Az egydimenziós ember. 

Írástudók árulása.

 I. 

Werbőczy

Tudom, munkatervem szerint, nem az következne, amiről most írni fogok. Mégis megteszem, nehogy egy ültő helyemben hirtelen megüssön a guta. Bocsánat! 

Werbőczy Hármas Könyvének [Tripartitum] facsimile kiadása miatt hergeltem fel magam. Tehát: ujfent kiadják a Hármas Könyvet. Erről véletlenül szereztem tudomást. Kaptam ugyanis egy szóróanyagot – ízelítőt a Törvénytárból – amelyet ügyvédjelöltem, jó érzékkel, iratpolcom azon részére suvasztott be, melyről tudta, hogy ott nem szoktam kutakodni. Rendcsinálás közben tűnt fel, hogy a nevezetes iromány méreteivel kilóg az A4-es iratok közül. Inkább a szememet szúrta, mintsem hogy tartalma érdekelt volna. 

Hát arról van szó, hogy egy [sőt több] könyvkiadó megjelenteti a művet. Nem tudtam, mért van hiányérzetem. Hát rájöttem: már csak Werbőczy hiányzott.  

Mindjárt láttam, a Kiadó megadja a módját. A hirdetés így szól. 

Nyilván nincs a világon egy olyan barom könyvkiadó, aki egy ilyen kiadás kockázatát vállalná. Bátorkodom feltételezni, már előre le van vajazva, hogy a művet hány példányban fogják megrendelni és kik között fogják szétosztani. Megint adóforintokról van szó tehát és mostanság olyan jól állunk, hogy ilyesmire is futja. Azért (is) vagyok rosszindulatú, mert a „MŰ” Teljes terjedelmében letölthető az Internetről. Így, akinek nincs jobb dolga, ingyenesen hozzáférhet ott is. 

Olvasni persze mindig érdemes, ilyesmiket is. 

Elöljáróban annyit: Werbőczy a seggnynaló nyálas értelmiségi archetípusa. Voltak persze elődei, de saját hitványságát őelőtte senki sem kottázta le ilyen meggyőző részletességgel. Jut eszembe, az újkorban két államférfi utálta, úgyszólván beteges módon, az értelmiségi osztályt: Lenin és Hitler. Régebben, amikor még nem töltöttem az időmet haszontalan holnapírással, feltűnt szerzők által használt kitételek hasonlósága. Kigyűjtöttem hát innen –onnan egy- egy tucatot. Aztán az - az ötletem támadt, hogy véletlenszerű sorrendben összemásolom a két gyűj- teményt. Azután fogadást kötöttem önmagammal, hogy később nem tudom majd a keveréket szerzők szerint szétválogatni. Nyertem! 

De lássuk a művet, a Szerzőt. A kor szokása szerinti invokációval, azaz kegyes előbeszéddel, indít. 

A címzett Ulászló. Pontosabban II. Ulászló, népiesen Dobzse László. 

„… Te, legjobb és legkeresztyénebb király, valamint a királyi szék magasságánál fogva minden más fölött állsz, úgy hihetetlen és csaknem mennyei erényben bővelkedel, mely a vallás tiszteletben tartása és az igaz isten imádása által a legdicsőbbé válik. Ugyanazért nem csak semmi cselekvésed, hanem még gondolataid sem nélkülözik a mennyei ihletet.  

Felséged nekem, saját nagyobb dicsőségére parancsolhatott, akár énmagam buzgóbb akarattal elvállalhattam volna. Mert a királyi fényhez méltóbban, alattvalói nyugalmára és békességére mi alkalmasabbat nyújthatott volna, mint azt, hogy az ellenségtől való félelmet messze űző háborúk és fegyvercsörgetések után a békéről gondoskodik? 

Többet nem idézek, mert a végén még az a kevés olvasóm is cserbenhagy, aki eddig kitartott. 

Ami azt illeti, Werbőczy paragrafuságónak tán’ kiváló, történésznek viszon csapnivaló volt. 

A mi dicséretének tárgyát II. Ulászlót illeti, egy közönséges hülye, uralkodásra abszolút alkalmatlam „uralkodó” volt.

Egy fogalmat mégis hagyott maga után, a „lacikonyha” fogalmát. Időnként ugyanis arra kényszerült, hogy nemeseihez szálljon be egy kis ingyen ebédre, lévén üres a kincstár. 

Hülyesége forradalmi költőnket Petőfit is megihlette. 

„Parancsolni nem szeretett,
Nem is értett hozzá,
S hogyha értett vón is, szavát
Nem fogadt' az ország.

