érteni, hanem a kimerült, természetes gázmezőket lehet újra tölteni, és ilyenekkel a MOL szép számmal rendelkezik.] Az orosz tanulmányok szerint tízmilliárd köbméter szivattyúzható be a magyar földbe. A hazai felmérések csak annyit állítanak, hogy egy-kétmilliárd köbméter gáz biztosan elfér. A lényeg azonban mindkét kalkuláció esetében ugyanaz: a csurig töltött magyar tárolók segítségével a Gazprom akkor is hónapokig eleget tehetne az európai rendeléseknek, ha kirobban egy újabb orosz–ukrán gázháború." Az új játszma első sakklépése is megtörtént. "Az OMV [osztrák cég] eladta a MOL-ban [2] meglévő 21,2 százalékos részesedését a negyedik legnagyobb orosz olajcégnek, a Surgutneftegaznak, amelyről bennfentesek azt tartják, jelentős részben Putyin fennhatósága alatt áll." Azaz az oroszok már a spájzban vannak... Mire a FIDESZ, az amerikai kormány ügynöke, kijelenti: "a magyar kormány Oroszország ügynöke". Puff neki!

Talán többen emlékeznek még arra, hogy Putyin - magyarországi látogatása során - Gyurcsányt otthonában is felkeres te, amely szerfölött barátságos gesztus. Akkortájt arról is szó esett, hogy az oroszok Magyarországon épitik fel az Európába irányuló vezetékrendszer "diszpécserközpontját". Ez akkor mintha nem tünt volna előnytelen üzletnek, dehát nekünk a Nabucco kell. Hogy miért? Orbán megmondta, én meg megírtam a fentebb már emlitett, "A magyar OlajSvejk" c. kommentáromban. Onnan - ide illesztek néhány klasszikus Orbán mondatot. "Az utánunk következő fiataloknak nem kellene megengedniük, hogy a szovjet rendszer legvidámabb barakkja után most a 'GAZPROM' legvi dámabb barakkjává' tegyék Magyarországot ... a Fidesz nemzedéke azt üzeni a jövőnek, hogy nem azért mutattak ajtót bizonyos dolgoknak - az 'oroszoknak', a Szovjetuniónak, a kommunizmusnak - hogy 'azok' most az ablakon vissza másszanak." Jó szöveg. Ezt mindenütt el lehet mondani. Egyaránt megértik a Parlamentben, a Fidesz választmányi űlésén, vagy felcsúti futballcsapat egyesületi vacsoráján. De ez nem volt elég. Orbán beállította egyuttal az iránytűt is. "Ha ez a fideszes 'új nyugat' nemzedék' nem születik meg, akkor a rendszerváltás 'olyan' sem lett volna, amilyen volt.  
"Ki kell tartani a 'nyugatos (!) Magyarország' mellett. Nem szabad engedni, hogy erről az útról Magyarországot letérítsék!"Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság 'mindig nyugatról' érkezik, a demokráciát pedig nem lehet felülről irányí tani, hanem csak az emberek szívéből nőhet ki"  

Világos tehát, hogy Orbánt, II. János Pál pápa kitüntetettjét, merre húzza a szive, a rangkórsága és a zsebe. Itt térek rá a kommentár mondanivalójára.
 

 

2.

A Római Katolikus egyház és a magyar nemzet.

Kié az Ország?

Hát kié lenne? Magyarország Regnum Marianum, azaz Szűz Mária Országa. Vagy mégsem? A Kislexikonban pl. ezt olvashatjuk. "A magyar katolikus egyház vezetőinek a XVI. sz. második felében megindított, a magyar katolikus egyházat újjászervező programjában, fontos eszmei érv volt a Regnum Marianum gondolata, mivel [az örökös nélkül maradt] Szent István király Szűz Máriának ajánlotta fel az országot, az most is Szűz Mária birtoka, tehát katolikusnak kell ismét lennie. E cél megvalósítása jelentős eszközének tartották a katolikus iskolákat."

Hát így állnánk, de nem így állunk. István potenciális örököse Imre herceg "vadászbalesetet szenvedett". A törvény szerint ugyan lett volna örököse, Vazúl, de őt István német martalócaival megvakittatta. A Szentkoronát pedig a velencei kalandor Orseolo Péter fejére passzolta, "... akinek belharcokkal teli uralkodása alatt Magyar ország a Német-Római Császárság hűbérese lett." Köztudott, hogy Szűz Máriának nem voltak, de nem is lehettek Magyarországon birtokai hiszen azokat a kegyes király elosztogatta a német zsoldosoknak, a telhetetlen [főleg olasz] papoknak és magyar csatlósainak. Árpád hódító népe pedig, "isten igájába" törve, jobbágyként robotolhatott az új "keresztény" hóditók által bitorolt földeken.

Ezzel a Regnum Marianummal az a további probléma, hogy egy eszelős szekta [a Szentkorona alázatos, még alázatosabb szolgái és legalázatosabb szolgája] a nagy magyar mindenséget elvileg a Szentkorona tulajdonának, azaz oszthatatlannak és elidegenithetetlennek hirdetik. Ugyanezek viszont nem hajlandók tudomásul venni, hogy gyakorlatilag az ország földje kicsúszik a magyarság talpa alól, ha a nyugati orientáció változatlan marad és ezen nem változtathat a "Szentkorona tan".

A vallásfelekezetek lélekszámáról az Interneten hozzáférhető "legfrissebb" statisztikai adat 1910-ből való. A "Nagy Magyar Ország" legalább 15 millió lakosából 10.888.000 lélek tartozott "bevett" vallás felekezethez és ezek közül 5.925.000 volt a római katolikusok száma, a monarchia vegyes lakosságának magyarjai közül, tehát alig több mint
50 %. Trianon következményeképp az ország magyar katolikusainak száma ennél jóval kevesebb lett. A százalékos arányokat becsülni sem lehet. Az "anyakönyvi" felekezeti hovatartozás azonban egyáltalán nem ad választ arra, hogy a keresztvíz alá tartottak közül hányan gyakorolják vallásukat és támogatják az Egyház politikáját. Ezen ismeret hiányában, és egyébként is, visszatetsző az a görcsös igyekezet, hogy a Katolikus Egyházat a magyar érdekekek képviselőjének ill. szószólójának állitsák be. A Római Katolikus Egyház ezeréves történelmi szerepvállalásának esszenciája: Magyarországot, a magyarságot a Nyugathoz láncolni pillanatnyi, ill. történelmi érdekeitől függetlenül, sőt azok ellenére. Magyarországnak ugyanis szinte sohasem adatott meg a szabad választás lehetősége. A történelmi annalesek ugyanis épp arról adnak  számot, hogy a magyarság "két pogány" közt őrlődik ezer éve: a nyugatról özönlő "keresztény-pogány" és a keleteről [délről] nyomuló "pogány-pogány" között, akik felváltva sanyargatták, szipolyozták és etették hol német maszlaggal, hol török áfiummal. A magyar politizálás alapja, a fennmaradás záloga, mindíg a ravasz, szívós egyensúlyozás volt a két fenevad között: a kissebb rossz, mint modus vivendi, megválaszthatása érdekében.

