Szilveszteri tünődés

Mindenekelőtt - hálás vagyok az IMF-nek, hogy az egykori Magyarország jogi státusát illetően teljesen világos helyzetet teremtett a közelmultban. Miről is van szó? Hát' arról hogy, illetve "ahogy", ráparancsoltak Bajnai Gordonra, fizesse ki az adószedőknek és a fináncoknak járó többletjuttatásokat! Mi eddig is mondtuk, hogy a "demokráciának" három pillére van, amelyek zavartalan működését minden áron biztosítani kell:

a.) a [zsidó] terroralakulatok,-
b.) az adószedők,-
c.) a vámszedők.

A 2006-os sajnálatos, azaz provokált, "események" arra voltak jók csupán, hogy a terrorgépezet kiépitéséhez szükséges pénzügyi alapok elkülönítése ne ütközzék parlamenti ellenállásba. Nos, nem ütközött...

Most pedig Bajnai befogja a pofáját, kussol. Érdekes, ebben a kérdésben, Orbán is...

Azt már sejtjük, hogy az "biztonsági" IMF hitelkeretet a szociálliberális kormány-bűnszövetkezet az utolsó petákig le fogja hívni és el fogja költeni, anélkül persze, hogy a guruló Eurók útja utólag követhető lenne.

A kedves és okos Drábik számtalanszor menydörögte már, hogy az "Uzsoracivilizáció" uzsorakölcsönei, hogyan funkcionálnak és hogyan növekednek szüntelen, miközben az adós a törlesztésekbe belegebed.

Ezt nyilván tudják a Fideszben is, ahol a magyar nemzet színe virága tömörűl és türelmetlenül várja a győzelem után esedékes adományokat à la Szent István. Tudják és mit tesznek? Nem fogják kitalálni! Orbán újabb kölcsön felvételével kezdi uralkodását. Korábban kiszúrtam egy fotót, amely Orbánt egy kolbász-függöny mögött ábrázolja. Egy percig se gondoltam, arra szánja hogy kolbászból fonja a [hülye] szavazóinak keríté seit. De hogy ez a hitelfelvételi szándék legyen az első konkrétum, amit kiejt a száján, mégiscsak meglepő, még a totál pofátlan Orbántól is. Hivatkozás: Orbán IMF hitel

Senkiben se legyen kétség aziránt, hogy a lehívandó újabb keretet Orbánék ugyanúgy el fogják tapsolni, ahogy szociálliberálisok megtették, megteszik - mivel még bőven van rá idejük.

Ez persze hipotézis. Hipotézist az ember olyankor mer felállítani, helyesebben közzé tenni, ha van hozzá valami alapja. Nekem van! Az alapok gazdag gyüjteményéből ezúttal egyetlen példát említek csupán, nem mintha a legjelentősebb lenne, de mindenestre egyike a legjellemzőbbeknek.

A "zsebszerződéses" földeladásokról van szó. Az osztrák "sógorok" jó sok földet felvásároltak a Dunántúlon és úgy jártak át a határon traktoraikkal földjüket művelni, mintha haza jönnének.

Orbánék ezt ferde szemmel nézték. Így ferdén annyira rosszul mérték fel a tennivalókat, hogy eszükbe sem jutott semmiféle határrendészeti megoldás. Ők - in situ - a zsebföldeken akarták elkapni a gaz földbitorló betyá rokat.

Itt tennék egy kis kitérőt. A magyar televényen gyakran elszaporodnak a kártevők. Egyidőben ezeket betyárok nak hítták. Az akkori hatalom Ráday Gedeon csendbiztost állította velök szembe és pénzt, paripát, fegyvert adott, hogy e faladatot abszolválhassák. Nos a derék pandúrok [úgy is nevezték őket: "pusztázók"] fénye sen beváltották a hozzájuk fűzött reményeket.

Nem tom' mi járhatott a felcsúti böllér fejében, de valami ilyesmire gondolhatott. A paripákat az ő esetükben több mint száz luxus terepjáró helyettesítette. Ezek be is indultak. Aztán nyomtalanul elnyelte őket a puszta, vagy a pesti aszfalt? A jófene se' tudja.

Ráday pandúrjainak tetteit megénekelte a korabeli kőnyomatos (!) sajtó. Sőt! Mesék, balladák, dalok fakadtak a jónépből is. Megmozdult a műdalköltők fantáziája is. Gondoljunk csak az "Esik eső sűrű csöppje" kezdetű dalra, amelyben a vén betyár száz szál gyertyát, szác icce bort követel az asztalra.

