Ha némi késéssel is, de elindult a Betyár-túra, a prospektusok szerint útvonala érintette a legszebb magyar tájakat, a résztvev

Fantázia, képzelőerő: az emberi tudatnak az a képessége, hogy a közvetlenül érzékelt vagy az emléke zetben felidézett képektől elszakadva, ezeket átalakítva, variálva új képeket, képrendszereket
tud létrehozni.

Nem akarnék Molnár F. Árpád barátom "tudományterületére", az Echelon Rendszerek Világába, mélyen behatolni, de mostani mondanivalóm kapcsolódik hozzá. Azt is tudom, ezzel az írással nem lopom be magam a "világhálós írók" szivébe, de nem törődhetek vele.

A XX. századi zsarnokság előképét George Orwell [1903-1950] vázolta fel, aki "Indiában született, eredeti neve Eric Blair. Az angliai Etonban tanult, majd az Indiai Birodalmi Rendőrség (!) tagja volt."

Sokat írt erről. Leghíresebb műve az "1984" volt. "Az 1984 eredeti címe Nineteen Eighty-Four ... szatirikus politikai regény és szerelmi történet, egy 'disztópia' [negatív utópia], melyben a felügyelő állam tökéletes alkalmazkodást diktál a polgárok között, hazugságokkal, félelemkeltéssel és kegyetlen büntetésekkel. Az 1949-ben kiadott mű Orwell legnépszerűbb munkája,"

A könyv tehát Orwell halála előtt egy évvel került kiadásra. Így írója sajnos nem érhette meg a könyv fantasztikus sikerét. Azt meg pláne nem, hogy a valóság messze túlszárnyalja írói fantáziáját, ami egyébként nem volt szegényes, hisz 1949-ben a televíziózás még gyermekcipőcskékben tipegett. Ehhez képest egész jól beleérzett, hogy mivé válhat ez az eszköz egy zsarnoki hatalom szolgálatában. Dehát rossz volt a vetítési alap. A derék rendőr a Szovjetúnióra gondolt, mert nyilván azt hitte, az a gonosz birodalma és odáig fajul, ahogy ő megálmodja.

A lényeg, hogy a könyvben a televíziót a hatalom szempontjából aktív eszköznek, a néző szempontjából viszont passzív (!) eszköznek képzeli el.

"A hang egy homályos tükörhöz hasonló, téglalap alakú fémlemezből áradt, amely a jobb kéz felőli falba volt beépítve. Winston elfordított egy kapcsolót, mire a hang valamivel halkabb lett, a szavakat azonban még mindig tisztán lehetett érteni. A készüléket 'teleképnek' nevezték, amit le lehetett halkítani, de teljesen kikapcsolni sohasem lehetett. A telekép egyszerre volt vevő- és adókészülék. Akármilyen hangot idézett elő Winston - az egészen halk suttogáson kívül -, a készülék felvette. Sőt: ameddig a fémlap látómezején belül tartózkodott, nemcsak hallhatták, hanem láthatták is. Azt persze nem lehetett tudni, hogy egy adott pillanatban éppen megfigyelik-e az embert. Bizonytalan volt, hogy a Gondolatrendőrség milyen gyakran és milyen rendszer szerint kapcsolódik be egy-egy magán-teleképkészülékbe. Még az is elképzelhető volt, hogy mindenkit állandóan figyelnek. Mindenesetre akkor kapcsolódhattak be akárkinek a készülékébe, amikor csak akartak. Az embernek abban a tudatban kellett élnie - s abban a tudatban is élt, ösztönné vált megszokásból -, hogy minden hangját hallják, s kivéve, ha sötét van, minden mozdulatát megfigyelik. [Orwell - 1984]

A televízió megjelenik egy másik író Moldova [azelőtt Reif] György fantáziájában és egyik könyvében a "Titkos záradékban" is, mint ugyancsak passzív eszköz. Más kérdés, hogy Moldova szennyes zsidó fantáziája csak egy hamis kép [torzkép] "megalkotására" volt képes.

Moldova a hecc kedvéért "feltámasztja" Hitlert és Magyarországra hozza az IBUSZ által szervezett "Betyár túra" résztvevőjeként. Adjuk át neki a szót.

"... Elindult a Betyár-túra, a prospektusok szerint útvonala érintette a legszebb magyar tájakat, a résztvevők népi vetélkedőket tekintettek meg és magyaros ételkülönleges ségeket fogyasztottak.

Elsőnek a fővárost járták be, de sem Buda, sem a pesti Belváros nem tetszett különösképpen Hitlernek. Éppily fanyalogva nézett körül a Betyár-túra különböző állomáshelyein: Debrecenben, Szegeden, a Mátrában és a Bakonyban, mindenütt a rendet és a szervezettséget hiányolta.

