Maroknyi székely…
 

Otthonszavazás Erdélyben
 

A tegnapi romániai elnökválasztáson minden magyar szavazott, ki így – ki úgy. A választásokra is áll a szabály, nem(csak) a győzelem, a részvétel is fontos. A magyar választópolgároknak kb. egyharmada járult az urnák elé. Nem cáfolja ez azt az állításomat, hogy mindenki szavazott? Nem! 

Aki az urnához járul – választ az elfogadott politika ill. politikus között. Ez a választott iránti bizalom, valamiféle remény, kinyilvánítása. 

Aki otthon marad, az nem bízik senkiben – semmiben és elutasítja magát a választást, a választási rendszert.

Az előre látható volt, hogy a választás szoros lesz. Az indulók esélyei kiegyensúlyozottak. A kiegyenlített erőviszonyok felértékelik minden egyes szavazat jelentőségét. A jelöltek ilyenkor adják el a lelküket a voksokért. Ilyenkor kényszerülnek egy törpe politikai kisebbséggel, annak előnyös, politikai alkut kötni.  

Másfelől, ha a kisebbség vár, ill.- remél valamit a saját politikai jelöltjeitől tömegesen tódul az urnák elé. Ismeretes, hogy volt olyan önkormányzati választás Budapesten, amelyen a szavazásra jogosultaknak csak huszonöt százaléka jelent meg, de ezek hetvenöt százaléka Demszkyre szavazott. 

És mire kell gondolni ha az erdélyi magyarok hetven százaléka nem áll fel a sör mellől, hogy az urnák elé járuljon? 

A magyarságot, mint etnikai és politikai kisebbséget sikerült kettészakítani, közömbössé tenni. Ki tette ezt? Markó Béla tán? Nem! Orbán és Tőkés tették! 

Markó Béla az RMDSZ elnöke pragmatikus, azaz unszimpatikus politikus. Vonalvezetése azonban nagyjában – egészében követte a romániai realitásokat. [Megjegyzem, e realitásokat kézzelfogható módon érzékeltem, amikor 1990-ben Marosvásárhely főterén Antal István operatőrrel (MTV emblémás kamerával…) megpróbáltunk Vátra Romaneasca által rendezett nacionalista tüntetés kellős közepébe befurakodni. Kiszúrtak. Nyúlcipőt nem húzhattunk. Antal és a kamera azon az áron menekülhettek, hogy engem - mint önkéntes hátvédet – kétszer seggberugtak.] 

Tőkés, aki papi palástban lett valaki, egy politikai kalandor Orbán Viktor szekértolójául szegődött. Saját pecsenyéjét sütögetve megfeledkezett lelkipásztori kötelmeiről és kirántotta hívei alól a gyékényt. Otthagyta nyáját a romániai etnikai vulkán kráterének peremén, ahol bármikor elöntheti, vagy elnyelheti őket a nagyromán gyűlölet lávája. Virtuális veszély ez? Aki ezt gondolja, üsse be pl. a „nagyenyedi vérengzés” keresőszavakat. 

Megjegyzem, Marosvásárhelyre Kolozsváron által jutottunk. Betértünk a kolozsvári rádiósokhoz is. Ők lelkünkre kötötték, tudatosítsuk itthon, ha egyik nap elpukkan a Kossuth rádióban egy hazafias frázis, másnap magyarok tucatjait – főleg gyermekeket – inzultálnak. 

Tőkésnek sikerült ugyan az RMDSZ-t kettészakítva devalválni, de arra már kevés volt a vágott dohánya, hogy fajsúlyos nemzeti mozgalmat, ill. pártot hozzon létre. Az RMDSZ-el együtt köthettek volna választási – poitikai alkut, de nem kötöttek. A legfrissebb tudósítások szerint

„…Az RMDSZ Geoana mellett tette le a voksát, míg a Magyar Polgári Párt (MPP) Basescu mellett állt. Az RMDSZ nem tárgyalt Tőkéssel és más magyar szervezetekkel, ami feszültségeket okozott … 2004-ben a magyar szavazók még hallgattak az RMDSZ-re, míg most ez nem következett be. 2008-ban kiderült, ha Tőkés nem áll az MPP mögött, akkor sokkal kisebb a párt támogatottsága … Úgy tűnik, az RMDSZ nem tett meg néhány gesztust a két forduló között, ezért elképzelhető, hogy újra kiújulnak az ellentétek.” [M.N. Online 2009.12.07]

A Magyar Nemzetből természetesen nem derül, nem derülhet ki, hogy Tőkés sem tárgyalt az RMDSZ-el és ő sem tett meg „néhány gesztust”.  

