Munkapárt

Javaslat

Bevezetés.

A Gyurcsány kormányzat, a saját titkosszolgálata által szervezett provokációk útján kialakított, "veszélyhely zet" kínálta "felhatalmazás" alapján, modern terrorgépezetet épített fel. Tette ezt olymódon, hogy annak szervezetét és ténykedését eleve kivonta minden alkotmányos ellenőrzés alól. E zsoldos magánhadsereg létezése folytán (is) egyre jobban hasonlítunk a délamerikai tipusú diktatúrákra - az u.n. "banánköztársa ságokra". Az ilyen rendszerek többnyire idegen hatalmak zsoldosai maguk is. A szociális kérdések iránti közömbösségük azon alapúl, hogy a nemzetközi tőkés kizsákmányolás zavartalanságát kell szavatolniuk, minden egyéb érdek rovására.

A szociál-liberális koalició súlyos népszerüség-vesztése a "jobboldali ellenzék" számára reális esélyt nyit arra, hogy felálljanak a kispadról és tovább folytassák - a bukott (?) rivális népelnyomó politikáját.

A terrorapparátust természetesen Orbán [vagy helyette más] is be fogja vetni, ha a nemzetközi tőke, vagy [ami majdnem ugyanaz] a honi, ill. a "honfoglalásra" készülő zsidóság érdekeit veszély fenyegeti, vagy ennek látszatát keltik.

Lehetséges, hogy a [valóságban igenis létező] háttérhatalom a kormányváltás mellett dönt. Ez számára azt az előnyt biztosítaná, hogy a Fidesz vezette pártszövetség olyan támogatókra számithatna, mint pl. a Római Katolikus Egyház és más olyan szervezetek, amelyek tömegbefolyásukat eredményesen kamatoztathatják az elégedetlenkedők lecsendesitésére. [Ebben nálunk a Katolikus Egyháznak évezredes, bevált, gyakorlata van.]

Ez a helyzet a radikális nemzeti jobboldal szerepében tetszelgő tarkabarka pártocskáknak, szervezetecs kéknek, népboldogitóknak és néptanitóknak nem nyújt olyan lehetőséget, hogy bármivéle alternatívát kínáljanak. Ehhez ugyanis valamilyen szinten ill. módon össze kellene fogniuk. Ez azonban teljességgel elképzelhetetlen. Elképzelhetetlen mert, paradox módon, épp e kis csomócskák az individualizmus hordozói.
Ők az igazi individualisták, azaz liberálisok!

Ezen erő- ill. nemzetközi viszonyokból következik, hogy szociál-liberál-terrorista hatalom külső erőszak útján nem dönthető meg. A "nemzeti radikalizmusnak" pedig elvi lehetősége sincs arra, hogy a parlament falai közé jutva, belülről demokratikus módszerekkel befolyásolja, az egységes elnyomó rendszert alkotó, váltópártok [koalíciók] politikáját.

A megoldást egy [nem választási, hanem] valódi tömegpárt, egy "MUNKAPÁRT" kínálhatja.

Előbb a névről.

A modern társadalomtudományok körében lassan elfogadottá válik, hogy egy szónak [kifejezésnek] olyanféle mágikus hatása lehet, mint az egykori sámánok által mormolt varázsigéknek. Egy szó [kifejezés] jelentéstar talma mind pozitiv irányban [definíció], mind negatív irányban [disztinkció] köteteket helyettesithet. Ilyen a "munka" kifejezés is.

Korunk a munka és a tőke kibékithetetlenül ellentmondásos [antagonisztikus] viszonya kiéleződésének időszaka.

A tőke, mint mint társadalmi mozgató, ill. szervező erő, pusztító folyamatokat inditott el és táplál. Az elfajúlás lényeges ismérve, hogy a töke funkcionálisan ill. mentálisan összeforrt a bűnözéssel. Ez utóbbi jellemzője, hogy a profitéhség minden racionális belátást, gátlást kikapcsol. Az önpusztitó folyamatok felismerésére, kiküszöbölésére vagy hatásuk enyhítésére is képtelen. Katherine Anne Porter világhírű regényében a földet a "bolondok hajójához" hasonlitotta, amelynek utasai vidám tudatlanságukban gondtalanúl sodródnak végzetük felé. A hasonlat már túlhaladott. A világ mára olyan járműhöz hasonlít, amelyet őrült gengszterek vezényelnek a pusztúlásba, mitsem törődve a remegő nőkkel, gyermekekkel.

