No title

A nemzetet és gazdaságot pusztitó szociál-liberalizmus arzenálja rendkivül széles választékkal dicsekedhet, az izraeli gyártmányu vízágyuktól a müanyag csuklóbilincsekig. Az arzenálhoz sorolandók az arcbarugó, vesetaposó rendőrcsizmák is.

A gondolat innen vezet át azokhoz a szadistákhoz, akiknek lábán és kezei között az arzenál felszerelései a fájdalom, a rémület és a megaláztatás eszközeiként funkcionálnak. De ez csak a "hard-ver"! A "szoft-verek" nem kevésbé veszélyesek, viszont méginkább rafináltak, aljasak.

Abból a helyes alaptételből kindulva, hogy a szó veszélyes fegyver, illetve azzá válhat, megalkották az elnyomás szótárát, amely a judeoliberális akarat-bénítás célkitűzéseit szolgálja. Ezek a tabu [tiltás], a szilencium [elhallgattatás], az anatéma [kitaszítás], és ha minden jól megy az eretnek gondolatok kifejezésre juttatása [gondeolatbűn] miatti penitencia [bűnhődés, elégtétel].

A kelléktár egyik kifejezése a populizmus. Ezt nem úgy sütik a bűnösre, hogy az ízzó vasat a tomporába mélyesz tenék, mint a marhának, vagy a homlokára, mint a rabszolgának. Nem! A populizmus még csak nem is öntapadós cimke, hanem egyszerüen egy paraméter a célszemélyéről készült adatbázisban, úgy azonban hogy elkiséri a halála utánra is, kisugárzik a családja tagjaira [legalább hetedíziglen], így a "bűnös kései leszármazottja nem is tudhatja, amikor kirekesztik valahonnan, hogy az általa esetleg nem is ismert dédnagyapja miatt "bünhődik".

De mi is az a populizmus? A magyar nyelv értelmező szótára még viszonylag körülhatárolható leírást ad.

"A válságba jutott társadalomban fellépő, a nemzeti összefogást hangoztató és az etnikum jelentőségét túlhangsúlyozó, sok esetben demagóg politikai irányzat, amely magát a tömegek érdekei képviselőjének hirdeti."

Ez így nem jó, nem elégséges. A cimkéhez jóval változatosabb tartalmakat kell kapcsolni, hogy a képzettársítás tartalmazza legalább még az alábbi "esszenciális" elemeket is: a populista [plusz] műveletlen [tudatlan], - torzult lelkiségű [gyülölködésre, kegyetlenségre, stb.- hajlamos], kirekesztő [intoleráns], azaz antiszemita, stb.

Egy példálózó felsorolás persze sohasem lehet elég gazdagon árnyalt. A további árnyalásról a politika és a publicisztika tolvajnyelve gondoskodik. Íme egy példa.

"A populizmus növekedése - főként Európában - az egyik legnagyobb kockázatot jelentette. - Az Afrikában terjedő korrupció,- a szellemi tulajdon eltulajdonítása és a közel-keleti terrorizmus álladó kockázata a tíz legnagyobb veszély, amely a külföldön működő amerikai érdekeltségeket fenyegeti - áll az amerikai külügyminisztériumnak a külföldi biztonsággal foglalkozó, 1985-ben létrehozott szervezete [OSAC] által közzétett jelentésben.

"Az elmúlt év során az OSAC szakértői a populizmus rendszeres növekedését figyelték meg Európában, amelyet az iszlámista radikalizmus, valamint a neonáci, illetve szélsőjobboldali mozgalmak táplálnak" - áll a dokumentumban. A Közel-Keleten az Izrael és a Hezbollah libanoni síita szervezet közötti háború volt "az év legjelentősebb eseménye" az OSAC szerint." [Forrás: Duna TV - MTI 2006.12.28]

[Lám, mit hozzá lehet még mixelni a populizmus fogalmához. Sőt e fogalmat minden rossz gyüjtőfogalmává lehet felpumpálni. Van ennek valami értelme? Hát már hogyne volna. A magyarázat a fogalmak hierarchiájában, ill. terjedelmében leledzik. Az iszlamista radikalizmus, a szélsőjobboldaliság, a neonácizmus címkéivel viszonylag kevés embert, ill. kis létszámú embercsoportokat lehet csupán stigmatizálni. Ám annál többen vannak, akik nemzetben, nemzeti érdekekben tudnak, ill. mernek gondolkodni. A társadalomnak ezt a rétegét kell terrorizálni, széttagolni, tehetetlenségre kárhoztatni, mert ez a nemzeti massza a főellenség. [A szélsőség nem az, hiszen ezeknek a csoportoknak egy részét maga a pénzhatalom hozza létre és sajtolja a nemzetek testébe, hogy azok, mint ékek, szétrepesszék azt.]

