A világpénz alkímiája

Az új háború - "soft war"?
 

A főcímet Soros Görgy "A pénz alkímiája" könyvcímének kiterjesztésével nyertem. Az apropót pedig az a hír szolgáltatta, hogy a NATO (?) ellenőrzi és zárolja azokat a bankszámlákat, amelyeken az Al Kaida vagy más terrorszervezetek részére nyujtott adományokat rejthetnek. Az amerikai "dollárfegyver" elleni harc az egyik szintere annak a világháborúnak, amely már javában folyik, csak még nem kapott hívatalos keresztnevet.

A "soft" kifejezésnek a nagyszerű angol nyelvben temérdek jelentése van. Csak azokat sorolom fel, amelyek illesz kednek a fogalomhoz. Soft az ami bársonyos, csendes, enyhe, finom, halk, jámbor, kellemes, könnyed, könnyű, lágy, nyugodt, puha, rugalmas. Ilyen az új háború? Áh dehogy. A "soft" nem a háború módszereit, hanem célját jelenti, vagyis az új háború a "lágy" célok, főképp emberek ellen folyik [majd]. Általában az emberek ellen? Óh nem, csak bizonyos emberek ellen. Elmultak már azok az idők, amikor a  vidékieknek kellett marhavagonokba szállniuk, az újlipótvárosi libamájzabálók pedig kihúzhatták - megúszhatták valahogy a Dohány utcai gettóban ; az arisz tokraták után pedig SS tisztek [zsidó "testvéreik" hóhérai] vitték a bőröndöt a repülőgépig, az elegáns emigrá cióhoz. Úgy tűnik, a célgömb a szörnyeteg agyát keresi.

Ami a "lágy háború" sajátosságait illeti, ezekre lentebb térek ki!

Fontos figyelmeztetés! Ha valaki [csak] a cikk témájáról akar olvasni, ugorjon egyet - innen!

Hogy miért múltak el a régi "szép" idők? Hát ez hosszú história, de világosan - logikusan levezethető.

Valami változott. Ugyan mi? Hát a pénz! Az szuperál másképpen. Innen induljunk el. Ha csak a pénzre gondolunk sokminden juthat az eszünkbe. Ám ha a pénzzel bánni tudó ember kerül szóba [pénzkölcsönző, uzsorás, bankár, stb.] a lehetséges asszociácók száma drámaian lecsökken. Ha az asszociációk szóródását is megfigyeljük kiderül, hogy csaknem mindenkinek "az" jut eszébe - mint Mórickának - a zsidó. A "főniciai" találatok száma elenyészően csekély lesz, holott állítólag ők találták fel a pénzt. Meglehet, de mert nem találták fel vele együtt a spanyolviaszt is ki vesztek egy szálig.

A tétel bizonyításához nem kell hosszú algoritmus. Elég néhány név. József, a fáraó pénzügyminisztere,- Szerencsés, alias Fortunátus Imre, alias Slomó ben Efrájim,-  a velencei kalmár, alias Shylock,- Jud Süss, alias Oppenheimer,- Rotschild [egy egész rakás],- Soros, alias Schwartz György,- Fekete János, Surányi, alias [szintén] Schwartz György, stb. Ha most én azt mondom, hogy a zsidók pénz fialtatatása terén is túlreprezentálták magukat kissé, más meg azt mondhatja, hogy ez nem igaz. Oké, akkor én tovább sorolom a példákat. Soroljon ő is és majd meglátjuk, melyik névsor lesz hosszabb a végén. Én biztos vagyok a dolgomban.

A pénz mindíg is gyötörte - pusztította a sokaságot és csak keveseknek okozott örömöt. E kevesek döntő többsége is zsidó, természetesen.

Ez volt a világ rendje, mióta a főniciaiak (...) feltalálták a pénzt. A világ rendje most is ugyanez! Változott tehát valami? De még mennyire! Remélem, nyilt kapukat döngetek, ha azt mondom, a világon a legjobb üzlet a háború, annál csak egy jobb üzlet van, a világháború. Mára teljesen világossá vált, hogy úgy az első, mint a második világháborút a Wall Streeten agyalták ki, tervezték meg és robbantották ki. Üzleti vállalkozás volt az egész. Amerika, földrajzi helyzeténél fogva, úgy gründolta, gründolhatta a háborúkat, hogy otthon gyártotta a fegyvereket, azok pedig tőle többezer kilométerre pusztították az embereket és javaikat. A vér folyt ott, a haszon meg lecsapódott itt. Egy kicsit jobban élt a kétszázötvenmillió hamburgerzabáló is.

A bajt az atombomba, helyesebben Ede bácsi hidrogénbombája okozta, jót akart pedig a szegény öreg, mégis elbaszta. Ugyan mivel? Hát azzal, hogy a nukleáris világháború már nem biznisz (!), mert azt nem lehet Amerikától többezer kilométerre vívni, mert Werner von Braun rakétái Ede bácsi robbanófejeivel az eddig egyirányú utcát kéti rányúvá változtatták.

De háborúnak lenni kellett, mert hogy élt volna meg szegény Amerika jó kis zsíros háborúk nélkül.

