Mit gondolok? Mit akarok?

Ars poetica-féle a "Nemzeti Charta" kapcsán.

 I.

Nem véletlen, hogy új Honlapom legfontosabb rovata a "Tennivalók" maradt a legtovább inaktív. Érzém eszméim között az űrt, mely minden létnek gátjaúl vala. Persze nem kényszerűltem "teremteni" általa. Erre amúgyis bajosan lennék képes. Hanem amikor a főcímnek választott kérdéseket mellemnek szegezték [Mit akar? Mit gondol?], beugrott valami. A jóistenit neki! Pont tőlem kérdezik ezt? És áradni kezdtek az emlékek: keserűségek, dühök, kudarcok.

Az úgy volt ... hogy beugrattak az "Alkotmányos Jogfolytonosságot Helyreállitó Nemzetgyűlésbe". Ezt a szervezetet a "jurtás" †Romhányi László hozta létre. Csak embernek volt utolsó, szervezőnek, rendezőnek kiváló volt.

A "Nemzetgyűlés" ügyintéző - végrehajtó szervezete az Országos Nemzeti Bizottmány volt.

Mindezek már léteztek, amikor Romhányi Debrecenben felkeresett és megdumált a belépésre; mint "nemzeti elkötelezettségű, ismert és tekintélyes" embert. Hát' ilyen jelzők alapján ki ne ismerne magára? Ráálltam.

A szervezetben szépen emelkedtem. A négy alelnök egyike lettem. Sőt közeli várományosa voltam az évenként másra szálló ügyvezető elnöki posztnak.

Ha "beszervezésemkor" Romhányi mondta volna, hogy a szervezetbe, főleg annak vezetésébe, csupán díszgójok kellenek, egész másképp alakul a szitu, mint ahogy később alakult. E tévedés hatása alatt állván furcsaságokat vettem észre és ami még rosszabb, észrevételeimnek hangot is adtam. A szervezet agyközpontjában ugyanis sűrű volt, ráadásul egyre dúsult a héber elem. Ezek nem feltétlenül törekedtek "poziciókra", de mindenütt jelen voltak és feltétlenül kezükben - befolyásuk alatt - tartották Romhányit, a kulcsembert. [Sok ezer év óta ismert képlet ez, részleteivel nem untatom az olvasót.] Csak annyit, hogy ez a vezérlés a "szokásos" módon ment végbe. Négy - öt jóltáplált, egymásra hasonlító lipótvárosi üldögélt állandóan az iroda bőrdíványán és foteleiben. Csevegtek. Romhányival is. Így Lacikám, úgy Lacikám, nem gondolod Lacikám, stb.

Namármost, ezek az éber héberek igen hamar rájöttek, hogy én nem  vagyok nekik kóser. Szemükben tréfli lettem tehát. Nem tudom, olvasóim közül átélte e már valaki, milyen tréflinek lenni? Gondolom nem. Ezért erről az "életérzésről" nagyon röviden beszámolok. Az arcok körülötted változatlanul nyájasok. De azt érzed, elfogy körülötted s levegő. A légritka térben nem terjed a hang. Lelassúl még a gondolkodás is. Aztán lecsapnak rád, persze hátulról és váratlanúl.

És itt úszik be a képbe a "Nemzeti Charta". Az ugyanis eszembe jutott - evidens volt - hogy más charták példájára nekünk is egy Chartát kellene csinálnunk, amely tartalmazná a nemzeti legkisebb közös többszöröst és legnagyobb közös osztót, vagyis egy olyan nézetrendszert, amely fölött nincs vita és amely
ből levezethetők a közös cselekvés elvi alapjai és gyakorlati megoldási módjai.

Ez ötletemet ékesszólóan előadtam a grémium előtt és mindannyiuk nevében Romhányi azt válaszolta. "helyes, szükséges, csináld meg te!"

Nekiálltam, mint egy hülye. [Azért hülye, mert nem vettem idejében észre, hogy a szél, amely kezdetben körüllengedezett, most egyre erősebben fúj - szembe ...]

Nem tulajdonitottam jelenőséget annak, hogy a Chartát, amikor kész lett, sehol sem bocsátották vitára. Tartalmát, további sorsát illetően állást nem foglaltak. A Chara Bevezetője egy a Szegedi Dómba tervezett eseményre utal. Arról persze nem volt szó, hogy a Chartát a Dómban kiáltják ki ... Arról viszont igen, hogy a Csíksomlyóra tervezett kihelyezett "Nemzetgyülés" témája a Charta megvitatása, "törvénybeiktatása" lesz! Hát mit mondjak, fel voltam dobva, jó magasra.

