Logisztika

Cselekvőképes nemzeti közösségek "ábrándja".

Gyakran, a kelleténél mindenesetre többször, emlegetem a "logisztika" szót. Ha ezt élőszóban teszem, hallgatóim arcán jóindulatú elnézést látok felfényleni. Ez a jóindulat azonban nem a mondókámnak, hanem annak szól, ami egyedül vitathatatlan nálam: a tisztes kor...

Példaképem Cato, aki a Római Szenátusban minden  szónoklatát ezzel a mondattal zárta: "Ceterum censeo Karthaginem esse delendam!" [Vagyis: "Egyébként javaslom Karthago elpusztítását!"]

Pedig nem beszélek totális hülyeségeket.

A logisztika [a görög logos szóból származik, jelentése értelem, számítás] nem újkeletű és nem is tréfás kifejezés. Már a Kr.e. I. században a Római Birodalom egyik pedagógusa, Marcus Terentius Varro is említi "Logisticon" c. művében "...mint a gyerekek teljes körű gondozását és ellátását jelentő tevékenységek összességét." Később - sokáig hadtáp - tudományként kezelték. VI. Leó bizáci császár a "Háború művészetének összefoglaló magyarázata" c. művében írja: "A logisztika dolga, hogy a hadsereget zsolddal ellássa, a feladatnak megfelelően felfegyverezze és elossza, védelmi és harci eszközökkel felszerelje a hadművelet minden igénye szerint, időben és jól." Az újkorban a logisztikát a gazdasági tevékenység segédtudományának tekintették. Azután változott a felfogás. "A logisztika nem csak az anyagáramlások optimalizálása, illetve az ehhez szükséges erőforrások biztosítása, koordinálása, hanem tudomány, ... olyan interdiszciplináris tudomány, amely a logisztika területét érintő valamennyi társtudomány ... ismereteit szintetizálja és saját céljai érdekében egy sajátságos rendszerbe rendezi ."

 Mára globalisták is felfedezték, persze maguknak, ezt a tudományt. "A logisztika a globalizációs hatás egyik immanens elemeként újraértelmezett rendszerszemlélet és gyakorlati eljárási módszer. A maga interdiszciplináris értékrendjével olyan pozitív eredményeket produkált, amely mára már a legfontosabb stratégiai területek közé "küzdötte fel magát"!

A legcsekélyebb tulzás sincs abban a megfogalmazásban, hogy minden gazdasági, társadalmi, politikai, katonai, vallási, stb. szervezet szükségképpen logisztikai rendszer is. Akkor is az, ha a benne résztvevők még e fogalmat sem ismerik. A szervezet hatékonyságát, ill. tartós fennmaradását meghatározó tényezők közül az egyik legfonto sabb a logisztika alkalmazása, ill. a alkalmazásának szinvonala.

Sokszor kifejtettem már, hogy a nemzeti sorskérdések megoldását nem remélem a politikai pártoktól, mert ezek - kivétel nélkül - nemzetellenes elkötelezettségüek. Az "alternatívát" egy radikális nemzeti ellenállási mozgalom jelenthetné. Jelenthetné, de nem jelenti, mert az a valami, amit sokan szeretnek nemzeti ellenállásként emlegetni, jelenlegi formájában egyáltalán nem alkalmas az ellensúly szerepére és a jövőben sem válik azzá, mert szerveződési elvei és szervezeti formái ezt eleve kizárják.

Minden világosan gondolkodó embernek számot kell vetnie a súlyos emberi gyarlóságokkal, amelyek a tudatos és felelős emberi magatartás ellen hatnak. Közhelyként emlegetjük, hogy társadalmunk végleges mértékben "politizá lódott", azaz a politika egyre szélesebb körben befolyásolja [szükíti] az egyén életlehetőségeit, egy olyan zsarnoki elosztási rendszer alkalmazásával, amely páratlan a nemzet történetében. Ebben a helyzetben viszont az emberek, egyre növekvő mértékben, "depolitizálódnak". A pótcselekvések irányába fordulnak, ill. "kompromisszumos" egyéni túlélési taktikákat próbálnak kialakítani, a "fűnyiró elven" működő zsarnoksággal szemben. Általános magatartási normává válik a bamba - gyáva közömbösség, a cinizmus.

