Interkontinentális kézfogás!

 

Előszó

Az alábbi írásban emlegetett "zsidó szupremáciának" egyetlen hatékony ellenszere van, a gondolkodás, ponto sabban a közös gondolkodás!

Nem véletlenül illesztettem a fejlécbe a Szolzsenyicin - Putyin kézfogást megörökítő képet. Szolzsenyicin volt leginkább képes Oroszország sorskérdéseit felismerni, megírni. Putyin lehet képes e kérdések megoldását kezdeményezni.

Maga az írás nem kivánna kommentárokat, önmagáért beszél. Amit tehát beleírok, tulajdonképp sor,- ill. gondolat kiemelés lesz csupán.

 

 

A szakadék mélyéről

 

"Európa és Oroszország - Új Perspektívák"
David Duke előadása a moszkvai Konferencián

 

Ennél megfelelőbb nem is lehetne, mármint az, hogy a Föld európai részének legnépesebb városába gyűlünk össze. Moszkva utcáin látható csodálatos népük tömege bizonyos fokig reménnyel tölt el minket. Másrészt viszont a világos szemek és fehér arcok elhomályosítják előttünk azt a sötét veszélyt, ami fenyeget. Moszkvában sétálva bárki azt gondolhatja, hogy népük nincs válságban. Pedig valójában hosszú létük legsötétebb veszé lyével Dukekell szembenézniük.

Az európai nép a biológiai feledés szakadékának szélén áll. A Föld minden fehér országa katasztrofálisan alacsony születésszámokat produkál. Az európai származásúak születési aránya világszerte mindössze 1.2 gyermek minden potenciális szülőpárosra. Ez a népesség több, mint negyven százalékos csökkenését jelenti minden egyes generációban, és akkor még nem számoltuk hozzá a nem-európaiakkal kötött faji vegyes házasságok tényezőjét, ami szintén jelentősen csökkenti az európai genotípus születési arányát. A fajpusztító születési arányok, kiegészülve a fehér országokba irányuló nagya rányú, nem-európai bevándorlással garantálják, hogy amennyiben a fehér világban hamarosan ki nem tör egy forradalom a túlélésünkért, népünk néhány rövid generáció alatt csak egy kisebbségbe szorult, elszórt maradékká válik – létszámban elnyomva és a kipusztulás szélére taszítva még a saját országaiban is. Szükséges azt hangsúlyozni, hogy e helyütt most nem a számos kulturális, szociális, kormányzati és vallásos szertartásunk kiirtására utalok, amelyek egyértelműen ennek a forgatókönyvnek a következményei, hanem sokkal inkább örökségünk szó szerinti eltörléséről.

Igen! Ezt bátorkodom én is szajkózni. Korunk a fajok harcának jegyében formálódik. A fehér faj küzd önnön puszta fennmaradásáért!

A hanyatló születés arányok néhány meghatározó tényezője

  1. A család egységének elpusztítása az abortusz és a tömeges születésszabályozás népszerűsítésével együtt.
  2. A pornográfia, a szexuális promiszkuitás és a szexuális devianciák átfogó reklámozása, amelyek egészségkárosító és meddóséget okozó STD [Szexuális Úton Terjedő] betegségek terjedéséhez vezet.
  3. Olyan meddő, egészségtelen és romboló hatású szexuális életmódok népszerűsítése, amint a homoszexualitás vagy a nőtlenség.
  4. Az alkohol és a tiltott drogok elterjedt használata, ami népünk tízmillióinak elfajulásához vezet.
  5. A karrierizmus radikális feminista népszerűsítése, kiegészülve az anyaság elleni rosszindulatú fellépéssel éppúgy, mint a két nem között szított szexuális konfliktussal és versengéssel. Ezeket a tényezőket súlyosbítják azok a gazdasági faktorok, amelyek a nőket anyaszerepükből és otthonaikből munkahelyükre űzik.
  6. Nagyarányú nem-európai bevándorlás a fehér államokba, amely nem csak gazdasági nyomást gyakorol az európai családokra, de bűnözéshez és más szociális problémákhoz vezet, amelyek elpusztítják az egységes fehér születési arány pszichológia alapjait. Hisz hányszor hallani európaiak szájából a következőt: ki akar erre a tébolyult világra gyereket szülni
  7. A nem európaiakkal kötött vegyes házasságok növekvő száma.


Önmagukban ezek a tényezők mérsékelt formában és rövid távon nem szükségszerüen katasztrofális hatásúak. A történelem során a népességek növekedését és hanyatlását számos dolog befolyásolta. Ám amikor a népesség megfogyatkozását kiegészíti a nem európaiak nagyarányú megszálló bevándorlása az európai anyaországokba, akkor az európai emberek életveszélyes válsággal néznek szembe.

Amit eufemisztikusan "migrációnak" nevezünk nem sorscsapás, hanem egy sátáni terv része! A cél a fehér faj "létszámfölényének" felszámolása saját nemzeti határai között, egy nem fehér (!) uralom (világ) hatalomra juttatása érdekében.

A színes bőrű világ folyamatosan szilárd születési számokat produkál, és a Föld legnépesebb országa, Kína már 1.3 milliárd embernek ad otthont. Ez egy valóban tisztán kínaiakból álló ország, egy nyíltan a kínai embereknek, kultúrának, hagyományoknak és érdekeknek elkötelezett kormánnyal. Megfontoltan őrzi határait, védi a kínai identitást és rendeltetést. Érdemes összehasonlítani a keresztények és nem vallásos európaiak negatív szüle tési arányait a muzulmán világ bámulatos születési mutatóival is.

Kína volt talán az első, aki az első "bársonyos" [narancsos] forradalmat eltiporta. Voltak és lesznek követői...

Masszív bevándorlással kiegészülve a katasztrofális születés adatok tulajdonképpen nem jelentenek mást, mint az európaiak ellen irányuló etnikai tisztogatást saját otthonaikban. Ezt a fajirtást nem pisztolylövések éles pufogásai vagy robbanó bombák jelentik, de ettől még fajirtás, mivel ha nem állítják meg, ez a csendes gén-ki-irtás ugyanazzal a végeredménnyel jár népünkre nézve, mint a fajirtás hagyományosabb formái: létünk megszűnésével.

