"Együttélés"

A hazának nincsen háza...

Hitler SS "hordái" 1944-ben ugyan megszállták Magyarországot,- az Ország Házát azonban jelenlétükkel nem szentségtelenítették meg. Edmund Weesenmayernek, vagy pláne Adolf Eichmannak eszükbe sem jutott, hogy stábjaikkal a szent csarnokban büdösítsék a leve
gőt és magyar csahosaikkal ünnepeltessék magukat. Nos erre most sor került. Elie Wiesel neves közírót ünnepli az Ország.

Az egész ország? Nem, csak a "hivatalos".

A nagy orosz író Szolzsenyicin világhírű regényéből tudjuk, hogy festett a valóságban az együttélés: a zsidók és az oroszok együttélése Oroszországban, majd a Szovjetúnióban. Finoman szólva nem sikerült, aminthogy a zsidóságnak csaknem hatezer éves történelme során még sohasem sikerült együttélnie a befogadó népekkel. Itt sem fog. Budapest végülis nem züllik Judapestté.

A zsidókérdésre már Szolzsenyicin előtt is sokan felhívták a figyelmet, gondolkodó magyarok. Többüket idézhetném, de elegendőnek látszik Szabó Dezső idevágó summázata.

"A zsidó, a világtörténelem egyetlen csodájaként megmaradt az az elzárt ős törzslélek, mely ötezer évvel ezelőtt volt. A megkülön böztető tollat viselő primitív törzsek védő vér szerinti gyűlöletével és megtartó szeretetével zsidó, csak zsidó: akaratában, ösztöneiben, látása formájában, megértése mikéntjében: tudatos és tudatlan énje minden rezdülésében. Kapard meg a "legkultúrabb" zsidót, aki reggel Maeterlincket olvas, délben Paul Claudelt szaval, este Tolsztojt gargalizál: az "európai" epidermis alatt megtalálod az érintetlen ős zsidót, az ádáz Jehova, a rettenetes Talmud acélos bennszülöttjét, aki a vérnek, az idegeneknek tudatlan ősösztönösségével az élet alapkérdéseiben faja minden egyedével azonosan lát, hall, tapint, szagol, ízlel, szeret és gyűlöl." [Szabó Dezső vezércikkei a Virradatban.]

Erről igazabbat, találóbbat hat sorban leírni még senkinek sem sikerült.

Sok nemkívánatos "vendég" tapodta már hazánk földjét, de ennél orcapirítóbb - undorítóbb módon még egyetlen betolakodó és egyetlen vendéglátó sem viselkedett. Időnként elkerülhetetlen, hogy olyanokat bocsássunk be, akiknek kivül lenne tágasabb. Az ilyen "vendéget" azonban éji órán, a leghátulsó kapun szokás beengedni, úgy hogy a sarokvasak ne csikorogjanak.

A látogatás kapcsán két dolgot kell szóvátenni: kit fogadtunk (?), hogyan fogadtuk (?).

Igaz, Elie Wiesel "1986-ban Nobel-békedíjat kapott, mint "az egyik legfontosabb vezéralak és szellemi vezető azokban az időkben, amikor az erőszak, az elnyomás és a fajgyűlölet rányomta bélyegét a világ arculatára. Őt tartják a holokauszt története egyik legismertebb szakértőjének." [ http://index.hu/kultur/klassz/wiesel0928/ ]

Ez a rangos kitüntetés nagyon imponálhatna, ha nem tudnók, hogy azt megkapta a terrorista tömeggyilkos háborús bűnös Menachem Begin is. Számtalanszor kijelentettem, hogy tapasztalataim, szerzett ismereteim és ezekre alapozott belső meggyőződésem folytán nem vagyok holocaust tagadó. Ettől függetlenül, sőt épp emiatt, éles különbséget teszek a holocaust tényleges áldozatai és az áldozatok szenvedéseiből pénzt sajtoló holocaust iparosok között.

Elie Wiesel esetén azt kellene tisztán látni, ő hova tartozik? Magát mindenesetre a Holocaust áldozatának kiáltja ki, ám több körülmény utal arra, hogy Wiesel csaló és és a holo-zsarolók cinkosa.

A holocaust egyik valódi áldozata és szerencsés túlélője a nyiregyházi Grüner Miklós "Életének elmúlt húsz évét arra áldozta, hogy kiderítse: mi lett a sorsa az auschwitzi haláltáborban megismert barátjának, a Máramarosról elhurcolt, akkor 31 éves Lázár Wieselnek, és hogyan került az ő tetovált azonosító száma, az A-7713 ahhoz az emberhez, akit a világ Elie Wiesel néven ismert meg, s aki 1986-ban Nobel-békedíjat kapott..." Magán nyomozásának eredményeit könyvalakban is megjelentette.