Ez a degenerálódás nehezen definiálható. Mennyiségi [statisztikai] kifejezése gyakorlatilag lehetetlen. Jellemző tünetei viszont teljesen egyértelműek.

• A média teljesen hatalmába kerítette a társadalmat. Az emberekeket sikerült a képernyők elé szögezni és elárasztani a gondolkodást infantilizáló, az ízlést romboló és a legaljasabb ösztönöket gerjesztő "műsorokkal".
• A háttérhatalom olyan "közösségeket" szervez, illetve támogat, amelyek a lehető legkárosabb életmód - mintákat kínálják a résztvevőknek.
• Az oktatás, ill. a nevelés, mint legfontosabb "stratégiai ágazat" nemzetgyilkos stratégiai célokat szolgáló intézménnyé vált.

Természetes, hogy nemzeti érzelmű emberek felháborodnak a felháborító jelenségek miatt és egyénileg, vagy csoportosan keresnek megoldást az egyre égetőbb gondokra. Sajnálattal kell megállapítani, hogy e törekvések
eleve eredménytelenségre vannak kárhoztatva, mivel tudatossági szintjük szánalmasan alacsony.

A "nemzeti szervezetek" gombamódra tenyésznek az egyre szikkadtabb "magyar televényen". Sorsuk is a gombáéhoz - jelesül a pöfeteg gombáéhoz - hasonló, amely nagyra fúvódik de a szárazság hatására a belseje szinte elenyészik. Több olyan példával hozakodhatnék elő, amikor egy - egy "nagynevű" szövetséget, mozgalmat, pártot, stb. már csak az az alapítója "reprezentálja".

Ez a belső összeomlás [kollapszus] teljességgel törvényszerű, ha e szervezetek életciklusait szemrevételezzük.

Egy ilyesfajta szervezet többnyire egy igehirdető eszméi és személye köré csoportosúl. A követők [tanítványok] többé - kevésbé azonosulnak a csoportideológia eszméivel. Mennél elvontabbak ezek az eszmék, annál inkább,- mennél konkrétabbak, annál kevésbé...

A lényeg, hogy e közösségek tagjai teljes mértékben megőrzik személyes autonómiájukat. Életstílusukat a közösség hez tartozás úgyszólván semmiben sem módositja. Ennélfogva társaságuk egy [tagdíjat sem szedő] úri kaszinóhoz hasonlít. A tagok "összecsapódnak", ha épp ráérnék és kedvük szottyan egy kis csevegésre, stb.

Persze nem lehetünk igazságtalanok, hiszen léteznek, szép számmal, petíciózó, tüntető, sőt verekedő csoportosulások is. A résztvevők bátorsága, önfeláldozása iránt kétség nem támasztható. De azt is észre kell venni, hogy e szervezetek mozgósító képessége, vagyis tömegsúlyuk, egyre csökken. Ennek természetes oka, hogy a kockázat, ill. a fáradtság sohasem hozza meg a [naivul] remélt eredményt. Ezek a "tömegakciók" egyetlen mérhető "eredménnyel" jártakeddig. A hatalom erős és páratlanul brutális elnyomó apparátust fejlesztett ki, amely a kritikus pontokra mindíg több rendőrt tud vezényelni, mint ahány "igazi" tüntető kemény maggá képes tömörülni. A Magyar Gárda "libás rohama" szimbolizálja, hogy az utcákon és tereken a megfogyatkozott nemzeti falanxok nem győzhetik le a hatalmat, mert ehhez a döntő számbeli fölény, a kritikus tömegsúly nem biztosítható.