Üres volt a feje néki,
Üresebb a zsebje,
Egy keserves polturáért
Könyökig vájt benne.” 

Mindezek ellenére sikerült az Ország sorsát évszázadokra elbasznia – bocs’! 

Ha az amerikai Time magazin nem évtizedek, hanem évszázadok óta választaná az Év Emberét, e kitüntető címre Laci feltétlenül igényt tarthatott volna. A címet tudvalevőleg annak ítélik oda, aki jelentős hatást gyakorol korára. Így kapta meg a címet Hitler is, akiről – ugyebár – joggal elmondható, hogy hatott korára. Hát Dobzse is!

Nos a kétbalkezes Dobzse uralkodása idejében következtek be az alábbi fejlemények. 

A Habsburg ház egy szóbeli (!) házassági szerződés "jogán", négyszáz évre, gyarmatává tette Magyarországot. Hazánk három részre szakadt több mint másfél évszázadra. Maga is „Tripartitummá” vált. [Nyugat "Magyarország, török hódoltsági terület, Erdély.]

Történelemórán hallottam az alábbi mondókát. „Bella gerant alii. Tu felix Austria nube. Azaz, Viseljenek hatad mások. Te szerencsés Ausztria – házasodj! Azt akkor nem értettem, hogy Hazánk egy sima házassági szerződés révén vált Ausztria gyarmatává - az olmützi börtönnel, akasztófákkal, kivégő osztagok sortüzeivel.

E zavaros, ellentmondásos adatokat is tartalmazó, história mozaikjai csak nagy üggyel bajjal formálhatók képpé. Habsburg - Jagello házassági szerződésről van szó.

1506-ban II Ulászló "magyar király és Miksa német római császár kettõs örökösödési szerzõdést kötöttek. Eszerint Miksa unokája, Ferdinánd feleségül veszi Jagelló Annát, Ulászló esetlegesen születõ fia pedig Ferdinánd húgát, Máriát. A Habsburgok végül is ezzel a házassági szerzõdéssel biztosították maguknak az esetleg fiúutód nélkül kihaló Jagelló-család után Magyarország trónját. [Tiszta sor, nemde?]

Ebből következett  a kettős királyválasztás. A mohácsi csatában ugyanis II. Lajos életét vesztette. Amikor az országot végigdúló törökök kivonultak Magyarországról, a székesfehérvári országgyûlés az 1505-ös rákosi végzésre hivatkozva a leggazdagabb fõnemest, Szapolyai Jánost [1526. nov. 10- én] választotta királlyá. A csata után életben maradt bárók viszont [dec. 17-én] Pozsonyban I. Habsburg Ferdinándot emelték trónra a 1515-ös Habsburg- Jagelló családi szerzõdés alapján. Megválasztásakor a magyar rendek abban bíztak, hogy I. Ferdinánd bátyja, V. Károly német-római császár támogatásával rövid idõn belül sikerül kiûzni a törököket az országból. Szapolyai többször próbált egyezkedni Ferdinánddal. 1526. augusztus 29-én a mohácsi csatában elesett a magyar király II. Lajos, így az ország uralkodó nélkül maradt. A hadvezérek közben várták a török fõsereget, mivel azt hitték, hogy ez csak az elõõrs. A török fõsereg pedig elõrenyomult, s szeptember 9-én kifosztották Budát. 

A kettõs királyválasztás. A királyválasztás körüli bonyodalmat két szerzõdés okozta. Az elsõ az 1505-ös rákosi végzés, mely szerint a Jagelló ház kihalása után az országban nemzeti királyt kell választani. Ez a szerzõdés Szapolyai János erdélyi vajdának kedvezett, akit 1526. október 10-én a székesfehérvári országgyûlésen királlyá választottak.

A második az 1515-ös kettõs házassági szerzõdés, melynek értelmében a Jagelló dinasztia kihalása után a magyar korona a Habsburgokra száll. Ennek értelmében Habsburg Ferdinánd ülhet a magyar trónra, akit hívei 1526. december 17-én Pozsonyban királlyá választottak. 

A történet másik olvasata nem kevésbé zavaros és unalmas. Van azonban benne két új elem ...

1515. nyarán lengyel kezdeményezésre (!) létrejött a bécsi találkozó II. Ulászló magyar király, Jagelló Zsigmond lengyel király, és Habsburg Miksa német-római császár között. Magának a találkozónak a költségeit az augsburgi Fuggerek állták, és Bécsben a bankárház feje, Jakab is személyesen megjelent. Ennek oka az volt, hogy az 1514-es magyar országgyûlési végzések a Fuggerek érdekeivel ellentétes rendelkezéseket tartalmaztak.