Csakhogy a betyár saját becsületesen rabolt pénzén tapsolt - egyet - utoljára.

De mit tettek az "Orbán - pandújai"? Hát alighanem eltapsolták ők is a pénzt, paripát, fegyvert. Csakhogy ezt közpénzből tették. Mecsoda khölönbség, mondaná Kohn bácsi, a Magyar Parlamentben, ha megérhette volna.

Tény a tény, hogy az "Orbán - pusztázók" tetteiről nem szól a fáma. Igaz, nem szól a székházeladási pénzről sem, holott ott jóval több veszett, csaknem annyi, mint Mohácsnál.

Közelednek a "demokratikus választások. Rövidesen megjelennek a "pusztázók" is. Nota bene, sok szó esik manapság Zuhslagról és méltán. De ki beszél már pl. Simicskáról, vagy a KGB akadémián végzett Pintér úrról, akit - mint tudjuk - az jellemez, amit Dzerzsinszkíj a csekistákról mondott: "forró szív, hideg fej, tiszta kéz".

De nem latolgatom tovább, mi várható Orbán újabb országlásából, hisz a nóta nem róla szól, hanem az Újév
ről.

Közhelyszerű igazság, hogy "a kor folyam, mely visz vagy elmerít, nem vezére az egyén, úszója csak".

Arról a vízről mondanék még valamit, amiben Orbán úszni, esetleg csak evickélni, fog.

Orbánt sokszor hasonlítgatják Antall Józsefhez. Ez a hasonítás helyes, mert politikai elveikben és módszereik ben jellegzetes hasonlóságok vannak. Az egyik legfontosabb: a totális amoralitás.

Én azonban hátrébb mennék kissé, mert szándékomban áll Orbánt Tisza Kálmánnal összehasonlítani. Az összehasonlításra nem itt és nem most kerül sor, de valamit előre említek.

Tisza Kálmán a XIX század szomorú végének miszterelnöke volt, szintén nagy zsidóbarát. Hogy ez a barát ság önzetlen volt e, itt és most szintén ne firtassuk. Tény, hogy ez a goj - a zsidók "csahosaként" - mérhe tetlen károkat okozott az Országnak, amint arról a magam együgyű módján én is megemlékeztem.

Orbán "szemititikus" elkötelezettsége szintén köztudott. Nála se' firtassuk most az önzetlenséget... A lényeg, hogy az előtte álló négy év alatt nem lesz módjában eljátszani a "két úr szolgája" szerepét. A miniszter szó eredeti [latin] jelentése ugyanis szolga, a köz szolgája. Egy polgári demokráciában, a formális logika szerint, a miniszter [miniszterelnök] a nép által választott szolga. Nos a formális logika Orbán esetében szóba sem jöhet. Orbán a pénzügyi háttérhatalom ágense volt, jelenleg is az, miniszterelnökként meg pláne az lesz.

Kétségtelen, hogy Goldoni vigjátékának, a "Két úr szolgájának" főhőse Truffaldino és Orbán között sok a hasonlóság. Orbán játéka azonban nem követheti majd a "commedia del' arte" vídám és léha szabályait. Pedig ellenzéki jópofiskodása arról árulkodik, hogy tulajdonképp egy ilyesfajta szerepben érezné jól magát.

Nem! Az ő szerepe hamleti szerep lesz, "lenni vagy nem lenni"? Tervezett regnálásának mintegy négy éve alatt a vén, feslett Európa sorsa esetleg még nem változik, de a változás irányai már biztosan kirajzolódnak.

Orbán már ellenzéki pozícióban is mindent megtett, hogy elvtelen, sőt oktalan, nyugatbarátságát hangoztas sa és olyanoknak is az orra alá dörgölje, akik a közeljövőben a korábbinál sokkal intenzívebb befolyást fog nak gyakorolni ebben a térségben. Elsősorban az oroszokra gondolok és, immár talán negyedszer, utalok arra, hogy Orbánnak sikerült Oroszország budapesti negykövetéből egy olyan nyilatkozatot kihúznia, hogy undorodik tőle mint neokon politikustól. Orbán a grúziai események kapcsán is kirohant Oroszország ellen. Ez rendben is lenne, hisz az oroszok nem a klasszikus angol futball szabályai szerint játszanak ilyenkor.