A túra utolsó állomásától, Dunaújvárostól viszont el volt ragadtatva. Már az autóbusz ablakából kinyújtott karral mutatott a város különböző pontjain emelkedő teljesen egyforma beton toronyépületekre.

Ha elfoglaljuk Magyarországot, Smidelius, itt egyetlen házhoz sem szabad nyúlnunk, ezt ne felejtse el feljegyezni. Itt minden úgy jó, ahogy van. A magyar építészek is rájöttek az igazságra: félre a téglával, terméskővel, a fával és a dekadens színes burkolattal! Beton kell a népnek, mert az az anyag a legalkalmasabb, hogy felkeltse benne az erő képzetét, és minél nagyobb tömegű beton, hogy felnézhessen rá. Az sem elhanyagolandó szempont, hogy a beton békeidőben is erődítményekre és bunkerokra emlékezteti az embereket, így misztikus háborús készenlétet vált ki.

Vacsora után végigsétáltak a város főutcáján, szinte egyetlen járókelővel sem találkoztak, a néhány nyitva tartó szórakozóhely is kongott az ürességtől. A város kihaltnak látszott, csak a lakások függönyei mögött világító tévékészülékek jelezték, hogy az emberek otthon ülnek. Hitler ezzel is rendkívül meg volt elégedve.

Pontosan ez az, amire gondoltam, Smidelius. A politikai gyűléseket, néhány nagyobb torna- és dalosünnepélyt leszámítva, semmi szükség rá, hogy az emberek összegyűljenek, csak fecsegnek, és különféle felelőtlen frázisokkal összezavarják egymás fejét. Háborúban könnyű, de békés időben igen nehéz közösségi embereket nevelni, csak úgy lehet elérni ezt a célt, ha az embereket távol tartjuk egymástól.

Ezt nem egészen értem, mein Führer.

Pedig pofon egyszerű.

Egy ember gondolatait mindig ki lehet számítani, és ha kiszámítottuk, irányítani is tudjuk, megtarthatjuk olyan keretek között, melyek számunkra a leghasznosabbak. De, ha két ember találkozik, és beszélgetni kezd, főleg a mi ellenőrzésünk nélkül, már beláthatatlan következményekkel járhat, nem is szólva tíz, száz vagy ezer emberről. Ezért úgy kell szervezni a közéletet, a várost és a falukat, hogy az emberek lehetőleg ne járjanak sehová, üljenek csak otthon, az állam majd fog szólni: itt a háború, keljetek fel a fotelekből! Gyűjtsenek erőt, és csináljanak gyereket, minél több gyereket. Ez a Donauneustadt, ahogy én látom, tökéletes modellje a modern városnak.

Ez a meglátás majdnem "zseniális", csak épp nem a kommunizmusban, hanem épp a kapitalizmusban teljesedett ki, legfőképp Amerikában. Mindjárt odaugrok. Itt még meg kell jegyeznem Moldova nem tehet arról, hogy "írói fantáziája" olyan - amilyen, mert ez nála születési hiba. Felróható viszont, hogy nem olvasta figyelmesen a Mein Kampfot és más, a III. Birodalom hétköznapjairól szóló, műveket, amelyekből az derül ki, hogy épp a Führer nem engedte a népet, főleg a fiatalságot, semmiféle varázsdoboz előtt tespedni. Táborokba gyüjtötte, túrákra, harci játékokra vezényelte "jugendjeit", így nevelve őket az egészséges közösségi életre és a majdani harcokra. Persze Moldova javára szól, hogy aki annyit irkál mint ő, esetleg nem érkezik mindent elolvasni, amit pedig ismernie kellene mielőtt mozdonyfüs tös pennájához nyúl. Egy ilyen könyvgyáros azt is tudhatná , hogy késő akkor szólni, mikor kitör a háború! A harcosokat, miként az ókori gladiátorokat, jóelőre kell felkészíteni hivatásuk betöltésére, testileg és lelkileg egyaránt.

Épp Amerika az, ahol milliószámra sikerült kitenyészteni a televíziók előtt kérődző tohonya barmok [one dimen sional man, alias "fogyasztó"] nemzedékeit. Ezért van az, hogy az amerikai "harcos" nem bírja a gyűródést sem a bagdadi sikátorokban, sem az afgán hegyekben, sem a pakisztáni téreken. De nem bírja a harcigépek pilóta fülkéiben sem. Ezért tömik a katonákat stimuláló és nyugtató szerekkel. Ezért térnek "haza" fizikai szellemi, ill. erkölcsi rokkantak ként néhány hónap frontszolgálat után.