A munka az ön és fajfenntartás eszköze. A munkához való jog ennekfolytán alapvető jog, a létfenntartás joga [lenne]. A kapitalizmus éppen ettől fosztja meg az emberek milliárdjait. Ennekfolytán a munkás már nem "szabad" tulajdonosa saját munkaerejének, mert munkaerő piaci értékét a tőke leszorítja, ill. az árútulaj donosokat kiszoritja a piacról, a pusztúlásba. Önmaga válik árúvá, mint gyermekrabszolga, szexrabszolga, saját szerveinek [nem önkéntes] donorja, stb. A kapitalizmus válik a "modern világ" legkegyetlenebb rabszolgatartó társadalmává. Úgy alakítja ki a "fogyasztói társadalmat", hogy elfogyasztja, tönkreteszi a fogyasztóit is. 

Nem mellesleg, pusztítja az ökoszférát is. Jellemző, hogy épp a legnagyobb környezetpusztító, az USA evekig nem volt hajlandó parafálni semmiféle emissziót korlátozó nemzetközi egyezményt sem.

Az ókori nagty kultúrák, ill. civilizációk, annak ellenére pusztúlásra ítéltettek, hogy szellemi arisztokráciájuk [papságuk] évezredekben gondolkodott. Szemléletük a szó szoros értelmében kozmikus volt. Ma, amikor az ember lassan kijut a kozmoszba, az "arisztokrácia" évi profitban gondolkodik. Olyan gépkocsivezetőhöz hasonlít aki még a tompitott fényszórók által bevilágitott terület határáig sem hajlandó előre nézni, miközben padlógázzal száguld.

A másik nagy, az előbbinél is katasztrofálisabb, "összenövés" a pénztőke és a cionista világuralmi törekvések egyesülése, amely, egyfajta lézerfegyverként, párhuzamosítja és nyalábba gyűjti a tőke gyilkos racionalitását a zsidő őrülettel. Azzal az őrülettel, amely a huszonegyedik században az Ószövetség, mint hatályos törvény, rendelkezései alapján pusztítja az embereket világszerte, de különösen Palesztinában, ill.Libanonban.

A "kultúrnépek" Izrael állam hadviselési módszereit mégsem minősitik háborús büntetteknek és arra sem törekszenek, hogy a háborús bűnösöket a bitóra juttassák [tizenhárom csomós vastag kinzókötéllel, ahogy a nácikkal szemben tették].

Lord Russel, ill. híres Bizottsága most hallgat, mint egy ágybaszart vénember.

Mondják, mondjuk, a hitleri téboly jegyében fogant III. Birodalomnak azért kellett elpusztulnia, mert népek, népcsoportok hóhérává vált és a "szabad népek" összefogtak ellene. Lehet! Az egyik ilyen "szabad nép" a Szovjetúnió volt... Mindenestre feltünő, hogy Hitler az első diktátor a világon, akinél az áldozatok számát számát évtizedek óta számlálgatják.

Ki vette számba, hányan pusztaltak Nagy Sándor, Caesar, vagy Napoleon hóditásai miatt. Sztálin és Mao Ce Tung, nem vitásan, több embert pusztítottak, mint Hitler. Nevükhöz mégsem társítja az utókor sem az őrült, sem a gyilkos jelzőt.

Ami Hitlert és rendszerét illeti, agyamba fészkelt egy sanda gyanú. Valóban a Holocaust a legnagyobb bűne, vagy a harmadik út: a nemzeti szocialikzmus járhatóságának bizonyítása? A magam részéről az utóbbira tippelek. Mindjárt mondom, miért.

Hitler rövidlátó volt.Hiúságból azonban nyilvánosság előtt nem viselt szemüveget. Inkább nagy betűkkel gépeltette le, amit fel kellett olvasni. Úgy gondolom, amikor magában volt, mégiscsak használt egy különleges szemüveget. Olyat, amelynek egyik lencséjén keresztül a "Nemzetközi zsidót" [Ford], a másikon "Cion bölcseinek jegyzőkönyvét" olvasta, sőt látta maga előtt folyamatosan. Közgazdasági elméleteire szerintem az utóbbi gyakorolt döntő hatást. Abból értette meg a gazdaság működésének törvényszerűségeit.

