Újranyitok!

Paradigmaváltás 

Előre szólok, hogy félreértés ne essék. Elsősorban nem rólunk magyarokról lesz szó. Mi saját emberségünkből nem váltunk paradigmát. A szaros - hugyos lepedőt is mások húzzák ki alólunk [az ággyal, a kórházzal, a földdel és az Országgal együtt...]. Ezért nem annyira becses önmagunkról, hanem inkább ezekről a másokról kivánok értekezni.

A paradigma egyébként olyasféle tükrözés, amely láttatja velünk a világot és benne önmagunkat, vezérli gondolatainkat, esetleg csele kedeteinket is.

Súlyos apropója van annak, hogy ismét tollat ragadok. Kinek mi a fontos? Nekem most az, hogy példátlan kampány folyik józan eszünk ellen: a "Van kiút felekezetközi rendezvény sorozat", amelyet a Barankovics Alapítvány "izraelita műhelye" vezényel és amelynek hullámai már elérték a Rádió "Vasárnapi Újságját" is...

A "sorozat" egyik visszataszító epizódjára épp Debrecenben került sor október közepén, a magyarság "színe javának" vendégszereplése, a helyi sajtó lelkendezése mellett.

"Az első lépés, hogy képesek legyünk meghallgatni azt, akivel nem értünk egyet - fogalmazott Papp Lajos szívsebész professzor ... A sorozatcím határozottan sugallja, hogy - ellentétben a cinikusok tétlen ségbe taszító véleményével - igenis van kiút a hazánkat, sőt a magyarság egészét sújtó szellemi, erkölcsi, gazdasági, politikai válságból. A válság ténye aligha vitatható, mibenléte is egyre láthatóbb, a kivezető út feltárása azonban hosszú időbe telik és folyamatos együttgondolkodást igényel. Ez a gondolkodás a politikai jobboldal zsidó-keresztény gyökerű polgári értékei mentén nem most kezdődött, de ennél is fontosabb, hogy szélesedő mederben folytatódik és egyre több fogódzóval szolgál. Szilárdítja az embereket abban a meggyőződésükben, hogy csak az istenbe vetett hit és a többi ember iránti cselekvő szeretet által lehet esélyünk a megtévesztő hatalom ellen. Az orvosság megvan: a Biblia a lenyomata annak, hogy válságos helyzetekben az Isten mindíg megszólalt és adott kiutat, hangzott el a megyeházi eszmecserében. A konferenciának ugyanis ezúttal a megyei önkormányzat volt a házigazdája. Egy, a helyszínnel kapcsolatos híres költeményt aktualizálva Halmos Sándor, az izraelita műhely titkára Adyt idézte: 'Kényes büszke pávák, Nap-szédítő tollak / Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap." [G.I.]

"Tőkés László európai parlamenti képviselő, a korábbi (!) nagyváradi Kiút-konferencia házigazdája is a szeretetről beszélt, mondván: ha nem szeretjük egymást, hazánkat, akkor üres beszéd a válságból való kilábalásról szólnunk."

Legyen most a "love". Szóbahozom majd a "lóvét" is, ha eljön az ideje.

Orbán csak egyéb irányú elfoglaltsága miatt maradt távol. Hát persze, egyébként...

Szerfölött elgondolkodtató, hogy a "szélsőjobb" bülbül madarai - a Kuruc Infotol a Barikádig - hallgatnak. illetve tartózkodnak attól, hogy ezzel a jelenséggel elemző módon foglalkozzanak.

Úgy tünik egyedül a Szent István Szövetség nyilatkozott érdemben a dologról. Közleményüket érdemes elolvasni. Egy mondatot idézek.

"A zsidók testvéreink a Szentírás szerint! Milyen testvéri szeretet az, amelyik a másikat uralni akarja, és elveszi a pénzünket, földünket, vizünket, és a szabad akaratunkat is?"

A nyilatkozatot megküldték a Barankovics Alapítvány, Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Baptista Egyház, A FIDESZ, a KDNP, a JOBBIK MMP, a MAZSIHISZ, a Magyarországi Muszlimok Egyháza, a Magyar Iszlám Közösség, és a Nemzeti Hírháló részére. Nem észlelem, hogy bárhol visszhangra lelt volna. Hogy van ez?

