Elhagyott parcella

Nemzeti jogvédelem
 

 Pedig jó ötletnek látszott…  Mint az ötlet gazdája (!) mondom ezt. Egy fáklyafélére gondoltam, amely világít és ha kell gyújt is. Végül egy „alágyújtós” lett belőle, amelynek segítségével Morvai Krisztina és Gaudi Nagy Tamás ropogósra sütötték politikai pecsenyéjüket.

(Bocsánat, hogy személyes vonatkozásokkal kezdem, de a témához személyes kapcsolat fűz.)

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat  működik ugyan és
időnként szép sikereket könyvelhet el, a bíróságok előtt képviselt peres és büntető ügyekben. Ez azonban nem rendeltetésszerű működés, nem jogvédő szolgálat, hanem egy politikai ügyekre szakosodott ügyvédi kollektíva, amúgy áldásos, tevékenysége...

A Civil Jogász Bizottság viszont szétesett. Volt tagjai most egymást szapulják, gyanúsítgatják [Morvai, Völgyesi, Szöőr].

Ami engem illet, a Szolgálat vonatkozásában ha nem is kivert, de kiutált bika vagyok. A Civil Jogász Bizottsághoz pedig megpróbáltam csapódni (miután megszűnt…), de a volt tagok nem óhajtották segítségemet igénybe venni a Bizottság életre keltéséhez.

Mindezek okán fogadják kritikus szemmel írásomat, mert az a gyanú illethet, hogy a sértett hiúság vezeti a tollamat.

Kedves gyermekemet a Jogvédő Szolgálatot egy nevetséges konfliktus miatt hagytam el amely köztem és Dr. Gaudi Nagy Tamás között keletkezett. Írtam már erről. Itt és most csupán mogyoróhéjban ismételek.

Úgy kezdődött, hogy írásbeli reformjavaslatot tettem a Szolgálat átalakítására, két vonatkozásban.

1. A Szolgálat az állami visszaélésekkel szemben közvetlenül lépjen fel. Ahol perelni lehet perrel, ahol nem lehet egyéb módszerekkel (nyilvánosságra hozatal, „vélemény-bíráskodás”, stb.) Volt előttem példa is, az egykori MDF „monopoly csoportjának” tevékenysége. Szerencsés körülménynek látszott, hogy a csoport egyik illusztris tagja Balás István is belépett a Szolgálatba.
    
2. A Szolgálat legyen országos szervezet. Előbb a nagyvárosokban próbáljon területi irodákat létrehozni.

Előterjesztésem megbeszélése végett személyes találkozót „kértem” Gauditól, aki annak helyét ügyvédi irodája közelében jelölte meg. A megbeszélt időben telefonon jelentkeztem, várok. Egy órai eredménytelen várakozás után villamosra ültem, hogy dolgom végezetlenül felüljek a vonatra...

Emiatt nem volt sem okom, sem jogom a Szolgálattal szakítani. Az történt azonban, hogy átdolgozott javaslatomat felküldtem Gaudinak, azzal a kéréssel, hogy a szokásos (!) módon továbbítsa a Szolgálat és az Alapítvány tagjainak. Ezt megtagadta (!?). Én meg rájöttem, hogy egy ilyen emberrel nem tudok együtt dolgozni. (A jelek szerint Morvaival jobban kijönnek.)

Nem volt szerencsém Morvai Krisztinával sem. Jót akartam pedig… Amikor megjelent a Civil Jogász Bizottság jelentése a 2006-os „sajnálatos eseményekről” rájöttem, hogy az Internetre feltett PDF formátum miatt munkaokmánynak nem alkalmas, mert a méregdrága szerkesztőprogramra csak keveseknek telik. Áttettem tehát az egészet (!) HTML formátumba és figyelmes ajándékként elküldtem Morvai Krisztinának. Nem válaszolt. A küldemény vételét sem igazolta vissza.

Később azonban nem ezért mentem neki, hanem amiatt a „megnemtámadási szerződés” (paktum) miatt, amelyet a Civil Jogász Bizottság Bencze József országos rendőrfőkapitánnyal kötött. [L. „A politikai prostitúció diszkrét bája” c. cikkemet.]