Az ám a Fuggerek! 

Jakob Fugger legnagyobb politikai üzletfele Habsburg Miksa volt, az az uralkodó, akit egy neves gazdaságtörténész "minden Habsburgok legrosszabb sáfárának és esztelen pazarlónak" nevezett. A Fuggerek Miksa nagyravágyó politikai és katonai  terveit, valamint állandó pénzínségét kihasználva az udvar legnagyobb hitelezőivé léptek elő. Ám a kongó kincstár és az igencsak szerényen csordogáló adóbevételek soha nem jelentettek kellő biztosítékot a kölcsönökre, ezért a ravasz augsburgi fedezetként a császári vagyon zsíros falatjait – bányákat, javadalmakat, tartományokat, bérleti jogokat – kérte. Ezért bizonyult számára az egyébként értelmetlen háborúskodásra és fölös pompára kidobott pénz elképesztően jó befektetésnek. Nem beszélve a politikai "fedezetnek" azon pozitív hozadékáról, amelyet a császárral kialakított jó kapcsolata.

A bécsi találkozón a három uralkodó elhatározta a még gyermek (6 éves) Lajos házasságát Habsburg Máriával, Miksa császár unokájával. Ugyanakkor megállapodtak abban is, hogy Ulászló halála esetén Lajos gyámja Miksa és Zsigmond lesz. Miksa emellett fiává fogadta Lajost.

1515. 07. 22-én bécsi Stephandsdomban kerül sor a kettõs esküvõre. A Pozsonyban és Bécsben I. Miksa császár és Ulászló, Magyarország és Csehország királya közötti szóbeli (!) megállapodás szerint: Ulászló fiát és örökösét Máriával, Miksa unokájával adják össze; Miksa maga köt házasságot unokája [V] Károly vagy [II] Ferdinánd nevében Annával Ulászló lányával. Habár a jegyesek még gyermekek, az ünnepség teljes császári pompával zajlik. A politikai indokokból létrejött kettõs esküvõvel I. Miksa biztosítja a Habsburgok számára a Jagelló-ház magyar és cseh örökségét, magának pedig erõs pozíciót teremt Kelet-Európában. Anna 1521-ben valóban hozzámegy Ferdinándhoz, Mária pedig 1522-ben II. Lajoshoz, aki 1516 óta Magyarország és Csehország királya. Az 1515-ös házasságkötésekkel I. Miksa császár azt a Habsburg-házasságpolitikát folytatja, melyet apja, III. Frigyes és õ a burgundi és kasztíliai-aragóniai esküvel (1477. VIII. 19.) kezdtek el. Ez a dinasztikus hatalmi politika alapozza meg a Habsburg-világbirodalmat.

Bennefoglaltan az osztrák gyarmattá sűllyesztett Magyarország. Ami ezután következett. logikus folytatása lett a fenti előzményeknek.

Gyomként nőttek a bajok, a királyt - többek között - pénztelenség gyötörte: ekkoriban vált köztudottá: pénzügyekkel is meg lehet ölni egy királyt, egy országot. A budai Fugger- bankház immár fél Európát behálózó ügynöksége - kihasználva a korlátlan hatalomra törő, a központi magyar államhatalmat romboló, elidegenedett szellemiségű, ill. idegen főurak marakodását - miként ezt immár cáfolhatatlan adatok bizonyítják - sötét manipulációi folytán titkos szer-
ződéseket köt a Magyarország fölötti hatalom megszerzésére. Mi több, az álarcos, titkos erők magával a királlyal, II. Ulászlóval is szövetségre lépnek. A Fuggerek és titkos szövetségeseik magyarországi hatalomátvételét az 1515. évi Habsburg- Jagello egyezmény biztosította. [L. Hermann Zsuzsanna idevágó adatközléseit a Fuggerekről szóló műveiben - Az 1515 évi Habsburg- Jagello egyezmény: Jakob Fugger, továbbá Dr. Zakar András Elhallgatott fejezetek a magyar történelemből c, munkáját.]