Igen! A fajírtás egyetlen (!) ellenszere a faji háború, amely akár egészséges immunreakciónak is felfogható... Igaz, ez kegyetlen háború, dehát a káros sejteket felfaló fagociták nem kegyetlenek?

Válságunk oka.

Ami a múlt század során az európai néppel történt, nem egy olyan jelenség, ami természetesen fakadna népeink lelkéből és szelleméből. Ilyen önpusztító viselkedés igazából egyetlen embernek sem lehet a sajátja. Emlékezze nek: a múlt század fordulóján népeink tagjai erőteljesek, hódítók, magabiztosak, termékenyek voltak, és tökéletes tudatában voltak faji hovatartozásuknak és rendeltetésüknek. Hasonlítsák össze a népeink tagjaiban mostanában felbukkanó öngyűlölet jeleivel.

1998-ban az USA elnöke, Bill Clinton beszédet tartott a Portlandi Állami Egyetem végzős hallgatóinak. Amikor bejelentette a diákoknak, hogy a fehérek hamarosan kisebbségben szorulnak Amerikában, spontán taps tört ki. Nem nagyon volt rá példa eddig a világtörténelemben, hogy emberek megünnepeljék a saját pusztulásukat. Ez a tömeg csak azért tapsolta meg a saját megsemmisülését, mert egy ideje már a média, a politika és a tudományos világ Európa ellenes propagandájában fürdik. Ennek a propagandának a kitalálói alattomos, idegen megszállók ra hasonlítanak, ahogy talán egy sci-fi film ábrázolná őket. Európa-ellenes elkötelezett nem-európaiak szivárog tak be és nyertek hatalmat népünk idegközpontja, a média felett. Amellett, hogy a legbefolyásosabb intézményt irányításuk alatt tartják, ezek a betolakodók arra is képesek voltak, hogy elhelyezzék saját fajtájukat a politikai, szociális és gazdasági hatalom kulcsfontosságú csomópontjaiba és ágazataiba. A hatalom eme pozícióiból terjesztik minden elképzelhető politikai elvüket, amely mérgezi az európai nép fennmaradását.

Hasonló elgondolások alapján írtam nemrég "Soft - War" c. cikkemet...

Megtanítottak arra, hogy gyűlöljük magunkat, hogy megéljenezzük saját halálunkat, és mosolyogva nézzük saját gyermekeink sanyarú jövőjét. Ezzel egy időben megtanítottak minket arra is, hogy szeressünk fajunk eme megszállóit és elpusztítóit. Bizonyos helyeken még arról is meggyőzték népünk számos tagját, hogy ezeket a pusztítókat magának Istennek a követeiként, vagy ha úgy tetszik, kiválasztott népként imádják.

Bevándorlás

Az összes ügy közül, amely az itt jelenlévőket érinti, a legtöbbek számára a bevándorlás kérdése a kulcsfontos ságú. Ahogy látták a "Zsidó Szupremácizmus" című könyvemben található dokumentáció alapján, egy Európán kívüli, zsidó kisebbség állt a bevándorlási törvények megváltoztatásának élvonalába az Egyesült Államokban, Európában és valójában a fehér világ minden egyes országában. Zsidó szervezetek és zsidó pénzügyi, politikai és tömegtájékoztatási hatalmak vezetik Amerika és Európa átalakítását Európán kívüli nemzetekké. Ezzel a ténnyel kapcsolatban még komoly viták sincsenek, hiszen zsidó szélsőségesek hencegnek is örökségünk elpusztításával Earl Raab a Zsidó Képviselet Perlmutter Intézetének a főigazgatója, az ADL [B’nai B’rith Rágalmazás-Ellenes Szövetség] munkatársa, és a San Franciscói Zsidó Közlöny írója a következőket írta: „A bevándorlási törvény csak a második világháború után változott meg drasztikusan… Politikai térnyerésének egyik legkorábbi bizonyí tékaként, a zsidó közösség szerepet játszik ezeknek a változásoknak a végrehaj tásában.” Raab a továbbiakban ünnepli a fehérek eljövendő kisebbségi státuszát Amerikában. "A statisztikai hivatal épp most jelentette, hogy az amerikai népesség körülbelül fele hamarosan színes bőrű vagy nem-európai lesz. És ők mindannyian amerikai állampolgárok lesznek. Átlendültünk azon a ponton, hogy egy náci-árja párt képes legyen érvényesülni ebben az országban."

Barátaim, a kapuinkat nem kívülről rombolták le, belülről nyitották ki. Jacob Javits szenátor, a megszállók egyik, aki az USA szenátusában hosszú időn át, vezetője volt a határok megnyitására irányuló törekvé seknek, egy a New York Times magazinban megjelent cikkének címében tisztán megfogalmazta tervüket: „Nyissuk meg kapuinkat”. Ám Javits nem annak a nemzetnek a kapuiról írt, amelyhez igazi hűség köti: vagyis Izraeléről. Ő természetesen támogatta Izrael szigorú „Csak zsidók” bevándorlási törvényét, ő Amerikai kapuinak megnyitását támogatta, nem pedig Izraelét. [Javits J. (1951). „Nyissuk meg kapuinkat.” New York Times Magazin Július 8. 8. old. 33.]

Még jóval az előtt,hogy Amerika, Európa, Ausztrália és Új-Zéland "megnyitotta kapuit" a zsidó tudomány és média könyörtelenül lerakta faji kiirtásunk alapjait. Amíg befolyásuk drámaian meg nem nőtt a XX. század elején, az európai nép nyilvánvalóan emelkedő pályán mozgott. Az antropológia nem csupán egy tudományág volt, amely tudomásul vette a fajok létezését, az akkori vezető antropológusok a fajok tudomá nyának tartották. Szinte minden európai ország szigorú, megszorító bevándorlási törvényeket foganatosított, hogy megvédje népe örökségét. A legtöbb európai állam még fajegészségtani törvényeket is beiktatott, hogy fenntartsa lakosságának genetikai minőségét és egészségét.