Szöőr Anna, aki akkor még hű famulusa volt Morvai Krisztinának” megpróbálta az ellentétet elsimítani. Még egy személyes találkozót is kilátásba helyezett köztem és Morvai között, amiből persze nem lett semmi. Magára a paktumra pedig azzal a magyarázattal szolgált, hogy Morvainak a tárgyalásról valami miatt el kellett távoznia és magát a paktumot Völgyesi Miklós társelnök kötötte meg, pontosabban írta alá. Erről jóval később beszéltem Völgyesivel, aki legnagyobb meglepetésemre megerősítette Szöőr Anna verzióját. Ez szememben azért nem változtatott a történtek megítélésén, mert a Bizottság, ill. Morvai nem határolódtak el Völgyesitől és akciójától. Morvai tudtommal nem ezért hagyta ott, a tőle megszokott dérrel – dúrral, a Bizottságot.

Ott tartottunk tehát, hogy volt egy jelentés, amit könyv alakban is kiadtak, de utána nagy volt a csend. Gyurcsány és kormánya falazott a 2006-os atrocitások ismert tetteseinek Bencze József országos rendőrfőkapitánynak és Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitánynak. Sőt Gyurcsány Ferenc, és a sajnálatos események „házigazdája”, Demszky Gábor kifejezettem azonosították magukat azzal ami történt és ahogy történt. Ebből következett, hogy egyes sértettek magánfeljelentései alapján ítéltek el néhány olyan pribéket, akiket valamilyen okból nem lehetett felmenteni. Magukat „az eseményeket” azonban a kormányzat hivatalosan nem vizsgálta ki.

A történtek kimagyarázását, elkenését egy „független” bizottságra, az ú.n. „Gönczöl Bizottságra” bízták. A Bizottság e feladatát maradéktalanul teljesítette. Ez nem csoda, különösen ha tekintetbe vesszük személyi összetételét. Azt, hogy az egyik illusztris tag Györgyi Kálmán egykori legfőbb ügyész volt, aki aktív főügyész korában is a bűnözéssel való együttélés doktrínáját hirdette és gyakorolta. Gönczöl Katalin pedig az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet igazgatójaként alárendeltje és csodálója volt Györgyinek.

Az „ellenbizottság”, a Civil Jogász Bizottság, a hazafias amatőrök lelkesedésével vetette bele magát a munkába és egy olyan művet alkotott, amely az amatőrizmus bizonyos jegyeit viseli, mint jelentés. Jogi értekezésnek amúgy kiváló.

[Kevéssé ismert, hogy a fenti kettőn kivül még egy harmadik bizottság is jelentést készített a történtekről. Erről az olvasható az Interneten, hogy „Három volt alkotmánybíró - Tersztyánszkyné Vasadi Éva, Herczegh Géza és Zlinszky János - szerint a miniszterelnök által felkért munkacsoport – a Gönczöl bizottság - igyekezett a kormányfő felelősségét elködösíteni, és legfeljebb kommunikációs hibák elkövetésében marasztalta el, a rendőrség tevékenységét pedig a maga egészében jogszerűnek minősítette - leszámítva néhány egyéni túlkapás esetét".]

Most persze nem azért írom ezt a kommentárt, hogy egykori bosszúságaimhoz visszakanyarodjak. Az írásnak apropója van! Az apropó Orbán Viktor kedvenc miniszterének Pintér Sándornak újbóli „bemutatkozása”. Pintér már és még nem belügyminiszter, de ahogy mikrofont toltak az orra elé, legfontosabb dolgának vélte, hogy volt beosztottját, üzlettársát és barátját Gergényi Pétert, a „vasprefektust” , tisztázza minden olyan vád alól, amit nem is emeltek ellene, a 2006-os budapesti rendőri atrocitások miatt…

E mindenben illetékes elvtárs azt sem tartotta szem előtt, hogy rendőrök bűnügyeiben nem illetékes. [Ezt személyesen is tapasztaltam 1993-ban megyei főügyész koromban. Akkor a megyei főkapitány olajügyébe avatkozott bele. Többször megírtam már, hogyan.]