[Egyébként a nyugdíjas szívsebész, mint újdonsült vándorprédikátor, november ötödikén a ráckevei katolikus templomban tartott szentbeszédet. Haja csurkába kötve, fején homlokpánt, elől csillogó jelvény, a fekete lajbi alól fehér ing lóg, elől röviden, hátul hosszan. Sámán szerelés? Mesteri módon alkalmaz minden szónoki fogást, amivel a templomos öregurakra öreglányokra hatni lehet. Hangja halk, szelíden behízelgő, időnként rezegteti is. Pillog, szemeit forgatja - főleg az ég felé. Kezeivel gesztikulál. Az élemedett hívek szklerotikus elragadtatással hallgatják. Pojáca, mondhatnók, ha nem többről lenne szó.] 

Hogy miket mond? Ellenségeinket is szeretni kell, meg hogy odafönt majd számadást kell tenni. Neki persze könnyű dolga lesz, ha tényleg Jahve trónol odafent. Egy cinkos kacsintást nyilván váltanak majd.

Ami azt illeti, ez a "VanKiút" is egy paradigma, csakhogy csalóka, mint Tőkés püspök olajos [dákoromános] mosolya... Hogy a költészetet illetően pontosak legyünk, a Debrecenben idézett Ady arról dall, hogy "Új szelek nyögetik az ős magyar fákat, / Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat." Szegény Ady! Ő eleinte is fantáziált. Aztán - ahogy szervezetében előrehaladt a bujakór - már hallucinált is. Az idézett két strófa [is] egy zavart elme párázata semmi más.

Míg a birka magyar csodára vár megérkezik, sőt már itt is van, a zsidó országvevő. Emlékezzünk csak Simon Peresz izraeli elnök idevágó nyilatkozatára.

Már csak az a kérdés, hogyan zajlik tovább a már elkezdődött (!) zsidó "honfoglaló" beözönlés. Erről van saját történelmi tapasztalatunk!

Amikor az oroszországi rengés ["pogromok"] nyomán meglöttyent a mocskos galiciai mocsár Herzl Tivadar - 1900 augusztusában - így fuvolázott a londoni IV. cionista kongresszuson: "a zsidók e csodálatos Angliában élvezik az összes szabadságjogokat... Itteni testvéreink kiváltságos helyzetükkel csak reszketve élhetnek, ha ez vonzerővé válik a mi kétségbeesett zsidóink számára. Egy ilyesfajta bevándorlás veszélyeztetné az itt letelepedett zsidókat és a bevándorlókat egyaránt. Szerény csomagjaikkal kétségkivűl magukkal hoznák azt, amitől -épp menekülnek - az antiszemitizmust."

Magyarországról nem volt szó. Ide zavartalanul tódulhattak a "kétségbeesettek" mert a magyar történelem legro hadtabb nemesi és polgári osztálya és legzűllöttebb kormányzata kinyitotta számukra a hágókat. E "honfoglalás" utólag a "kazár invázió" találó jelzőt kapta. De ki emlegeti már az akkori szarháziakat Tisza Kálmán miniszterel nököt, aki "Magyarország leghosszabb ideig regnáló - szabadelvű (!) - miniszterelnöke volt, megszakítás nélkül 14 évig és egy hét híján öt hónapig, azaz 5260 napig ült posztján."

Tisza a bécsi Rotschild bankház hazai ügynöke volt. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor - utasításra - " kedvező irányba" kezdte terelgetni a magyar igazságszolgáltatást a "vérvádpernek" minősített tiszaeszlári gyilkossági ügyben. Cinkosát, az akkori igazságügy minisztert Pauler Tivadart már - már sajnáltatja a krónikás. "Nem volt köny nyű helyzetben a magyar igazságszolgáltatás; sorozatos támadások és kritikák érték a magyar kormányt, személy szerint Pauler Tivadar igazságügy minisztert, Korniss Ferencet, a törvényszék elnökét és az egész magyar bírói kar szakmai felkészültségét kritizálták külföldön, valamint az Eötvös Károly köréhez tartozó sajtóorgánumok. Ebben a nehéz helyzetben kellett végeznie emberfeletti munkáját a nyíregyházi kir. törvényszéknek.