Igaz, a török helyébe mára az orosz lépett, de az állandó balanszírozás szükségességén, ez mitsem változtat. Az egyház szerepe ebben az új játszmában is, a Nyugat idealizása és a Kelet demonizálása. Ez a szerepet az Egyház, okosan, megosztja politikai csahosaival. Az egyik ilyen politikai csahos Orbán Viktor, a minapi szélsőliberális egyházfalóból mérsékelt keresztény konzervatív pápistává vedlett politikai kalandor, aki ma már azt hirdeti, hogy "a szabadság 'mindig nyugatról' érkezik", Ennek kapcsán most ne hánytorgassuk fel, hogy a magyarság ki ellen vívta egy évezreden át szabad ságharcait? Kinek a jóvoltából szenvedtük és szenvedjük Trianont és kinek a jóvoltából kerültünk vissza a trianoni határok közé és egyúttal muszka kézre? Még dörögtek a fegyverek, amikor a drezdai szadista mészáros Churchill egy "cetlit" állitott ki rólunk, mint egy külvárosi csehóban a piszkos körmű pincér.

"A ... kis „cetli”, amely az angol állami levéltárból, a Public Record Office-ból származik, ... II. világháború időszakának egyik leghíresebb, s egyben talán a leghírhedtebb dokumentuma. ... A lapon az országnevek és a számok Churchill kézírásával íródtak ... Míg szavait [Sztálinnak] fordították, egy féloldalnyi papírdarabra felskiccelte, hogy százalékos formában hogyan képzeli el a politikai felelősség és az érdekeltség megoszlását. Azzal nyújtotta át, hogy ez bizony egy - csúnya dokumentum [„naughty document”], s az amerikaiak meg lennének döbbenve, hogy milyen „durván” terjeszti elő; de szerinte Sztálin realista politikus, „ő maga sem szentimentális” ...Tárgyalásaik során az arányok Magyarország esetében jelentősen módosultak [80 % - 20%] a Szovjetunió javára ... A szovjet csapatok ekkorra Közép- és Délkelet-Európa jó részét felszabadították s közeledtek a náci Németország határaihoz. Az angolok – ha már katonai eszközökkel nem voltak képesek rá – diplomáciai eszközökkel próbálták megakadályozni a Szovjetunió befolyásának kiterjedését a Balkánra. Egyúttal arra törekedtek, hogy megvédjék a brit érdekeket Görögországban és Jugoszláviában, azokban az országokban, amelyek az angol gyarmatbirodalom s a Föld közi-tenger feletti monopólium megőrzése szempontjából fontosak voltak."

Magyarország nem volt fontos. Churchill tehát - könyvjóváírással - átadott minket az oroszoknak, saját kormánya és Amerika tudta nélkül. Ez megfelelt az angol politikai és diplomáciai szokásoknak. [Emlékezetes, hogy a szélhámos brit miniszterel nök Balfour is így ajándékozta a zsidóknak Palesztinát...]

Innentől kezdve a Katolikus Egyház megszerezhette volna a jogot az összmagyarság képviseletére. A dolog biztatóan indult. A származása és neve szerint sváb Péhm József, azaz Mindszenty hercegprímás, kiállt a magyarság mellett. Sorsa ismeretes, de még mindíg nem eléggé tanulságos. Megkínozták és bebörtönözték. Ez csak "természetes". A tanúságtevők ből vértanúk lesznek. Tiszta sor. A történet onnan válik bizarrá, amikor az '56-os forradalmárok kiszabadították börtönéből [amiként '48-as elődeik Táncsicsot]. A forradalmat leverték. Leverhették, mert John Foster Dulles amerikai külügyminiszter felengedte a sorompót Zsukov tankcsordája előtt. Levélben biztosította ugyanis a szovjet vezetést arról, hogy Amerikának Magyarországgal szemben nincsenek politika elkötelezettségei.

Mindszenty újabb börtönelhelyezést kapott ezúttal az amerikai nagykövetségen. A Római Katolikus Egyház pedig szép csöndben kiegyezett Moszkvával és lenyelte a békepapi tevékenység mellett azt is, hogy főpapjai mint a titkosrendőrség besugói "szolgálják az urat". E rohadt kompromisszum terméke és jelképe Paskai József, akiről már tudható, hogy III / III-as besugó volt. Továbbá,
"Pacific" fedőnév alatt, szabadkőmüves páholy tagja is. Úgy hírlik az összes volt és jelenlegi "testvér" között ő érte el a legmagasabb "mesterfokozatot" a rendben.

Tagsága a következők miatt "érdekes".

XV. Benedek uralkodása alatt, 1917-ben adták ki az új Egyházi törvénykönyvet [Codex Pii-Benedicti], amely a "a szabadkőművesek szektájába" való belépést és a szabadkőműves tevékenységet automatikus kiközösítéssel szankcionálja.

1968 – 70 között egyházi tárgyalások zajlottak, amelyeket a lichtenaui nyilatkozat zárt le, amiben kinyilvánítják a szabadkőművesek függetlenségét, az emberiség sorsáért való felelősségérzetet, és hogy a szabadkőművesség nem vallás, ilyen ambíciói sincsenek. A tárgyalásokat 1979-ben megszakítják, ez azóta sem folytatódnak. A viszony hűlését mutatja a német püspöki kar által közrebocsátott 1980-as nyilatkozat, ami a maszonéria [szabadkőmüvesség] és katolicizmus teljes összeegyeztethetetlenségére mutat rá, a szabadkőművességet relativizmussal vádolva.

Az 1983-tól, jelenleg is hatályos Egyházi Törvénykönyv [Codex Iuris Canonici] már nem nevesíti a szabadkőműveseket, pusztán megállapítja: „aki belép olyan társulásba, mely az egyház ellen mesterkedik, megfelelő büntetéssel büntetendő; aki pedig ilyen társulást előmozdít vagy vezet, egyházi tilalommal büntetendő.” A Joseph Ratzinger bíboros, prefektus [jelenleg a pápai trónon, XVI. Benedek néven] által vezetett Hittani Kongregáció 1983-ban kiadja a – később II. János Pál pápa által jóváhagyott – Nyilatkozat a szabadkőműves társaságokról c. állásfoglalást [Quaesitum est], amely tilalmazza a katolikusok szabadkőműves tevékenységét, és az irat szerint a szabadkőműves katolikusok nem vehetnek részt az euc harisztia vételében, a szentáldozásban.