Pintér Sándor otromba viselkedése újból felveti a közte és Orbán Viktor között fennálló furcsa „szimpátia” kérdéseit. Ide akarok tehát kilyukadni, továbbgondolva kissé a Civil Jogász Bizottság jelentésének elvarratlan szálait.

A bizottsági jegyzőkönyv a következő gyanút fogalmazza meg.

„Számos információt és bejelentést kaptunk arra vonatkozóan, hogy a rendőrruhában fellépő, jogszabálysértő módon, azonosító jelvény nélküli, arcukat általában sí maszkkal eltakaró … személyek egy része voltaképpen nem rendőr volt, hanem egyes biztonsági cégek kötelékébe tartozó magyar és külföldi (!) személyek, illetve esetlegesen a hadsereg bizonyos elit alakulatainak emberei. E felvetések jelenleg még (?) nem bizonyíthatók.”

Hát egy olyan bizottság, amelynek minden tagja hadilábon áll a logisztikával, joggal tehet ilyen mélabúsan lemondó „megállapítást”.

Mire kell gondolni? Egy olyan polgárháborús hadműveletnek, mint amilyen a rendőri „csapaterő” bevetése Budapest utcáin civilek ellen, bizonyos szabályokat azért követnie kell . Ezek persze nem jogi, hanem logisztikai szabályok.

Egy ilyen művelethez u.n. „bevetési tervet” kell készíteni. Ennek sok ága – boga van, de néhány elemet okvetlenül tartalmaznia kell. Előre meg kell határozni, hogy mikor, hol, milyen „erők” kerülnek bevetésre és ezeknek mi a feladatuk, a feladat végrehajtásához milyen fegyvereket használhatnak és milyen módon.

Ha és amennyiben biztonsági cégeket, ill. ezek alkalmazottait is igénybe akarták venni, ennek a műveleti tervben szerepelnie kell. Szubjektív véleményem szerint szerepel is. Előre kell tervezni az irányítási rendszert is. Léteznie kell egy irányító központnak és szabályozni kell a központ és a „műveleti területen operáló” egységek kapcsolat tartásának módját is. A Bizottság jelentése kitér arra, hogy Gyurcsány Ferenc személyesen is megjelent ebben a központban. A forgalmazás adataiból lehet megállapítani, belefolyt e a „hadműveletek” irányításába.

A bevetési központ és a bevetési egységek üzenetváltásait rögzítik. Ez az anyag tehát hozzáférhető annak számára, akinek Pintér Sándor ezt majd megengedi. Balsai Istvánnak nyilván nem fogja megengedni. Van olyan sanda gyanúm, hogy Balsai nem is fogja erőltetni…

A logisztika másik ága a hadművelet költségeinek elszámolása. Minthogy Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, az sem vélelmezhető hogy e biztonsági cégek ingyen aprították volna a pestieket. Az utcai csaták költség számláiban nyoma kell hogy legyen a cégek részére történt kifizetéseknek. Ezzel összefüggésben van egy másik tisztázási lehetőség is. A biztonsági cégek egészen más alapfelszerelésben dolgoznak, mint a rendőrség. Ahhoz tehát, hogy a civilek úgy nézzenek ki mint a rendőrök és olyan fegyverzetet használhassanak mint azok, fel kell őket szerelni. E „kölcsönbérleti szerződések” sokat mondanak, ha (még) léteznek és a vizsgálat nyomukra bukkan.

A csapaterő bevetéshez szükségképp kapcsolódik az események utólagos kiértékelése, a tapasztalatok összegzése. Ezek „őszinte” okmányok és belőlük az is kiderül, hogy a „segéderők” jól végezték e a dolgukat.

A CJB. Jelentése több helyen kiemeli a „rendcsinálás” hihetetlen brutalitását, szadisztikus megnyilvánulásait azt hogy a pribékek élvezték, amit csináltak, de ebből (is) téves következtetésre jut. Ezzel gyengíti saját feltevését.