Ezt úgy kell érteni, hogy a zsidó kézben levő sajtó mocskos lejárató sajtóhadjáratot folyatott a magyar igazságszol gáltatás ellen.] E sötét korban Kozma Sándor volt a királyi főügyész. Róla meg ezt írják. „Egyenes és tiszta lelke – a védő, Eötvös Károly szerint – a vérvádnak még a gondolatát is elutasította, s a pert a kor szégyenének tekintette. Az országos főügyész már az első törvénytelenségeknél közbeavatkozott. A vádat is fővárosi, s nem helybeli ügyész képviselte."

Bizony nem volt jó helyi ügyész, Szeyffert Ede kellett akinek "vádbeszédét" Korniss Ferenc a törvényszék elnöke ekként minősítette. „Arra nézve, hogy az előterjesztett vádnál leginkább mentő okok használ tattak, melyek főkép a védelemhez tartoznak, semmi megjegyzésem nincs. [Az elnök szavait itt a tárgyalóterem közönségének viharos tetszésnyilvánítása szakította félbe.]"

Most újabb "kazár invázió" előtt állunk és a "kortárs nyomorultak" javában készülődnek arra, hogy nemtelen elődeik mocskos szerepét újrajátsszák.

Manapság persze már elképzelhetetlenek vérvádperek. A körmendi H. Zsófi holtteste nem tünt el. Csak a vére. De ki merne rosszra gondolni abból, hogy H. Zsófit éppen azon a napon ölték meg, amikor a tiszaeszlári Solymosi Esztert, vagyis április 1-én (!) akkor, amikor a leírások szerint a zsidó vérgyilkosságok történni szoktak, vagyis a  zsidó húsvét, a Pészáh előtt. A házból a gyilkosság idején kirohanó "mediterrán" külsejü férfinek nyilván nincs köze ahhoz, hogy a haszid Berkowitz éppen a körmendi gyilkosság idején, 1998-ban nyitotta meg ünnepélyesen a Traubisoda új üzemét Szombathelyen!

Ebben a piszkos játszmában persze nem a "VanKiútasoké", hanem Orbán Viktoré a főszerep. Ő kapott a zsidó imádó Wojtyla pápától magas kitüntetést, ame lyet a volt és jelenlegi zsidó hercegprímás Erdő, Paskai jelenlétében adtak át neki. Ő kezel a rab bikkal, kipában! [A slendrián képszerkesztő a kipát úgy tüntette el, hogy a koponya hátsó - felső részét egyszerüen levágta. Orbánnak emiatt nincs feje-búbja. [Amúgy a magyarság hoz és a zsidósághoz fűződő viszonyát ez a rosszul manipulált kép jól szemlélteti...]

Szorosan tapadt Tom Lantoshoz is, amíg tehette.

A Fidesz MPP ápol "testvérpárti" kapcsolatokat a "liberális" izraeli Likuddal. "A Likud természetes ideológiai partnerünk - mondta a Fidesz elnöke Szilvan Salom izraeli külügyminiszter márciusi látogatásakor." [Népszabadság.]

Ez világos. "Izraelben, ugyanis mindegyik főbb politikai erő ideológiája a cionizmuson alapszik - vagyis a zsidó állam fenntartásán, lehetőleg palesztinok nélkül. Ebből a szempontból figyelemre méltó, hogy a gázai hadjárat alatt Cipi Livni, a Kadima, illetve Benjamin Netanjahu, a Likud vezérének nyilatkozata között nemigen volt különbség. Mindketten a többszörös túlerő biztos tudatában értékelték a helyzetet, s a 'megoldási sémák' csak látszólag különböznek egymástól." [Heti Válasz.]

Különösebben az sem zavaró, hogy a Likud liberális, a Fidesz MPP pedig konzervatív párt. "Természetes ideológiai partnerek" nem akadhatnak fenn ilyen apróságokon.