A siker reménye csak cselekvőképes nemzeti közösségekhez kapcsolható, csakhogy jelenleg nincsenek ilyen közösségek. Létre kell őket hozni.

Tudom, persze hogy tudom, a magyar individuális fajta, de "így" akar elpusztulni? Egy ilyen közösséggel kapcsolat ban lehet ábrándozni, elképzeléseket fabrikálni, de ennél többet ér az olyan példázat, amely a valóságban létezik és minden próbatételt kiáll.

A muszlim hívők közösségeire, az ummákra gondolok, anélkül hogy bennük miránk alkalmazható sablonokat vélnék felfedezni.

Az iszlám vallási tanokhoz igazodó életmód alapvető jellegzetességei homlokegyenest eltérnek a mienktől. Maga "iszlám" szó, teljes odaadást jelent, vagyis az individualizmussal a közösség eszméjét állitja szembe. Az iszlám hit "védelmére" nem alakult egyházi szervezet. Az iszlám papjai az ulémák "tevékenységi körét" a Wikipédia így írja körül. "Az ulema arab eredetű kifejezés, amely az iszlám vallástudósainak, azaz a vallástudomány művelőinek kollektív megnevezése, szó szerinti jelentése „vallástudósok”. Az ulema alapvető funkciója a saría – az iszlámon alapuló jog – ismeretében, annak alapján történő ítélkezés illetve a vallástudományok művelése és tanítása. Hiba lenne klérusnak nevezni, mivel nem képez elkülönült egyházi rendet."

[Ilyen uléma volt Jaszin sejk, a vak nyomorék tanító, akit a templomból hazafelé rokkatkocsikázás közben semmi sített meg egy amerikai helikopterről kilőtt rakéta. Tanításai túlélték...]

A rend inkább a közösségek [ummák] életét jellemzi, amely öt "pillér" körül kristályosodott ki. 1) hit (hivallás), 2) ima, 3) ínség adó, 4) böjt, 5) zarándoklat. Lehetne több, kevesebb, vagy más elemek alkotta pillér is. A lényeg nem ez, hanem hogy pillérek, azaz rendező elvek léteznek, amelyekhez mindenki tartja magát, saját önzése és kényelme rovására.

A "hiszekegy" is egyszerübb a mienknél, egy mondat mindössze. "Egy az isten Allah és Mohamed az ő prófétája". A monoteista hitvalláshoz ennyi nagyjából elegendő is. Mohamed prófétasága szintén evidens, hisz a Koránt megalkot va vallást, államot, majd birodalmat alapított. Ami a Koránt illeti, hát az kissé problémás írás. Az alapszöveget Moha
med révületben mondta, szavalta énekelte, Allah diktandója alapján. Nem sikerült sem teljesre sem konzisztensre. Így aztán toldozásra - foldozásra szorult, elsősorban Mohamed részéről. Egy új műfaj alakult ki: a tanítványok által lejegyzett "hagyománymondat". Állitólag hatszázezer (!) van belőle...

A lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy a hívők nem folytatnak hitvitákat a közös cselekvés helyett és nem égetik el egymást egy "í" miatt.

Nincs náluk gyónás és pénzért árult bűnbocsánat sem. Ezt helyettesíti a meditáció, a dzsihád. Ez harcot jelent ugyan, de elsősorban belső - lelki - küzdelmet a gyarlóságok ellen a hitbéli tökéletesedésért. Amint vesszük észre, egész könnyen győzi le ellenségeit az aki előbb önmagával szemben győzedelmeskedett.

Nos, mit lehetne mindezekből hasznosítanunk a magunk hasznára és főleg a haza javára?

1. Hit, vallás, egyház.
   
   Az egyistenhit [monoteizmus] és a logikus emberi gondolkodás nincsenek egymást kizáró viszonyban. A vallásos hit és a "tiszta ész" nem szükségképp örök és engesztelhetetlen riválisok. Mindkettő az agyban fészkel és egész jól megvannak egymással, anélkül hogy észrevennék.
   
