A Modem fura ura

Megint lesújott Debrecenben a bírói kalapács. Ezúttal Dr. Nagy Attila urológus szakorvos - közíró csaknem kopasz fejére, mert . belegázolt Debrecen legerősebb embere, a legendás Kósa Lali, becsületébe.

De melyikbe? Egy embernek

általában több becsülete van, e sértettnek meg pláne. Az elítélt nem böcsmölte mint Fidesz politikust. Nem gazemberezte mint polgármestert. Nem gyanúsította a Nagyerdőn, ill. a nagyállomáson kószáló cigánykurvákkal kapcsolatos flörtöléssel, stb.

A doki agresszióját Kósa "kultúrpolitikája" váltotta ki. Nem tetszettek neki a Debreceni Modemben rendezett "művészeti tárlatok". Különösen nem tetszett Andrej Jerofejev tárlata. Nemtetszésének úgy adott hangot, hogy egy hátulról-kúrást és fojtogatást ábrázoló "művészi festmény - kompozíciót" kissé megváltoztatt. A kúró feje helyébe a magánvádló fejét, a kúrott ill. fojtogatott feje helyére pedig egy (elhalálozott) önkormányzati képviselő hölgy fejét illesztette. "Művét" Debrecen legforgalmasabb helyén, az Aranybika előtt állította ki. Helyfoglalási engedélyt váltott. A kiállítás alaki kifogás alá nem eshetett.

Tartalmi kifogás merült fel, amit a tárgyaláson a polgármester úgy summázott, hogy főleg kegyeletsértés történt és ő voltaképp ezért vitte biróság elejibe az ügyet, mert őt bántotta, ami az elhunyt emlékét sértette. Úgy vélekedett továbbá, hogy Az Alkotmánybíróság által a közéleti szereplőkre rótt kötelező tűréshatárt az urológus jócskán túllépte. Ennek kapcsán szánakozását fejezte ki az "ilyen" emberekkel kapcsolatban. Ezen persze lehet vitatkozni, mert - miként az AB. döntéseinek jórésze - homályos és többféleképp értelmezhető, ez a helyzet a tűréshatárral is.

Mit tehet egy védő, ha ekkora handycappel bocsátkozik egy reménytelen, pontosabban eleve lefutottnak látszó küzdelembe?

Hát' elsősorban alaki - eljárási hibákat keres, hogy azokba beleköthessen. Én is ezt tettem és már úgy látszott disznóm van, mert Kósa úr a felek meghallgatására tűzött napon és helyen nem jelent meg és távolmaradását nem mentette ki.

A Büntető Eljárásról szóló Törvény 507.§-a úgy rendelkezik, hogy "Ha a magánvádló a tárgyaláson nem jelenik meg és magát a) alapos okkal, b) előzetesen, c) haladéktalanul nem menti ki ... úgy kell tekinteni, hogy a vádat elejtette."

Kósa Lajos az idézést 2009. IX. 22-én vette át a bíróságra semmit be nem adott. Annyit "tett" mindössze, hogy a két hónappal későbbre, 2009.11.19-ére, tűzött tárgyaláson lazán nem jelent meg.

A bíró, aki akkor még értette a törvényt, az eljárást a mulasztás miatt megszüntette. Ám Kósa nem hagyta annyiban a dolgot (nem olyan fából faragták) 2009.11.23-án "igazolási kérelmet" adott be. Ezt a kérelmet nem lehetett olybá venni, hogy előzetesen, ill. haladéktalanul adta volna be, ahogy a törvény előirja. Eleve hiányzott tehát két törvényi feltétel, a b) és a c). Maradt tehát az a), vagyis az "alapos ok".

A kérelemhez 5 db. meghívót csatolt. Ezek egy mikepércsi társadalmi rendezvény sorozatra szóltak. A meghívók aláírója maga Kósa Lajos (...).

A meghívók
1 - 2009.06.10
2 - 2009.07.03
-----------------------
3 - 2009.11.17
4 - 2009.11.17
5 - 2009.11.19-i keltezéseket viselnek.