És a zsidók? Ha jól tudom, Orbánnak nem volt egy rossz szava sem amiatt, amit az izraeli hadsereg Gázában művelt. Nem is lehetett, hisz a háborús bűnökkel terhelt kormány a Likud Párt kormánya. Ezzel a Párttal pedig a Fidesz nemhogy baráti, de "testvérpárti" kapcsolatokat ápol. Angliában pl. körözik a bájos, ám vérszomjas, Chipi Livnit és sittrevágnák, ha Albion földjére tenné a toppancsait. Nálunk viszont ... Nyilván Chipi Livni ült volna a Parlamentben Köves Slomo helyén, ha Orbán lenne a miniszterelnök... Persze, ami késik, nem múlik...
Rajta Viktor! Hajrá magyarok!

Orbán sajátos helyzete, ill. szerepe abban mutatkozik, hogy pápagyalázó pimasz liberálisból sikerült magát papimádó konzervatívvá átmázolnia, lepipálva - megszégyenítve ezzel a legügyesebb kaméleonokat is.

További páratlan teljesítménye, hogy sikerült maga köré gyűjtenie a "nemzeti karizmatikusokat", akik komolyan, sőt tisztelettudóan, bólogatva hitelesítik ripacskodásait ország világ előtt. De meddig lesz ez így?

És itt következik mondanivalóm lényege, hogy ne mondjam, veleje.

Magyarország ezeréves nyugati orientációja a közeli jövőben kérdőjeleket fog kapni! [Lásd fentebb is.] Ebbe az orientációba beleértendők az államközi [politikai - gazdasági] kapcsolatok és szorosan ide kapcsolandó a Római Katolikus Egyház európai és magyarországi szerepe is.

Sokan, bár egyre kevesebben vagyunk, olyanok, akik végigéltük azt a mintegy négy évtizedet, amikor Magyar ország keleti orientációju ország volt. '45-től a Churchill - Sztálin "cédulatologatás" folytán, '56-tól pedig ami att, mert Amerika, miközben a szabadságharcosokat biztatta, John Foster Dulles akkori külügyminiszter útján biztosította Hruscsovot, hogy a magyarországi rendcsinálást nemhogy nem ellenzik, de kvázi üdvösnek tartják...

Az a negyven év "szörnyű" volt. Ez a "demokratikus" húsz év pedig elviselhetetlen, kibírhatatlan, túlélhetet len. Ezt a "paradoxont" egyre inkább belátják és hangoztatják is, akiknek összehasonlítási alapjuk van.

Ami a Katolikus Egyházat illeti, a legundoritóbb kompromisszumot ő kötötte a kommunista hatalommal.
A zsinórban kinevezett három zsidó hercegprímás közül a középső épp az utolsó igaz magyar, a sváb Mind szenty [Péhm] József inkvizítora, majd a Rózsadombi Paktum egyik bábája volt, hogy a III/III-as törtszámot már ne is emlegessük. Nem kizárt, Orbán nyakára fog tekeredni az a vállszalagos ["átalvetős"] kitüntetés is, amit tőlük kapott.

Az első számú kihívást a növekvő népnyomor jelenti majd. A "nyomor arcairól" egy külön irást tervezek, de abból máris adok némi ízelítőt.

Tudjuk, hogy a kapitalizmusban bizonyos osztályok, rétegek "leszakadnak". Ebben gyakran közrejátszik az egyén gyarlósága, de az igazi bűnös minden esetben a tőkés kizsákmányolás és az általa teremtett "társadal mi viszonyok", amelyek közepette állandó "népfölösleg" mutatkozik. A munkaerő már nem igazi árú. A gyer mekhús-áru ázsiója viszont emelkedik: a szexpiacokon, a szervpiacokon, stb.

A szocializmusban kapitalista áltudománynak minősítették a szociológiát. A kapitalizmusban pedig, mint társadalomtudományt, lényegében - kiküszöbölték...

Így aztán kevesen akadnak fenn azok, hogy az ingyenebédért sorbanállók között egyre több a nyugdíjas...
És itt álljon meg a menet egy polgári szóra!

A kapitalizmus átalakítva a termelési struktúrákat világszerte "fölöslegessé" tette a népesség egy részét, pontosabban egyre növekvő hányadát. [L. fentebb is.] Ha a tőkés, szarért - hugyért, esetleg az állam által nyuj tott hitelből, megvásárol egy gyárat, majd felrugva a szerződést elbocsájtja a munkásokat, a "demokratikus állam-bácsi" széttárja a kezeit. Nem csinál, nem is csinálhat semmit, hisz tisztségviselőin politikusain keresz tül többnyire részesedett a piszkos üzlet hasznából.