   Más a helyzet a "vallással". A vallások felekezetekre, illetve felekezetbeliekre felekezeten kivűliekre tagolják a társadalmat. A társadalmat, amelynek minden tagját egy közös láncba kellene állítani, mint az árvíznél, a tűz vésznél, földrengésnél, hogy együtt, egyesült erővel realizálhassák a "segíts magadon, isten is megsegít"  formulát. Ennek az élő láncnak általában nincs szüksége papokra és különösen nincs szüksége egyházakra.
   
   [Igaz, hogy Mohamed halála után egyházszakadás következett be, mivel a siíták és a szunniták Mohamed szellemi és biológiai örökségét és leszármazottainak vallásbeli szerepét nem egyformáb ítélik meg. Kétségte len, hogy nem egyszer fegyvereiket is összemérték. Nem szerveztek viszont "szent inkvizíciót" és nem kínoztak, égettek embermilliókat "eretnekség" miatt. A közös ellenséggel pedig nem kötnek szövetséget a másik szárny rovására, ellenben harcolnak ellene, ki -ki a maga frontján.]
   
   
2. Világnézet.
   
   A fenti együttcselekvési módozatok esetén a célok világosan lebegnek az emberek előtt, hiszen a vész konkrét, azonnali bekövetkezéssel fenyeget, így mindenki egyformának látja a bajt is, meg a tennivalókat is. Ahhoz viszont, hogy a tömeg a jövő veszélyeit is "lássa" , és késztetést érezzen az együttcselekvésre, már oldalra, sőt hátra is kell nézni, hogy messzire elláthassunk - előre. "Apercipiálni" kell a dolgokat. Nos, ebben gátol bennün ket pl. a Római Katolikus Egyház és pl. a Magyar Tudományos Akadémia, írók, operaszerzők, stb.
   
   A "finnugorizmus" az egyik gyalázatosság, amelyet minket gyűlölő és lenéző, (főleg) német tudósok "alkottak" meg, hogy kétségbe vonhassák csodálatos nyelvünk ősi eredetét és nemzetünk származását is.
   
   A másik gyalázat a "Szent István kultusz", amely ezer éve hamisítja az ország történelmét és konzerválja a nemzet szolgai státusát.
   
   Az országnak legelébb hites tanítókra van szüksége, hogy az emberek tudata megszabaduljon a gondolati béklyőktól és agyukban, e kikötöve pihenő kompban, hallgató sötétséget oszlassa a fény. A fény, amely nél láthatóvá válik a múlt, a jelen és a jövő való világa.
   
   
3. Praktikus gondolkodás.
   
   Alapvető rendszerelméleti ismeretek nélkűl nem volna szabad politizálni. Nemzeti politikusaink viszont ezt teszik. Társadalmi problémák megoldására csak egy erre alkalmas szervezet vállalkozhat. Az emberek alkotta szervezeteknek, bármilyen célra szolgáljanak is, megvannak a csak rájuk jellemző, de a közös - minden szervezetre jellemző - működési elvei, működési szabályai. Ezek nélkül az adott képlet csak nevében szerve zet. A valóságban valami egészen más.
   
   A probléma felvázolásához egy gyakorlati példa beiktatása szükséges, amely a probléma egy szeletét szemlélteti csupán.
   
   A szervezett emberi tevékenység alapvető logikai eleme a szervezet tagjai és egységei közötti munkameg osztás. Profitorientált gazdasági szervezeteknél e munkamegosztás szükségességét és hasznát egy híres gazdasági teoretikus John Kenneth Galbraith könyvében "Az új ipari állam" [Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó - 1970] kifejtett tézisei alapján próbálom szemléltetni.
   
   
4. A szerző által nevesített munkamegosztáson alapuló irányítási szisztéma a "technostruktúra" főbb szervezeti, működési elvei a következők.
   