A "gázai megoldási sémák" szerfölött alkalmasak lesznek magyarországi alkalmazásra is, ha netán a bennszülöttek berzenkednek majd az izraeli helyfoglalás ellen. Szerfölött tanulságos olvasmány ebből a szempontból [a zsidó] Makai György "Izrael Állam és a cionizmus" c. könyve [Kossuth Könykiadó 1973] Ebből is sokat lehetne idézni, de hosszú... Egy paszust csupán. "Az 1948 - 49-es háború nyomán... a 859.000 arabból már csak 133.000 maradt, 726.000 'elhagyta' Izrael (!) területét." [221. old.]

A későbbi béke nobeldíjas Begin így szólott a hadsereghez. "Nem szabad könyörületeseknek lennetek, mikor ellenségeitekkel leszámoltok. Nem rokonszenvezhetünk velük, míg meg nem semmisítjük az úgynevezett arab kultúrát amelynek romjain felépítjük a magunk civilizációját." [238. old.] Ez a "civilizáció" úgyszól ván felépült, hát nem mondom...

Ne feledjük, hogy palesztina földjét előbb az Úr, majd Balfour adta a zsidóknak. Az ajándékozás is erős jogcím, hát még az adásvétel! Márpedig ezen a jogcímen máris Izrael tulajdonai vagyunk, ha hinni lehet Peresznek - és miért ne lehetne hinni? Egy - szintén - nobeldíjas nem hazudik.

* * *

De immár más szelek fújnak, keletről. Vagyis nem bolond szelek az adyfélék bolond-lukaiból. Már nem a nyugati paradigma: a judeo-uzsoracivilizáció, szidolozásáról van szó! Kettéhasad a világ! Küszöbön a Nyugat, Oswald Spengler által megénekelt, alkonya. Keleten új nap kél. A csendesóceáni térben bontakozik ki az új emberi kultúra. Persze ez önmagában csak líra, de új világpénz is születik, amely letaszítja trónjáról a dollárt.

De hogy témámhoz visszatérjek, sejtettem, hogy pusztán e divatos cím kiválasztásával valami nagy-nagy katyvaszba tenyerelek bele. Meg azt is, előbb önmagamban kell paradigmát váltanom, hogy aztán általá nosságban is szólhassak róla. Hát' váltottam ... Mindenek előtt megvál toztattam környezetemhez, köztük olvasóimhoz fűződő viszonyomat is.

[Viszonylag későn jöttem rá, hogy az általam is művelt poszt-komment mint "irodalmi műfaj" túlélte önmagát. Sok a termékeny író, sok a híg írás és kevés az olvasó. Tulajdonképp jól van ez így, hisz nem is a kommentálható események érdekesek, hanem a közöttük levő összefüggések, a rejtett dimenziók (!). Dimenzió meg sok van: térbeli, időbeli, cél - eszköz, ok és okozati, stb. dimenziók léteznek, hogy a csak a legfontosabbakat említsem.]

Különbejáratú paradigmaváltásom közben azon vettem észre magam, hogy voltaképp pasziánszot kezdek játszani - önmagammal. Ezt nem lehet megúszni ... A lapokat el kell rendezni akkor is, ha e mutatványnak nem lesz nézője [olvasója], legalábbis jóideig.

Itt és most egy keveset a címnek választott fogalomról.

A paradigma, ill. paradigmaváltás fogalma a dimenziók fogalmából sarjadt. A dimenziók létezését és jelentőségét nyughatatlan, Herbert Marcuse, énekelte meg elsők között, "Egydimenziós ember" c. könyvében. Szerinte "a fejlett ipari társadalom hamis szükségleteket teremt, amelyek az egyéneket a termelés és fogyasztás létező rendszerébe integrálják. A tömegmédia és -kultúra, a reklám, az iparszervezés és a kortárs gondolkodásmódok egyaránt reprodukálják a létező rendszert és arra törekszenek, hogy kiiktassák a negativitást, kritikát és szembenállást. Az eredmény egy 'egydimenziós' gondolkodási és cselekvési univerzum, amelyben a kritika és szembenállás lehetősége és képessége egyre gyengül."