Persze a háttérhatalom okos, sokkal okosabb, mint a Nagy Testvér! Rájött, hogy nem mindenkit lehet a tévé készü lékek előtt egy zacskó popcornnal szedálni. Vannak kifejezettem izgága egyének. Ezeknek más kell! Feltalálták az interaktív (!) virtuális tevékenységeket; előbb elektromos játékok, majd ezek mintájára az Internet formájában!

Mi ebben a zseniális? Hát az, hogy az izgágákat betereli a látszat, illetve pótcselekvések zsákut cájába és - Email ide, Chat oda - érzelmileg, intellektuálisan ugyanúgy a képernyők elé ragasztja és elszigeteli őket, mint a tévé a dunaujvárosi panelprolikat Moldova könyvében! Sőt! Ez még kutyább, mert a tévét többnyire a család nézi, a monitort pedig többnyire autista netfüggő árnyékemberek - szólóban.

Ha ez a zseniális szisztéma valahol bevált, a pusztuló Magyarországon fényesen bevált. A magyar - úgymond - iz gága és antiszemita? Hát legyen neki! Nosza, szervezzünk zsidóüldözést - a Neten. Tudjuk, a magyar beteg lesz, ha valakit nem szidhat, ha nem zsidózhat. Hát csak tessék! Különítse el magát másoktól. Kucorodjon a képernyő elé és verje a billentyűket, akár naphosszat! Kinek árt vele? A zsidóknek semmiképp, hisz aki "emilez", azt sem veszi észre, mi történik körülötte.

Már most felhívom a figyelmet egy paradox jelenségre. Hogy is mondja Moldova Hitlere? "Semmi szükség rá, hogy az emberek összegyűljenek, csak fecsegnek, és különféle felelőtlen frázisokkal összezavarják egymás fejét." A multi média elvileg lehetőséget biztositana ahhoz, hogy az emberek, közvetlen kapcsolatba kerüljenek egymással a csevegőprogramok, ill. a hang és képátvitelre képes programok [Messenger - Skype] közbenjöttével. Ám az érint kezésnek ezek a formái nem terjedtek el. A "nemzeti front" harcosai körében biztos nem. Persze egy ilyen kapcso latot szervezni és használni valamivel nehezebb mint egy [névtelen] levelet megírni, de nem ez a lényeg. A cyber térben kószálók írtóznak az eleven emberi kapcsolatok halvány másától is. Gondolkodásuk közlés-centrikus [out put]. Mások közléseire nem, vagy alig kíváncsiak. [Lentebb visszatérek erre a jelenségre.]

A technikai felfedezésekről tudjuk, hogy kisebb nagyobb mértékben átalakítják a gazdaságot, a társadalmat és leg
főképp az embert. Nagyon sokat írtak a távcső, a könyvnyomtatás, a gőzgép, a villamosság, stb. hatásairól. Nyil ván nagyon sokat írtak és még többet fognak írni a személyi számítógép és a Világháló emberformáló szerepéről is. Én nem vagyok tudományos kutató és nem akarok erről nagyképűen értekezni. De mint "hálójáró" ember felületes benyomásaimról talán beszámolhatok a tudálékoskodás vádja nélkül.

Az ember fogalomához a tudomány sokféle jelzőt kapcsolt [homo sapiens, homo oeconomicus, homo politicus, ésatöbbi] a képernyő elé kárhoztatott embert tudtommal még nem nevezték el tudományosan, ideiglenes elneve zésnek talán megfelelő lesz a "homo internet-dependenticus", amelyből a dependence, dependency angol szavak a függőséget jelentik. Ezt nincs jogom betegségnek minősíteni, azért ahol e szót használom, idézőjelbe teszem.

Előre kell bocsájtanom azon "felfedezésemet", hogy az említett függőség igen nagy mértékben deformálja az egyén mentalitását, világnézetét, életmódját, poli tikai, közösségi magatartását, stb. Bizonyos tünetek minden "betegnél" egyformák. Más tünetek specifikusak és a "betegeknek" csak egy - egy csoportjánál ismerhetők fel.

A "betegség" szimptómáinak leírását, ill. a "betegek" alábbi személyiségrajzait teljesen önkényesen készítettem el. Ezért könnyen meglehet, hogy elfogultságom, ill. a hozzáértés hiánya miatt "diagnózisaim" egyetlen hús - vér emberre sem fognak hasonlítani. Ezt az olvasóknak kell eldönteniük.

A személyiség túldimenzionálása irodalmi és politikai vonatkozásban

A Gutenberg galaxis lakója csupán egy szigorú feltételrendszerben lehetett író, ill. politikus. Előbb a "homo biblio graphycussá" válás feltételeit vegyük szeműgyre.