Mint látjuk ebben a "zsákban" több gondolati kacat, limlom, van mint az egykori zsidó handlé zsákjában.

Elcsépelt ám hervadhatatlan szlogen, hogy akié a hatalom, az nemcsak a jelent és a jövőt uralja, hanem a multat is. Ez a definició még mindíg szegényes. A hatalom uralja a fogalmakat, az emberi gondolkodás alapegységeit, aprócska iránytűit is. Tudjuk, ezt a jelenséget Orwell már felfedezte és "duplagondol"-nak nevezte. De Orwell gazdagon bugyogó fantáziájának is megvoltak a korlátai. A gondolatok fölötti uralkodás elvei, gyakorlati példázatai alighanem a Talmudban vannak leírva, lefektetve. Ebből következik, hogy egy gójnak [akinek emberi testben állati lelke - nepesche - van, nem adatik meg a fogalmak értelmezésének, pláne definiálásának joga. E jog azoknak van fenntartova, akiknek fenséges emberi lelkük, neschmann-juk van.

Persze viszonylag kevesen hiszik komolyan, legfeljebb tizenötmilliónyian [nem a tizenötmillió magyarra gondolok...], hogy ez lenne ma a dolgok természetes rendje. A holnap pedig egyenesen elrémítő lehetne e téveszme követőinek, ha nem lennének vakok és süketek, ami törvényszerű, tekintve hogy az Úr előbb eszüket veszi azoknak, akiket el akar veszíteni.

Mindhogy a judeoliberalizmus nem tudja magát túltenni Landeszmann csodarabbi szemléleti korlátain [magyar ság minusz zsidó kultúrkincs egyenlő bőgatya és fütyülős barack] az euro, sőt geoszalonképes "literátorok" egyszerüen képtelenek még feltételezni is, hogy pl. a "Sorstalansággal" nem lehet a magyarok kiépzelet és érzelem világát kitölteni és az egészet egy fekete szellemi fóliával letakarni.

Ezért tudjuk - látjuk, hogy a populizmus - mint fogalom, ill. mint politikai nézetrendszer - föld rajzi és történelmi kategória is egyuttal.

Már voltam bátor olvasóimat egy olyan könyv citálgatásával untatni, amelyet echte amerikaiak írtak a XVIII - XIX század Amerikájáról. Richard O. Boyer és Herbert M. Morais "Tűzzel és vérrel" c. könyvéről van szó, amely magyar nyelven a Kossuth Kiadónál jelent meg 1957 évben.

Félreértés ne essék, nem holmi ponyvaírókról van szó. A szerzők és műveik ma is keringenek az Interneten. Létezik persze a könyv is, csak más az angol címe. A köny tárgyalja az amerikai mun kásmozgalom nagy egyénisége Gene Debs életét, munkásságát és politikai nézeteit is.

[Egy olyan országról van szó, amelynek legfelsőbb bírósága 1857-ben - tehát kilenc évvel a magyar forradalom és szabadságharc kitörése után - leszögezte, hogy "a rabszolgaság intézménye az ország egész területén megen gedett."] [28. o.] Kézenfekvő, tehát, hogy Amerikát a demokrácia mintaállamának kell tekintenünk...

Az ide beillesztett linkről elérhető honlap szerint Debs egyike azoknak a befolyásos, ezért gyűlölt, munkásveze
tőknek, akik gyógyírt kerestek Amerika társadalmi és gazdasági bajaira. Ki nem fogytak ötletekből. Példát mutattak bátor ságból állhatatosságból. Továbbá, hogy Debs tanításai ma időszerübbek, nélkülözhetetlenebbek mint valaha. Nos, ez a szerencsétlen is "populista" volt, ill. annak vallotta magát!