E tilalmakat Paskai nagy ívben figyelem kivül hagyta, amikor ő volt a magyar katolikus egyház feje. Jelenlegi egyházi előljárója Erdő Péter bíboros is figyelmen kivül hagyja, amikor pl. a csíksomlyói búcsú miséjének celebrálást Paskaira bízza.

A derék spionnak hervadhatatlan politikai érdemei is vannak. Ő volt az egyik bábája a Rózsadombi Paktumnak, amelyben szentesitették a volt kommunisták előjogait az uralkodásra általában, és a nemzeti vagyon "tőkésitésé re" különösen. Ezt mindenki tudja. [Az érdekeltek persze a Rózsadombi Paktum létét is tagadják. De ezzel is úgy vagyunk, mint Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveivel: a "valótlanságok" sorra - rendre, szóról - szóra megvalósulnak.]

Paskainak "köszönhető", hogy a püspöki kar Magyarország EU csatlakozását támogató állásfoglalást hozott, ill. tett közzé. Nos ebben a cikkben épp arról lesz szó, hogy másszunk ki abból a politikai - gazdasági csapdából, amelybe belemásztunk, a Katolikus egyház ráhatására is.

Ha egy tisztségére méltatlan személy áll előttünk, akinek a római pápa - Krisztus földi helytartója - a főnöke, ki merne olyasmit feltételezni, hogy tán' fejétől büdösödik a hal? Pedig hát'...

* * *

A Templom kufárai

Kevesen ismerik közelebbről, ill. részleteiben a Római Katolikus Egyház kriminalizálódásának és "judaizálódásának" sötét históriáját. A Vatikán  és a pápák cselekedetei csak mint "fekete krónikák" tárgyalhatók tárgyszerüen.

Azon elv alapján, hogy "Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen" mi sem természetesebb, minthogy a Vatikán mint "kegyes üzleti vállalkozás" a lehető legsötétebb bankügyletekbe keveredett.

Példák.

Sindonával kezdődött...

"A második világháború után komoly küzdelem kezdődött a konzervatív és a reformista bíborosok között. A küzdelem során a habozó és határozatlan VI. Pált választották pápává 1963-ban, a konzervatívok nyomására. Az új pápa egy szicíliai szakembert, Michele Sindonát tette meg a Vatikáni Bank fejévé. Sokak szerint Sindona - különböző alvilági csoportokkal együttműködve - a világ legnagyobb pénzmosodájává tette a bankot. A vádak szerint a Vatikán Bank a hatvanas évek végére több jó nevű svájci pénzintézetet is a befolyása alá vont: innen nácik által Svájcba menekített vagyonokat és maffiapénzeket áramoltattak és mostak tisztára a Vatikánban." [[origo] 2005.04.06]

Sindona "szakmai életrajza".
"Az IOR [a Vatikán Bankja] és a Maffia között egy
Michele Sindona nevű személy játszotta az összekötő kapocs-szerepet, méghozzá éveken keresztül. Sindona barátja volt Marcinkusnak is és Calvinak is [lásd lentebb], és úgy tűnik, az egyházat abszolút nem zavarta, hogy olyan zavaros ügyekben vett részt, mint önmaga elrablásának megszervezése, a Franklin Bank 1974-es összeomlása [az Egyesült Államok legnagyobb addigi bankcsődje], védett tanúk meggyilkolásának megszervezése és finanszírozása Olaszországban, satöbbi. Sindona [akinek beceneve – a Cápa – elég sok mindent elárul üzleti hírnevéről] 1986-ban olyan capuccinótól hal meg egy lombardiai börtönben, amelyikbe szorgos kezek extra adag káliumcianidot kevernek." [tiboru Blogja 2009.02.15]

A Calvi Story

A Vatikánhoz fűződő szoros üzleti kapcsolatai miatt a sajtóban "isten bankáraként" emlegetett Roberto Calvi a Banco Ambrosiano - az akkori legnagyobb olasz magánbank - elnöke volt. E bank "üzlettársa" [részvényese] az Instituto per le Opere Religiose [Intézet a 'Vallási Műveletekhez'] IOR, közismertebb nevén a Vatikán Bankja.

A baj ott kezdődött, hogy Calvi bankelnök Licio Gelli olasz üzletembertől, a P-2 szabadkőműves páholy nagymesterétől, az olasz maffia pénztárosától, jelentős pénzösszeget [maffiapénzt] vett át, hogy az egy "pénzmosó számlán" letétbe kerüljön. Calvi azonban ahelyett, hogy elhelyezte volna a letétet, arra használta a még ki nem mosott, azaz piszkos vagyont, hogy azzal a Banco Ambrosiano hatalmas deficitjét próbálja ellensúlyozni. [Magyarán, a maffiapénzt elsikkasztotta...] A tranzakciókban vatikáni részről (!) Paul Marcinkus chicagói érsek, az IOR elnöke volt Calvi cinkostársa. Amikor a kár tyavár már összeomolni készült, Calvi az IOR-tól próbált kölcsönt felvenni, de miután, egyre sürgetőbb kérései ellenére, Marcinkus elutasította a vagyoni támogatást, Calvi elhatározta, hogy a letartóz tatás elől elmenekül az országból. [Itt a história pontatlan, sőt naív. Egy nagybani sikkasztónak semmi oka a bíróságoktól félni, annál inkább a maffiától... Ez a tétel igazolódott Calvi esetében is...] Őt ugyanis 1982. június 19-én a londoni Blackfri ars híd állványzatára felakasztva találták, zsebeiben nehéz kövekkel és 15 ezer dollárral...

Kérdezhetik, miért untatom önöket, magyar sorskérdések kapcsán, ilyen ponyvaízü történetekkel. Mindjárt közelitek...
Az eset kapcsán szóbakerül ugyanis II. János Pál pápa [alias Karol Vojtyla], Orbán Viktor szellemi, ill. lelki atyja is.
 

"Karol Wojtyla negyedszázados pápasága történetének dicstelenebb lapjai között fogják nyilvántartani azt a levelet, amelyben a Banco Ambrosiano milánói részvényeseinek egy csoportja még 1981 januárjában fordult az egyházfőhöz, azzal a kéréssel, hogy a Szentszék vizsgálja ki a Marcinkus, Calvi és Gelli közti gyanús tranzakciókat. II. János Pál azonban nem adott választ a milánói részvényeseknek, sőt a vádakkal dacolva a Pápai Bizottság a Vatikánváros Államáért elnevezésű szerv elnökévé emelte Marcinkus érseket."

Érdekes volt e "pápai gesztus" időzítése is.

"A pápai gesztus azért is arculütésként ért többeket, mert az előléptetés 1981. szeptember 28-án, pontosan a Marcinkus és munkatársai elmozdításáért fellépő I. János Pál halálának harmadik évfordulóján történt." [Hetek közlése.]