Írással közönség elé lépni [a kézi falragaszt, vagy a falfirkálást kivéve...] csak a lektoron, ill. a kiadón keresztül lehetett. A helyesírás és a grammatika szabályainak ismerete alapfeltétel volt, de önmagában nem garantálta a legcsekélyebb sikert sem. A cybergalaxis polgára viszont "íróként" alanyi jogon léphet az olvasók elé. Ehhez nem kell senkitől engedély, jóváhagyás, támogatás, helyeslés. Sőt - ez a lényeg - nem kell ismernie sem a helyesírási, sem a nyelvtani szabályokat. Ennek köszönhető, hogy háromnegyed, fél, sőt negyedművelt emberek "írásművei" árasztják el, azaz szemetelik tele az Internetet. A szemét mennyisége hatványozott mértékben növekedik. Minő paradox: az űrszemét termelésében a "nemzeti oldal" számarányát meghaladó mennyiséget produkál.

Ezen írásművek szerzői, döntő többségükben, nem művelt, nem is "olvasot"t emberek. Ez súlyos követ kezmé nyekkel jár. Az ilyen író nem ismeri a tárgyat amiről ír. Nem ismeri mások véleményét, nézeteit eredményeit. Egyál talán: képtelen felmérni, mit nem tud. Ebből adódik, hogy saját "gondolatait" abszolutizálja. Azokat kinyilatkozta tásoknak hiszi és másoktól is elvárja, hogy annak higyjék. Ebből adódik, hogy az esetleges ellenvéleményeket, amelyek szinvonala általában nem haladja meg a "mű" szinvonalát, ellenségesen fogadja és érvek - ellenérvek helyett sértegetéssel torolja meg.

Ez a tevékenység meddő úgy az író, mint az olvasó oldaláról nézve. Az írásra - olvasásra forditott idő kiesik a társadalmi munkaidő alapból, veszteséget generál, meddő, ill. káros. Persze nem büntethető...

Az ilyen alkotó szellemi attitűdje is deformált. Tudatlansága többnyire a politika felé fordítja az írót. Ez érthető, mert a politikához mindenki hozzá tud szólni, csakúgy mint egy Fradi meccshez.

A hozzászólás kifejezés tulajdonképp helytelen, hisz az igehirdetők többsége nem elégszik meg a passzív, vagyis dokumentativ tevékenységgel. Aktivizálja önmagát. Manipulatív tevékenységbe, azaz aktív politizálásba kezd. Ennek egyik elképzelhető formája az lehetne, hogy politikai pártot, mozgalmat, fórumot keres, ahhoz csatlakozik és annak hierarchiájában elfoglalja az "őt megillető" helyet. Igenám, de - épp tudatlansága folytán - az őt megillető helyet képtelen felsimerni, ill. felismerve elfogadni. Az őt megillető hely csak az első helyet. Ezt csak akkor foglal hatja el, ha maga alapít pártot, vagy másféle szervezetet,- természetesen maga köré, de inkább maga alá.

Ehhez híveket, pontosabban követőket kell toboroznia. Ennek is megvannak a maga szabályai. Alapszabály, hogy csak olyanokat választ ki, akiknél "kiválóbb", miként vakok között a félszemű király. Ez a kontraszelekció alkalmas lehetne arra, hogy összetartásra, követésre ösztönözze a közösség tagjait, elméletileg. Azért elméletileg, mert egy közösségen belül alapvető változások mennek végbe, szinte egyidejüleg a létrejövetellel. Aki másnak a csapatába lép, ezzel - elvileg - önmaga alávetésére vállalkozik a közösséggel, ill. annak vezetőjével szemben. Lehet, hogy ezt eleinte így is gondolja. A tudatalattiban azonban egészen más atavisztikus motivációk lapulnak. Ez a valamit "de formált csordaösztönnek" nevezhetjük.

A valódi csordaösztön által létrehozott állati közösségekben, ill. a természeti társadalmak ősközösségeiben a "domi náns hím" uralkodott. E dominanciát a "leg" tulajdonságok biztosították [legerősebb, legvadabb, legügyesebb], együtt! A természet, vagy a jóisten, a dominanciát nem elsősorban az uralkodás, hanem a fajfenntartás érdekében hozta létre, hogy a nőstények a legkiválóbb egyed géntulajdonságait hordozzák és örökítsék tovább. Ennek a szervezetnek a másik működési alapelve a "kollektív lázadás tilalma" volt. A csorda tehát nem foghatott össze a legkiválóbb ellen, amig ezt a minőségét el nem veszitette! Ha nyilvánvalóan elveszítette [pl. megsebesült], a horda megölhette, hogy a következő legkiválóbb léphessen a helyébe. Ha a legkiválóbb minősítés csupán kétségessé, kétségbevonhatóvá vált nyomban jelentkezett a vetélytárs utód. Ennek azonban szabályos párharcban kellett igazolnia a vezérrel szemben, a horda előtt, hogy már ő a leg...