Ebben a III. Birodalom volt a legkövetkezetesebb...

Ma, ha egy több, mint évszázados egyenlőségről szóló agymosás után valaki genetikai minőségről mer beszélni, akkor az vészjósló visszhangot vált ki népünk nagy részének agyban és szívében, holott az 1930-as években a legtöbben normálisnak és egészségesnek tartották megbeszélni népünk biológiai rendeltetését. Manapság egy főiskolai professzor beszélhet Cocker Spániel kutyája fajtisztaságának és genetikai vérvonalának fenntartásáról, ám ha nyilvánvalóan kifejezi aggodalmát saját gyermekei és unokái értékes genetikai felépítésének ügyében, a tudományos élet páriájává válik.

A faji egyenlőségi mozgalmat egy zsidó emigráns, Franz Boas alapította, aki számos zsidó tanítvánnyal vette körbe magát, mint például Gene Weltfish, Isador Chein, Melville Herskovits, Otto Klineberg vagy Ashley Montagu. Montagu igazi neve egyébként Israel Ehrenberg volt és ő írta az egyenlősdi, a média és a tudományos élet által népszerűsített bibliáját, "Faj: Az Ember Legveszélyesebb Mítosza" címmel, ami felvilágosított bennünket, fehér embereket, hogy tulajdonképpen nem is létezünk és hogy az emberi fajok között egyáltalán nincs különbség. Hát nem csodálatos érzés tudni, hogy nem létezik eltérés köztünk, és a hottenttották vagy az ausztrál őslakók között? Mozart és Puff Daddy vagy Beethoven és Snoop Doggy Dog gyakorlatilag egyformák. Franz Boas, követői, és a zászlóvivő zsidó média lerakta az alapjait annak a faji propagandának, ami ebbe a válságba sodort minket.

Sajnálatos módon a faji egyenlősdi Boas után is fennmaradt. Az egyenlőségre törekvés modern gurui ugyanarról a tőről fakadnak. Stephen Rose, Richard Lewontin, Leon Kamin, Jared Diamond és a néhai Stephen Jay Gould természetesen öt öntudatos zsidó, akik szintén az egyenlőség vezető tudományos támogatói.

Ezek a szélsőséges zsidók persze nem csak az egyenlőségi mozgalmat vezették. Egzisztenciális válságunk minden aspektusának nyilvánvaló, nem-európai értelmi szerzője van. Az egyenlőség újkori mozgalmai, a freudizmus, a feminizmus, a kommunizmus, a multikulturalizmus, a szexuális devianciák és az elkorcsosulás népszerűsítése, a szabad bevándorlás, az abortusz, a fajok közötti keveredés, a nulla népességbeli növekedés – ezek közül mindegyik élén alapvető és uralkodó nem európai vezetőség áll. Ismétlem: nem európai.

Ezek az egyenlőségpártiak nem mások, mint szélhámosok, akik legbelül szikráját sem hiszik el azoknak a hazugságoknak, amit a gojoknak prédikálnak. Például a "Faj Egy Mítosz" halandzsa kimagasló támogatója Jared Diamond. Diamond, a Natural History magazin egyik közelmúltbeli számában publikálva állítja: genetikai kutatások igazolják, hogy a zsidók genetikailag különböznek a többi embertől.

Ezt állítja Konrád György "magyar" író is "Áramló leltár" c. könyvében. [Voltam bátor olvasóim figyelmét felhívni erre a zsidó rasszistára és drogpropagandistára.]

A következő elképesztő kijelentést teszi: „A zsidó génekkel kapcsolatos érdeklődésnek praktikus okai is vannak. Izrael állama nagy költségekbe veri magát, hogy támogassa olyan zsidók bevándorlását és munkaügyi újraképzését, akik más országokban üldözött kisebbségek voltak. Ez azonnal hatállyal felveti annak a problémáját, hogy meghatároz hassuk, ki a zsidó.”

Diamond szerint nincsenek igazi különbségek az emberiség főbb fajtái, egy afrikai hutu és mondjuk egy szőke orosz között, de nyilvánvaló genetikai eltérés van egy zsidó és egy nem-zsidó között.

Mióta pofázom és hányszor pofáztam már: ennek egyszerü és logikus magyarázata, hogy a zsidó a nemzsidót állatnak tekinti. Hát hogyne különbözne egy állat génje az emberétől? Tiszta sor!

Diamond kifejezi csodálatát azzal kapcsolatban, hogy Izrael most már képes lesz genetikailag azonosítani a zsidókat, és így eredményesen érvényre juttathat genetikára alapuló, faji szempontból kizárólagos bevándorlási törvényeket!

A család szempontjából egy személyiség emelkedik ki toronymagasan a többi közül. Ő természetesen nem más, mint Sigmund Freud. Ő volt az első jelentős hangadó Nyugaton, aki megtiporta a házasság intézményét és a céltalan szexet valamiféle vallássá emelte. A zsidó befolyás alatt álló média ikonjaként tényle gesen leírta, hogy önmagát egy idegen faj egyedének tekinti, azzal a küldetéssel, hogy elpusz títsa az európai erkölcsöt, megsemmisítve a keresztény egyház által lerakott erkölcsi alapokat. Pusztán idéznem kell őt önöknek: „Hannibál… a kedvenc hősöm volt iskolás éveim vége felé… Első ízben döbbentem rá, milyen érzés lehet egy idegen fajhoz tartozni… a szemita tábornok alakja még magasabbra nőtt a szememben. Fiatal elmém számára Hannibál és Róma, a zsidóság szívóssága, és a katolikus egyház szervezete közötti konfliktust szimbolizálta…”

Freud elég világossá teszi a zsidó szupremácista nézőpontját egy zsidó asszonynak küldött levelében, aki egy nem zsidótól szeretett volna gyereket. Freud „felsőbbrendű zsidó fajról” írt neki és arra ösztönözte, hogy csakis zsidó gyermeket szüljön Freud ezt írja: „Én, mint tudja, megszabadultam az árja ügy iránti részrehajlásom legutolsó morzsájától is, és merem remélni, hogy ha fiú gyermek lesz, akkor kőkemény cionista válik belőle. A kislánynak vagy kisfiúnak mindenképpen sötétnek kell születnie, nincs szükség több szöszkére. Oltsuk ki mindenestől ezeket a lidércfényeket!”