[Ez az univerzum kialakulóban van. Ha kialakulna, egy olyan globális társadalom jönne létre, amelyben cca. tizenötmilliónyi ember uralkodna cca. hatmilliárdnyi [goj] állaton. A "kritika és szembenállás lehetőségének és képességének gyengülése" csak a hatmilliárdnyi baromra vonatkozik. A tizenötmillió nagyonis tisztában van a dimenziók és a paradigmák jelentőségével. Ezekkel maga mesterkedik, hogy egyszersmindenkorra felszámolja a kritika és szembenállás képességét, a "többieknél". ]

Marcuse nézetei ennélfogva a dimenzióktól a változás, a paradigmaváltás irányába konvergálnak.

Paradigmaváltás mint fogalom megalkotását ugyan a  Wikipédia egy bizonyos Thomas S Kuhnnak tulajdonítja, aki szerint "a paradigma egy adott időszakban 'az adott tudomány művelői között' kialakult és intézményesült közmegegyezés arról, hogy mi az adott tudomány tárgya, feladata, hol húzódnak a tudományosan érvényes ill. érvénytelen kérdés feltevések közötti határok, ill. mely feltételek mellett lehet valamely álláspontot egyáltalán tudományon belülinek elfogadni ... Ez a mindennapi kutatátási gyakorlatot irányító tudásrend a fejlődés egy bizonyos pontján válságba juthat."

Ez azt jelentené, hogy a téma néhány okos ember belügye volna? Könnyen meglehet, hisz pl. Konrád György - a legnagyobbnak de legalábbis legfontosabbnak reklámozott "magyar" író - Áramló leltár c. könyvében pontosan úgy vélekedik ... "A zsidók megkapták a sorstól a 'perspektíva váltás' mesterségét és vele az emberiség tapasztalati sejtelmét ... Az egyetlen világnép és ebből fakad e rendeltetése is. Világnép a nemzetállamokban - ez a zsidó paradoxon."  

Ezek szerint a világ-paradigmák gondozása a zsidók előjoga lenne. Ám kiderül, hogy a paradigmaváltás jóval kacifántosabb téma ennél. Egyre többen ártják bele magukat. Horribile dictu: nemzsidók is. Egyre nagyobb a tarkaság, azaz a zűrzavar. Íme néhány önkényesen kiragadott példa.

A pofátlanság guiness rekordere cím méltó várományosa  Sárközy "privatizációs professzor" [a Mindentudás Egyetemén, Sólyom László és Kornai János kontrázása mellett] ötvenegynehányadik könyvét így konferálja [konferáltatja] "... Antik gyökerű, vagyis nem újdonság az állam és az emberi test közötti párhuzam felemle getése. Innen a könyv merész (al)címe, mely szerint az állami apparátus impotenciában szenved. Ahhoz, hogy megtaláljuk (?) a megfelelő gyógymódot, ismerni kell a beteg kórtörténetét, számba kell venni a lehetséges kezelési módokat, miközben nem szabad megfeledkezni a nem kívánt mellékhatásokról sem."

Nem lehet kétséges, a vigyori Sárközy magára és a magafajtákra gondol. Ebből úgy látszik, képtelen belátni, hogy a kórokozó nem írhat kórtörténetet és nem foglalkozhat gyógymódokkal, mivelhogy a purgálásnak ő nem alanya, hanem célja - tárgya.
 
Ugrin Emese mint többrétü fogalmat - jelenséget határozza meg a paradigmaváltást. Idézi továbbá Einstein híres mondását, mely szerint az a szabály, hogy „egy problémát nem lehet ugyanazzal a gondolkodásmóddal megoldani, amely a problémát előidézte, ma érvényesebb, mint valaha."

Ez a passzus mintha egyenesen a Sárközynek és a hasonszőrüeknek szólna: coki! Igaz is, ebmarás esetén nem a kutyaszőr a megoldás, hanem az orvos és a sintér. Jönni fognak!


Egy másik Kuhn rajongó - szerint  "Jó lenne, ha személyiségünk kiteljesedésére használnánk a technika adta lehetőségeket, és valahogy sikerülne elkerülni az élet értelmetlen felpörgetésének csapdáját (mókuskerék szindróma).

