Jézus keresztre feszítése, Jézus csodái, Jézus tanítása, útmutatása a világtörténelem során legbiztosabb alapként szolgált egy egyház, azaz egy lelki uradalom létrejöttéhez.

Előtérben a háttérember!

 

Nagy Sándor nem elsőcikkes író honlapomon, de olyan ritkán ír, hogy nem árt időnként bemutatni...

Róla elöljáróban annyit: ha tudnék klónozni, vele kezdeném. Hogy miért? Mindjárt elmondom.

 

Sándornak, mint mindenkinek, van profilja, de az övé zavarba ejtő! A profil sokoldalúságot mutat, de ezt maga Sándor időnként vagy elmázolja, vagy eldugja. Már többször kérdeztem, miért csinálja. Nem mondja. Tán maga se' tudja? A fene tudja.

Amit viszont én tudok, azt itt és most - beköszöntő gyanánt - leírom.

 

Sándor, mint minden becsületes ember [azaz buta goj] nagycsaládos és szegény. Csak a gürcöléshez van esze, az meg, amint tudjuk, manapság édeskevés.

Mint mérnökember, gondolom hobbyból, alapos ismereteket szerzett a számítástechnika alapjait illetően, amelyhez alapjában véve oly kevesen értenek, jómagamat is beleértve. Önkéntes vállalás alapján Sándor olyasféle szerepet tölt be honlapjaimnál, mint egy atomerőmű kontrollcsoportja. Talán neki is köszönhetem, hogy nem jártam úgy, mint Csernobil...

 

Közben kiderült róla egy és más. Kiderült, hogy ízléses honlapokat készített és röptetett a cybertérben maga is. Honlapjai elárulták, hogy mellesleg a számítógépes grafikához is jól ért. Honlapjaim bázis-grafikáit is ő készítette. Ezt főleg én tudom, mert szerzőségét az istennek se akarta feltüntetni, legalábbis jól látható és olvasható módon. [Fizikai fenyegetést kellett alkalmaznom, hogy e rejtőzködést feladja...]

Nyomai amúgy fellelhetők a Neten, főleg ha az ember a "csetneki csipke" keresőszavakkal próbálkozik.

Sándor fizimiskáját amúgy jól ismerik a Világháló vándorai Molnár F. Árpád filmjeiből, ahol gyakran feltűnik, de sohasem címszerepben, sohasem premier planban. Ottani szerepléseiről jutott eszembe a "háttérember" hasonlat.

Most, egy - két év szünet után, ismét kedvet kapott a prózára is. Ám legyen!

Sándor még nem egy Balzac. De én azt vallom, hogy az intellektusnak multilaterális természete van. Ha tehát valaki okos egyben, okos lehet másban is. Persze az ember abban tűnhet okosnak, amiben gyakorlata is van. A gyakorlatot megszerezni idő és kitartás kérdése. Sándor még fiatal, kitartása meg van. Hát csak próbálkozzék - ebben a mostoha műfajban is.

Kérem az olvasókat fogadják Naleksz barátomat azzal a jóindulattal, ami őt is jellemzi másokhoz való viszonyulásában.

 

Naleksz! Te jössz

 

2010.01.07

Sz. Gy.

 

 

Jézus keresztre feszítése, Jézus csodái, Jézus tanítása, útmutatása a világtörténelem során legbiztosabb alapként szolgált egy egyház, azaz egy lelki uradalom létrejöttéhez.

 Krisztus utáni első századokban üldözött volt az egyházépítés, ami ezt az alapot csak tovább erősítette. A Római Birodalom területén tízezrével haltak vértanúhalált a korai keresztények.

 

Szándékosan nem fogalmaztam úgy, hogy őskeresztények, mert van olyan autentikus elmélet, miszerint keresztyén lehetett úgy is valaki, ha keresztelő Szent János előtt élt. Tényleg, keresztyén logikával: ha jót cselekedett és jót gondolt, mi más is lehetett volna? Elvégre kereszténynek lenni – főleg felelősségre vonható történelmi háttér híján - mégis csak kiváltság.

 

 

A helyzet mostanra nemcsak abban – korán és gyorsan (!) - változott, hogy minden szemét disznó egy ájtatos bájvigyorral kereszténynek mondhatja magát egy templomi befröcskölés és négypontos ujjmutogatás után. Évszázadokra nyúlik vissza mára már az is, hogy Jézus létét megkérdőjelezik. Nyilván ennek gyökere az egyház vagy a papok ellen érzett ellenszenv.Jézus tagadása a korai századokban egyáltalán nem létezett, párhuzamos bizonyításként; ma sem állítja senki, hogy nem létezett Mahatma Gandhi, az 1948-ban lelőtt indiai géniusz.