Bátorkodom említeni, ugyancsak írtam az Argentinában született "rejtélyes" szőke ikrekről, Mengele doktor kisérleteinek produktumairól. Bemutattam ugyanott a kiváltságos, az uralkodó faj egyedeit is. Hát' ami engem illet én biz' a sötét lidércfények kioltására gondolok... 

Freud öröksége a pornográfia térnyerésével folytatódott. Nathan Abrams professzor a The Jewish Quarterly 2004. téli kiadásában megjelent „Tripla E(x)tnika” című cikkében gyakorlatilag hencegve említi a zsidók kimagasló szerepét a pornográfia főáramlatú kultúrává alakításában az Egyesült Államokban és Európában. Vezető zsidó pornográf írókat is idéz, felfedve a motivációkat. A következőképpen: „Van a puszta anyagiaknál mélyebb oka annak, hogy különösképpen a zsidók miért keveredtek bele a pornóba? I. Goldstein, a Screw magazin kiadója mondta Az egyetlen ok, amiért a zsidók a pornográfiában tevékenykednek az, hogy Krisztus egy szopás. A katolicizmus egy szopás. Nem hiszünk a tekintélyelvűségben.” A pornográfia így a keresztény kultúra bemocsko lásának egy módjává válik, és ahogy behatol az amerikai kulturális főáramlat szívének közepébe és kétségkívül ugyanazok a WASP-ok [fehér angolszász protestánsok] fogyasztják, bomlasztó jellege még erősebb töltést hordoz… Kibővítve a bomlasztó tézist, a zsidó jelenlétet a felnőtt szórakoztatóiparban úgy lehet tekintetni, mintha gyakorlatilag újat mutatnánk Amerika egész WASP közönségének…”

Abrams, egy valószínűsíthetően zsidó olvasótábornak szánt folyóiratban publikálva magától értetődően ír a zsidó pornóírók irántunk fennálló „őstől örökölt gyűlöletéről” és késztetésükről, hogy erkölcsi bomlasztással gyengítsék az uralkodó kultúrát Amerikában."

E szerint az érvelés szerint, a zsidók jelenléte a pornográfiában a keresztény hatalom atavisztikus gyűlöletéből fakad: erkölcsi bomlasztással próbálják meggyengíteni a fennálló kultúrát Amerikában. Astyr visszaemlékszik, ahogy „menekültem vagy harcoltam a gimnáziumban, zsidó voltam. Lehet, hogy a pornókarrierem részben egy 'bekaphatod' ezeknek az embereknek.” Goldstein a továbbiakban így ír: „A zsidók az 1960-as évek szexuális forradalmának is az élharcosai voltak. Wilhelm Reich, Herbert Marcuse és Paul Goddman lépett Marx, Trockij és Lenin helyébe, mint kötelező forradalmi olvasmány… Pacheco volt az egyik olyan zsidó pornósztár, aki Reich, Freud és Marx intellektuális összeházasítását olvasta…miért szégyelljük a zsidók szerepét a pornóiparban? Tetszik vagy sem, a zsidó jelenlét ezen a fronton jelentős volt, és itt az ideje, hogy valaki komolyan írjon erről.”

* * *

Egy olyan témára kell most rátérnem, melyről még beszélnem is nehezemre esik: a fehér rabszolga kereskede lemre: tízmilliónyi fehér nő – köztük sokan innen Moszkvából, egész Oroszországból és Kelet-Európából – szörnyűséges lealacsonyítására és tragikus elvesztésére. Akad talán bárki ezen a konferencián, vagy bárhol a fehér világban, aki nincs tudatában annak, hogy ennek a gyalázatos kereskedelemnek Izrael a központja, és New Yorktól Los Angelesig, Vlagyivosztoktól Dublinig az ő hittestvéreik irányítása alatt áll? Egy a New York Times hírrovatában 1998. január 11.-én „A rabszolga-kereskedők szláv nőket csalogatnak” címmel megjelent cikkben Michael Specter főnként kelet-európai fiatal nőként azonosítja ezeknek a felfoghatatlanul lealacsonyított áldozatoknak a millióit, gazdáikat pedig zsidóként dokumentálja. Egy izraeli fehér rabszolga-kereskedőt, Jacob Golant idézi: „A nők, akik ott dolgoznak, mint ahogy szinte az összes prostituált Izraelben, orosz nemzetiségűek, a főnökük nem az. Az izraeliek szeretik az orosz lányokat, szőkék, csinosak és nagyon mások, mint mi”.

Specter rámutat, hogy kelet-európai nők millióit aljasították le ennek a sötét zsidó szélhámosságnak a kereté ben. Jól hallották: azt mondtam milliókat. Hát nem elképesztő, hogy még mindig akadnak a sorainkban, akik megbélyegzik néhányunkat, amiért megnevezzük a gonoszokat, akik elrabolják, leigázzák, megerőszakolják és lealacsonyítják asszonyainkat az emberiség történetének talán legkegyetlenebb legembertelenebb módján? Könyvében, a Prostitúció és Előítéletben, a zsidó történész, Edward Bristol arról ír, hogy a zsidó prostitúciós világhálózat hogyan működött nem csak évtizedeken, hanem évszázadokon át.

Állandóan a németek és kelet-európaiak kollektív bűntudatáról hallunk a zsidókkal szemben; de mennyit lehet hallani erről a legszentebb emberi jogok ellen elkövetett undorító, tömeges erőszakról? Lányaink és asszonya ink ellen kegyetlenségek folynak, most ebben a percben is, ahogy itt beszélek.