Ez egy nagy hülyeség, mert - miként a tőkének - az egész kapitalizmusnak a forgási sebesség növelése a létezési formája.  A derék honleány, összehordván hetet-havat, a szószátyár, minden lében kanál regényí rót Milan Kunderát idézi, aki rohanó világunkban a lassúság apostolává szegődik. 'Lassúság' (!) című, legújabb regényében az "önmagunkkal gazdálkodni tudást" boncolgatja. Majd áttér a - regényirodalom mindent meghatározó, mindent megoldó szerepére."Feltárni azt, amit 'csak' a regény tárhat fel – ez adja a regény jogosultságát, egyedül ez. Az a regény, mely nem tárja fel a lét valamely addig ismeretlen részecskéjét, erkölcstelen. A regény egyetlen erkölcse a megismerés. Bonyolultabbak a dolgok, mintsem hiszed -ez a regény örök igazsága." Ésatöbbi, ésatöbbi...

Hát persze! Mindenki a világ közepébe helyezi önmagát és azt gondolja, ő tekeri a verklit. Ami viszont a dolgok bonyolultságát illeti, a megtollasodott regénygyártó a fején találta a szöget.


Richard Landes magát a közel keleti konfliktust "paradigmatizálja". Kivételesen nem érdemi fejtegetéseiből, hanem irásának bevezetőjéből idézek, mert támpontként szolgál további fejtegetéseimhez. "A paradigmák egy mindent átfogó vázszerkezetet [framework] alkotnak, amiknek a segítségével az emberek megpróbálják a fontos kérdéseket értelmezni, megérteni. Példaképp érdemes megemlíteni, hogy a csillagászatban akkor következett be alapvető paradigma váltás, amikor a tudósok rájöttek, hogy a föld és a bolygók keringenek a nap körül, nem pedig a nap kering a föld körül. A paradigmaváltás azzal járt, hogy ugyanazokat az adatokat [a nap és a bolygók helyzetével kapcsolatos megfigyeléseket] egy másik vázszerkezet szerint kellett értelmezni."

Lám, milyen érdekes! Amit a görög Arisztarkhosz, a püthagoreus iskola utolsó nagy csillagásza, Kr. e. 300 körül már felismert és kinyilatkoztatott,- Kopernikusznak alig 1700 év múlva sikerült ismét felfedeznie. Ő még nagyobb baj nélkül megúszta. De több mint száz évvel később Galileinek nem volt szerencséje. Könyve ["Párbeszédek: a két legnagyobb világrendszerről, a ptolemájosziról és a kopernikusziról"], miatt a "szent" inkvizíció 1633-ban perbe fogta úgy, hogy "a főbíró szerepét maga VIII. Orbán pápa töltötte be. A per tétje Galilei élete volt, mivel akkoriban az eretnekségért halálbüntetés járt. Ezért kénytelen volt visszavonni a Föld mozgására vonatkozó tanait, de közben, állítólag, végig azt mormolta maga elé: Eppur si muove!" [Wikipédia idézet.]

Mára a kérdés a csillagászat fertályán tisztázódott. Igenám, de a világot még mindíg a ptolemaiosi, vagyis bibliai világkép, azaz a geocentrikus világszemlélet alapján, az ósdi "váz-szerkezetet" megtartva, szeretné kormányozni az "egyetlen világnép" - a pénz, az amerikai fegyverek és a judeokeresztény Római Katolikus Egyház [újabban nálunk plusz a Református egyház] segítségével.

Ezért, ha valaki netán arra vetemedne, hogy a paradigma - paradigmaváltás kérdésében önálló véleményt formáljon, sőt ilyennel házaljon, szükségképp egyszerre - együtt (!) kell foglalkoznia
 
a zsidókkal,-
keresztény"befogadóikkal"-
a pénzzel,-
Amerikával,-
a Katolikus Egyházzal és
a homo sapienssel. 