"I. János Pál - Voytila elődje - aki elkötelezte magát a Vatikán szennyes ügyeinek kivizsgálására. Mindössze 33 napot tölthetett el Krisztus földi helytartójaként, amikor egy hajnalon holtan találtak rá a Vatikánban. I. János Pál százezrek által magasztalt személye és negyedszázada bekövetkezett hirtelen halála ma is felkavarja az érzelmeket: a „mosolygó pápát” hívei végső soron szentté akarják avattatni, miközben múltjának kutatói újra és újra felvetik, hogy a szeretett főpásztor gyilkosság áldozata lett.] [Hetek]

A Vatikán kommandó alakulata.

Nemhiába mondják, "minden szentnek maga felé hajlik a keze". Az is természetes, hogy e befelé hajló kezek, többé - kevésbé - enyvesekké válnak. A történészek biztos hajbakapnak, ha a vatikáni dicstelenségek rangsorát fel akarják majd állitani, mert Itt van még az "Opus Dei" ügye is.

"Az Opus Dei [Isten műve] egyházi szervezet ... egy Balaguer navü spanyol pap alapította. 1982 óta személyi prelatu raként, azaz különleges világszervezetként működik. Központja New Yorkban (!) található. A szervezet hirdetett célja a tagjai és követői részére a keresztény szellemiség, a katolicizmus erősítése saját hivatásbeli „méhecskeszorgalmú” munkával, a családi és a társadalmi életben végzett szerepvállalással. Az Opus Dei működésében egyházi és világi körökben burkolt hatalmi (!) törekvéseket látnak, különösen a Vatikáni Bankban végzett tevékenység kapcsán. A szervezet egyik fő célja, hogy a "vasárnapi kereszténység" helyett a hit és a vallási élet fontosabb legyen a tagok életében a világi életnél. A szervezet tagságának döntő többsége világi személy. Ezeket a legrafináltabb, ill. legkegyet lenebb szekta módszerekkel szervezik be és törik be a szervezet szolgálatára."

Bizonyos tények, ill. körülmények arra utalnak, hogy az Opus Dei voltaképp a Vatikán politikai titkosszolgálata és minden piszkos akcióra ugyanúgy vállalkozik. mint a "világi" titkosszolgálatok, a politikai gyilkosságokat is ideértve. A szervezet II. János Pál különleges megbecsülését élvezte. [A Szentszék II. János Pál pápa éveiben az Opus Dei működését támogatta,] Alapítóját rekordgyorsasággal avatták előbb boldoggá, majd szentté.  Valósággal fellőtték a mennyországba...

Ennek a zavaros katyvasznak azért van egy titkos rendező elve, ez pedig a szabadkőmüvesség irányitó szerepe minden sötét cselekedetben. Ezen - egyébként idevágó -  kérdés tárgyalása rendkivül megnövelné az amúgyis hosszú cikk terjedelmét. Ezért marad a szokásos igéretem: majd máskor - máshol...

[Jellemző epizód, hogy Paskai László "Isten ajándékának nevezte az előző nap elhunyt II. János Pál pápát az MTI-nek adott nyilatkozatában." Hogy is szól erre az esetre a római közmondás? "Similis simile gaudet" [Hasonló hasonlónak örül].  

A cölibátus, kockázata és mellékhatásai
 
Egyre több a jele, hogy Krisztus, ha élt egyáltalán, nem volt nőtlen... Persze nem szándékozom a "Da Vinci kód" rejtel meit boncolgatni.

"A cölibátus eredete, a katolikus teológia szerint, Jézus és az apostolok példája, akik nőtlenül, illetve a feleségüktől elválva vállalták a szent szolgálatot.

A cölibátus célja, hogy az áldozópap minél tökéletesebben tudjon ragaszkodni Krisztushoz és a szent szolgálathoz A Tridenti zsinat [1545-63] dogmát fogalmazott meg, miszerint a nőtlen és szűzi (!) állapot jobb és boldogabb [értsd: a vallásgyakorlás szempontjából], mint a házas állapot .

Hát persze a nőtlen, ill. szűzi állapot tökéletes hülyeség, mert ellenkezik a legyőzhetetlen (!) az emberi természettel. A természetes medrében gátolt, feltorlódott ösztön két mellékcsatorna [kloáka] felé gravitál. az egyik a homo szexu alitás, a másik a pedofilia. E csatornák olyan bűzös mocsarakba torkollnak, mint amilyenek pl. a főpapság köreiben alakultak ki. A kéjencek [megrontók] és az áldozatok [megrontottak] viszonyrendszere maga a földfelszinre emelt pokol.

Itt - a téma részletezése helyett - elég arra a forditott canossajárásra utalni, amit XVI Benedek celebrált Amerikában. Kár érte. Ratzinger egy helyes és lelkes hitlerjugend volt gyerekkorában. Istenem micsoda sűllyedés...

A Római Katolikus Egyház judaizálódása

Megint csak távirati stílusban érintem a témát. Olyan marha mázlim volt, hogy két - zsidó rabbi előtt alázkodó - pápát sikerült lehalásznom az Internetről. Az egyik II. János Pál őszent sége, akit a képen Menachem Joskowitz rabbi leckéztet az ausch witzi keresztek miatt. [A zsidóság azért nem "tűri" a Holocaust lengyel áldozatai emlékének megörökitését, mert a Holocaust a zsidóság tulajdona.] -- XVI Benedekeket pedig azért pirongatja a Vatikánban vendégeskedő haifai főrabbi, Shear Yashuv Cohenmert az Egyház megbocsátott a holocaust tagadó Richard William son püspöknek. Ezt a pápa, aki bizonyos vonatkozásokban téved hetetlen, "kiszámíthatatlan ballépésnek" ismerte el, a legfőbb keresztényi erény, a megbocsátás gyakorlását. Így állunk. Innen lépünk tovább.

 

3.

Elgondolni az "elgondolhatatlant".

Paradigmaváltás 

Kezdjük azzal, mi is az a "paradigma"?

"A paradigma a gondolkodásoknak, vélekedéseknek, értékeknek és 'módszereknek' egy adott társadalom [vagy
szűkebben egy tudományos közönség] minden tagja által elfogadott összegzését jelenti."
[Wikipédia]

A Wiki eme definiciója a használhatatlanságig pontatlan és anti-dialektikus is. Nincs olyan elgondolható, vagy létező tárgy a világon, amelyről egy társadalom minden tagja egyformán vélekednék. A folytatás viszont sokkal adekvátabb.
 

"A paradigma jelentősége abban áll, hogy az ember néha krízisbe, konfliktusba kerül meglévő véleménye, beállítottsága, hiedelemei, gondolatai, ismeretei stb. ellentmondásossága miatt és szerint, amelyet sokszor ezek átfogó [paradigma méretű] megváltoztatásával tud csak feloldani [paradigmaváltás]. A társadalmi méretű paradigmaváltásra akkor szokott sor kerülni, ha a lakosság nagy részében áll fenn hasonló konfliktus, és csupán a "gondolkodás, hozzáállás megváltoztatásával", amely viszonylag kevés pszichikai energiaráfordítást igényel, aránytalanul nagy alkotó energiákat lehet az elérendő közösségi célokra felszabadítani." [Wikipédia]

 Ez már, így már stimmel. Már "csak" a paradigmák történelmi szerepét és hatáslehetőségeit kell értékelnünk.