Ez az életfenntartó alaptörvény időközben megváltozott. Az utódnemzés remészetadta joga "fellazult". Az utód nemzés joga "alanyi joggá" a selejtes hímeket is megillető joggá vált. A csorda "társadalommá" változott és gene tikailag devalválódni, degenerálódni kezdett. Ebből most annyi kapcsolódik a témánkhoz, hogy egy modern mai hordában a falkavezér "leg" tulajdonságait a falka minden tagja megkérdőjelezheti. Ha erre egymagában képtelen, "szövetségeseket" kereshet. Itt ugyanis már nem érvényes az ősi közösségeket összetartó törvény az egyszemélyes kihívás és a párharc keretébeni bizonyítás kötelme. E kis intrikus "szövetségek" a közösséget bomlasztó rothadás ágensei, amelyek és akik ellen nincs gyógyszer. A bomlásnak sokféle lefutása algoritmusa van. Még talán a legjobb, ha az alapító hülyét letaszítja egy másik hülye és a szervezet egyben marad. De többnyire nem ez következik be, hanem a részekre bomlás, a feloszlás, vagy a kiüresedés [elszállingózás]. Ha valaki aktuális példát szeretne, nézzen utána kissé a "szentkorona alázatos szolgája" Halász József nevével fémjelzett "szentkoronások" napjainkban zajló marakodásának dokumentumaiba...

A "nemzeti szervezetek", minden tarkabarkaság ellenére, néhány működési jellemző tekintetében úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás. A hasonlatokat az atomkutatás köréből kölcsönözve a következő jellemzők jellemzik őket. Fúziós [összefogásból, együttműködésből adódó] energiaszintjük alacsony, a zéró felé közelít. Ami magas, az a bel
ső bomlás, a hasadások keltette önemésztő "energia". Az ilyen - olyan energiák nem párhuzamosíthatók, nem foghatók nyalábba és külső cél felé nem irányíthatók. Magyarán szólva: a hatalmat nem lehet velük sem "bombázni", sem "lőni".

És most - kezünket a szivünkre téve - ugorjunk egy nagyot, gondolatban. Vegyük szemügyre bármelyik "nemzeti" szervezetet, csoportosulást! Ha hiszünk a szemünknek és a fülünknek, rá kell döbbennünk, hogy a fenti rontások mindegyike, vagy legalább többsége mindegyikben (!) jelen van és munkálkodik a kezdet, a kiteljesedés. ill. a vég stádiumaiban. Ezt nevezhetjük átkos széthúzásnak, "magyar betegségnek", de a név csak név. A tünetek, a beteg ség és annak kimenetele a lényeges! Ezek a szervezetek, felrobbannak, részekre hasadnak, feloszlanak, vagy vegetálnak.

E "nemzeti mozgalmak" tulajdonképp annak a lápnak a múló virágai, amit olyannyira szidnak, amely ellen fene kednek: a judeoliberalizmusnak. A judeoliberalizmus tűr, ill. támogat minden olyan kezdeményezést, amely a társadalmat egymással rivalizáló és önmagukat is emésztő obskurus (!) kis gyülekezetekre tagolja és erőit, egészséges reakcióit ezek külső és belső harcaiban emészti fel. "Divide et impera" [oszd meg és uralkodj], mond ták jó kétezer éve a rómaiak. És ez az ócska trükk mindíg mindenütt beválik azóta is. Magyarországon meg pláne.

Az egyéni és szervezeti obskurantizmus a legfőbb akadálya annak, hogy valamiféle összefogás egy eszme [ideo lógia] mentén kialakulhasson.

Itt tulajdonképp nem az ideológia minőségi mutatóiról van szó. Az emberi társadalom tartós és nagykiterjedésü szerveződései többnyire valamiféle vallási ideológia kereteiben jönnek létre. Gondoljunk a Kereszténységre, a Judaizmusra, ill. az Iszlámra, és e vallások ideológiai alapjait megtestesitő "szent" könyvekre. Ha ezek tartalmát tüzetesebben szemügyre vesszük mély kiábrándulást érzünk, mert amit olvasunk primitív, meseszerű, tele van ellentmondásokkal, stb. Még a mohamedánok a legokosabbak. Ők ugyanis azt mondják, hogy a Korán csak arabul és szavalva - énekelve [recitativo] adja vissza a Próféta gondolatait a maguk nagyszerűségében. Aki tehát nem tud arabusul, az ne próbálja értelmezni, főleg kritizálni a Koránt, annak kuss. Ez legalább világos.