   "A modern [gazdasági] társadalmat csak úgy foghatjuk fel, mint teljes mértékben sikeres erőfeszítést arra, hogy kellő szervezéssel szintetizálja az u.n. 'csoportegyéniséget', a saját céljai szempontjáből a természe tes személynél jóval magasabbrendű 'személyiséget' teremtve ezáltal, amelynek összehason líthatatlan előnye, hogy 'halhatatlan'." [95. old.] Erre az új "superman"-re a következők miatt van szükség. "A modern [bonyolult] szervezetekben a döntések jórészét - a lényegbevágóakat mindenkor - több embertől nyert információ alapján hozzák meg. E döntések tipikusan egész sor ember speciális tudományos műszaki tudása, felhalmnzott értesülése, tapasztalata, valamint művészi vagy intuitív érzéke alapján születnek." [ugyanott].
   
   A logikus gondolkodás sémája ősidők óta két fő elemet hordoz. A probléma analizálása, majd az analízisek szintetizálása, döntés - probléma megoldás formájában. Csakhogy e műveletek elvégzése már rég meghaladja a természetes személy öröklött, ill. szerzett képességeit. "... Egy zseninek is rengeteg idejébe telnék a tudomány, a technika és művészet minden ágazatában folytonosan nyomon követni a legújabb eredményeket." [96. old.] Az emberiség története egy univerzális zsenit ismer: Leonardo Da Vincit. Ő azonban kivétel! Szerepe a főszabály erősítése... "Zseniális" döntésekhez tehát számos középszerű ember ismereteit kell ügyesen kombinálni. Ilyen egyszerű az egész...
   
   A technostruktúra erkölcsi szempontból is meghaladja az egyén, ill. egy szervezetlen csoport etikai szinvona lát, a következők miatt. "... A döntések csoportos jellege is biztosítja, hogy a résztvevők gondolatai, ill. cseleke detei ismertté válnak a csoporton belül ... Nincs lehetőség a hatalommal való visszaélésre és a törvénysértések magános üzelmeire sem." [147. 09.] Tegyük hozzá, ebben a döntési szervezetben a rivalizálás tipikus okai is hiányoznak, hisz egyetlen fémkohász sem vetélkedhet a dizájnerrel. Egymást "fúrni" sem tudják mert egyik sem helyettesítheti a másikat [nem ülhet a helyébe].
   
   A szerző még egy fontos jelenséget említ. Ez a közreműködők egyéni azonosulása a közös céllal. A szerző ezt "adaptációnak" nevezi. [163. old.]
    
5. Az egyik legfontosabb szervezeti, működési jellemző, hogy a szervezetet "vezetni" bármely természetes személy esetében névleges (!) funkció, mert a vezetés leglényegesebb jogosultsága: a döntés a technostruktúra "kezében" van! Ehhez kapcsolódik a hatalomgyakorlás megosztása a vezető és a testület között. Ennek a helyzetnek érdekes példáját említi a könyv. "Amikor Enrico Fermi Los Alamosban az első atombomba előállításán fáradozott, naponta biciklivel tette meg az utat munkahelyére. Ugyanakkor Leslie Groves tábornok teljes katonai pompával uralkodott az egész Manhattan körzet fölött. Mégis Fermié [és stábjáé] volt az utolsó szó a tervezés, és a végrehajtás kérdéseiben." [101. old.]
   
   
6. Egy ilyen szervezetet felépíteni, működtetni viszonylag egyszerű. Finanszírozása is kifizetődő. A közreműkö
   dők többnyire olyan szakmákat képviselnek, amelyekre a munkaerőkínálat jellemző. Ennélfogva a gépezet minden eleme [egyede] "csereszabatos". Egy esetleges személyi csere nem hátráltatja a szervezet működését.
   

* * *

A tőkéseknek tehát könnyű. Galbraith professzor is könnyen növelte világhírét ezzel a könyvével. Egészen más a helyzet ha hazafias fantaszták vállalkoznak olyan lehetetlennek tűnő feladatra, hogy magyar individuumokból varázsoljanak munkaközösségeket, közérdekű célokra.