A Római Katolikus Egyház történemi bűne/érdeme a nyugati irányultság [paradigma, orientáció] betáplálása, beleragasztása az emberi gondolkodásba. Ezt a leghülyébben, de talán legjellemzőbben, a felcsúti böllér fogal mazta meg [ismétlem]: "Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság 'mindig' nyugatról érkezik..." A szélhámos "rendszerváltás" valóban nyugatról érkezett, de - ma már világos - nem hozott szabadságot.

Szentigaz, hogy a szocializmus magasztos eszméit a "létező szocializmus" megtépázta kissé, de a "létező szoci alisták" ázsiója olyannyira nem csökkent a nyugat szemében, hogy most  ők épittetik velünk - nekünk a kapitaliz must (!) és ők képviselik, szép számmal, hazánkat az Európai Unió szervezeteiben, intézményeiben.

Igaz, a jobboldali pártok - pártocskák, szervezetek - szervezetecskék, berzenkednek a szociálliberális kurzus ellen és előrehozott választásokat emlegetnek, amit maguk se' vesznek túl komolyan. A lényeg viszont az, hogy a teljes "jobboldal" szilárdan a nyugati orientáció híve, a bigott pápistáktól a kótyagos "szentkoronásokig". Nekik tudniuk kell(ene), hogy a "nyugatosság" nem jelent választási jogot illetve lehetőséget arra, hogy kedvükre turkáljanak a bálás csomagból. A "nyugati" kapitalizmus egységes egész, melynek széles spektruma befogja az egész hóbele vancot, az Amerikát uraló zsidó lobbiktól a csíksomlyói  katolikus búcsún nyámmogó izraelita "főpásztorig". És bennefoglaltatik a kapitalizmus lényege: a gój társadalom sejtjeinek módszeres pusztítása.

A csaló - sikkasztó Bajnai Gordon "programja" ennek ékes bizonyítéka. Olyan könyvjelző, amely a Cion Bölcsei nek Jegyzőkönyve lapjai közül hullott ki.

* * *

A putyini orosz offenzíva napjaink olyan kihívása, amely kihat nyugati monopolaritású paradigmáinkra és döntés kényszert eredményez az eddigi paradigmákhoz való görcsös ragaszkodás, ill. a paradigmaváltás vonatkozásá ban. Lenni, vagy nem lenni, ez itt a kérdés.

A közgondolkodás lassú irányváltása mára érzékelhetővé vált. Azok körében akik megélték a Kádár korszakot és a maga idejében nem tetszett nekik, miután megtapasztalták a "rendszerváltás" áldásait, ma már döntő többsé gükben úgy vélekednek, "Kádár alatt jobb volt".  Ez persze csupán nosztalgia, hiszen  a történelem kerekei nem forognak visszafelé. De nem is kell visszafelé forogniuk, hisz Oroszországban posztkommunista társadalmat fel váltó kapitalizmus mára egy "posztkapitalista" rendszernek volt kénytelen átadnia a helyét. Azt még nem tudjuk pontosan, hogy ez a rendszer a társadalmi formációk "periódusos" rendszerében milyen fantázianevet kap, de rendszerbeli elhelyezkedését paraméterei alapján szinte máris definiálni lehet. [A fizikai periódusos rendszert, mint tudvalevő, egy orosz: Mengyelejev fedezte fel...] A putyini rendszer ismérveit fentebb tárgyaltam.

Mi a teendő most, ha "érezzük", hogy paradigmaváltás szükséges? Először is "tudnunk" kell, milyen valós alternatívák közül választhatunk. De honnan tudhatnánk, hogy Putyin cár Oroszországa milyen alternatívát ajánlana, ha már a MOL részvények felvásárlása kapcsán is "hazaárulásról" ordibálunk?

Persze senki se' gondol arra, hogy Gyurcsánynak kellene tető alá tárgyalni egy orosz - magyar olajszerződést, [vagy pláne egy államszerződést]. Elsősorban egy orosz - magyar politikai eszmecserének kellene elkezdődnie. Egy ilyen eszmecserében döntő fontosságú a tárgyaló delegációk összetétele.

A Rózsadombi Paktum delegációinak szervezése pl. mintaszerű volt. Résztvettek:
a távozó szovjet hadsereg tábornoka, a szovjet titkosrendőrség ezredese, az amerikai követség első titkára, a CIA egy tisztje, az izraeli titkosszolgálat egyik képviselője, a magyar katolikus és az izraelita egyház egy-egy megbízottja, öt magyar politikai vezető. Antal József, Horn Gyula, Pető Iván, Paskai László, Göncz Árpád, Zoltai Gusztáv és Boross Péter [egyes változatok szerint Tóth Judit is.] [Wikipédia]

Persze addigra már le voltak vajazva a kérdések, így a paktum voltaképp formális aktus volt. Senki sem lepődött meg semmin...

Most viszont csupán puhatolózó tárgyalásokat kellene folytatni, amelyeken magyar részről "hites" embereknek, orosz részről pedig olyanoknak kellene résztvenniük, akik "olvasni tudnak" Putyin gondolataiban... Egy kötetlen eszmecsere során - hitem szerint - drámai gyorsasággal körvonalazódnának azok a kérdések, amelyekre nézve egyetértés jöhetne létre a magas és az alacsony tárgyaló felek között.

Közben hozzá lehetne fogni egy új párt (!) szervezéséhez [a meglevő többszázon felül], hogy politikai erőt rendeljen egy esetleges megállapodás mellé. Talán nem vagyok fantaszta és azáltal sem válok azzá, ha megjósolom: ezen a platformon egy valódi tömegpárt alapjait drámai gyorsasággal létre lehetne hozni.

Ez könnyebben menne, ha egy rendkivüli választás nem segíti nyeregbe a Fideszt és kapcsolt részeit. Amúgy viszont érdekesebb lesz, ha a Fidesz - a pofázáson túl - a kormányzati felelősség terhei alatt nyögve kell hogy fogadja a másik alternatíva, az új paradigma súlyos kihívásait.

 * * *

Nem új dilemmák ezek! Régen gyalázzák a magyar nemzetet "fanyar igricek", mert botorúl ragaszkodik - önmagá hoz. Nem egyetlen, de jellemző a "Kompország" fogalom feltalálójának átkozódása.

"Sírás és panaszkodás

Hozzád száll a mi nagy panaszunk, néhai való királyunk, Korvin, most amikor a magyar fórumon, Pusztaszeren, új nagy kötést csinálnak a magyarok. Hajh, vajon újat-e? Serlegetekbe még nem ömlött felvágott ereitek nedve, még nem kész a lakoma. Nem hallgatnátok-e meg még a lakoma előtt az 'igriceket'?