Ezeket ugyanis csak együtt lehet megérteni. Együtt képviselik a paradigmát és annak váltását. Nem a Konrád szerinti egyszerü "zsidó paradoxonról", hanem egy szörnyűséges abszurditásról van szó, ami már csak azért nem vált ki bennünk magyarokból dühös védekező reflexeket mert immunrendszerünk súlyosan károsodott, gondolkodásunk eltompult..

Henry Ford "A nemzetközi zsidó" c. könyvének "A világ legnagyobb problámája" alcímet adta. Megállapításait majd emlegetni fogom itt - ott. Számomra azonban elégséges Konrád "Áramló leltárát" elemezni annak kimutatásához, hogy a nemzetállamok nyakára ült "világnép" valóban a világ legnagyobb problémája.

Folytathatnám még, de nem teszem, mert sohase lenne vége. Egyszerűsítek inkább...

Tehát.

A világ jelenségei szerfölött bonyolultak! Minden - mindennel összefügg. A leggyakrabban persze rejtve, felismer hetetlen módon. [Egy példa a lehetséges sok közűl. Például miért eszi a fene Kínát (annyira) Tibetért? Hát a globális felmelegedés miatt. Ez az első pillanatban marhaságnak tünik, de nem az! A globális felmelegedés megolvasztja a Hima lája jég és hósapkáját, azaz a világ legnagyobb kincse az édesvíz, óceánnyi mennyiségben, a most még szintén hideg és kopár, tibeti fennsík felé veszi az irányt. Ugyanoda a leendő Kánaánba igyekeznek a kínai gát és csatornaépítők, a telepesek és azok, akik majd a vizet palackozzák és értékesítik, a szomjazó embermilliárdoknak...

A világ telistele van ilyen "rejtélyes" evidenciákkal, de ki figyel oda? A hatmilliárdnyi egydimenziós ember [akik feltü
nően hasonlítanak a Talmudban megénekelt goj állatokra] semmiképp. Látva, értve élni csak a homo sapiens volt és lesz (!) képes. A zsidóság önmagát tartja és hirdeti homo sapiensnek, holott több okból nem az. Nem rendelkezik pl. ezen emberi minőség egyik legfontosabb ismérvével az erkölccsel. Erkölcsi fogyatékkal él.

Bibi van a homo sapiens körül is. Akikkel kapcsolatban ez a fogalom kialakult, rég halottak. Életművük, alkotásaik nem tartoznak a kötelező ismeretek, olvasmányok körébe. Üsse csak be valaki a Goooogle képkeresőjébe a "filozófus" szót, meglátja kiket talál: Lukács - Löwinger Györgyöt, Soros Györgyöt (!),  Heller Ágnest [sokszor], Böhm Károlyt,  Tamás Gáspár Miklóst [persze],  Marx Károlyt [kissé hátrébb], Vajda Mihályt ["igazi értelmiségi csak a bloldaliak között van"], stb.

Az ókor nagy kultúráit a homo sapiens teremtette és igazgatta. Egyiptomban pl. a papság a Stonenhenget építő keltáknál, az ugyancsak papféle, druidák. A homo sapiens nem faji, hanem általános emberi minőség. Ennek a rétegnek ismét vezető osztállyá kell szerveződnie, hogy a földi élet fennmaradhasson és az embermilliárdok ember hez méltó életet élhessenek.

Erről mindannyan álmodozhatunk, írsogálhatunk, magunk gyönyörűségére, esetleg mások tanúlságára. Ezért készítettem új honlapot az eddigiektől eltérő formátumban éps ezért töltöm fel azt - erőmhöz képest - az eddigiektől eltérő tartalommal.

Fontos tehát ismertetnem az új-rendszerü honlap szerkesztési alapelveit.

A korábbi honlapokon is előszeretettel alkalmaztam képeket. Most a képi forma a prózával egyenértékű kifejezésmóddá válik. Ennek sok előnye/hátránya van. Az olvasó tudatát más oldalról "támadja",- nézegetést igényel,- intenzívebben kell a képfelületeken egerészni, hogy a képnézegető olvasóvá lehessen. Nyilván lesznek, akik ezt eleve unalmasnak tartják, de talán olyanok is, akik kihívásnak tekintik és felveszik a kesztyűt. Ennek esélyeit nem latolgatom, lévén elsősorban pasziánszról szó...
Felháboritó tényeket nem csupán és nem is elsősorban azért fogok emlegetni, hogy felháborodást váltsak ki. Ennél tobbet szeretnék elérni.