Ehhez eleve hiányzik, ami a legfontosabb lenne, a pénz. Kérdés hogy e bölcs megállapítás után érdemes e egyáltalán akár csak tovább is gondolni a témát? Válaszom csak az lehet: talán.

Az elinduláshoz mindenekelőtt azok gondolkodását kell átformálni, akik közremüködésre vállalkoznak, vagy erre megnyerhetők. A második lépés az életmód, bizonyos mérvű, változtatása.

Azokkal lehet csak kezdeni, akik magukból, ill. a magukéból hajlandók valamicskét áldozni a közösségi célok oltárán. A szervezést egy egészen egyedi értelemben vett "tőkefelhalmozással" kell kezdeni. A belépés tehát felajánlással, kötelezettségvállalással kell hogy kezdődjék. Lássuk bővebben, miről is van szó.

Az általam elképzelt közösség "célközösség", amely távlati céljait [paradigmáit] különféle feladatok [projektek] tervezésével és végrehajtásával valósítja meg.

A fentebb említett "felhalmozás" csak másodlagosan anyagi jellegű. Milyen egyéb "javakra" kell [lehet] felajánlást tenni?

• A szervezet céljainak elősegítésére alkalmas képesség, képzettség, készség, szakértelem, stb.
• A szervezet javára felajánlott [lekötött] munkaidő és "készenléti" idő.
• A szervezet részére [eseti, vagy tartós] használatra átengedett anyagi javak [gépek, berendezések, felszerelések, járművek, helyiségek, stb.].
• A szervezetnek adományozott anygai javak [l. az előző pontot].
• A szervezet anyagi támogatása tagdíj jellegű befizetésekkel, készpénz adományokkal.

Egy ilyesfajta nonprofit szervezet tagjai áldozatait nem képes anyagiakkal honorálni. A mai anyagelvű világban mégis keresni kell valamit, ami az anyagiaknál erősebb motívációt jelenthet. Van ilyen? Van! Ez a motíváció a sikerélményhez hasonlítható, de nem azonos azzal. A [közeli] hasonlat a sport területéről kölcsönözhető, az egyéni és a csapatszámok, az utóbbiak vonatkozásában pedig a lineáris csapatmunka és a kombinációs, játékszerű, csapatteljesítmény népszerűségének összehasonlítása révén.

Aligha vitatható, hogy magasan a legnépszerűbbek azok a csapatjátékok, amelyeknél az emberi az emberi erőfe szítéseken túl az eredményt a szellemi erők összecsapása és a véletlen is befolyásolja. Az ilyen csapatküzdelem nem csupán a nézőknek, hanem a játékosoknak is összehasonlíthatatlanul több több "élvezetet" nyújt, mint például egy evezős nyolcas tagjainak feszített izomtornája.

Ez az elképzelt szervezet tehát elsősorban az együttes "játék" örömét kínálja tagjainak. Persze mindenkinek tudnia kell, hogy a hatalommal szembeszállni nem játék. A valódi háború sem az. Az esélyek felmérését a vezérkarok mégis olyan módszerekkel végzik, amelynek elemeit a játékelméletből vették át.

Ebből következik, hogy egy ilyen szervezet beindítása [beüzemelése] során mellőzhető minden sematikus elem. A résztvevők nevezhetik magukat akár "logisztikai játékklubnak" is. Mindössze három dolog szükséges: a játékszabá lyok kidolgozása,- elfogadása és a "tétek" kirakása... Aztán kezdődhet a játék - a hatalommal...

Végezetül - ajánlás.

Ez az írás nem akar keringőre felhívás lenni. Más kérdés, hogy ha lennének "jelentkezők" nem részesülnének visszautasításban...