A Habsburg - Jagello családi találkozás a Fuggerek tervei szerint jó időre elrendezte Európa sorsát - írja Dr. Zakar András [i.m.l2] -: itt jegyezte el Máriát Lajos, a magyar királyfi, aki már meg volt koronázva, nővérét, Annát pedig Ferdinánd. Ulászló hazatérve néhány hónap múlva Budán meghalt. Amit tőle a bankárok meg akartak kapni, azt megkapták, többé már nem volt szükségük rá, sőt veszedelmes is volt, mert elmondhatta, hogyan kényszerítenék hitszegésre.

Aki mindezek után azt merné mondani, vagy akárcsak gondolni, hogy a zsidó tőke folyamatos összeesküvésekkel aknázza alá és hajtja hatalma alá a keresztény társadalmakat, államokat - az részben hülye, mert az "összeesküvés elmélet" híve. Másrészt pedig szélsőséges, antiszemita. Hát persze!

Dobzse László révén oda jutottak a dolgok, hogy már a "Dobzse, dobzse!" [Jól van, rendben van!] sem volt elég; s dobzsénél jobb dobzsének ígérkezett a teljes 'királykikapcsolás': a Habsburg Máriával eljegyzett és már megkoronázott II. Lajos még csak tíz éves volt ugyan, de ez már lehetőséget adott a gyermekkirály formulához való visszatérésre. A Habsburg- Jagelló egyezmény révén már készen állt az új királyi pár [a tízéves II. Lajos és jegyese], az új "termés". A száradó régit hát le kellett immár vetni. A mór megtette kötelességszegését, a mór mehet! II. Ulászló fölöslegessé tette önmagát a hazaáruló egyezménnyel. S milyen érdekes: ment is haladéktalanul, késedelem nélkül: az átkos egyezmény megkötése volt utolsó 'történelmi tette'. Bécsből hazatérve súlyosan megbetegedett és rövidesen, pár hónap múlva,1516. március 13-án kimúlt.

Meghalt mintegy megrendelésre. Lám milyen érdekesen szövik a párkák a királyok életének fonadékát: fölöslegessé tette magát az egyezménnyel és - micsoda vaskövetkezetesség - már vége is lett. Vagy talán másról van szó? Csupán arról, hogy a Magyarország és Európa sírját ásó sötét hatalmak nem várhattak tovább, s mivel a zuhanás újabb lépcsőjét már előkészítették, nem vesztegették idejüket? És még egy érdekesség: határozott párhuzamosságot figyelhetünk meg itt Mátyás király halálával. Mintha az ő esetét lekoppintották-lekopírozták volna. Megfordult Bécsben - súlyosan megbetegedett - rövidesen meghalt. [Grandpierre K. Endre Magyarok titkos története 2. rész]

II. 

Werbőczy mai utódai. 

Werbőczy irománya nem emelkedett törvényerőre. Viszont, amint mondják, nagy hatással volt a jogi gondolkodásra,
sőt a joggyakorlatra is. 

Ami a gondolkodást illeti, Werbőczy évszázadok óta hülyíti a jogászságot sőt, ami még rosszabb, botcsinálta történészeket és politikusokat is, egy teóriával, amit a jelek szerint ő fogalmazott meg először, ez pedig a „szent- korona eszme”.  

Idevágó rövid idézetek a Műből. 

13. CZIM 
A királyi adományokról és nemeikről általában 
Minthogy egész Magyarországon és az ebbe kebelezett tartományokban és az alája vetett részekben a főpap és báró uraknak, mágnásoknak, nemesekenek és előkelőknek akármilyen rendüek, állásuak, méltóságuak és jelességüek legyenek, minden birtokjog Magyarország fenséges király urainak adományaiból jutott kezükre és hatalmukba, tehát legelőször is: a királyi adományokról és ezeknek nemeiről kell általában szólanom. 
1. § A hol tudnunk kell, hogy a királyi adomány kétféle, tudniillik: tiszta és vegyes. 
2. § Tiszta adomány az, melylyel a fejedelem az ország szent koronájának joghatósága alá törvényesen került birtokjogokat, szolgálatok vagy kitünő érdemek fejében, valakire örökösen átruház. 
3. § Vegyes adománynak pedig azt mondjuk, a melynek elnyeréséhez a szolgálatokon felül még valamely pénzösszegnek fizetése is járul. Ezt ideiglenes átruházásnak szoktuk nevezni. 
4. § Mert a királyi Felség (e Magyarország szent koronájának előbb említett joghatóságánál fogva) bármely elhaltnak, a kinek magva szakad, vagyis a ki örökösök hátrahagyása nélkül mulik ki, minden birtokjoga fölött mindenkor teljes hatalommal szabadon [a mint akarja] rendelkezhetik, tudniillik: fentarthatja magának, vagy eladományozuhatja, vagy ideiglenesen átruházhatja annak részére, a kinek inkább akarja. 
5. § És hogy az istentelen embereknek elkövetett gonoszsága büntetlenül ne maradjon; hogy a nemesség és parasztság egyenlő értékűnek föl ne tünjék; s ismét, hogy a hűségnek a hűtlenséggel egyenlő jutalma ne legyen; tehát a hűtlenek vakmerőségének és lázadásának megtörése és az istentelen és becstelen emberek rosszindulatú szabatosságának megfékezésére a mi eleink - ezt hozván magával a törvény szigora s a közjó is ezt kivánván, - országos végzeménynyel elhatározták és megállapították, hogy nemcsak valamely magvaszakadtnak (amint előadtam) hanem azoknak birtokjogai is, (még életükben) Magyarország szent koronájára háramoljanak s következéskép adományozás alá kerüljenek, a kik konokúl az ország alkotmánya ellen támadnak és ezáltal a királyi felség méltóságát megvetik 