De - könyörgöm - a nyugdíjasokkal más a helyzet! Olyanokról van szó, akiket nem sikerült idejében "dek lasszálni". Nekik törvényes, sőt alkotmányos (!) garanciájuk van arra, hogy az állam eltartsa őket halálukig.
És mi történik? Állandó mesterkedés folyik annak érdekében, hogy a nyudíjalapokat piszkos magánkezekbe játsszák. Addig is lecsökkentik a nyudíjak reálértékét olyannyira, hogy a nyudíjas "szabadon" választhat a fűtés, a gyógyszervásárlás, ill. az evés között.

Ez a helyzet a bűnöző kapitalista állam új "vívmánya". Sok szó esett - nálam is - arról, hogy amerikai óriáscé gek, pl. az Enrron, többek között dolgozói nyugdijalapjának "kezelésére" is vállalkozott. Aztán vígan brókerez gettek ebből a pénzből is. Amikor az üzlet kezdett befuccsolni, éveken keresztűl hamis mérlegekkel tartották a felszínen magukat. Amikor ez is kipukkant ... a volt dolgozók és a nyugdíjasok ezerszámra mentek meztelenül (!) a Capitolium elé tüntetni, és akkor mi lett? Semmi!

Nos, mit fog tenni Orbán pl. a nyugdíjasokért? Semmit!

A százmilliós békávés ribanc Szalayné Szilágyi Eleonóra és mások esetéből tudjuk, hogy az Országot nem csupán az IMF "defterdárok" [adószedők] szipolyozzák, hanem a "nemzeti" élősdiek siserehada is. Az élős diség azonban nem pártspecifikus, hanem rendszerspecifikus! Ugyanúgy virágzott és fog virágzani az Orbán érák alatt is, mint a szoclibek legszebb éveiben. A fideszes Tarlós István alibi nyekergése a fővárosi közgyü léseken és a televízióban senkit sem téveszt meg. Csak azt igazolja, hogy a választási lejáratósdiban elősze dik ezt a kártyát is.

Csakhogy a parlamentkerülő ellenzéki Orbán szerepe megváltozik, ha Magyarország "felelős miniszterelnö ke" lesz. Akkor már nem lesz elegendő a sejtelmes / sületlen szellemeskedés. A arokba szorítják és falhoz kenik, vagy nem áll ki... De mindenki nem bújhat a háta mögé! Reflektorfénybe kerülnek majd a "csahosok".

Épp most kezdenek az űrben keringeni Kiss Sándor velük foglalkozó írásai. Csakhogy ezek a szikrázóan kemény írások a "csahosok" történetének csupán egy szűk időszeletkéjét tárgyalják. Erre gondoltam, amikor fentebb arról példálóztam, hogy Orbán esetében bizonyos párhuzamoságokat nem elég Antallig visszave zetni. Az origo Tisza Kálmán főcsahos.

A tét pedig az "akolgondolkodás" egyeduralmának megszüntetése. A renyhe elmék kényszerítése, hogy "forduljanak".

A kínaiak a hold mozgásához igazított naptáruk éveit állatokról - patkány, bivaly, tigris, nyúl, sárkány, kígyó, ló, kecske, majom, kakas, kutya, disznó - nevezték el. Úgy körülbelül meg tudnám saccolni, hogy 2010 nálunk milyen év lesz. De ez nem lenne elég, mivel - ugyancsak a kínai naptárszerkesztők - azt is meghatározták, hogy az egyes években melyik bolygó dominanciája jellemző. A "sorsbolygók" a Merkur, Jupiter, Mars és a Vénusz.

Ha - mondjuk - Oroszországnak sikerül bedarálnia Ukrajnát, úgy közvetve közvetlen szomszédok leszünk. Ezesetben viszont - egy szolíd horoszkóp elkészítésénél - már nem elég csak a Wall Street és Magyarország bolygó pozícióit vizsgálni, be kell kalkulálni az oroszokat is... Innen adódnak majd a második Orbán kormány
főfá jásai.

Valódi ellenzéke pedig nem az Antall - Tölgyessy paktummal létrehozott és máig hibátlanul szuperáló (!) rejtett nagykoalíció lesz, hanem remélhetőleg egy új tudathordozó réteg, amely nem a jelenlegi szolgapártokban, hanem az Ország reális alternatíváiban gondolkodik majd.