Személyes elképzelésem viszont az, hogy ennek az együttesnek a létrehozására lakóhelyemen Debrecenben teszek kísérletet. Ha már játékot emlegetek, bevallom számolok vele hogy ötletemmel végülis magamra maradok, azaz osztozom számos "világmegváltó" szánalmas, ill. nevetséges sorsában. Úgy gondolkodom, hogy ennél még szánalmasabb, ill. nevetségesebb: semmit semmit sem tenni. Ami pedig ennél is rosszabb, cselekvés helyett beszélni, írni, írni, írni...

2009.05.02

Sz. Gy.

http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=197


 

A logisztika anyagok, információk, személyek, energia rendszereken belüli és közötti áramlásának tervezése, szervezése, irányítása, ellenőrzése. Leggyakrabban a katonaságnál és az üzleti életben használják.

, ok.

Más nézetek szerint a logisztika nem csak az anyagáramlások optimalizálása, illetve az ehhez szükséges erőforrások biztosítása, koordinálása, hanem tudomány is. Eszerint a nézet szerint a logisztika olyan interdiszciplináris tudomány, amely a logisztika területét érintő valamennyi társtudomány, szakma eddigi és legaktuálisabb ismereteit szintetizálja, azokat saját céljai érdekében egy sajátságos rendszerbe rendezi és ezen tudományok és szakmák már meglévő eljárásait, módszereit alkalmazza folyamatai optimalizálására.

Más megközelítésben: a logisztika a globalizációs hatás egyik immanens elemeként újraértelmezett rendszerszemlélet és gyakorlati eljárási módszer. A maga interdiszciplináris értékrendjével olyan, a kezdetben nálunk megtelepedett multik [hozzáadott értékteremtő kultúrája] által gerjesztett hazai szolgáltatási igény-kielégítésre irányuló pozitív elmozdulást eredményezett, amely mára már az egyik legfontosabb régiós szinten megvizsgálandó stratégiai területek közé "küzdötte fel magát"! [Wikipédia]

Logisztika mint történelmi modul [Wiki]

• Kr.e. I. század A Római Birodalom egyik pedagógusa, Marcus Terentius Varro említi először a "Logisticon" c. művében, mint a gyerekek teljes körű gondozását és ellátását jelentő tevékenységek összességét.
• 886 VI. Leó bizáci császár a "Háború művészetének összefoglaló magyarázata" c. művében írja: "A logisztika dolga, hogy a hadsereget zsolddal ellássa, a feladatnak megfelelően felfegyverezze és elossza, védelmi és harci eszközökkel felszerelje a hadművelet minden igénye szerint, időben és jól."
• XVIII. században a hadseregek létszámának jelentős megnövekedésével az ellátás problémája még nagyobb hangsúlyt kapott. Kialakult az az alapelv, hogy nem szabad öt napi menettávolságnál messzebbre vezényelni a saját központi utánpótlás bázistól.
• 1917 Cyrus Thorpe katonai szakíró (Tiszta Logisztika) c. művében a logisztikát a stratégia és a taktika mellett a hadviselés harmadik fő pilléreként mutatta be.
• a II. világháborúban minden 10 amerikai katonából 3 vett részt a harcban, s a többség logisztikai feladatot látott el.
• 1960-as évek végén Európában először a logisztika elsődlegesen az üzemgazdaságtan területén jelent meg.
• 1970 a logisztika gazdasági alkalmazásának nagy lendületet adott, az 1970-es években a japán tömegtermékek megjelenése az amerikai és európai piacokon.
• 1980 a logisztika az 1980-as években már Európa fejlett gazdaságaiban is bevonult a mindennapok gyakorlatába.
• 1993 a[Council of Logistics Management] szerint „… a logisztika alapanyagok, félkész- és késztermékek, valamint a kapcsolódó információk származási helyről felhasználási helyre történő hatásos és költséghatékony áramlásának tervezési, megvalósítási és irányítási folyamata, a vevői elvárásoknak történő megfelelés szándékával.”
• Mai értelmezés szerint a logisztikai rendszer magában foglalja az anyagáramlást és a hozzá kapcsolódó információ,
  érték és munkaerő áramlást. Ezek mind fontosak és szükségesek a logisztikai elvek megvalósításához..”