A bírónak az "alapos ok" vizsgálatánál nem tüntek fel a következők.

Ezen aggályaimat tolmácsoltam a bírónak írásban is, szóban is. Lesöpörte az asztalról, ahogy a kenyérmorzsákat az ebéd után.

Persze ebben a jogi kontextusban is van egy svédcsavar, mint oly sokmindenben - Debrecenben.

A 2009. november 19-re szóló idézés a 279-es mintán lett kibocsátva. Ez úgy szól a magánvádlónak, "ha az idézés ellenére nem jelenik meg, elmaradását kellően nem menti ki és képviseletéről sem gondoskodik, a bíróság őt olyannak tekinti, mint aki a vádet elejtette, aminek következménye az eljárás megszüntetése.

Kósa "joggal" hivatkozhatott tehát arra, hogy az idézésnek (!) eleget tett azzal, hogy az ügyvédjét küldte maga helyett is a tárgyalásra.

A tárgyalás utáni napon a "Friss Hírekben" Kovács Zoltán a polgármesteri hivatal kommunikációs tanácsnoka úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy "a polgármester nem tudta, hogy személyes jelenléte nélkülözhetetlen az eljáráshoz".

A tárgyaláson erre rákérdeztem. A laza válasz az volt, "emlékeim szerint Kovács Zoltán ezzel kapcsolatban nem velem konzultált, hanem az ügyvédemmel (Dr. Mancsiczky Lászlóval)".

Próbáltam firtatni a polgármester November 19-i elfoglaltságait is. Helyette ügyvédje válaszolta, hogy "négy esemény volt egyszerre, ezért nem tudott megjelennni a magánvádló a tárgyaláson.

Slussz! Passz! A bíró napirendre tért a dolog fölött. A távolmaradás okát "alaposnak" fogadta el, az eljárást megszüntető végzést hatályon kivül helyezte. Tévedésre hivatkozott, jóllehet nem tévedett! Csak a (kivételesen) világos törvényi következményt alkalmazta.

Emiatt persze kézzel - lábbal protestáltam, összehordva hetet - havat. Rámutattam mindenekelőtt, hogy a bíróság törvénytelen eljárást folytat és ebbe belevonszolja a vádlottat és persze a védőt is.

Itt és most külön kérek elnézést az olvasóktól a fenti "jogászkodásért". Azért kellett e megoldáshoz folyamodnom, mert a bírósági eljárásokban a "nagy" embereknek úgy adnak igazat a kisemberekkel szemben, hogy ennek a folyamatnak külszínre törvényes látszatot adnak. Látszólag elfogulatlan bírák látszólag tárgyilagosan értelmezik, alkalmazzák és magyarázzák a jogszabályokat. Emiatt a hamis látszat miatt olyan undorító az egész. A valóság ugyanis az, hogy a "nagy" embernek saját slendriánsága jogvesztő következményeit nem kell viselnie, következésképp a kisember marad a" törvényes" pácban.

Megkérdőjeleztem a bíróság és a bíró elfogulatlanságát is. Kézenfekvőnek véltem, hogy olyan ügyet, amelynek személyes (!) sértettje a város polgármestere, nem tárgyalhatja a város bírósága.

De volt még más is. Ismert tény, hogy a város (pénzéből a polgármester) nagyvonalú és főleg nagyösszegű "támogatást" nyújtott az Ítélőtábla csodapalotájának tető alá hozásához. A hála a legszebb emberi érzelmek egyike, de elfogulttá teszi a bírót annak irányában, akinek hálás.

Pesze ez a dolog sem ilyen egyszerű. Mert miért lenne személyében hálás egy városi bíró, aki életében esetleg fel se juthat az Ítélőtáblára, akárhogy tipródik is (az állampolgárokon, ill. jogaikon).

Hát ez az! A feljutás, az előmenetel, a karrier! Senki se' mondja, hogy a bírák előmenetele kizárólag a tudás és a szorgalom függvénye. A hivatali szamárlétrán való felfelé mászás pedig olyan hivatalnoki attitűd, mint az egérnél, a rágcsálás.