„A cselekmények fokozott durvasága és látszólagos értelmetlensége arra utal, hogy itt nem egyszerű agresszióról, hanem u.n. frusztrált agresszióról, vagy destruktív agresszióról (a fogalom ammoni értelmében) beszélhetünk. E mögött valószínűsíthetünk egy hibás parancskiadást. A parancskiadás nem a műveleti helyen, hanem külön felkészítési időben és helyen történhetett. Amikor az agressziót gyakorlók nem valódi ellenséggel találták szemben magukat, frusztrálódtak. 

A destruktív kiváltásához ellenségkép szükséges valamint egy kilátásba helyezett jutalom, dicséret. Feltétlen szükség volt ehhez egy konkrét céltárgyra. Egyelőre hipotézisként feltételezhetjük, hogy a túldimenzionált szél
sőjobb, vagy a  Fidesz csoportja, esetleg maga Orbán Viktor személye volt ez.”

Ez a pszichoanalitikus megközelítés esetleg érvényes lehet egy „valódi” rendőri alakulatra, de semmiképp sem érvényes magáncégek magánalkalmazottaira.

Tudjuk, hogy a „demokratikus” Amerika kínzótáborainak kínzómesterei többségükben „magánalkalmazottak” voltak. Ezeknek sehol sem kell „külön felkészítés”. Alapjáraton olyanok, amilyenek.

De hát nem is ez a kérdés, hanem az, hogy – ha és amennyiben – Gyurcsány a „bűnös város” megregulázásához civil bérverőket szerződtetett, milyen cégek szolgáltatásait vette igénybe. A fáma izraeli tulajdonban álló cégekről szólt. Ez a feltevés nem kizárt, de nem is bizonyított.

Gyurcsányról viszont tudjuk, hogy a közbeszerzések tisztaságához mindig  kínosan ragaszkodott. És mi van, ha felmérte a hazai kínálatot is? Mit jelent a hazai kínálat? Hát’ voltaképp Mr. Security, alias Pintér Sándor zűrös, de polipként szétterjedt cégbirodalmát jelenti, amely zavartalanul élt és virult Gyurcsány országlása alatt is.

Arra pláne nincs adat, hogy Gyurcsány és Pintér puszipajtások lettek volna. Erre nem is volt szükség, hisz a múltbeli Pintér huszár és jelenlegi üzlettárs, a „Vasprefektus” egyszerre élvezte mind Gyurcsány, mind Pintér feltétlen bizalmát.

A Bizottság jelentése rosszallóan állapítja meg, hogy „az első olyan éjszaka után, ahol a démonizáláshoz már a megfélemlítés is hozzákapcsolódott, s ahol rendőrök tömegesen követtek el bántalmazásokat és vettek őrizetbe ártatlan embereket Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elégedetten nyilatkozott. Közölte, hogy megbeszélésüket követően együtt állapították meg Demszky Gáborral: hogy az elmúlt éjszaka és hajnalban a rendőrség példamutató határozottsággal és egyértelműséggel állította helyre a rendet”.

Ami viszont a pszichoanalízist (a tudatalatti én vizsgálatát) jelenti, ezt valóban el kell végezni – Pintérnél!

 „Pintér Sándor hétfői bemutatkozó nyilatkozatai egyikében azt mondta, nem gondolja, hogy Gergényi Péter volt budapesti rendőrkapitány törvénytelenül járt volna el a 2006-os oszlatások levezénylésénél, de az ügyészség feladata lesz ezt megállapítani.”

Ez rendben is lenne, ha nem ismernénk Pintér Sándornak az ügyészséghez fűződő „különleges viszonyát”, még Györgyi Kálmán idejéből. De ha nem az ő asztala miért sepregeti róla a morzsát, belügyminiszteri kinevezése
előtt? A dolognak külön pikantériát ad, hogy miként a Népszabadság írja  „nemcsak a magyar, hanem a világsajtót is bejárták a véres erőszakba torkollott tömegoszlatás megrázó felvételei és Bencze József, a jelenleg is hivatalban levő országos rendőr-főkapitány maga is bocsánatot kért a nyilvánvalóvá vált súlyos jogsértések miatt.”