Most pedig az az ábra, hogy az RMDSZ kiesett a befutó Basescu piksziséből, a MPP pedig nem került be oda, mert voksaik értéke annyi mint a színházjegyé az az előadás után.

A magyarság mint politikai, következésképp mint etnikai, tényező súlytalanná vált.  

Tőkés mostani dicstelen szereplése indokolttá teszi, hogy kissé utána nézzek és gondoljak mindannak, amit 1959 decemberében a romániai forradalom idején Temesváron hallottam a püspök úrról…

Az erdélyi magyarság politikai aktivitásának drámai csökkenésének természetesen megvannak a jól kitapogatható előzményei.  

Orbán erdélyi sürgölődése, ill. a Magyar Gárda idétlenkedése egyvalamire volt jó csupán: a nagyromán nacionalizmus felszítására. Ez a nacionalizmus nem olyan gyenge szalmalángocska mint a magyar, hanem olyan máglya amely a legkisebb szélfúvásra felloobanhat.

A Kisantant szelleme tovább él a környező népekben és szívesen nekünk rontatnának a románokon kivűl a szlovákok, a szerbek, még tán a horvátok is.  

1989-ben Temesvárról hazafelé betértünk Nagyváradra. A piacon álltunk meg sörözni, amikor is egy kapatos magyar társaság szidni kezdett bennünket. Már épp szájba akartam vágni a leghangosabbat, mikor megértettem, hogy úgy szidnak bennünket, mint Kohn bácsi az imperialistákat. [Ismert vicc, hogy Kohn bácsi másoknál még inkább szidalmazta az imperialistákat, olyannyira, hogy a rabbi meg is kérdezte, tulajdonképp, személy szerint mi baja velük? A válasz ez volt: hát jönnek?] Lehiggadva elmagyaráztam néptársamnak, hogy 1944-ben láttam, amint egy SS motoros magasabbegység megszállja Nagyváradot. Na és, akkor mi van, kérdezte. Nincsenek ilyen magasabbegységeink – válaszoltam. Megértette. Fizetett egy kör sört.

A magyarság megmaradását a folytonos fogyatkozás mellett az biztosította, biztosítja, hogy sikerült megőriznie vallását, nyelvét és ezek révén magyarságát. El kell ismerni, hogy ebben az egyházaknak, jelesül a Református Egyháznak kiemelkedő szerepe volt. Könnyelműen engedték magasra mászni az egyházi hierarchia létráján az olajos képű, simaszavú Tőkést. Róla ugyanis kiderült hogy legfőbb célja és leghőbb vágya nem a magyar azilum, a „hit-vár” védelme, hanem ugródeszkaként való használata egyéni – politikai karrier érdekében. Az ő „MPP”-je a Fidesz MPP fiókintézete. Tőkés nem tanult abból, hogy a Fidesz minden politikai pártot, szervezetet és politikust tönkretett, akik szövetkezni próbáltak vele.

Amilyen mértékben meghasonlik a református gyülekezet, oly mértékben tolakszik előtérbe a Katolikus Egyház, az Orbán támogató zsidó főpapi klikk. Elegendő ha a fogatlan Paskai csíksomlyói passiózására utalok. Ők a judeokapitalizmus ágensei, akik a globalizálódó Európát építgetik, amerikai tervek alapján, csakúgy mint kedvencük Orbán Viktor.

Emlékezzünk reá, hogy az egykori kincses Erdély egyes darabkáit csak úgy kaphattuk vissza, hogy Horthy fehér lovának útját, a Führer parancsára, a Wermacht biztosította.

E háttértámogatás hiányában csak a székely himnusz a mienk. Igaz azt a kádári korszak vége felé már az elvtársak is el - el danolgatták, úgy két ezrelék fölött. 

De tudom, hogy az erdélyi magyarság élni fog, mert élni akar és méltó is arra hogy éljen. A hűtlen pásztorokat pedig hamar felejti a nyáj.

2009.12.07

Sz. Gy.