Ha már az etnikai bűntettekről esik szó. Moszkvában vagyunk, és alig egy kilométerre innen található minden i
dők néhány legnagyobb tömeggyilkosának otthona. Jó oroszok millióit és más, európai embereket gyilkoltak meg. Szolzsenyicin, korunk egyik legnagyobb elméje, akit az irányított média mára szinte egy nem létező személyiséggé degradált, felfedi az orosz emberek tömeggyilkosainak személyazonosságát. A Gulag Szigetcsoport II. 79. oldalán találhatóak a Gulagnak, a világtörténelem legnagyobb gyilkoló-gépének vezető ügyintézői. Aron Solts, Jakov Pappaport, Lazar Kogan, Matvei Berman, Genrikh Yagoda és Naftalij Frenkel. Mind a hatan zsidók. Miért titkolják az emberiség legnagyobb holokausztját minden a fehér világ homályos tudata
elől?

[…]

Az abortuszpárti mozgalom

Az európai életek millióinak megszakítása nyilvánvalóan nyilván valóan hatással van a katasztrofális születési arányainkra. Vessék össze az összes jelentős keresztény egyház abortuszellenes álláspontját a legbefolyá sosabb zsidó szervezetek aktív abortusz-támogatásával. Az alábbi zsidó szervezetek pártoskodnak az abortusz „jogok” mellett:

Amerikai Zsidó Bizottság;
Amerikai Zsidó Kongresszus;
B’nai B’rith Nők;
Amerikai Rabbik Központi Konzíliuma [Reform]
Rekonstrucionalista Gyülekezetek Szövetsége;
Hadassah Nők;
Zsidó munkabizottság;
Na’amat USA;
Templomos Nővérek Nemzeti Szövetsége [Reform];
Zsidó Nők Nemzeti Tanácsa;
Új Zsidó Tervezet;
Észak-Amerikai Egyházi Fiatalok;
Rabbinikus Gyűlés;
Amerikai Héber Gyülekezetek [Reform];
Amerika Egyesült Zsinagógái;
Nők Konzervatív Zsidó Szövetsége

Hogy egy prominens szerzőt idézzek az abortuszpárti mozgalomról:

„…Emberek, akik magukat zsidókként azonosítják, vezették, és mai napig is vezetik az abortuszpárti mozgal mat, nem csak az Egyesült Államokban, hanem szerte a világon… Az 1960-as évek végén életvédő aktivisták észrevételezték, hogy az abortuszjogi mozgalmat elsősorban olyan emberek mozgatták és vezették, akik zsidó nak vallották magukat. Az abortuszpártiak és abortuszklinika-tulajdonosok körülbelül fele zsidónak vallja magát, amely arány messze meghaladja a zsidó lakosság arányát, hiszen az kevesebb, mint 2 százaléka az Egyesült Államok népességének."

Nem pusztán csak a zsidók jelenlétére utalok ezekben a mozgalmakban, amelyek pusztítják az európai embereket. A zsidók minden egyes ilyen mozgalomban megalapozzák azt a hatalmas, egyedülálló etnikai egységet, ami a túlélésünket veszélytetető mérgezés mozgatórugója. És mindegyik ilyen zsidó vezette pusztító mozgalom óriási támogatást kap a hittestvéreik által uralt nyugati szórakoztatóiparból, könyvkiadásból, hírközlésből és a médiából.

Kábitószerek terjesztése.

A zsidók kiemelkedő szerepet játszanak az összes fehér nemzetet érintő kábítószer-problémában. Nem csak, hogy vezető szerepük van a szervezett bűnszövetkezetekben a kábítószerek behozatalára és eladására, hanem még a zsidó befolyás alatt álló Hollywood és irányításuk alatt álló lemezkiadás is népszerűsíti a testet és lelket pusztító kábítószerek használatát.

Természetesen a zsidók által készített filmek, könyvek, színdarabok vagy akár televíziós reklámok és kampá nyok központi témája a fajok közötti keveredés. A zsidó média rasszistának bélyegez minden ellenállást az európaiak vegyes házasságával kapcsolatban, ám ugyanakkor egyetlen becsmérlő szót sem ejt, egyik fő zsidó szervezet ellen sem, amelyek programjában szerepel a zsidók vegyes házasságának visszaszorítása. Természe tesen Izrael az az állam, ahol a zsidók és nem-zsidók közötti házasság tilos.

Nem elég, hogy a zsidók uralta média körmönfontan öngyűlöletet olt népünkbe, de néhány zsidó tudós már nyíltan fel is szólít a fehér faj elpusztítására. A Harvard Egyetem egyik jeles zsidó professzora, Noel Ignatiev, aki a Race Traitor [fajáruló] magazin kiadója, lényegében a fehér faj eltörlését és elpusztítását kívánja. El tudja képzelni azt bárki, hogy milyen felháborodás törne ki, ha egy nem zsidó a zsidó nép elpusztítására szólítana fel?

Ki kell hangsúlyoznom, hogy nem a világ nem-európai lakossága - akár a muzulmán tömegekről vagy az áradó kínaiakról beszélünk, akár a növek
vő barna és fekete bőrű tömegekről, amelyek bámulatos módon szaporod nak az egész világon - okozza azt az egzisztenciális válságot, amellyel most szembe kell néznünk.

Nem ők azok, akik rávettek minket puszta létezésünk megtagadására, hogy kijelentsük: a faj, vagyis tulajdon képpen saját, fehér fajunk nem is létezik? Nem ők utáltatták meg velünk saját magunkat? Nem ők beszélték tele gyermekeink fejét propagandájukkal, miszerint azzal fogják megoldani a világ problémáit, hogy vegyes házas ságokat kötnek és a fehér fajt nemzés útján tüntetik el? Nem ők voltak azok, akik, hogy Jacob Javits szenátor örökbecsű szavaival éljek, "kinyittatták velünk a kapukat", ám kétséget kizáróan úgy özönlöttek át felforgatással kitárt kapuinkon, mint több milliárd liter sáros víz a kiszakadt védőgáton.