24. CZIM 
A királyi jognak és a birtokjognak meghatározása 
A királyi jog tehát az ország szent koronájának, 'titokban lappangó' és fennálló joghatósága, olyan fekvő jószágokra és birtokjogokra nézve, melyeket valaki rosszhiszeműleg és királyi jóváhagyás ellenére bitorol. 
1. § A birtokjog neve alatt pedig általában a várakat, kastélyokat, erősségeket, városokat, mezővárosokat, falukat, birtokokat, földeket, erdőket és pusztákat kell értened. 

134. CZIM
2. § De minekutána a katholikus hitre tértek és maguknak önként királyt választottak, úgy a törvényhozásnak, mint bármely birtok adományozásnak és minden biráskodásnak hatalmát és jogát az uralkodással és kormányzással együttesen ez ország szent koronájának, mellyel Magyarország mindenik királyát megkoronázni szokták, joghatóságára és következésképen a mi törvényesen rendelt fejedelmünkre és királyunkra ruházták át. És így ettől fogva a királyok a törvényeket a nép összehívása és megkérdezése mellett kezdették alkotni, a mint ez korunkban is történni szokott. 

37. § A mondott pecsétről szóló czikkelynek ezt a végső záradékát pedig: "a király megkoronázásáig" nem úgy kell értenünk és magyaráznunk, mintha akkor, csakhamar valamely új királyt kellett volna megkoronázni, miután László nagyságos fejedelmet, a mondott néhai Albert király fiát azelőtt régen, tudniillik az Úr megtestesülésének ezernégyszáznegyvenedik évében koronázták meg, hanem a záradék alatt értenünk kell azt: hogy az ország szent koronájának joghatóságát és a királyi hatalom teljességét nemsokára egészen László király kezére akarják bizni és ruházni, a ki akkor még gyermek volta miatt nem uralkodhatott és nem kormányozhatott. 

Íme a marhatáp, amelynek jámbor kérődzése közben a legszelídebb  ökör is képes dühöngő bikává változni, afölött, hogy homousionról vagy homoiusionról van e szó. 

A „szentkorona-tan” élethivatásszerű művelése a haszontalan pótcselekvés szinonimája. Werbőczy helyesen ismerte fel, hogy egy „lappangó” tárgyról, jogintézményről és jogi nézetrendszerről van szó. Ami máig tartó hatását illeti, talán semmire sem klappolnak jobban Lucifer szavai. 

      A szent tanok …
Ah, épp a szent tan mindig átkotok,
Ha véletlen reá bukkantatok:
Mert addig csűritek, hegyezitek,
Hasogatjátok, élesítitek,
Mig őrültség vagy békó lesz belőle.
Egzakt fogalmat nem bírván az elme,
Ti mégis mindig ezt keresitek
Önátkotokra, büszke emberek.
Vagy nézd e kardot, hajszállal nagyobb,
Kisebb lehet, s lényben nem változott,
Ezt folytathatnók véges-végtelen,
S hol az egzakt pont, mely határt tegyen?
Bár érzésed rögtön reátalál,
A változás nagyban midőn beáll. -

Mint sok mindent látott és megélt ember abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy végigélvezhettem a „szent
tan” avatott művelőinek marakodásait. Tagja, sőt alelnöke voltam az „Alkotmányos Jogfolytonosságot Helyreállító Nemzetgyűlésnek.” Egy tanácskozás során tűnt fel Bakos Batu. Valami rejtélyes okból be se' jött a tanácskozás termébe. Az előtérből pedig dühödt, ám érthetetlen, szitkozódás közepette távozott. Ez bolond, mondtam magamban akkor.