Grüner Miklós állításai, vagy igazak, vagy valótlanok. Ha egy neves közszereplőt ilyesfajta váddal illetnek, elemi kötelessége a vádak tekintetében magát tisztázni, erkölcsi [és anyagi] jóvátételt követelni. Ha a vádak hamisságát nem sikerül kimutatni, a közszereplésről le kell mondani - egy gojnak...

A kiválasztott nép fiai tetteiket nem hajlandók a közvélemény értékítéletének alávetni, egyszerűen azért, mert a gojok, akinek csak állati lelkük [nepeschhük] van, nem alkothatnak erkölcsi értékítéletet olyanok fölött, akinek isteni lelkük [nechmannjuk] van.

Okkal feltételezhető, hogy Elie Wieselt egyszerüen nem érdeklik ezek a vádak. Ez rendben is volna. De egy ilyen alakkal szemben milyen magatartást kellene tanúsítania a méltatlan vendégfogadás alkalmával a magyar államot és a magyar népet reprezentáló köztársasági elnöknek. Annak a köztársaági elnöknek, aki bizonyította, hogy tud finnyás is lenni, nem fogván meg Fekete János piszkos kezét. Sólyom László kifejezetten jó családból származik, ha igaz, hogy Kun Béla - a zsidó tömeggyilkos - unokája volt. Jogban járatos személynek is tekinthető, hisz e derék Mekk Elek csaknek két évtizeden át toldozgatta - foldozgatta, a sztálini alkotmányt, amelynek jelentős szerepe van a magyarországi joghalál bekövetkeztében.

Aki ugyan nem volt elitélt bűnöző, csak valami büdösség terjengett körülötte, arra a "selymaság" bélyegét sütötték. Az ilyennel nem fogtak kezet és főleg nem léphetett az úri kaszinóba. De hol van már a "kirekesztés" ezen formája. Már a szó se található se az idegen szavak szótárában, se a magyar nyelv értelmező szótárában. Mikszáth Kálmán 1898-as országgyűlési tudósításáig kell visszatolatni, hogy az ember e kifejezésre bukkanjon és megnyugodjék, hogy még nem hülyült meg teljesen. De hol vannak már a mikszáthkálmánok, elporladtak mint a régi jó táblabírák.

A zsidóság világmegvető mentalitását talán Wiesel sztárolásánál is jobban érzékelteti, amit Roman Polanskival, a huszadik század Jud Süssével, a huszonegyedik században művelnek. Ez az ocsmány alak egy tizenhároméves gyönyörű, ártatlan gyermeket "csábított" el. Most karpereccel luxusvillájában dekkol, tömegek tüntetnek mellette és nincs rendőrség, amely kilőné a szemüket, beverné a fejüket és széttaposná a veséjüket. Persze ami most késik, az utóbb esetleg nem múlik.

Wiesel, úgy látszik, az érettebbeket kedveli... Szemmellátható, nincsenek rasszista előitéletei. Hát' megértem...

Külön vicces, hogy az ál holocaust túlélő számára talákozót szerveztek a valódi holocaust túlélőkkel. Hát nem morbid ez?

A vendég zsidók és a házigazda zsidók magyarok iránti tapintatára utal a "Stop" tudósítása.

"Mint megtudtuk, komoly gondot jelentett, hogy a mintegy háromszáz vendégnek - akik a politikai, üzleti és művészeti élet jeleseit reprezentálják - milyen étkészletben tálalják fel a vacsorát, amely a zsidó vallás kötelmei szerint természetesen szigorúan a kóserság szabályai szerint készült. A kóserság megköveteli azonban azt is, hogy a tányérok és egyéb, az asztalra kerülő eszközök is megfeleljenek ezeknek a követelményeknek. A problémán - mint a vezető rabbi elmondta - az ország egyik legpatinásabb porcelángyára, a Zsolnay Porcelánmanufaktúra segített, amely a tekintélyes mennyiségű tányért és egyéb tálalóeszközt támogatásként biztosítja a vacsorához. A mennyiség érzékeltetésére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az étkészlet teljes súlya eléri a 6500 kilót."

A bennszülöttek egyre nagyobb hányada a kukákban guberál. Nem túl erős, nem túl veszélyes a dolgoknak ez a kontrasztja? Bölcs rebbék - ez a dolgok isteni rendje? Ilyen közel már királyotok eljövetele? Mi lesz ha tévedtek?

Történjék bármi, az ország házát ki kell takarítani. Ujjá is kéne szentelni - dehát a hercegprímás is zsidó. Maradjon hát a takarítás.

2009.12.10

Sz. Gy.