Napoleonnnak volt egy kedvenc mondása. Eszerint a politika nem más, minthogy az ember kigondol valamit, belevág, azután majd meglátja... Ezt a kártyában és a politikában egyaránt "va banque" játéknak nevezik. E mondást emlegette Hitler is. Játszott is ilyen módon, kivéve a gazdaságpolitikát. Ott tutira ment, mivel a "Jegyzőkönyvekre" támaszkodhatott!

A jogi egyetemen és később a "Foxi Maxin" feszt' súlykolták a hülye fejünkbe, hogy a gazdasági törvények ától - cettig objektív törvényszerűségek. Azok áthágása voluntarizmus, ami csak kudarccal végződhet.

Hát Hitler pont nem így gondolkodott, ill. cselekedett. A "Mein Kampfon" kivűl nagyon sok könyvet olvastam róla. Most kettőt említek [nem először] az egyik Rauschning: "Hitler bizalmasa voltam", a másik Öhquist: "A Führer birodalma" c. könyve.

Az első arról szól, hogy gondolkodott és nyilatkozott Hitler, a második pedig arról, hogyan szervezte meg a III. Birodalom gazdaságát, ezen belül a "szociális védőhálót".

Idetartozik még, hogy Hitler nagyon szerette az okkult tudományok művelőit, a mágusokat. Köztük is dédel getett kedvenc volt a pnzügyi mágus: Hjalmar Schacht pénzügyminiszter. [Érdekes módon ő volt az egyetlen vádlott a nürnbergi kirakatperben, akit zeneszóval felmentettek.] Nos, egész biztosra veszem, hogy Hitler semmi olyat sem mondott vagy tett, amiről a mágus azt mondta, hogy nem lehet kimondani, vagy pláne megtenni. Azt hiszem, Schacht tudománya is a "Jegyzőkönyvekből" táplálkozott, legalábbis részbenh, már ami a lényeget illeti...

Hitler közgazdasági nézeteit a jegyrendszer [újra]bevezetésére vonatkozó javaslat kapcsán fejtette ki, talán a legplasztikusabban. Először is azt mondta, "nem egyezem bele". Hogy miért? A magyarázat kézenfekvő. A jegyrendszer a német népben az első világháború megpróbáltatásainak emlékét idézné fel, amikoris a spekulánsok miatt kellett bevezetni. Aztán kijelentette, hogy a rendszer állóképessége a munkásság hozzáállásán múlik. A munkás rendszerkritikája pedig a konyhában alakul ki, mikor a felesége a kosárral hazajön a piacról, kipakol és elmeséli a bevásárlással kapcsolatos élményeit, kifejti véleményét. [Ki kiváncsi ma erre? Tán Gyurcsány (?) Orbány (?), vagy Erdő Péter (?).]

Az ellenvetés az volt, hogy mindez szép, de miből lesz finanszírozva a piaci kínálat és a kereslet [vásárlóerő]? És most következik egy jellegzetes hitleriáda. "A pénzt, amennyi kell, Schacht majd előteremti, ha ráparancso lok. És hogy mi ennek a pénznek a fedezete? A német munkásság! A német munka!"

Hitler gazdaságpolitikája persze két lábon állt. Az egyikről az imént szóltam. A másik a "nemzeti (!) tőke" volt. Hitler és a nemzeti tőke sokat köszönhettek egymásnak, pontosabban mindent egymásnak köszönhettek! E sajátságos egymásra utaltság keretében a diktátor egyvalamit kivágott a zsugori tőkésekből: a munkásság szociális helyzetének gondozását. Lentebb következnek majd az adatok, a tények.

Itt és most két rövid kitérő következik.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kína, amely cca. négyezer éves kultúrával büszkélkedhet, mindig épithetett politikusai bölcs pragmatizmusára, legyenek azok császári eunuchok, vagy kommunista pártfunkcionáriusok. [Az utóbbiak archetipusa Teng Hsziao Ping, aki nyolcvanéves nyugdíjasként is Kína legfőbb ura és parancsolója volt.] Kinában látták be, némi lenini utánérzéssel [NEP], hogy tőkések nélkül nem megy a verkli. Megalkották tehát a nemzeti burzsoá és az idegenszívű "komprádor burzsoá" fogalmát. Eszerint sorolták osztályba a tőkéseket és az utóbbiakat vagy kizavarták, vagy kiirtották. A verkli így is ment.