Hogy ne csigázzam a kedélyeket és ne kerülgessem a forró kását, leírom amit a bíróságnak már megírtam. Arról van szó, hogy a bürgermeiszter élte

párja, valami sugallat hatására megalakította a "Debreceni dámakört". Kinek a részére, kinek a kedvéért, voltaképp nem tudható. Mindenesetre úgy hírlik, hogy a tagok között szép számmal akadnak "bírósági dolgozók". No nem takarítónők. Namármost egy olyan egymásra épülő bírósági hierarchiában, ahol a Városi Bíróság, a Megyei Bíróság és a Tábla elnökei egyaránt nők, azaz dámák, egy ilyen dámakörnek mindenképp meghatározó szerepe lehet egy olyan bíró előmenetelében, aki momentán még nem érett meg a dámaköri tagságra, de ha igyekszik, szóba jöhet.

Előterjesztettem persze kizárási kérelmet is. Simán elutasították. Fellebbezni ez ellen sem lehetett.

Sáncolni kényszerültem hát és ügyfelem lelki motívumaira hivatkoztam. [A büncselekmény elbírálásánál tekintettel kell lenni az indítékra is, amely az elkövető terhére, vagy javára is szolgálhat. Még egy sorozatgyilkos is szimpatikusabb, ha kúrva volt az anyja...] Én csak arra apelláltam, hogy a vádlottnak nem tetszett az a kultúrmocsok, amit a Modem hétről - hétre feltálal. Na ezzel aztán végképp befellegzettem, a bírónál.

Pedig... Mint fentebb emítém Andrej Jerofejev "orosz képzőművész" kiállítása verte ki a biztosítékot a delikvensnél. De miről is van szó?

Hát először

is a Modemről. Itt és most elég annyi, hogy a modem alkalmazottainak munkáltatója a polgármester.

Aztán a Modem "kultúrpolitikájáról", ami lényegében a polgármester kultúrpolitikájával azonos, hiszen a Lajosnak kultúrpolitikája is van. Megengedheti magának.

Bár a tárgyaláson úgy nyilatkozott, ebbe nem szól bele. Persze nem is szól - miatta...

Jerofejev nem az első "modern" művész, akinek a józan civisváros "művészeti pantheon jában" reprezentatív kiállitást rendeztek. Vendégszerepeltek előtte Hermann Nitsch szadisztikus orgiasztikus "művei". Közülük néhányat én is közzéteszek annak szemlél tetésére, hogy ennek a szadista elmebetegnek a céltárgyai a vallás, Krisztus, az ember és az anyaság, stb.

Nyugaton persze magas az ázsiója, csakúgy mint a mi Kertészünknek, Konrádunknak, ill. Esterházynknak.

A modem igazgatója Gulyás Gábor nagy hűhóval konferálta be a kiállítást, mondván olyan "alkotóról" van szó, akit kirugtak a moszkvai Tretyakov képtárból és párizsi kiállításának mikénti megrende zésébe Oroszország kulturális minisztere is beleavatkozott. És itt adjuk át a szót Gulyás úrnak.

"Gulyás Gábor kiemelte azt a két filmet, amit a párizsi közönség nem láthatott, mert az orosz kulturális miniszter - aki Oroszország szégyenének nevezte az alkotásokat - személyes intézkedésével megakadályozta a Franciaországban történő bemutatást.

Ez most nem történhet meg, mert a két film már Debrecenben van - hangoztatta a Modem igazgatója, aki az MTI-nek elmondta azt is, hogy az egyik filmen orosz egyenruhás rendőrök csókolóznak, míg a másikban egy ágyban látható, a félreérthetetlen pózban szeretkező Oszama bin Laden, George W. Bush és Vlagyimir Putyin."

Bekonferálta önmagát és művészetét Jerofejev is akit Gulyás úgy mtatott be, hogy ő a debreceni kiállítás kurátora is. Egy kúrás Párizsban, egy kúrás debrecenben. Nem semmi!