Ami viszont a Tórát és a Bibliát illeti - hát ezek "méltatásába" itt és most nem fogok bele. E szent irományok hatása óriási, ám közvetett (!) hatás. Ez alatt azt értem, hogy törvényszerüen létrejön egy társadalmi réteg amely a szent írást törvény gyanánt érvényesíti és ezekre hivatkozással ezek segítségével hajtja igába és zsákmányolja ki a társadalom többségét. Gondoljunk csak "Szent" István királyunkra, miképp hajtotta Árpád szabad népét német zsoldosok és idegen papok segítségével a "vallás" igájába.

Egy széleskörü nemzeti összefogás létrejöhetne úgy is, hogy a haza gyermekei egy olyan egységokmányt alkot nának [pl. "charta"] amelyhez mindenki igazodhatna, elismervén azt legkisebb közös többszörösnek, ill. legnagyobb közös osztónak. Létrejöhetne mondom, de sohasem fog létrejönni, mert a mára kitenyésztődött magyar "homo internet-dependenticus" az énközpontú és öntörvényű egyed.

Honlaptulajdonosok

A hálónjárók arisztokráciáját alkotják. Szebbnél szebb nyitólapokat készíttetnek. E honlapok az emberi tudás minden területét lefedik, sajnos olyan mozaikok formájában, amelyeket megtalálni is művészet, elolvasni pedig teljességgel lehetetlen. Gyanítható, hogy a hasonló tematikáju honlapok tulajdonosai egymás között valamiféle eszmecserét folytatnak, azaz tudományukat belterjesen művelik. [Ami belterjes, az öncélú, vagyis nem közhasznú.]

Természetes, hogy ahány a honlap annyiféle a tartalom, a stílus, az irány. Egyvalami biztos: egy képzeletbeli "nemzeti vektor" irányába egyik sem fordul. Most - és később sem - szólok a nagy "példányszámú" harsány szélsőjobbos nemzeti honlapokról. Ezek önmagukban és egymást simfelve naponta állítják ki a bizonyítványaikat önmagukról és riválaisikról. Tudatformáló - mozgósító hatásuk nem mérhető.

Blogírók

A blog az extrovertált [kitárulkozó] személyiségek speciális műfaja. A blogok a fennséges magány gyöngyszemei. Mindazon jellemzők fellelhetők bennük, amelyek a honlapokban.

Fontos említeni a két műfaj közös jellemzőjeként, hogy számuk szinte exponenciális függvény arányában növekszik. Előállításuk és olvasásuk szinte maradéktalanul felszippantja azt a szellemi, sőt testi energiát, amelyet az egyén tényleges cselekvésre fordíthatna. E műfajok az emberi pótcselekvés termékei. Növekvő tömegük miatt elsősorban az űrszemét mennyiségének növelésére alkalmasak. Akár így, akár másként jellemmezük a fenti két műfajt, nem tagadhatjuk meg tőlük, hogy - önmagukban - értékhordozók. Többé kevésbé méltánylandó emberi törekvés termékei.

Nem így a következő két "műfaj", ill. hálóhasználati forma!

Levelezés, levelezők

A legigénytelenebb "irodalmi műfaj" amely valaha létezett. Műveléséhez - a szó szoros értelmében - csak számítógép és hálózati kapcsolat szükséges, slussz! Hol vagyunk már attól a fennkölt sílustól, amely a szemérmes Tatjána Anyeginhoz írott, hatvanvalahány strófából álló - levelét jellemezte.

"Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet."

No' mostanra más lett a módi. Persze, aki még Puskint olvasott ezt nagyon nehezen tudja megérteni. Annak maradi agyában váltig az motoszkál, hogy a levelezésben van valami meghitt kölcsönösség. A levél "szivtől - szívig" száll, stb., stb.

Egy mai levél mindenkihez, voltaképp senkihez se' szól, elsősorban a listás levelezés módszre miatt. A célbavett olvasó tulajdonképp személytelen személy az író számára. A levelezés lényegében nem kétoldalú, még csak nem is multilaterális kapcsolat, hisz a leveleknek hovatovább nem lesz az olvasóhoz szóló szövegük. egyre gyakrabban csak egy linket tartalmaznak. Ezt a terméket író lakapdossa a Netről. esetleg el is olvassa, esetleg érdekesnek is tartja, ám egyáltalán nem érdekli, hogy a címzettek hogy lesznek vele... Megvallom, én azokat a leveleket, amelyek írója arra sem méltat, hogy mint egy közönséges postai csomagküdőn, feltüntesse a tartalmat, egyszerüen törlöm. Egyszerüen nem vagyok hajlandó perceimet sem kockáztatni azzal. hogy rájöjjek: a link tartalma nem érdekel...

Állandó kellemetlenség forrása, hogy egyes buzgó levelezők kimásolják mások leveleiből a címeket és abban a téves feltevésben, hogy partnerem levelezőpartnere az én levelezőpartnerem is, ísmeretlen személy címére is írsogálnak. A címzettek általában tolerálják ezt a neveletlenséget, de az sem ritka, hogy úgy reagálnak, mintha darázs szúrt volna a seggükbe.