A felháborodásnál több, ha az olvasó el is gondolkodik,-
Még több, ha valamit cselekszik...
Summa - summárum, ez egy "irányhonlap" [szeretne lenni]

Visszavonulásom ideje alatt többirányu kisérletet folytattam annak tisztázására, hogy pusztán intellektuális, ill. logikai érvelés alapján cselekvő közösséggé szervezhető e több - kevesebb ember, ilyen vagy amolyan célra. A kisérlet totális sikertelenséget "eredményezett" úgy baráti, mint családi vonatkozásban.

A tapasztalat az, hogy az emberek képesek ugyan általában lelkesedni a hazáért, a családért, eszményekért, de életmódjukon, munkamódszereiken egy jottányit sem hajlandók változtatni senkiért - semmiért.

További tapasztalat, hogy mennél logikusabb egy érvrendszer, az emberek annál jobban idegenkednek, sőt írtóznak tőle...

* * *

A fenti meggondolások alapján készítettem többdimenziós honlapot. A nyitóoldal a 1) jelenidőről szól. Mivel az idő is "három" dimenziós,- helyet kapott a 2) múlt és a 3) jövő is. Egyéni "múltam" dimenziójába 4) korábbi írásaim kerültek. Erre az anyagra mint "archivumra" néha hivatkozni fogok ezutáni írásaimban. A 5) "homo sapiens" problematikának külön fejezetet szenteltem. Ennek oka csak később fog kiderülni.

A honlap működési elve [csak a gyengébbek kedvéért] a következő.

A nyitó INDEX egy téridom, aféle "szinpad". Ebben a formátumban böngészni csak a középső - teljes felületü - lapon lehet. Az alul, felül, jobb- és baloldalon levő "torzított" felületeken tehát nem lehet navigálni, de a rajtuk elhelyzett navigációs sávra kattintva bármelyiket középre lehet hozni, hogy böngészhetők legyenek. A honlap tehát, mint virtuális kocka, "forgatható". Aki nagyobbméretü felületen akar böngészni átválthat "teljes képernyő módba". Ezesetben csak a kiválasztott oldal látható. Onnan viszont bármikor vissza lehet térni a "forgószinpadra".

Tudom, hogy ezek "ósdi" szerkesztési elvek és a "modern" honlapszerkesztési elveknek az felel meg, hogy az olvasó a nyitó-indexen a teljes "árukészletet" láthassa. Én viszont nem egy vegyesbolti kirakatra gondoltam, hanem egy könyv-félére, amelybe bele kell lapozni, hogy az olvasó előre megnézhesse a tartalomjegyzéket, a képeket, a fejezeteket, stb.

Az egész honlap komplexum "fejlesztés alatt" jeligével indul. A tartalmakat tehát fokozatosan - folyamatosan viszem fel. Aki számbaveszi az általam eddig írt cikkeket, blogokat, leveleket, fogadkozás nélkül is elhiszi talán, hogy kereteim nem maradnak üresek. Tekintettel azonban a "pasziánsz" jellegre, az olvasók győzködésére nem törekszem.

Egész "honlapírói" munkásságom alatt fájdalmas rejtély volt és maradt számomra, hogy az olvasók nem, vagy alig kommentálták kommentárjaimat, leveleimet, blogjaimat. Volt persze beírás bőven - a liberális, szabad fórumba...

Megvallom, a névtelenül kötekedő, vagdalkozó, gyalázkodó írásoktól, "íróktól" végleg megundorodtam és nagyon sajnálom, hogy miattuk nem írhatnak be olyanok sem, akikre ez a szabadosság nem volt jellemző.

A fórum, mint olyan, gondolata továbbra sem idegen számomra. A regisztráció és a szerkesztői moderálás azonban olyan evidenciák, amelyek fölött senkivel sem vitatkozom.

A viszontlátásig minden olvasóját üdvözli a szerkesztő.

2009.11.08

Szeszák Gyula.