"Andrej Jerofejev művészettörténész szerint a 'Blue Noses' csoport tipikus orosz

jelenség, s mint ilyen, egyenrangú az ortodox szerzetesek és a szibériai sámánok eksztatikus szellemével (?), s rokonságba állítható az európai ateista "fekete humor" áramlataival is (!). Elsősorban a társadalom feletti ellenőrzésnek és az egyéniség elnyomásának kánonjait veszik célba és próbálják legalább egy átértelmezés keretein belül felszámolni. Nem kell kifinomult műértőnek lenni, sőt oroszul sem tudni ahhoz, hogy azonosulni tudjunk a csoport munkáival, hiszen céljuk épp a klisék elhagyása és egyfajta morbid nemzetköziség (!)." [Forrás: OrientPress]

Hát ehhez a zagyvasághoz úgyszólván nem kellene kommentár. A "Blue Noses" olyasmit jelent, hogy "kék orrok"... Ezek a morbid nemzetköziek kifejezetten szeretik a kék szint [Erről sokat irsogált a bűnöző doki és még többet is tudna írni...] Lám Eszterházy is könyvet írt "Kék haris" cimmel.

Ez a művészeti irány amúgy a "SZOC-ART", amelynek " fő ismérve a szocialista realizmus heroikus patetizmusával szemben a metsző humor lett, mely széles körben befogadhatóvá és könnyen fogyaszthatóvá teszi a műveket. Nemzeti bálványok sérthetetlensége foszlik így köddé, a szarkazmus kétélű fegyverével szimbólumoknak és a deformált valóságnak támad neki."

[Gondolom e koncepció jegyében kerül pucéran egy díványra Erzsébet angol királynő és Diana hercegnő is.]

A kérdés az,

hogy a gyalázható nemzeti bálványok körét, hol - hogyan vonjuk meg.

A Modem előcsarnokában a debreceni nemzeti bálvány [Kósa Lajos] mellszobra fogadja, mit fogadja, nyűgözi le a látogatót.

Kósa tehát olyan nemzeti bálvány akit nem szabad támadni. Miért? Lehet, azért mert már szobra van? Putyint viszont lehet? Miért? Mert neki nincs szobra? Nincs hát! Há' má' mért nincs? A HVG szerint azért nem, mert...

"Nem lesz Putyin-szobor Moszkvában – döntötte el a moszkvai városi közgyűlés monumentális művészettel foglalkozó bizottsága.

A távozó elnök szobrának felállítását egy moszkvai javasolta, a Marx szobor helyén, Putyin történelmi érdemeire hivatkozva. Leírta, hogyan kellene szerinte kinéznie az emlékműnek: Putyin hosszú, kigombolt esőkabátban állna, s kezében papírtekercset tartana, a putyini tervet.

Az illetékes bizottság hűvösen fogadta a javaslatot. Úgy vélekedett, hogy Vlagyimir Putyin – és általában a vezető személyiségek – történelmi érdemeinek megítélését az utókorra kellene hagyni, s azzal érvelt, hogy civilizált államokban az emlékmű kérdésével az illetők hatalomból való távozása után 50 évvel szoktak elkezdeni foglalkozni."

Hát ez is egy felfogás. A barbár oroszok felfogása. Dehát Debrecenben nincs illetékes bizottság, csak egy illetékes van szoborügyekben is, a Lajos.

A lelkes - nyalintós moszkvai polgár látványterve viszont megihleti az embert. Én egy blogomban már csináltam egy látványtervet a Kossuth tér közepére egy Kósa lovasszobornak. El tudnék persze képzelni egy kigombolt esőkabátos szobrot is - a Kósa tervvel - mert ilyen is van (!) - a Kossuth szobor helyén.

[Épp most tanulom a képdigitalizást egy elektronikus táblán. Lehet, hogy ez lesz a "vizsgamunkám"?]