 

A keresztényüldözések után Konstantin (I. Constantius) császár azonban már maga is keresztény embernek vallotta magát. Az őt követő generációk aprónak tűnő, de nagy hibát követettek el: hivatalossá tették a kereszténységet. Az emberi gyarlóság intuitív (talán Sátán sugallta) elemei beszivárogtak a már akkor is túlintézményesített rendszerbe. A mindenkori államokkal kötött paktum nemcsak anyagilag bizonyult hasznosnak, de a szétszakadt birodalom Róma – Alexandria – Bizánc hármas fellegvárát, a szintén szakadozó, megannyi püspökségek világuralmi egységét vitte tovább. A pápák római császárok lettek az emberek lelki tengerében.

 

A kor legjobb uralkodói, jogászai, közgazdászai, művészei is szolgálatukat tették a pápák irdatlan vagyonfelhalmozásához. Az adakozások állandósága, az egyházi adókivetés (tized) mellett fedezhető volt az a pénzpocséklás, ami fejedelmi luxust biztosított az elöljáróknak. Ha mégis beköszöntött egy-egy akkori világválság, akkor is akadt néhány ördögien mocskos módszer és így számtalan forrás a feltöltéshez.

 

Kasszasikeres háborúk kirobbantása európai népek (pl.: magyarok lerohanása István tömeggyilkos segédletével) vagy épp az itáliai városok között, eretnekek üldözése és az ezzel járó vagyonelkobzások, megváltó cédulák és válások árulása, keresztes hadjáratok indítása a „lovagok” hátra maradt vagyonának helybéli pap általi kezelésével. Itt említsük meg azt is, hogy a Jeruzsálemben bokáig vérben gázoló keresztes hadjáratok odaútjuk során feldúlták pl. a Hagia Sophia templomot, nem kímélték a keleti hittestvéreket sem, illetve indult egy francia harmincezres és egy német húszezres fegyvertelen gyerekhad a Szentföldre, ahova nagy részük el sem jutott, a többieket betegség vitte el vagy leölték őket, jobb esetben rabszolgakereskedők fogságába estek.

 

Kevesen tudják, hogy a nyugat-európai típusú, 1275-ben Toulouse-ban elkezdett boszorkányperek több mint 500 évig tartottak. Az áldozatok száma pontosan nem ismert, de az több forrásból állítható, hogy 10 000 000 feletti. A vatikáni iratokban 4500 csak azon kötetek száma, amikben az eretneküldözések áldozatai vannak feltüntetve a huszadik századig. Ez egy csökkentett szám, mivel Napóleon a vatikáni könyvtárat elvitette Párizsba, a visszahurcoláskor könnyítettek a súlyon: sok boszorkányper iratát újrahasznosításra eladták, amikből aztán papírzacskókat gyártottak. Érdekesség még, hogy a huszadik század eretneküldözései (természetesen modernebb eszközökkel) még mindig titkosak, a feloldásukat épp Ratzinger bíboros tagadta meg, így utasította el egy német teológus professzor kérését. Jogunk van tehát feltételezni, hogy napjainkban, a huszonegyedik században is van „halállistája” a Vatikánnak.

 

Az eljárások kínvallatási módszerei a középkor legsötétebb szadistáivá süllyesztették az inkvizítorrá lett szerzeteseket. A katolikuson túl még a protestánsok is jeleskedtek a különösen embertelen, minden képzeletet felülmúló kínzási módszerekben, amiket ha túlélt a szerencsétlen, akkor a bírák azzal a halálbüntetéssel juttatták a halálosztó világi hatalom hóhérainak a kezére, hogy ne ontsák vérét. Ezért volt vízbeölés, akasztás vagy égetés a végrehajtás.

 

A tökéletes jogi kelepce biztos sikerrel kecsegtette a külön erre a célra felállított inkvizítori hivatalokat. Az Isten nevében hozott ítélet után az áldozat összes vagyona elkobzásra került és harmadolva lett. Egyharmad a pápának, egyharmad a helyi önkormányzatnak egyharmad az eljáró inkvizítori hivatalnak járt. A kivégzés után szokás volt még nagy lakomát rendezni, ami szintén az áldozat vagy hozzátartozói vagyonából került fedezésre. A terrorista tömegpszichózis elhitette az emberekkel, hogy ez Isten szemében nem számít bűnnek, sőt aki részt vesz az ilyen eljárásokban még további bűnbocsánatot nyer. Például ha fát visz a máglyára, három napig kirúghat a hámból. A lelkien túl a szellem is uralva lett.

 

De kirúgtak a hámból alaposan a pápák is. A katalán eredetű Borgia család VI. Sándor pápája uralkodásra és dicsőségre vágyó ember volt, aki céljainak elérése érdekében nem riadt vissza semmilyen módszertől. Az előtte lévő három pápa alatt ő volt a kincstárért felelő bíboros, belőle lett a legsötétebb pápa. Nagyüzemben működött a besúgórendszer és az Angyalvár börtöne. Elég volt csak egy jelszót üzenni valamelyik bíboros ügyében és az másnapra örökre eltűnt. Rendszeres orgiái, ötvenfős kurtizánokból és parasztlányokból álló csapattal, erkölcstelen Lucrezia lányával, szifiliszes Cesare fiával rögzített tények és nem holmi mendemondák szüleménye.