Ennek fényében Pintér grandiózus pofátlansága, gátlástalansága már csak egy emberéhez, Orbán Viktoréhoz mérhető.

De térjünk vissza a pintéri böffentéshez, ami „freudi elszólás” a javából. Hogy mi is ez?

„Freudi elszólás: amikor önkéntelenül kimondjuk a valódi véleményünket, kívánságunkat, vágyainkat, amiket - különböző okokból - valójában nem szoktunk (kimondani).”

Az eset kapcsán Orbán szíve választottjáról máris elmondhatjuk, jól kezdi. De hogyan folytatja majd? Pintér állhatatos ember. Mikor Hajdú Bihar Megye rendőrfőkapitányát kénytelen volt olajügyei miatt kirúgni, nem ejtette el. A főkapitány úr nem is ellene, hanem a Legfőbb Ügyészség ellen indított kártérítési pert huszonnégymillió forintra azért a kárért amit a megyei főügyész (szerénységem) üldözése miatt szenvedett. Aztán egyszer csak ukmukfukk elállt a pertől. Hírlett, hogy Pintér rehabilitálta és „kártalanította”. Ezt a Belügyminisztérium természetesen cáfolta. Azóta se tudom, miért szűnt meg a per…

Fogadni lehet rá, Gergényit is busásan kárpótolni fogják „karrierjének” derékba törése miatt. Ja! Papp Imre eltávolítása után épp Gergényit, Pintér fenegyerekét, nevezték ki Hajdú Bihar Megyébe rendőrfőkapitánynak a „veszett” megyei főügyész (szerénységem) mellé, ellensúlynak talán? Nem mondom, jól meg voltunk együtt. Pláne azután, hogy tisztáztuk, mindketten a budapesti Gödrös Imre cégtől vásároltuk barokk bútorainkat. Gergényi akkor már tudhatta, hogy Györgyi fonatja számomra a selyemzsinórt, nem volt oka velem tengelyt akasztani – arra a kis időre…

Hát mi meg most itt állunk megfürödve, azaz egy Balsayval, továbbá egy Nemzeti Jogvédő Szolgálattal, amely Gaudi Nagy Tamást  adta a Jobbiknak és a Kuruc Infónak. Itt állunk továbbá egy Civil Jogász Bizottsággal, amely mielőtt szétesett volna, egy Morvai Krisztinát adott szintén a Jobbiknak és a Kuruc Infónak és ráadásul az Európai Uniónak. Mindez lelkesítő, de – itt térek vissza cikkem címéhez és témájához – ki látja majd el a „nemzeti jogvédelmet” és a „civil kontrollt”?

Tán Balsay az MDF-ből átigazolt Antall szolga, a „paktum” egyik aláírója? Ugyan! Vagy Gaudi a Jobbik országgyűlési képviselő, netán Morvai az EU képviselő?

Nem! Ez a parcella, ahogy a címben olvasható, elhagyottá vált. Morvai ugyan most rikácsol Pintérre, de nem ő lesz az, aki tisztázza a 2006-os sajnálatos események igazi hátterét. 

Ezt egy össz-nemzeti jogvédelem tisztázhatná, ha lenne. De hát nemcsak erről van, ill. lenne szó! Az általam említett „Monopoly Csoport” sem a múltra, hanem a jelenre és a jövőre főkuszált. A csoportot jelentő széleskörű team kiváló koponyákból állt, amely folyamatosan figyelte, értékelte és szabályozni próbálta volna a társadalmi anomáliákat. Így hamarosan szembekerült Antallal és fogdmegjeivel – köztük Balsayval is – és kimarták őket. Ezt a nemtelen műveletet Kónya Imre, Antall másik csicskása, hajtotta végre.

Momentán nincs tehát olyan szerveződés, amely felvehetné az Orbán diktatúra kesztyűjét. Régebben azt mondták rólunk, a jogászok és kanászok országa vagyunk. Félek, hogy az egyik jelző már nem aktuális.

2010. május 08

Sz. Gy.