Beszéd az ifjúság napján. Régen emlegetem már [a "Commenten" kezdtem], hogy szándékomban áll megemlékezni a Hitlerjugendről, a spártai ifjak méltó utódairól. Éreztem azt is, hogy a próza nem alkalmas a múlt felidézésére. Most, hogy lassan megtanulok bánni a mutimédiával, időszerünek vélem szándékom valóra váltását. Ha az olvasó elinditja a videoclipet, próbálja figyelmét, a szónok helyett, a hallgatóságra koncentrálni. Tizenéves kisfiúkat lát. Arcuk átszellemült, szemük vidám. Ez természetes. Akik a Führert hallgatják - legyenek bár gyermekek, középkoruak, vagy öregek - könnyen mágikus hatása alá kerülnek. A gyermekeknél nem ez a feltünő, hanem az, hogy  kicsattanóan egészségesek, ám arcvonásaik máris kemények (!). A tigris kölyke maga is tigris, ha elválasztják az anyjától és fogaival kell tépnie a húst, hogy jóllakjon. A kölykök - ekkor még - ártatlanok. Azaz dehogy! Kölyökfasiszták, azaz bűnösök! Meg lehet, meg is kell, őket ölni, de nem szabad róluk beszélni, legfeljebb ha szitokszavak kiséretében. Churchill és a "Bombázó Harris", százezrek gyilkosai, derék úriemberek. Ám ezek a gyermekek, akik nem kerülhették el a Hitlerjugendet és azon keresztül [hősi] sorsukat, bűnösök! Mármint a kommunista és főleg a "liberális" értékrend szerint. Ezeket a gyermekeket arra nevelték és szánták, hogy magukhoz hasonló biológiai értékű egyedeket nemzzenek, öljenek és meghaljanak.  [Ám a háború nem engedte őket felnőni. "Csak" életüket adhatták. "Szőke bestiák?" Nem. "Csak" árják. Az emberiség sorsát - az egészséges génállományt, a szelekciót - kellett szolgálniuk, védelmezniük. A nácik tehát tenyésztettek. Liberálisék tán' nem tenyésztenek? Dehogynem! Csak ők fordítva. Az ő eszméjük a kontraszelekció, ahogy ők nevezik: "humanizmus". Ők, általá ban, nem épitenek koncentrációs táborokat, "csak" olyan helyzetet terem tenek, amelyben az anyaméh fölösleges. [A hüvely nem, mert az árú! Profit forrása.] Az anyaméhre pedig rá kell szabadítani Hippocrates papjait, hogy legyilkolják az egészséges (!) magzatokat. Liberáliséknál ugyanis a méh magzatnak nincsenek "alanyi" jogai, az élethez sem. Liberáliséknál a nő nem anya, hanem szajha. Piaci árú, "amit" rabszolgaként adnak vesznek. A "felszabadítás" és a "rendszerváltás" idején, "békeidőben" több csecse mőt gyilkoltak meg "Liberál-Mengeléink", mint ahányan a Holocaust áldoza taivá lettek, a háboruban. Van aki komolyan gondolja, hogy a gyilkosoknak és főleg a felbújtóknak emiatt nem kell bűnhődniük, mondjuk hetedíziglen (?). De nem ez a legszörnyűbb büntetés a társadalom, a nemzet számára. A darabokra tépett kis testecskék nyomtalanul eltünnek a Mengelék kukáiban. A büntetés, a szenvedés, a genetikailag károsodott élők képében jelentkezik. Szenved a gyermek, aki liberálisék "támogatásával" megfoganhatott, világra jöhetett és "élhet". Szenvednek szülei, környezete és az egész társadalom. Vádak ezek? Dehogyis! Az egészségstatisztika számaival igazolható tények. Ők a liberalizmus embertenyészete, de genere = degenere... Kérdés, mi szükségünk ezekre a szerencsétlenekre? Nem nekünk van szükségünk rájuk, hanem azoknak, akiknek földjeinkre van van szükségük. Folyt. köv. 2008.06.20 Sz. Gy.  ****** **