Logisztika - Wapedia

A logisztika anyagok, információk, személyek, energia rendszereken belüli és közötti áramlásának tervezése, szervezése, irányítása, ellenőrzése. Leggyakrabban a katonaságnál és az üzleti életben használják.

A logisztika a görög logos szóból származik, jelentése értelem, számítás, ok .

Más nézetek szerint a logisztika nem csak az anyagáramlások optimalizálása, illetve az ehhez szükséges erőforrások biztosítása, koordinálása, hanem tudomány is. Eszerint a nézet szerint a logisztika olyan interdiszciplináris tudomány, amely a logisztika területét érintő valamennyi társtudomány, szakma eddigi és legaktuálisabb ismereteit szintetizálja, azokat saját céljai érdekében egy sajátságos rendszerbe rendezi és ezen tudományok és szakmák már meglévő eljárásait, módszereit alkalmazza folyamatai optimalizálására.

Más megközelítésben: a logisztika a globalizációs hatás egyik immanens elemeként újraértelmezett rendszerszemlélet és gyakorlati eljárási módszer. A maga interdiszciplináris értékrendjével olyan, a kezdetben nálunk megtelepedett multik [hozzáadott értékteremtő kultúrája] által gerjesztett hazai szolgáltatási igény-kielégítésre irányuló pozitív elmozdulást eredményezett, amely mára már az egyik legfontosabb régiós szinten megvizsgálandó stratégiai területek közé "küzdötte fel magát"!

A kanadai Iona Stationban skót bevándorlók gyermekeként látta meg a napvilágot. A torontói egyetemen tanult közgazdaságtant, majd a kaliforniai Berkeley Egyetem ösztöndíjasaként doktorált 1934-ben. Ezután a Massachuttes állambeli Cambridge-i, majd a Princetoni Egyetemen tanított. 1941-ben Roosevelt elnök az amerikai Árhivatal vezetőjévé nevezte ki, de inflációellenes és versenykorlátozásra irányuló politikája miatt az üzleti érdekcsoportok kieszközölték az elnöknél leváltását. 1949-től a Harvard Egyetem professzora volt.

Neve 1958-ban a Kiérdemesült társadalom (The Affluent Society) című művével vált ismertté. Ebben azt mutatta ki, hogy az Egyesült Államok gazdaggá vált ugyan a fogyasztói termékek terén, de szegény maradt a szociális intézmények tekintetében. A fogyasztói társadalom kritikusa, az ipari társadalom elméletének képviselője szerint a gazdaság fő vonásait a gazdálkodás technikai tényezői szabják meg, a termelési viszonyok eltérése másodlagos jelentőségű. Ezen alapul a szocialista és a kapitalista társadalmi-gazdasági rendszerek közeledéséről vallott felfogása, a konvergenciaelmélet is.

A neves közgazdászprofesszor 1960-ban John F. Kennedy tanácsadója volt, majd annak elnökké választása után indiai nagykövet lett. 1963-ban tért vissza a Harvardra. Ezt követően írta meg a The New Industrial State (Az új ipari állam) című munkáját, élesen bírálva a növekvő vállalkozói befolyást és az óriáskonszernektől függő államot. 1975-ben nyugdíjaztatta magát, majd világszerte szívesen fogadott és foglalkoztatott előadó lett. További ismert művei: Az árellenőrzés elmélete, Az amerikai kapitalizmus, A tömegszegénység természete, Győzelem, A modern diplomácia regénye, Közgazdaságtan és társadalmi cél, Egy kortárs emlékei (önéletrajz).

Kilencvenhét éves korában, 2006. április 29-én halt meg az egyesült államokbeli Cambridge-ben. [Stop]

Hadiipari komplexum - Galbraith

Galbraith & Korten [Eszmélet]

A Kapitalizmus globális válsága

Közösségfejlesztés