A yankee "demokrácia" nem kényeztette túlságosan. Erről ügyvédje Clarence Darrow számol be, aki az ameri kai zárkaviszonyokat így írja le. "Hosszú folyosó, a padozat, mennyezet, falak vasból A zárkában derékig meztelen rabok. Ismeretlen rovaroktól agyoncsipoett testükön apró vérpatakok. Macska nagyságú csatornapatkányok... Az egyik 'lakó', Debs, mindezekre annyit mond, hogy mozdonyfütő volt, hozzászokott, hogy a dolgok nehezét vállalja."
[178 - 179 old].

Debsnek nem kevés volt a rovásán. Többek között bábáskodott azon, hogy "a Munka Lovagjai, az Egyesült Szénbányamunkás Szakszervezet, számos szakszervezeti alapszervezet segitségével, az amerikai farmerek megalapithatták a "Népi Párt", illetve 'Populisták' (!) néven ismert független politikai mozgalmat." [149 o.]

De ez nég nem minden. Debs "ideológiát" is kerekített a populizmus köré. Nyilatkozata a következő. "Kilépve a Demokrata Pártból - [ráébredtem], populista vagyok és az a véleményem, hogy a két (!) régi pártot [Republikánus - Demokrata] meg kell szüntetni (!) úgy, hogy soha többé ne kerülhessenek a hatalomba. Egész életemben demokrata párti voltam és most szégyenérzettel tölt el ez a beismerés." [179 o.]

"A kérdés, mi lesz a következő: szocializmus, vagy kapitalizmus? Én a szocializmus mellett vagyok, mert az emberiségért küzdök. Éppen elég sokat sinylődtünk az arany átkos uralma alatt. A pénz nem lehet a civilizáció alapja. Elérkezett a társadalom ujjászervezésének ideje - egyetemes változás küszöbén vagyunk." [180 o.]

Hát ez késett, késik egy kicsit. De ami késik, nem múlik.

Mellesleg szólvan, Debs többször volt a nemzeti erők jelöltje az USA elnöki tisztségére, egyszer olyankor is, amikor "épp" börtönben ült...

Persze nem futott be. Hogy is lehetett volna belőle elnök, amikor "a monopóliumok felsorakoztatták mozgalmával és vele szemben teljes erejüket: az elnököt, a kormányt, a hadsereget, az igazságügyminisztert, a bíróságokat, a börtönöket és a sajtót?" [169 o.]

A könyv bőségesn dokumentálja Debs kora amerikai demokráciájának jellemvonásait. A lényeg, hogy a gazdagok ugyanúgy háborút (!) viseltek a munkásosztály és a parasztság ellen, mint az indiánok ellen, csak ezeket nem írtották ki egy szálig, mint a négereket sem. mert az ipari és mezőgazdasági rabszolgákra szükségük volt.

A "Pinkerton ügynökség" [magántársaság...] gyalogsági, lovassági és tüzérségi (!) alakulatokkal egyaránt rendelkezett. Ezeket [egyszerű "magánjogi" szerződés keretében] bérbeadják nagyvállalatoknak részvénytársaságoknak. E magánkézben levő fegyveres erő nem áll sem a szövetségi kormány, sem az egyes államok kormányainak szolgálatában [ergo: felügyedlete alatt sem]. [97 o.] Egy szellemes amerikai szerint a saját és bérelt [fegyveres] alakulatok már legalább annyira hozzátartoznak a részvénytársaságokhoz, mint azok könyvelési részlegei [Joseph R. Buchanan lapszerkesztő véleménye]. [97 o.]

A köz és magánrendőrséghez a rendőrviccek ugyanúgy hozzátartoznak, mint a fényhez az árnyék.

Az egyik amerikai "rendőrviccről" az alábbiakban számolnak be a szerzők. "Karácsonyi ünnepséget tartot tak munkanélküliek [éhező, sápadt] gyermekei számára. Egy szőke kislány épp a zongorához ült, amikor az üzemi rendőr belökte az ajtót és beordított: tűz van! Természetesen pánik és tolongás következett. A kijárati ajtók közelében gyermektestek garmadája torlódott fel. Hetvenhárom kicsiny holltestet a karácsonyfa alatt kezdtek kiteríteni. Valaki rémülkten kérdezte, vannak még többen is? A rendőrválasz: mit akar, egyik se' a magáé": [250 o.] Jelige: szolgálunk és védünk...