Történelmünk kezdete óta, európai anyaországaink folyamatos külső fenyegetettséggel voltak kénytelenek szembenézni, olyanok inváziójával, akik szerettek volna részesülni az európai civilizáció mannájából. Nem egyszer sikerült is betörniük Európa szívébe, legalábbis egy kis időre. Ám hősies elődeink visszaverték őket, és fajunk védelmében nem kis szerepe volt annak a földnek, ahol most összegyűltünk: az oroszokénak.

Az utóbbi századokban a nyugati technológiai és katonai hatalom a külső katonai megszállást már megold hatatlanná, ha nem elképzelhetetlenné tette. Belső fajirtásunk közepette, tömegtájékoztatásunkat és politikánkat irányító ősi ellenségünk most arra utasít minket, hogy idegen harcmezőkön költsük pénzünket, harcoljunk, gyűlölködjünk és haljunk meg. Van itt olyan, aki még mindig elhiszi, hogy az Irakban hozott áldozat, és a nagyon valószínű katasztrofális háború Iránnal bármi jót hoz népeinknek és fiainknak?

Ami a terrorveszélyt illeti... el tudna bárki is képzelni egy hitelt érdemlő terrorfenyegetést az 1961-es év Európá jában vagy Amerikájában, mikor azok, akik beleillettek a "terrorista profilba" oly kevesen voltak, hogy könnyen lelepleződtek, így a társadalom védve volt? Még csak fémdetektoros ajtón sem kellett keresztülmenni ahhoz, hogy valaki felszálljon egy nemzetközi járatra. Természetesen a hatóságoknak ma már nehéz dolguk van, ha ki akarnak szúrni egy bombamerénylőt egy londoni metróállomáson, ahol az utasok fele potenciális terroristának látszik.

Harsogják, hogy külföldi terroristák fenyegetnek bennünket, ám mélyen hallgatnak a nem-európaiak által elköve tett bűncselekmények járványszerűen magas arányáról saját városainkban. Népünk tagjai közül sokkal többet ölnek vagy sebesítenek meg a mi utcáinkon nem-európai bűnözők, mint Irakban vagy Afganisztánban. Állító lagos "terrorfenyegetésről" beszélnek. Akkor hogy lehet az, hogy a 13 éves kislányok, akiket nem-európai bandák erőszakolnak meg Stockholmban vagy Lyonban, nem néznek szembe terrorral? Kérem, mondja meg nekem valaki, hogy lehet az nem "terror", amikor egy idős, rokkant fehér nőt egy afrikai banda öngyújtó-folyadék kal lefröcsköl, majd meggyújt?

Azt halljuk tőlük, hogy a terroristák az úgynevezett piszkos bombáikkal akarnak elpusztítani minket, ám ugya nez a banda támogatja a tömeges bevándorlást, amely legalább ilyen biztosan semmisít meg bennünket "piszkos génjeivel", hatásosabban, mint bármilyen piszkos bomba. Egy bombatámadás után újjá lehet építeni egy várost, ám ha fajunkat egyszer genetikailag lerombolták, akkor az örökre eltűnik; olyan mintha egy megfőtt levest újra nyerssé próbálnánk tenni. Ha biztosítani akarjuk önnön létezésünket és gyermekeinkét, akkor gyűlölködőknek titulálnak, a népünk elleni fajirtó eljárásmódokat pedig az emberi idealizmus magaslatainak tartják.

Félelmünket most Iránra, és annak nukleáris energiaprogramjára irányítják. Ám olyan országok, mint Pakisztán vagy Kína éveken át rendelkeztek atomfegyverekkel, mégsem dobott át egyetlen kínai vezető sem belőlük Vlagyivosztokra vagy Seattle-re. És nem is valószínű, hogy megteszik, mivel tisztában vannak vele, hogy ha csak egyetlen nukleáris bombát ledobnak ránk, válaszunk gyakorlatilag eltörli őket a Föld színéről. Természete sen szükséges fenntartani éberségünket, technológiánkat és hatalmunkat.

Hadd tegyem hozzá: Irán megalkotta interkontinentális rakétáját és megoldotta az urándúsítás problémáját. A minap mondotta volt Ahmadinejad, hogy tetszésük szerinti tisztaságú uránt tudnak előállítani erőművek, vagy atombombák számára. Jó lesz velük vigyázni.

Kié a felelősség?

Vannak, akik azt mondják: ne hibáztassuk a zsidó szélsőségeseket, hiszen egyedül mi vagyunk felelősek azért, ami történt; hogy van valami alapvetően önpusztító a népünkben. Igazuk van abban, hogy felelősek vagyunk, felelősek, amiért nem akadályozzuk meg az idegen hatalomátvételt a médiában és a tudományos életünkben. Ám önök, akik bennünket okolnak, mivel magyarázzák tetteink és hatalmunk hihetetlen lajstromát, amely egészen addig bővült, amíg el nem kezdődött kultúránk idegen birtokbavétele? Hát nem a mi népünk hozta létre az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland csodálatos országait? Nem mi másztuk meg a föld legma gasabb hegyeit, ereszkedtünk le az óceánok legmélyére, vagy küldtük fiainkat még a Föld határain is túlra, hogy a Hold sárga homokjában hagyják az európai nép lábnyomait? Talán nem mi találtuk fel a tranzisztort, vagy indítottuk útjára a számítógép korszakát, fejtettük meg az emberi genomot, vagy köveztük ki az utat az összes emberi betegség meggyógyításához? Ne beszéljenek nekem népünk veleszületett fogyatékosságairól! Hát nem a mi génjeink voltak ott a Thermopülai-szorosnál, Tours-nál vagy Alamonál? Nem, bajtársaim, nincs bennünk semmi öröklött tulajdonság, ami ehhez a létválsághoz vezetett volna. Hatalmas bátorság van bennünk, ám közülünk túl sokakat megfertőzött már az idegen kórokozó mérge, és soha, ismétlem, soha nem óvhatjuk meg fajunkat testestől-lelkestől, amíg nem védekezünk ez ellen az ördögi forrás ellen.

Engedtük, hogy népünk létének ellenségei átvegyék tömegtájékoztatásunkat, nagymértékben befolyásuk alá vonják kormányainkat és manipulálják gazdaságainkat. Meg kell bélyegeznünk a közöttünk élőket, akik még mindig védik ezt az évszázados ellenséget, amely ebben a pillanatban a kihalás szélére sodor minket.