Ady múzsája a "szépséges" Brüll Adél [Léda] lehetett ekkoron. Kettejükről írja a krónika. "Ahuszonhárom éves, mondhatni kölyök, a harmincegy éves nőhöz képest feltétlenül kölyök minden szempontból. Brüll Adél éppen harmincegyedik születésnapjára kapja ajándékul az irodalmi öröklétet."  Már csak azt kell kitalálni, Ady érzelmeiben és szóhasználatában ki az a 'mi' ? Hát aligha a nemzet miatt síró, átkozódó, imádkozó magyar írók. Arany írta prózában  "Azt hiszem, a költészet nemzetiessége mellett kötelesség s legillőbb felszólalni nekem, ki még ez irány utolsó mohikánjakép a földön járok." Ugyanő vallotta versben.

Légy, ha birsz, te "világ-költő!"
   Rázd fel a rest nyugatot:
Nekem áldott az a bölcső,
   Mely magyarrá ringatott;
Onnan kezdve, ezer szállal
   Köt hazámhoz tartalék:
Puszta
elvont ideállal
   Inkább nem is dallanék.

Urbánusokról - népiesekről volna szó? Dehogy! Kozmopolitákról és hazafiakról, vízről és tűzről. Közöttük nem vita van, hanem örök, kibékíthetetlen ellentét.

A 'mi' mondanivalónk nem sok: értjük a magyar Athén fórumát, halljuk a szittya paripák prüszkölését. Tehát újból Európa ellen mentek, lovas magyarok? Az Időre röhögtök, miért legyen másként, mint Szvatopluk után: szent Ázsia nevében törtetni fogtok előre.

Mi, fanyar igricek, azonban kiáltunk még egyet hozzátok. Omlásra készülő vérünket az egekig kiabáltatjuk föl: mit tettetek velünk? Mi komolyan vettük az Időt, mi 1896-ban komolyan 1896-ot írtunk, ti nem, ti csak 896-ot éreztetek akkor is. Meghurcolt benneteket ezer esztendő, át- és átitatta véreteket kun vérrel, tatár vérrel, szláv vérrel, örmény vérrel, görög vérrel, germán vérrel, oláh vérrel. Ti már nem lehettek Koppányok s Gyulák, s ti Koppányok s Gyulák vagytok mégis.

Vívjátok a dühös szerelemi harcot Áron nyughatatlan népével: ebben a gyilkos ölelkezésben bíztunk eddig, a semita élesztőben, a zsidó segítségben. Elmúlt ez is, ez a bizalmunk: erős vagy te, Pusztaszer, erősebb vagy Jeruzsálemnél erősebb vagy Babilonnál, erősebb vagy Rómánál, erősebb vagy Párizsnál. Légy hivalkodó: erősebb leszel Bécsnél is.

Néha úgy képzeljük, ebben van a ti életetek, véreink, magyarok. Hogy megálltok, s kemény koponyátokat előreszegzitek, nem csalóka, tarka ideálok befogadására, de - döfésre.

Hiszen álljatok meg, mradjatok meg, tartsátok meg koponyáitok kerekségét és keménységét, éljetek a magyar glóbusz nagyszerűen ostoba hitében. De mit csináltok velünk, mi is magyarok vagyunk, és minket elbolondította tok.

Meséljük el: Európa ámulására ezelőtt valami negyven és pár évvel újra fölbukkantatok, én véreim. Nem akartátok, hogy Európa állattenyésztő legyen miattatok: mert teste közepében benneteket tenyészt. Már akkor Petőfitek is volt, valami csodálatos kultúrcsiklandozás borzongó kéjére emlékeztetek.

Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza.

Miért hazudták, hogy a komp - híd -, ó, Potyomkin, te kenetes kezű szent ember, te csak Katalin cárnőt csaltad meg.

Idealisták és gonosztevők összeálltak, álság levegőköveiből várakat csináltak, teleujjongták a világot, hogy a Kárpá tok alatt kiépült Európa.

A Nyugattal szórványosan már régen elmátkázódtak itt lelkek, Magyarország durva embermatériájából már kicsillant egy sereg differnciálódásra érett és alkalmas molekula. A nagy Humbug nem Európának ártott meg, a hazugságot itthon hitték el. Miért hazudtak már az apáinknak, és miért adták a hazugságot tovább? Minekünk váltig azt mondták, hogy itt Európa van, kultúréletre készültünk, s megfeszített idegekkel rángattuk magunkat egyre előbbre.

Közben zuhanások történtek, a Grünwald Bélák és a Péterfy Jenők menekültek, mihelyst tisztán láttak. Ki tudja, hányan és kik voltak ők, ki tudja, hányan jártak még rosszabbul, a többsége a szerencsétlen kiváltaknak csak vergődött. A nagy Humbugot meg nem ismerte, a nagy valóságba bele nem borzadt.

Bulgária nem csinál Ripeket a fiaiból, nem hiteti el velük, hogy ő kultúrállam. A ploiesti-i oláh az ő nagy lángú fiát elküldi szépen franciának, a szerb iskola nem tanítja, hogy a szerb géniusz ormain jár a kultúrának.

Minket kergettek előre, nem volt szabad hátranézni, meglátni, honnan megyünk robogva. Meglátni, hogy néhány fáraóé ez az ország, hogy szennyes állati életben tartják a milliókat. A fáraók azt akarták, hogy legyenek itt gúlák és piramisok. Vérét és idegét hordja össze néhány vak bolond: hivalkodjanak majd vele ők.

Tízezer ember előreszaladt, európivá vált idegenben, vérben, gondolatban, kínban, szomjúságban. Egy túlfejlődött embertípus termett itt, mely előtte fut a magyar társadalomnak száz esztendővel legalább. Ezek a szent kengyelfutók nem is álmodták, hogy sarkukban százezrek nincsenek.

Ime, egyszerre zúgás, a kendőzött Ázsia lemossa az arcát, szája bugyborékol, s kiárasztja folyóit, melyeknek áradata szörnyűséges, mint a Jankcekiangé.

Turulok kerengnek a levegőbe, nyílzáport lőnek a Nap felé, támadásra készülnek a magyarok. Hányadikra, mióta a betűtanító olasz papokat koncolták?

Nagy vagy, én népem, nagy vagy, én népem: ezer éve élsz folytonos harcban Európával, csapatokat gyűjtöttél közben, holott véreztél. De a gondolatot nem engedted győzedelmeskedni gyermekeid koponyáin, úgy élsz Európa közepén, mint eleven tiltakozás az állati élet megszűzietlenítése ellen. És hogy most utolsó dátuma járt le az Időnek, hatalmasabban kelsz fel, mint valaha: zajlik a tatárság a Kárpátok alatt.