A Kossuth tér "banda-térré" történt átépítése után a Nagytemplom felé nézegettem, úgy a szökőkút magasságából, mikor észrevettem Hapák Sanyit a fotóst, aki ugyanabba az irányba nézegetett és közben a fejét csóválta. Meg is kérdeztem, tán' nem tetszik valami? Hát nem - válaszolta és mindjárt felsorolt egy csomó okot ami miatt a Kossuth tér, ill. a Nagytemplom elveszítette a "Kálvinista Róma" jelleget. Azt fejtegette, hogy a Római San Pietro magához vonja, majd az égre emeli a tekintetet, a Nagytemplom pedig, ha megakad rajta a kósza tekintet, azt nem fókuszálja, nem irányítja, hanem "rezgésbe hozza" és szétszórja a térben.

Hej Melocco Miklós (!) te sokat tudnál mondani arról, hogyan lehet szoborkompoziciókkal a tudatot, vagy inkább a tudatalattit manipulálni. A térkompoziciós latvány, ill. hatástervezésnek hasonlók a szabályai.

Ha pedig turista szezonban, amikor a legtöbb idegen forog debrecenben és amikor a helybeliek is sokan mennek a térre, mit látnak? Többnyire közvetlenül az isten háza elé barmolt ormótlan szinpadokat, amelyek így eltakarják a Nagytemplomot. Mi marad a látogatóban az élményekből? A szinpad ijesztő csontváza, a fények villózása, az együttesek rángatózása és a bömbölő zene. A templom hátul a sötétben hallgat. Ez tehát már nem a Kálvinista Róma csendes fennköltsége, hanem a Modem-szellem térbeli és műfaji kitejesztése a Kossuth térre, amelyre ennélfogva jobban illene a Kósa tér elnevezés.

Persze ez a garázdálkodás is csak akkor gilt, ha a sötét és néma templom gazdája tűri. Bölcskey püspök - zsinati elnök - pedig tűri... Ő nem egy Luther, aki holmi pontokat szögezne a templomajtóra.

Itt és most támadt egy zseniális ötletem! Hemann Nitsch orgiasztikus misztérium játékai mozgóképformátumban is meg vannak örökítve. Nosza Kósa, nosza Gulyás építsetek Nitsch vetítőpódiumot a Nagytemplom elé. Ez a műfaji kiterjesztés, e változatosság, a környéken lakók roncsolt idegeinek is jót tenne! Éjszakánként a gitárok bömbölése, a dobok puffogása helyett hörgéseket, sikolyokat, röhejeket hallhatnának. Mondom, egy kis változatosság mindenképp jót tenne - főleg a gyerekeknek...

De - a viccelődésen túl - van ebben az egészben valami véresen komoly is (mint Nitsch képein).

Napjainkban mindannak módszeres lerombolása folyik, amit jobb híján úgy nevezünk, keresztény civilizáció. E rombolás gazdasági módszerei napjainkra fényesen bizonyítják hatékonyságukat. Épp tegnap hallottam, hogy a minapi legnagyobb rabló Anglia költségvetési hiánya 236 milliárd dollárra rug. Persze ezzel is úgy leszünk, mint a kezdetben bagatellnek jelzett görög államadóssággal, amely önmagában is összeomlással fenyegeti az EU pénzügyi rendszerét. Mi lesz, ha erre kivülről (!) rádől az angol budi is?

De hagyjuk!

Most arról a másik frontról van szó, amelyen az európai kultúra megsemmisítése folyik. Ennek során lerombolják a hitet (részben az Egyház, az egyházi pedofilia segitségével), és orgiasztikus misztériumjátékokat plántálnak az emberi lélekbe.

Ez - debreceni vonatkozásban - mondjuk érthető lenne, ha a nem tudni honnan szalajtott és mire törekvő Gulyás Gábor akcióiról lenne szó. De ez a bozontos úr állami intézmény élén, azaz adóforintokból disznólkodik, mindannyiunk veszedelmére és bosszúságára.

Ő azért veszélyesebb a szolgánál, mert egyik lábával a nemzeti szinpadon, másikkal a Modem mocsarában áll.

Ami a pört illeti, fellebbeztünk. Följebb vittük az ügyet - közelebb a Dámakörhöz...