El kell ítélnünk ennek az idegen ellenségnek a segítőtársait, akik azzal etettek minket, hogy halálos ellenségeink barátok, és nem jelentenek veszélyt számunkra. Igen, tényleg van egy nagy hibánk: mégpedig az, hogy nem ismertük fel és nem kezeltük megfelelően a zsidó szupremácizmus veszélyét.

A felelősség azoké, akik engedték, hogy az udvariasság a saját túlélésünk útjában álljon, azoké, akiknek sokkal inkább érdeke volt, hogy az igazságot zárt ajtók mögött mondják csak ki, és így tiszteletre tegyenek szert a szépelgő társadalomban, és nem vállalták fel, hogy ők is nyíltan kinyilatkoztassák azokat a dolgokat, amelyeket vezetőinknek ki kellett mondani, saját gyermekeik túlélése érdekében. Elődeink távol tartották ellenségeinket társasági klubjaiktól, sőt még sznob szállodáiktól is, ám engedték, hogy átvegyék az uralmat a kultúránk felett, és hogy megtanítsák gyermekeinket saját szüleik utálására. Soha nem leszünk képesek megoldani egyes nemzeteink fenyegetettségének problémáját, anélkül, hogy szembenéznénk az egyetlen, hatalmas veszéllyel, amely központi forrása az összes többinek.

"Szépelgö társadalom", mintha rólunk (is) beszélne.

És még most is, miután népünk egyik veszteséget szenvedte el a másik után, mindig csak a tünetek, és nem az okok ellen harcolva, vannak olyanok közöttünk, feltehetően még bajtársak is a sorainkban, akik elítélik, ha valaki ki meri mondani a létfontosságú igazságot olyanokról, akik a pusztítás lehetőségét keresik, és akik minden áldott nap pusztítanak minket. Vannak néhányan, akik fehér nacionalistáknak nevezik magukat, és állítják, hogy ugyanaz az ellenség, amely a gonosz bolsevik forradalom alatt milliókat ölt meg vagy igázott le közülünk, most a barátunk. Ez ugyanaz az ellenség, amely ma a hollywoodi filmeket készíti, hirdetve, hogy fajunk gonosz, bűnbá natként pedig ki kell irtanunk értékes genetikai örökségünket azzal, hogy hagyjuk lányainkat kóbor kutyák mód jára szaporodni.

Mint ahogy a jó oroszok millióinak halálával kapcsolatban az örökbecsű zsidókérdés volt a kulcsfontosságú, így van ez a zsidó szélsőséges fenyegetéssel kapcsolatos elhatározásban is, ami majd megadja a választ az örök kérdésre: lenni vagy nem lenni.

Lám lám! Most köszön vissza Ford "A nemzetközi zsidó" c. könyve, amely a zsidókérdést a "világ legnagyobb problémájának" ismerte fel és nevezte, korát megelőzve már a múlt század elején. Ő mutatta ki először, hogy a Kelet New-Yorkból Oroszországba nyomult zsidó gyilkosok 90 - 100 %-ot reprezentáltak a hatalmi szervekben.

Amikor a zsidó szélsőségesség védői arról beszélnek, hogy a fehér faj felelős saját, küszöbön álló haláláért, önmagukról beszélnek.

Jegyezzék meg jól: én nem azt javaslom, hogy mindenki beszéljen hozzám hasonló nyíltsággal.

 Őszintén szólva, egyiküknek sem kívánom ezt, hacsak nem rendelkeznek különleges erővel. Mert amikor szembekerülnek az igazi hatalommal, az igazi gonosszal és rosszakarattal, amely valóban veszélyt jelent népünkre, akkor ők a pokol összes fajzatát önökre uszítják majd. Vannak itt olyan emberek, akik megjárták korunk modern várbörtöneit, pusztán csak azért, mert megkérdőjelezték megszállóink mítoszait. Egy ember ötlik most fel szemeim előtt, aki évekig szenvedett ellenségeink kezében, ám soha nem ingott meg, soha nem tört meg, és soha nem adta meg magát, aki kősziklaként áll, miközben már a kilencedik évtizedébe lép, és ő Manfred Roeder. Tisztelgek Ön előtt. Mindannyian tisztelgünk Ön előtt, éljen sokáig és legyen mindig az ihletőnk. Dr. Roeder meg merte kérdőjelezni korunk új vallásait: az egyenlősdit, a megtámadhatatlan zsidó szentséget és a „szent holokausz
tot”.

Tehát nem azt mondom, hogy ismételjék el Dr. Roeder szavait; ennél sokkal nagyobb irgalommal vagyok önök iránt. Néhányan önök közül, az ellenséges területek legmélyén, egyszerűen nem is beszélhetnek ilyen dolgokról. Ennek a küzdelemnek sok hadszíntere van; egy háborúban az összecsapások több szinten zajlanak, sok hadműveletben az óvatosság és a megtévesztés legalább olyan fontos, mint a szervezettség vagy a hatalom. A Moszad jelmondata „megtévesztéssel vívod majd a háborút", minden sikeres háborús hadjárat alap
vető eleme. Tehát nem kell mindenkinek, aki részt vesz az európai túlélésért és rendeltetésért létrejött mozga lomban, magával az ellenséggel frontálisan megütköznie, sokkal inkább azokkal, akik az igazság kimondásáért elítélnek minket, vagy azt a gonosz hazugságot terjesztik népünk körében, hogy halálos ellenségünk igazából a barátunk. Ők rosszabbak, mint az idegen ellenség, hiszen ők a háború legbetegebb teremtményei: árulók, akiket sem Isten, sem ember nem visel el.

Én ezeket a lelki leprásokat, erkölcsi bélpoklosokat "karizmatikusoknak" nevezem és úgy vélekedem róluk, hogy számukra tényleg nincs pardon.