A másik Putyin cár. A minap hallottam egy szerfölött tanulságos tévébeszélgetést őfelségéről. Arról volt szó, hogy neki is meg kellett küzdeni a komprádor [zsidó] burzsoáziával. Az iskolapéldát Hodorkovszkij kicsinálása szolgáltatta. Ez az úriember mint a JUKOSZ tulajdonosa milliárdokat harácsolt a nemzeti olajvagyonból [mert ugye, a föld méhének kincsei hivatalból az államot illetik]. Ám nem tudott űlni a seggén, a milliárdjain, illetve a babérjain. Két tervet szövögetett. Az egyik, hogy "magán olajvezetéket" épít Kína és Oroszország között és a kínaiaknak adja el "magánolaját".  Az így remélt zsozsóval is volt elképzelése. Be akarta vezetni a JUKOSZT az amerikai tőzsdére, hogy még spekulálhasson is a lopott népvagyonnal és mellesleg döntő befolyást szerezzen az USA-nak Oroszország fölött. Ezért vágták sittre. Van egy olyan tippem, hogy onnan nem fog élve kisétálni...

A beszélgetésben arról is szó esett, hogyan sáfárkodott Putyin a a keselyú karmaiból visszaragadott nemzeti vagyonnal. Az interjúalany beszédes számokat mondott. Az orosz középosztály létszáma kb. tizmillió volt, mikkor Putyin hatalomra került. A létszám mára harmincmillióra emelkedett (!!!). Másik számviszony. A szegények "osztályába" ötvenmillió ember tartozott. Ezek száma harmincmillióval (!!!) csökkent, már "csak" húszmilliónyian vannak, de csipás szemük előtt már kezd felderengeni az alagút vége. Ez se' semmi!

Erre Jelcin ikdején nem kerülhetett volna sor. Az interjúalany azt is elmondotta, hogy a legválságosabb időkben Oroszország nyugati bankoktól többmilliárd dolláros rapidhitelt vett fel. Putyin derék kágébései kissé utánajártak a dolognak és feketén - fehéren megállapították. hogy e hiteleknek mintegy nyolcvan százaléka pár napon belül svájci magán bankszámlákon landolt.

Erre mondják dísz-közgazdászaink, közöttük Kornai János, hogy az állam nagyon rossz gazda. Ezért kellett ill. lehetett a magyar nemzeti vagyont szarért - hugyért elkótyavetyélni, illetve magánositani.

Kérdés, mit gondolnak a felelősök: Fekete János, Sárközy Tamás és társaik? Megúszhatják a következményeket?
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A III. Birodalom társadalompolitikáját [szociálpolitikiáját] igazolta az idő. Más kérdés, hogy erről úgyszólván hallgat a gazdaságtörténelem.

Az alábbi tényeket nehéz lenne letagadni. Németország hóditó háborút viselt és képes volt előteremteni az ehhez szükséges három dolgot: a pénzt, a pénzt és a pénzt. A háború második felében pusztító légitámadások érték az ipart, a közlekedést és a városokat.

A szociális háló ennek ellenére kitertott, egyetlen szeme sem szakadt el.

[Igaz, hogy azokat akik az inflációt gerjeszthették, a hadiszállitásokon meggazdagodhattak, a hadsereg nek.papirtalpú bakancsokat szállithattak, végűl a harcoló hadsereget "munkáslázadásokkal" hátbadöfhették volna ("dolchstoss"), ekkorra elnyelték a koncentrációs táborok, also a krematóriumok.]

Nem volt infláció! Nem voltak ellátatlanok, éhezők, hajléktalanok! És  - itt a poén - Németországnak a nyugati tőkésekkel szemben nem keletkezett államadóssága, olyan adósság, amelynek tőkeösszege folyton emelkedik, minden törlesztés dacára.

Ha az állam rossz gazda lett volna, a bombázott Németország tervezőasztalain nem születtek volna olyan tervek, amelyekből a "művelt" Nyugat és a barbár Szovjetúnió évekig futtatták a fegyverzetfejlesztési program jaikat.

Az "alapvetést" innen folytatom... A képek, stb. holnap lesznek beszerkesztve.

2008.04.06

Sz. Gy.