Ez személy szerint kevéssé zavar, mert ilyesfajta "terjesztést" nem folytatok, csak az bosszant, hogy a szuperideges tiltakozók nemcsak a küldőnél reklamálnak, hanem az összes címzettnél is...

A levelezéssel kapcsolatban más miatt akadtam ki. Én kis "najf" [ahogy Hofi mondaná] azt hittem, hogy egy olyan "magyar" aki mondjuk Amerikában, vagy Svédországban él, arról fog velem levelezni, amit ott kint lát, vagy hall. De nem! Ők kintről a hazai szart szeretik kevergetni. Ebből adódik, hogy amikor reggel a leveleket megnyitom, a - mondjuk - Berettyóujfaluban történtekről a kaliforniai Almavölgyből feladott levélből értesülök... Írtam már mindkét helyre. Kértem, arról tájékoztassanak, ami ott náluk azt utcán történik, a kocsmában vagy akár a rádióban elhangzik, a helyi ujságban megjelenik, vagy a tévében látható, stb., hogy táguljon a horizontom. Nem, az istennek se! Gondol koztam a dolgon, azután gyanú fészkelt az agyamba. Ezek a kedves hazánkfiai abszolúte lojálisak új hazájukhoz. Nem hajlandók "árulkodni" róla. Ők csak az óhazát szapulják, ami többezer kilométerről gyakorlatilag veszélytelen... Olyanok ők mint Arany Toldijában a mészároslegények:

"A vágók pedig, hisz' mit tehettek másat?
Biztaták keményen a - döglött kutyákat."

Beírkálók

Félreértés ne essék, nem a tisztességes "hozzászólókra" gondolok! A "beírkálók" a Cyibertér erkölcsi, ill. szellemi páriái - parazitái. Többnyire nevük, következésképp arcuk sincs. Oda repülnek és ott telepszenek meg, ahol nincs
szúnyogháló és nem hessentik el őket idejekorán. Kedvenc peterakó helyük a szabad internetes fórumok, de beha tolnak a regisztrációs honlapok beírói felületeire is.

Korábban, mint "fórumgazda", életre szóló tapasztalatokat szereztem velük kapcsolatban. A "régi" és az új fórum a beiktatott képekről elérhetők. Senkit sem biztatok ugrásra. Az elérést azok számára teszem lehetővé, akik netán kétségbe vonnák súlyos megállapításaimat. A régi fórumra 2730, az újra 2620 bejegyzés történt.

A fórumokat vegyesen látogatták "hozzászólók" és "beírkálók" is. Mindkét csoportra jellemző volt, hogy ügyet sem vetettek a fórum [topic] címére - témájára. Irtak ami épp eszükbe jutott, össze - vissza, mindenfélét, mindenféléről. [Képeket is raktak be szép számmal.]

A fórumok a "Comment" nevű honlapról voltak elérhetők. Ezért arra is számítottam, hogy ha a látogatóknak a fórum témájához nincs is hozzáfűzni valójuk, esetleg a honlaphoz szólnak hozzá - érdemben. Nos, ez sem jött be.

Egy fórum a süketek párbeszédére hasonlít, ha a látogatók elbeszélnek egymás mellett. Ez a veszély azonban nem fenyegetett, mert a szereplők hamar felfedezték egymást és azt, hogy kibe, mikor, mivel lehet belekötni. Engem az se szórakoztatott, ha egymást szapulták. A legkedveltebb céltábla azonban én, a házigazda voltam... Közbevetőleg megjegyzem, saját mércém szerint a "hozzászólók" közé sorolom azokat is, akik csak csipkelődtek. Rájuk szivesen emlékszem vissza, egy körülményt kivéve. Szinte sohasem szegültek szembe a "beírkálókkal", a piszkolódásokkal. Rá kellett jönnöm, a "jók" nem érdemlik meg, hogy értük, ill. a magam védelmében, a "gonoszokkal" viaskodjak.

Miután kétszer egymásután támadtak olyan kényszerképzeteim, hogy egy nyilvános illemhelyen kitett köpőcsésze vagyok, bezártam mindkét fórumot. Első [és második...] dühömben fontolgattam, hogy kitörlöm az egészet. Aztán meggondoltam magam. Jól tettem, mert a megszépítő messzeségből tanulságos olvasgatni a bejegyzéseket.

Kénytelen vagyok viszont - mostanra teljesen lehiggadva - megállapítani, hogy haszontalanul hullott ki az életemből csaknem minden perc, amit a fórumaim írásával - olvasásával eltöltöttem. Persze a késő bánat, eb gondolat.