Kompország megindult dühösen Kelet felé újra: egy kis sarka leszakadt a kompnak, ott maradt a nyugati partok táján vagy tízezer emberrel; mi lesz ezekkel? Aranyas felét nem bánjuk, aranyuk partra veti őket valahol Nyugaton, nem kénytelenek érezni, hogy nincs hova menni. Hogy elnyeli őket a magyar tatárság, a valóság, melyre, íme, ma ébrednek szegény magyar Ripek, hogy ez elnyeli őket.

Morituri te salutant: új magyar társadalom, az elámítottak, a becsapottak, az előreszaladottak, a kijátszottak, a túlfejlődött magyar lelkek, a vértanúságra kiválasztott magyarok.

Ki-ki úgy oldja meg a maga nagy problémáját, ahogy tudja. Száz évvel előbbre élni nem lehet, bolygani az űrben nem lehet. Kompország Keletnek indul, kérezkedjék fel reá a gyenge.

És látom az új áldozatot Hadúrnak, az új Gellért-papokat. Élén az új magyar társadalomnak állnak az ordító táltosok. Szomorú embereket vonultatnak el. Akinek a homlokán ott vigyázatlankodik a Gondolat, akinek a szemeiből új érzések máglyája világít, akire rábizonyul, hogy szívesen áldozott az Eszme idegen és ékes isteneinek: az elveszett. Azt besüllyesztik a mélységes, a piszkos, az örvénylő árba. Ave Caesar, morituri te salutant. De a halál előtt halgass meg bennünket, Hunyadi János fia."

Az írás Ady Endre [1877. november 22. – 1919. január 27] tollából percegett a papírra. Címe: "Ismeretlen Korvin kódex margójára".

Solymosi Eszter 1882. április 1-jén fényes délben tünt el egy csöndes józan kis magyar falu kellős közepéről. Adynak tehát tudnia kellett a "művelt világ" eme gyalázatáról, amikor ezt a nemzetellenes pamfletet elkövette. Mi a fenére gondolt, amikor leírta: "bíztunk eddig, a semita élesztőben, a zsidó segítségben (?)" Mi már többet tudunk, mert megértünk, megéltünk egyet - mást azóta. A zsidó [tőke] a nemzethalál partjára állitott bennünket. Ideje kimondanunk: igric - kibic kuss! A mai Grünwald Bélák és Péterfy Jenők pedig addig menjenek a büdös francba, amig megtehetik. Kompország pedig megindul Kelet felé újra, de nem "dühösen", óvatosan. A düh azokra hárul, akik a kompot a nyugati parthoz horgonyozzák, nem akarnak leszakadni és a kompot sem engedik mozdulni.

És mire ez a költői találgatás: híd e a komp, vagy komp e a híd? És minek tekintsük New [Jew] Jeruzsálem öles falait? Hidnak ember és ember között, vagy a talmudi gyűlölet örök mementójának? És ha már Jeruzsálem példázatánál tartunk, tennünk kell azért, hogy a máris Judapestnek becézett Budapestünk ne váljon Európa Jeruzsálemévé. És végül még egy kérdés: miből gondolhatta a nagy beteg, hogy a magyarok majd "nyílzáport lőnek a Nap felé".

Mi magyarok nemcsak Adyt, de még Vörösmartyt is olvassuk és olvassuk, hogy

Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalul, festett egekbe néz.

Nézzük tehát a világot, melynek mára mégannyi a milliója és köztük valódi boldog még az olyannál is kevesebb.
A nyilak a nyugati partba kapaszkodók felé fordulnak.

2009.04.04

Sz. Gy.

4.

Utóirat.

Úgy vagyok ezzel az írkálással, hogy a lényeget elég gyakran sikerül kifelejtenem. Érzem ugyan eszméim között az űrt, de nem tudom kitölteni. Csak utólag... Így vagyok ezzel most is.

Tudtam én, hogy Szent Ady ["Párizs az én Bakonyom..."] emlegetése ki fogja verni egyeseknél a biztositékot. Épp rosszkor halt meg ahhoz, hogy szembesülhessen kedvenc téveszméjével a nyugatorientált filoszemitizmussal, mivel 1919 január 27-én halálozott el,
a Magyar Tanácsköztársaság. pedig csak 1919. március 21-én született meg. Így már nem lehetett részese a nagy írástudói lelkendezésnek, sündörgésnek, amelyet Babits Mihály, Balázs Béla, Barta Lajos, Benedek Marcell, Bolgár Elek, Gábor Andor, Karinthy Frigyes, Kassák Lajos, Király György, Komját Aladár, Kosztolányi Dezső, Illés Béla, Juhász Gyula, Lengyel József, Molnár Ferenc, Peterdi Andor, Révay József, Révész Béla, Tóth Árpád, Turóczi-Trostler József és Vadász Elemér és sokan mások produkáltak. [Tóth Árpád egyenesen az "Új (vörös) Istenről" vizionált...]

Még az igazán nagyokat is sikerült beszervezni. A Közoktatásügyi Népbiztosság által kinevezett művészeti irányító szervekben a művészi élet kiválóságai kaptak helyet, így többek között Bartók Béla, Kodály Zoltán és Reinitz Béla a zenei, Ferenczy Béni, Pór Bertalan, Uitz Béla és Vedres Márk a képzőművészeti, Beregi Oszkár, Hegedűs Gyula, Odry Árpád és Rátkai Márton, a szinművészeti népbiztosságban, stb. stb.

Abból a méltatásból, amelyből a fenti neveket, adatokat meregettem kimaradt a nagy européer Lukács György, holott példázatomban ő lesz a bezzeg.

A tablóról persze Ady se' maradhatott le. A méltatás szerzője szerint "...A kultúra és szocializmus dilemmáját, amely Heine óta vissza-visszatérő probléma az irodalomban, egy évtizeddel a forradalom előtt Ady Endre már elvetette mint áldilemmát, s a kultúra felemelését is a munkásosztálytól remélte: "Éhe kenyérnek, éhe a Szónak, Éhe a Szépnek hajt titeket" – írta a proletariátusról [Csák Máté földjén ].

A tanulmány szerzője nem restelli leírni "... a Magyar Tanácsköztársaság ... hatása a modern polgári (!) irodalom javát-egészét is elvezette a történelmi szükségszerűség felismeréséig: lelkesen fogadták a Tanácsköztársaságot és vállalták célkitűzései írói szolgálatát.

Tóth és Babits megnyilatkozásai kapcsán hangsúlyozza: "mindkét versben fellelhető az utalás a világreakció félelmére a proletárforradalom világméretekben való kiszélesedésétől; – s a legfőbb gondolati hasonlatosság: mindketten a világforradalom felidézésével fejezik be költeményüket."

Nagyjából idáig jutottam a morfondírozásban. Már csak azon goldolkodtam, kezdjek önnmagammal vitatkozni, vagy várjam míg valaki belémköt? Hál' istennek az utóbbi jött be egy levél formájában.