Aztán közbeléptek a héberek ... A csíksomlyói "műsor" egész másként akakult.

A Chartát - félórányi terjedelemben - a délutáni űlés napirendjébe iktatták be "előadásnak", négy vagy öt nagydumájú szónok előadásai közé.  A Charta ezzel lekerült a napirendről. Senki sem gondolhatta ugyanis komolyan, hogy egy félórás duma kedvért leutazom Csíksomlyóra ...

Ami a Chartát Illeti, felkerült az Internetre, arra szánva, hogy áramforrásai kimerül nek és sötét, láthatatlan objektumként rója majd köreit, mint a hibernált hullák.  

Nem, uraim, a Chartát rövidesen meglátogatom, feltöltöm az eleme ket és elvégzem rajta a szükséges modernizálást. A "keringő" Charta a baloldali, a [formailag] átszerkesztett változat  pedig a jobboldali kép
ről tölthető le.

A Charta - reményeim szerint - bizonyítja, mégpedig több évre visszamenően, hogy a "mit és hogyan" kérdéseiben is voltak - vannak elképzeléseim.

Ezek előrebocsájtása után egy kis időt biztositanék azoknak az olvasóimnak, akik a Charta eredeti szövegével netán meg akarnának ismerkedni.

Ezt követően két irányban haladok tovább.

1.) Átdolgozom és a tennivalók tekintetében konkretizálom az írást.
2.) Kérdéseket fogok feltenni a "nemzetépitő szervezeteknek" hogy a maguk részéről mit tettek egy nemzeti cselekvési terv elkészitése, megvitatása,  elfogadtatása és végrehajtása érdekében?

[Talán még annyit sem, mint korunk egyik politikai Mekk Eleke Halász József, akinek egy időben az volt a fixa ideája, hogy a Nemzetet  egy kerekasztal köré ülepiti. Több összejövetelt szervezett, sikertelenül. Egy alkalommal sikerült rávennie, hogy a legközelebbi meetingen vállaljam át a moderátor szerepét. Elvállaltam. A előadás a "Magyarok Házában" lett szinre hozva. mindjárt az elején kitünt, hogy egyes "nemzeti szervezetek" képviselői nem voltak hajlandók bejönni a tanácsterembe. Kisebb nagyobb csoportocskákban telepedtek le, egymástól is elkülönülten, az asztalok kré helyezett fotelekbe és tárgyaltak - valamiről ...

Ám a terem! Ott is voltak elegen. Halász hozott egy megállapodás tervezetet. (Nála mindíg van valami tervezet.)  Ennek ellenére - vagy éppen ezért - vele volt a legnehezebb megértetni, úgy haladhatunk, ha sorravesszük a pontokat, megvitatjuk, ha kell korrigáljuk, majd megszavazzuk. Végülis beindult a verkli. Déltájra készen voltunk a pontok mintegy 70 %-ával. Ám Halász elfáradt. Persze az is lehet, hogy elvonási tünetek jelentkeztek nála (bagó - alkohol). Tény, hogy ebédszünetet javasolt, élénk tiltakozásom ellenére.

Hiába tiltakoztam ebéd lett, kiváló alkalom az ellógásra, a renyhűlésre. Mindkettő bekövetkezett. Kiderült ráadásul, hogy a teremben ekkorra más rendezvény kezdődött. Sebaj, a harmadannyi délutáni terem csaknem annyira "megtelt", mint a háromszor akkora délelőtti.

Dehát nem ez volt a legkinosabb meglepetés, hanem Halász! Az adott esetben arra lehetett számitani, hogy
előveszi a papirt és folytatja, mondjuk a következő 36-ik pontnál. Ám nem ez történt. Halász eufóriás állapotban volt (!?). Papirt nem vett elő, szónokolni kezdett - valami olyanról, aminek a kerekasztal téziseihez semmi köze sem volt. Egy félóra után rászóltam, folytatssa a tételek tárgyalását. Ekkor révedten végig- simította a homlokát és folytatta. Még tíz percig vártam. aztután távoztam, erősen, hangosan bevágva magam mögöttg az ajtót.

Azóta nem hallok ilyesféle rendezvényekről. Igazitsanak ki, ha tévednék.

Még valamit a Charta alá helyezett "puzzle" háttérről. Az az egykori elképzelést szimbolizálja, hogy elkezdődhet egy társasjáték, amelynek során mindenki megtalálja a saját mozaikjainak a helyét és együtt örülünk majd a kibontakoó összképnek. Hát ez nem állt össze! 

Néhány nap mulva folytatom!

2008.01.22

T.