És most az "Echelonról", hogy ki ne felejtsem, mit is írtam a címbe...

Az Orwell által elképzelt "Nagy Testvér" műholdakról biztos nem kémkedett alattvalói után, mert ilyesmi a derék zsarunak nem jutott eszébe. Azt nem tudom, hogy a létező Nagy Testvér mesterkedett e ilyesmivel. Akár mesterkedhetett is, hisz a "Gonosz Birodalmának" nevezték. Persze a "Gonosz Birodalom" hangadói, tették ezt, akik viszont saját birodalmukat a "Szabadság Hazájának" az emberiséget vezérlő tűzoszlopnak nevezik.

Az viszont biztosra vehető, hogy az emberi szabadság elleni legsúlyosabb támadást a "Szabadság Hazájában" eszel ték ki és építették fel, a földön és a világűrben. Hogy miért a legsúlyosabb? Mert az emberek agyát (!) kémleli! Hogyan?
Nagyon "egyszerűen"... Fölöttünk kémműholdak keringenek, amelyek "felszippantanak" minden elektromos jelet, helyesebben minden olyan jelet, amelyet egy telefon, fax, E-mail, stb. generál. E jeleket a földi központokba továbbít ják, ahol szuperszámítógépek veszik kezelésbe, azaz dekódolják, osztályozzák, csoportosítják, értékelik és archívál ják a jeleket. A nóta vége az, hogy személyre szabott "profilokat" készi tenek mindenről és mindenkiről, aki egyszer is megnyikkant a fenti módok valamelyikén. Mint ügyvédnek néha borsózik a hátam, amikor egy egy bűnügyben a rendőrség beszerzi a mobiltelefonok híváslistáit és azokról kiderül, amit én már rég elfelejettem, kivel mikor, honnan - hová, meddig beszéltem. Nos az echelon-megfigyelés, ezen túl, gyakorlatilag mindent képes profilalkotásra felhasz nálni. A hagyományos grafológia is képes már egy kézírásból jellemrajzot, "hangulatfelvételt", stb. készíteni. A hét köznapi ember által nem ismert elemzési technikák ugyanezt, sőt ennél jóval többet is képesek a kémlelt egyénről telefonjai, levelei, stb. alapján megállapítani.

És ez még csak e rendszer "szolgáltatásainak" egyik területe: a passzív megfigyelés. Sok éve ismert "technikai trükk" volt a televíziós reklámkészítők részéről olyan "villanó" reklámkép beiktatása, amelyet a néző tudatosan nem érzékel, azaz nem "lát". A tudatalattiban viszont a kép rögzűl és ugyanonnan, tehát tudattalanul, befolyásolva az egyént, az "ismert" árúcikk megvásárlását "írja elő" számára, úgy hogy az áldozat nem is tudja, miért épp azt a borsó pürét, vagy egyéb fittyfenét teszi a kosarába.

Ebből is következik, hogy minden elektromos kütyü modulálható! Úgy modulálható, hogy a manipulált egyénben nem is tudatosul, voltaképp miért teszi, amire késztetést érez.

Hogy miért kutyulom ide ezt a kütyütémát? Ez is világos - legalábbis számomra. Az Internet, amely nek integráns része, mondhatni esszenciális eleme, az Echelon rendszer, a függőséget nemcsak kihasználni, hanem manipulálni is képes. Aki naphosszat a képernyő előtt űl és esztelenűl veri a billentyűket, tulajdonképp ablakot tár az égre: saját agyát, érzelmeit - gondolatait. De nem ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy közben észre sem veszi, hogy elmagányosodik és a horizontális kötődések, amelyek a többi emberhez kapcsolnák elgyengülnek. Helyettük a vertikális kötödés erősödik, ami a semmibe mutat, ill. vezet.

Mit is szeretnék mindezek alapján mondani, javasolni?

Elsősorban azt, hogy humanizálni kell a netkapcsolatokat. Jogaiba kell iktatni, vagy oda vissza kell helyezni a "netikettet", amellyel az egész indult és amely feledésbe merült azóta.

Humanizálni kell a netkapcsolatok minden fajtáját. Ez alatt nem csupán azt értem, hogy legyünk barátságosabbak, tisztelettudóbbak egymás iránt. Többet értek alatta. Alkossuk újra a teremtő emberi közösségeket. Az emberi közös ség pedig csak az értelmes együttműködés által fordulhat "termőre".

Ehhez viszont le kell számolni a legkártékonyabb beidegződéssel, az egoizmussal, egy olyan tulajdonsággal, amely liberálissá degradálja a legvadabb hazafit is.

Mi következne még? A közösségáépítés... De nem következik, mert nem akarom untig ismételgetni önmagamat. Ez az írás a közösségek hiányáról szól.