Kedves Gyula!

Internetes kalandozásom során ismét a honlapodra vetett az egér, így hát elolvastam az április 4.-i írásodat. Ha foglalkoznék még közírással, olyan K.O.-nak nézhetnél elébe, aminő csak kevés publicistának jut osztályrészéül. Szerencséd, hogy visszavonultam. Így csupán egy-két magánjellegű észrevételt tennék e magánlevélben.

Ady Endre nem szorul a védelmemre. Grünwald Béla sem szorul a védelmemre. Vele kapcsolatban azért javasolnám: olvass már utána egy kicsit, mielőtt tollhegyedre tűzöd a nevét. Olvass utána, ki volt ő, mit akart, mit csinált.

A magyar: nyugati nép. Ilyen egyszerűen és magátólértetődően, ahogy írom. Ez nem döntés, ízlés, vagy "égtáji szimpátia" kérdése. Ha nem hiszed, javaslom a történelem eredményesebb tanulmányozását. Kit akarsz lenyilazni? Jaj.

"Igric, kibic, kuss?". Na de Gyula. Ezt visszautasítom. Annyira ízléstelen és primitív. És mélyen átérzem, átélem Adynak az Úristenhez intézett szavait:

"Körülvettél balgákkal minket,
Méltatlanul kínzott fejünkre
Sose hintett
Kegyed sugarakat."

Sztoikus üdvözlettel:

[Név és cím a szerkesztőségemben.]

 

Kiméletből nem írom ide e nyálas ifjú nevét. Egyszerüen visszamegyek a kályháig, helyesebben addig a szerencsétlen kompig. Hogy is irta a költőfejedelem?

Kompország megindult dühösen Kelet felé újra: egy kis sarka leszakadt a kompnak, ott maradt a nyugati partok táján vagy tízezer emberrel; mi lesz ezekkel?

Ha jól értjük Adyt, ő [és Léda] nem helyeselték azt, hogy a komp "dühösen" Kelet felé indul. Jó jó, de hová tegyük a történelmet? Már sokszor [!] írtam, de lévén az ismétlés a tudás atyja, ismétlem: a kompot nem Puszteszer magyar örökösei, hanem a "Nyugat" liberális zsidó értelmisége fordította hirtelen és erőszakosan Kelet (!) felé. Megirtam, hogy a liberális firkászok úgyszólván percek alatt vedlettek át pesti piperkőcökből bőrruhás hóhérokká. Közülük Szamuely Tibor szárnyra is kelt, hogy Mária Országát [Regnum Marianum] felajánlja - Lenin elvtársnak!

A történelem persze igazságtalan. Szamuely disznóságaival kapcsolatban valóságos kis irodalom kerekedett. Kiérdemelte a "Halál Népbiztosa" megtisztelő címet. A kor és a téma -  a "nyugati orientáció" - igazi, emblematikus alakja mégsem ő, hanem a filozófus író Lukács [Lőwinger] György. Ő a kétlábon járó "magyar" intellekuel archetipusa. Most hogy e sorokat írom, belelapozok Lukács bordóvörös bársonyba kötött könyvébe. Címe : "Lenin". [Magvető 1970]. Lenin legjobb magyar seggnyalója ilyesmiket ír bálványáról.  "Lenin tevékenységének világnézeti alapja: a materialista filozófia humanizmusa. Ennek az új humanizmusnak legtipikusabb képviselője, legna gyobb alakja Lenin."  [175. old.] Lukácsról jegyezte fel a krónika, hogy mint közoktatási (!) népbiztos gépfegyvereket vezényelt a Dunapartra és tüzet nyittatott az "ellenforradalmárok" által elfoglalt, felvonuló, monitorokra. Ugyanő tizedeltette meg egy parancsmegtagadó katonai alakulat legénységét.

Azután jött az "ellenforradalom" és a fehérterror gyomlálgatta egy darabig a vörös terror dudva-embereit. Elérte a jól megérdemelt sors Szamuelyt, Korvin Klein Ottót és a többi zsidó hóhért is.

Egyről viszont nem szól a krónika. Akadt e a keletre orientálódott írástudók között olyan, aki elmondta, elszavalta, vagy elénekelte volna: "anyám én nem ilyen lovat akartam."

Úgy tűnik, semmiféle orientáció, semmiféle paradigmaváltás nem kárhoztatható, ha azt a hazai, ill. nemzetközi zsidó arisztokrácia vezényli. A moszkvai irány, azaz a keleti orientáció" kóser volt, amíg a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat a Kelet Newyorkból vezényelt cionista maffia irányította. Amikor Sztálin elvtárs - a trockizmus elleni harc jelszava alatt - kiírtotta Lenin elvtárs teljes vezérkarát, a New Yorkra orientált cionista truppot, Oroszország tréfli lett. Ez nem lett hangsúlyozva mert Sztálin szállitott húszmillió embert a fasizmus elleni harc vesztőhelyeire. A Szovjet unió szétrombolása után, pl. a "Jelcinscsina" idején még volt remény, hogy a dolgok "jóra fordulnak". Ezeket a bimbózó reményeket hervasztotta le Putyin. Oroszország ismét tréfli és a hazátlan hazai liberális értelmiségiek Nyugat felé imádkoznak. Köztük a "lukácsisták", köztük pl. Heller Ágnes, aki szinte hetente ágál valamelyik állami televizióban, persze mint a "nyugati értékrend" szószólója, akire - valami csoda folytán - nem szakad rá a plafon, amikor ilyeneket mond: "Számomra 1956 olyan szent volt, mint semmi más. Életem legnagyobb politikai élménye az 1956-os forradalom volt" - jelentette ki az MTI tudósítójának Heller Ágnes, aki a hét végén Berlin vendége volt, a magyar forradalomról tartott előadást, s több rádió-, illetve sajtóinterjút is adott." Minő érdekes, Pongrátz Gergely sohasem volt Berlin vendége, nem tartott a magyar forradalomról több előadást, rádió és sajtóinterjút.

„Nem voltam ősszel New Yorkban. Azaz nem voltam ott végig, nem tanítottam, mint huszonegy éven keresztül minden esztendőben. Hiányzott New York. A város, az illata, az utcák, a lakás, a ház, a barátok, a múzeumok, a koncerttermek, az operák, az egyetem épülete, a szobám, a vendéglők, a diákok, a könyvesboltok, de még a földalatti, az eső és a szél is. Ez a New York-nosztalgia."

És - ezek után - bucsúzzunk ettől a képtől, ettől a hangulattól. Egy tanulságot azonban vonjunk le. A mi dzsungelünk legveszélyesebb ragadozója a kaméleon!

Ja! El ne felejtsem, az "Igric, kibic, kuss!" paradigma változatlanul érvényes!

2009.04.05

Sz. Gy.