Megítélésében azonban csalódtam. Nem mindig, nem mindenütt agresszív. A jelek szerint megtalálta helyét a világban, a jog és a közéletben. Lovagrendet alapított… Nem viccelek! Az ideiktatott kép szövege a következő. 

A Szent Korona Lovagrend tagjai a képen balról jobbra: Dr. Bakos Batu nagymester, Dr. Dévényi Ferenc fõtisztelendõ, Dr. Istvánffy Sándor kancellár, Dr. Molnárfi Tibor Dr. Nagy Dezsõ.

Beszélhetnék még másokról is. A szentkorona tanba belegárgyúlt Halász Józsefről például, aki erről a témáról biztos összeirt már néhány Tripartitumnyi zöldséget.

A „Szentkorona Tannak”, sok ága – boga mellett, van egy közös jellemzője. Tetszetős elméleti, logikai konstrukció, amelynek a valóság alakitásához semmi köze nem volt, nincs és úgy lehet, a jövőben sem lesz.

Ebben különbözik a relativitáselmélettől. Ez is egy felismerésnek indult. Képletté, "világegyenletté" változott. Majd átalakította a gondolkodást és a világot. A „lovagrendek” erre sohasem lesznek képesek.

III.

         Kóser könyv, kóser Szerző.
 

Amint az épületes történetből látható, mind Miksa császár, mind II. Ulászló „magyar” király oly mélyen voltak Fugger … zsebében, hogy onnan ki sem látszottak. A megvett goj kedves – a Fugger féléknek. 

Erre utal a Sófár Média mély elégedettsége. 

Seres Attila 2005.aug. 24-én már tudta és vallotta a következőket, abból az alkalomból, hogy azt álmodta, megint Augusztus 20-a van. 

[A szöveget ki lehet jelölni, de nem engedi magát bemásolni (?). Kénytelen vagyok lepötyögni.] 

Végre helyükre kerültek a dolgok. A nemzet ünnepe egyúttal a Szent Korona ünnepe. … A Szent Korona Tudja, ki méltó a hatalomra, teljesen fölösleges négyévente mocskos lejárató kampányokkal próbára tenni a bölcsességét. 

Még a zsidókkal sincs semmi baj, feltéve, hogy képesek mértéktelen mohóságukat, anyagiasságukat, nagy pofájukat kordában tartani. … A pragmatikus külpolitikát is a Nemzet érdekei határozzák meg. A nemzet pártja még az apartheidnek mondott zsidó állam konzervatív pártjával is hajlandó rendezett kapcsolatokat ápolni, hogy semlegesítse a renitens zsidók hátországát, egyidejűleg távol tartsa  a gyarmatosító törekvéseket. 

Asszem’ túl sok hülyeséget olvasok mostanában. 

Én inkább amondó lennék, túl sok hülyeséget ír … Mert a Fuggerek ma is jelen vannak. Ezúttal Simon Peresz képében, aki kijelentette, hogy Izrael felvásárolta Magyarországot. 

És akkor – lovag urak - mi lesz a Szent Korona elidegeníthetetlen tulajdonával, hazánk földjével? Werbőczy példája az tanítja, hogy a hitvány „magyarok” nagyobb ártalmára vannak a Hazának, mint a földre áhítozó pénzemberek.

Épp ezért, ha nálunk valaha rendvágás lészen, alighanem a lovagokkal kell kezdeni … Hogy miért? Hát azért, mert aki csak a jelen dimenziójában él és látóköre csak arra terjed ki, amit lelegelhet - egydimenziós ember. Voltaképp nem is ember, valódi goj. A kiválasztott nép - ebben tanúlnunk kellen tőlük - három  dimenzióban gondolkodik. Számontartja a múltat, érti a jelent és képes látni a jövőt. Nekik egydimenziós szolgálókra van szükségük. De jaj azoknak, akik nekik szolgálnak azáltal, hogy a népet közömbössé teszik múltja iránt, vagy ami még rosszabb meghamisítják,vagí eltakarják előllük a múlt képét.  

Ez volt, amit nem bírtam magamban tartani. 

Ja! A díszkötésű könyvet nem veszem meg, inkább gondosan olvasgatom annak szövegét. Ingyen. [Ha valaki netán követni akarná példámat, a Tripartitum képre kattintva, az u.n. tárolt szövegváltozatot letöltheti az Internetről.]

2008.01.20

T.