És meg kell, hogy mondjam önöknek, mindannyiuknak itt a konferencián, és azoknak is, akik a világ egy másik részén hallgatják, vagy olvassák ezeket a szavakat: hiszem, hogy semmi nem fontosabb, mint leleplezni az igazi hatalmat, amely létünk fenyegetése mögött áll. Tudom, hogy igazi győzelmeket nem érhetünk el, amíg ezeket az ellenséges idegeneket ki nem űzzük a Nyugaton való uralmukból!

Válságban vagyunk, mert a faji háború már sokkal régebb óta dúl, mint a terrorizmus elleni harc; régebb óta, mint a Balkán muzulmán megszállásai, a keresztes háborúk, sőt annál is régebben, hogy ugyanezek az európai keresztes lovagok az európai beékelt területeinken lappangó héber megszállók ellen harcoltak. Ez a háború korábbi, mint ellenségeink kiemelkedő szerepe a gyűlölettel teli légkör megteremtésében, amely a huszadik század nagy gén- és lélekromboló testvérgyilkos háborúihoz vezetett - olyan háborúkhoz, amelyeket nem szabad többet megvívnunk. Jócskán előrevetítette az izraeli-arab konfliktust a Közel-Keleten, az iraki háborúnak nevezett esztelenséget, és ezt a katasztrofális háborús agitációt Irán ellen.

A múlt évszázad során azért álltunk vesztésre a túlélésünkért folytatott háborúban, mert saját népünk nem ismerte fel igazi ellenségét, a belső, örök ellenséget, amely a pusztulás szélére taszított minket. Ám lassan, szerte a fehér világban, férfiaink és asszonyaink ráébrednek a túlélésünkért dúló igazi háborúra. Ez a háború nem valamilyen Európán kívüli földön dúl; hanem otthonainkban, otthon Oroszországban és egész Kelet Európában, otthon Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Új-Zélandon és igen, még Kanadában és az én szeretett hazámban, az Egyesült Államokban is. Az idegenek oly mértékű befolyással bírnak a kormányomra, hogy testvéreimet ölni és megcsonkítani, meghalni és megnyomorodni küldhetik az iraki homokban harcoló ezrekkel szemben. Pofátlanul kirobbantottak egy pusztán hazugságokra épülő háborút. Egy háborút, amely elrabolja az amerikai emberek nehéz munkával létrehozott milliárdjait. Az amerikai kormányt használják fegyverként nem csak Irak, a palesztinok és líbiaiak ellen, ám ma már különféle módon a nagyszerű orosz nép ellen is. Ezek az irányvonalak egyetlen tőről fakadnak, hiszen Amerikát zsidó szélsőséges rituálé irányítja.

Sokan mondták már, hogy Amerika maga az ördög. Én ezzel vitába szállnék. Hiszen nem Oroszország volt az, a zsidó bolsevizmus idején, amit az ördögnek állítottak be a jó orosz emberek előtt? Nem Oroszországot kiáltották ki Sátánnak a Kelet-Európában meggyilkolt milliók előtt? Amikor manapság Németország börtön be vet olyan embereket, mint Manfred Roeder, Germar Rudolf vagy Ernst Zündel, hát nem Német ország maga az ördög? Én azt mondom, nem, nem Oroszország, vagy Németország, vagy Nagy Britannia, vagy Franciaország, vagy Amerika, vagy bármelyik fehér ország a megtestesült Sátán, hanem a zsidó szélsőséges hatalom, amely testvérháborúkba és faji megsemmisülésbe hajszol minket. Fegyverként használják az USA kormányát a régóta szenvedő sajátjaink, az európai amerikaiak ellen is. Ne felejtsék el, hogy Amerika határain belül még mindig annyi fehér ember él, mint Oroszország teljes lakossága. Ők az önök testvérei, ahogy én is az vagyok.

Ahogy a palesztinoknak és más közel-keleti népeknek is mondtam már, azért nem szabadok, mert az európai amerikaiak sem szabadok; nem szabadok, mert földjüket és az életüket a cionisták irányítják. Mi, Amerikában nem vagyunk szabadok, mivel az amerikai kormányt a cionisták uralják, és számos módon felhasználják arra, hogy nekünk, „a népnek" ártsanak. És fájdalmasan tisztán látom az USA kormányának káros hatását Európára, keleten és nyugaton egyaránt. Ám hadd mondjam el önöknek, hogy a kormány politikájának semmi köze az európai amerikai emberek jólétéhez, kizárólag Amerika megszállóit szolgálja és nem Amerika alapítóit. Azt mondom a közel-keletieknek, hogy igazi ellenségeik nem az igaz amerikaiak vagy igaz európaiak. Hiszen csak, ha népünk már igazán szabad lesz, ha már igazán hazaszerető néppé válunk, akkor tekintjük majd végre Izraelt nem egy úgynevezett szövetségesnek, hanem egy terrorista országnak, amely az Egyesült Államok ellen is köve tett el terrortámadást, itt van a Lavon-ügy, vagy a U.S.S. Liberty.

Ha van alapelv, amit szeretnék átadni ezen a konferencián, akkor az a következő: a háború az otthonunkban zajlik. Az ellenségünk a kapuinkon belül található. Szálljanak szembe az ellenséggel, amely meggyilkolta, leigázta és lealacsonyította népeink millióit. Szabadítsák fel és erősítsék meg magukat, nyújtsák ki erős karjaikat, acélozzák meg bátor szíveiket és törjék le a láncokat megbéklyózott fivéreinkről és nővéreinkről. Rengessék meg a világot génjeik hatalmával, igazságukkal és akaratukkal.

Egy irás akkor érdekes, ha van csattanója. Nos, ennek van! "Ellenségünk a kapuinkon belül található"! Ez honi zsidócsahosainknak nem mond sokat - egyelőre. Dehát csak a hegyek mozdulatlanok, sőt azok se'! Az előadás másik nagy gondolata a "szépelgés" kárhoztatása. Nos, e téren már mutatkoznak bizonyos jelek. De ezzel nem tettünk sokat. A "királyoknak" kell következniük, ahogy Petőfi gondolta...


David Duke

[Fordította: Horváth Barbara - front14.hu]
2010. február 06. - 21:35