Ezek után térjünk vissza a mába. Vonjuk le Debs tanításainak tanulságait. A tanítás lényege, hogy a kétpólusú politikai struktúra egészében rothadt. Következéskébb nem kell, nem is szabad [négyévenként] választani közülük, hanem együtt kell megszabadulni tőlük, ill. valami mást választani helyettük. A kérdés, hogy ez a más mi legyen? Szocializmus, válaszolja Debs. Szocializmus, válaszolhatjuk mi is. Szocializmus, de milyen alapon? Nemzeti alapon! A valós értékű nemzeti önrendelkezés alapján. Ez a szocializmus, ne rettegjünk kimondani, nemzeti szocializmus kell legyen!

A nemzeti - szocializmus összetett fogalom. Mit is jelenthet a gyakorlatban?

Semmiképp sem azt, amit ma a szociálliberális "baloldal" képvisel. Ez, most hogy omladozik, további magyarázatot nem igényel. Egészen más a helyzet a "fellendülésben" lévő "nemzeti - keresztény - konzervatív kurzussal". Ennek szószólói most a nemzetmentők jelmezében parádéznak és ágálnák. A világért sem jutna eszükbe, hogy mennyit mélyült a nemzet sírja, amikor ők voltak uralmon és mennyit fog tovább mélyülni, ha megint ők kerülnek hatalomra?

Ezzel természetesen nem dicsekszenek, ám néha elszólják magukat, mint épp a minap Orbán Viktor egy könyv bemutató ürügyén tartott díszünnepségen.

Van még tartás ebben az országban - jelentette ki Orbán Viktor Fidesz-elnök pénteken egy rendezvényen, utalva arra, hogy több ismert közgazdász is jelezte, nem vállalnák el a miniszterelnökséget a jelenlegi szocialista kormányban. A felkérést csütörtökön visszautasító Surányi György korábbi jegybankelnökről azt mondta, hogy vannak ugyan nézeteltérései vele, "de ő mégiscsak egy komoly ember, és az országnak szüksége lesz rá". Orbán arról nem tett említést, hogy Surányi épp azzal indokolta a visszalépését: nem élvezi az összes parlamenti párt támogatását, hiszen a Fidesz nem állt mögé. [origo] 2009.03.27

Mondta ezt akkor, amikor már tudnia kellett Soros Magyarország elleni banditaakciójáról: az OTP elleni spekulá cióról. Mellesleg, ez nem "cápatámadás" [Hir TV]. Soros nem cápa, hanem egy bűzös hiéna.

Orbán óvakodik attól, hogy bármi olyat mondjon, aminek értelme van és ezért utólag számonkérhető rajta. Án néha leleplezi magát, mint most legutóbb tette. Az [origo] idézett cikkének címe: "Orbán kezdi lerakni kormányzása alapköveit." Így van. Az alapkövek kirajzolják az alaprajzot is. Az orbáni nemzetállamba ezek szerint beépül az amit Soros György és amit Surányi György képviselnek, azaz a zsidó spekuláns és a zsidó bankár, együtt - egyszerre. Valóban, erre a két elemre van szükség az Ország, a Nemzet teljes tönkretételéhez? És még valamire: a zsidó her cegprímások által dirigált Egyházra? Arra az egyházra amely a Nemzet utolsó ezer évében mindíg a nemzetprédáló erők támasza volt? Nem! Nem! Nem!

A tárgyalt könyv egyik passzusa kiegészül még egy részlettel. Amikor a halott gyermekek kiteritése folyt megjelentek a papok is. Ám alig kezdték a kegyes imát az "egyik szülő püfölni kezdte és ellökdöste őket a kis halottak mellől, mondván, hogy ugyanők voltak, akik a szószékről a sztrájkok, a sztrákolók ellen prédikáltak. A rendőrök emiatt a szülőt elhurcolták." Azaz:elejétől a végéig hivatásuk magaslatán álltak. [250 o.]

Fantazmagóriákat olvasnak? Nem! Egyes nemzetek már ráléptek a harci ösvényre. Követünk kell őket. Persze csak akkor, ha egyáltalán életben akarunk maradni.