 

 

A firenzei szerzetes, Savonarola a pápa ellen fordult, Sándor először csak figyelmeztette, majd 1497-ben kiközösítette. Ez pedig Savonarola végét jelentette. Az inkvizíció azonnal lépett, és a tüzes vas próba pozitív eredménye után (miszerint nyomott hagyott az izzó fém, tehát nincs igaza, mert Isten nem lépett közbe egy csodával) 1498. május 23-án eretnekként máglyahalált halt Firenze főterén.

 

 

A judeokereszténység fogalma kapcsán (bár a judaizmus, azaz a zsidó vallás éles ellentéte a keresztény vallásnak) is raklapnyi anyagot lehetne írni. Kezdve onnan, hogy ki volt Pál apostol vagy mit mondott a zsidókról Szent Ágoston, Luther vagy épp a XII. Piussal paktumot kötő Hitler (előbbi a kincstári adóért, utóbbi a világ meggyőzéséért lépett szövetségbe). Tény azonban, hogy már az ókorban is volt általános zsidóellenesség, ami a pápaság hatékony jóváhagyásával átgyűrűzött a középkorba. A stigmával való ellátást, a kollektív bűnnel való megpecsételést, a gettósítást éppen Rómából indították a magukat különös megváltásban érző pápák. Megváltójuk gyilkosait megbüntetni mondvacsináltan szent dolognak hihették.

 

Gettó, olaszul ghetto, aminek eredete az első elkülönítés helyére, az ágyúgolyóöntő mesterek által elhagyott ipari telephelyre – ma barnaövezetnek neveznénk - utal.

 

Az Egyház eleinte nem akart judeokeresztény lenni. A középkorban a pápajelöltet állítólag lyukas székre ültették a bíborosok, hogy alulról alaposan szemügyre vehessék. Ez a vizsgálat nem csak azt a célt szolgálta, hogy elhangozhasson a herékre utaló „megvan neki!” felkiáltás (azaz a jelölt nem kasztrált és nem nő, vagyis „papissa”). Ezen altesti vizsgálat során a bíborosoknak arról is joguk, illetve kötelességük volt, a lukon keresztül szemmel látható és kézzel kitapintható módon meggyőződni, hogy az egyébként tökös jelöltnek a fitymája is megvan e (azaz sem történetesen, sem véletlenül nem zsidó).

Mióta nyilvánvaló lett, hogy a kereszténynek hitt egyház voltaképp judeokeresztény egyház, ennek a vizsgálatnak oka fogyott. Kár, mert a zsidók előtti megalázkodás, csúszás .- mászás visszatetszőbb ha egy fitymás végzi.

 

[A szerkesztő megjegyzése.  Az esztergomi érsek – a magyar „hercegprímás” kinevezésénél nem használnak lyukas széket. Ez lehet a magyarázata, hogy egymás után három zsidót sikerült kifognunk e magas tisztség betöltésére...]

 

*********************************

És egy furcsa „hitvallás”, ami nem bulvárhír. Nem is popzenei botrány. Több ezeknél, a független a bőrszíntől, a nemzetiségtől, az ideológiáktól, a vallásoktól, a jelképektől. Ez maga az Élet és maga a halál.

 

1992 október 3.-án befutott popénekesként, de még csak 25 évesen Sinéad O'Connor egy szombat esti televíziós showműsor főpróbáján „előre kitervelten” Bob Marley „War” című dalának végén összetépett egy fotót. II. János Pál [alias Woytila] a nagy judeokeresztény pápa arcképét.

Az NBC amerikai televíziós társaság műsorkészítői meghökkentek ugyan, de úgy vélték, a jelenet passzol a ”bőrfejű” sztárhoz. Érdekes, hogy csak annyira gondolták Sinéadról, hogy szkínhed, ahogyan azt tudták, hogy biszexuális. Nyelveiket szájukban forgatva várták hát az élő adásban a fehér csipkeruhába öltözött énekesnőt:

http://www.youtube.com/watch?v=iYw8JR1N90o&feature=related

vagy ha már nem indul a folyamatos cenzúra miatt:

http://vodpod.com/watch/1699559-sinead-oconnor-war

A dalba komponált ”csattanó” láttán megmeredtek, nem forgott a nyelv, nem tapsolt a kéz.

Két hétre rá a ”nép” máglyát rakott az immár világoskék blézerben lévő énekesnő alá, akinek mondani se kell innentől megtörni látszottt a karrierje, lásd a linket.

http://www.youtube.com/watch?v=3ExY8IPx454&feature=related

 

 

A pápa világi hatalmát 1870. szeptember 20-án megtörték a Vatikánt megszálló olasz királyi csapatok látszólag…   

 

 

 

A Vatikáni Állam másfél négyzetkilométerre zsugorodott területével ma is nagyhatalom , mert a műtárgyakon kívül egyebeket is rejteget: iratokat, a bennük rejlő titkokkal, a „sötét tudással”, ami ha csak megrezdül is, rezzen vele a Föld legtávolabbi sarka is.

 

 

Nagy Sándor

Soroksár, 2010.01.06.