Japán kapitulációját követően, nem múlhatott el egyetlen nap sem, hogy ne dörögtek volna valahol a fegyverek a világon. Került néhány nagyobbacska falat is az amerikai molochnak. De mi tesz egy rongyos kis vietnámi háború egy jó nagy kövér világháborúhoz képest? Ráadásul Vietnamból ki is vágták őket, mint szarni a macskát. Kitaláltak
ők kinjukban mást is, a hidegháborút. Ezt a Szovjetúnió ellen vívták és meg is nyerték, mert arra késztették, hogy a világ ledrágább passzióját űzze: többmilliós hadsereget tartson hadikészültségben, évtizedeken keresztül. Hát persze hogy összeomlott a "gonosz birodalma", mint a vöcsök. Még szép...

A világ ennélfogva egypólusúvá vált. De tovább zakatolt az a valami, amit a marxista egyetemen úgy emlegettek: katonai - ipari komplexum, és továbbra is gyártotta a hatalmasabbnál hatalmasabb tengeralattjárókat, repülőgéphordozókat, bombázókat. De kinek? Minek? Amerikának sikerült egy negyvennyolcszoros nukleáris owerkill [túlgyilkolás] potenciált kifejlesztenie. Ezzel szemben az oroszok csúfosan lemaradtak a maguk izzadságszagú rongyos huszonnégyszeres potenciáljukkal. Ez a "fölény" azonban nem oldott meg semmit, mert az atom, ill. hidrogénfegyvereket már nem lehetett a huszonnégyszeres megsemmisülés veszélye nélkül bevetni. Amerikának rehát nyakán maradt a "nukleárú". A raktárkészletre termelés pedig csak ráfizetéses lehet. Nagyobb a deficitje, mint a Vörös Hadsereg fenntartásának.

Kiderült, hogy Amerika, ha akarna is, nem tud a békegazdaság állapotába visszatérni. A gazdaság lehetséges létezési formája a hadigazdaság maradt.

"Természetesnek" látszott, hogy a veszteséges nukleáris ágazat deficitjét csak úgy lehet kompenzálni, ha a "hagyományos ágazat" nyeresége kiegyenlíti a veszteséget. A hagyományos ágazat viszont csak akkor lehet nyereséges, ha termékei iránt kereslet mutatkozik. Kereslet pedig csak akkor van, ha háború van, "helyi háborúk" vannak, lehetőleg minél több helyen és minél hosszasabban.

Istenem, mit ki nem találtak szegény amerikai elnökök és a CIA, hogy összehozzanak itt - ott egy kis nyomorult konfliktust. Mára szinte az egész világot felégették már, így egyre bonyolultabb trükköket kellett kieszelni.

Az iraki háború kirobbantása - Szaud Arábia Irak általi megtámadása ürügyén - még meggyőző produkciónak látszott.

Az afganisztán elleni háború elkerülhetetlenségének bizonyítása [World Trade Center és más célpontok elleni "terrorista légitámadások"] bizony már verejtékszagú és ami ennél is nagyobb baj, szarszagú volt - kezdettől fogva. Mára a napnál világosabbá vált, hogy ezek az események ugyanúgy amerikai háborús provokációnak tekinthetők, mint a Lusitania hajó halálbaküldése [I. Világháború], ill. Pearl Harbour "beáldozása" [II. Világ háború].

Az afganisztáni háború most ugyanúgy nyeli a dollármilliárdokat, mint korábban iraki háború nyelte. Ráadásul megint gyöngén muzsikál az U.S. Army, Nem is muzsikálhat jobban, mert gyorsan de biztosan belesodródik a konflikusba Pakisztán is. Ennek a hadviselésnek a költségei csak akkor térülhetnének meg, ha Amerika megsze rezhetné a térség fölötti uralmat, különös tekinettel az olajra, olajvezetékekre és az afganisztáni kábítószer ültet vényekre, stb. Ez azonban bizonytalan mint a kutya vacsorája lámpaoltás után.

Bekövetkezett, ami elképzelhetetlennek tünt: az amerikai háborús vállalkozások veszteségessé. Váltak. Ennek csalhatatlan bizonyítéka hogy az amerikai államadósság folyamatosan megdönti saját Guiness rekordjait.

Hova vezet ez? "Spontán" gazdasági világválságba? Nem! Tervezett - szervezett gazdasági világválságok soro zatába. A "történelmi világválságok" pusztító hatása exponenciális függvény mentén növekszik, ugyanúgy mint a robbanóerő a füstös lőportól a hidrogénbombáig.

Nem volt semmi a '29-es világválság, meg azt azt követő további néhány tucat világválság sem. De sokáig bambák voltak a népek. Marxtól se lettek sokkal okosabbak... Nekünk pl. kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk, köz ben a szövőlány cukros ételekről álmodott és nem tudott kartellekről.

Ám mostanára összeállt a kép. A dollár a gazdasági, politikai társadalmi folyamatokat dájrekt üzemmódban vezérlő gépezetté vált, egyszerűbben szólva egy szivattyúvá, amely pillanatok alatt képes elszippantani a nemzeti jövede lem utolsó cseppjét is bármelyik "nemzetgazdaságból". Ezzel nem mondtam nagyot, már mindenki tudja. Meg azt is, hogy Kína, Oroszország és mások azon spekulálnak, hogy egy alternatív világpénzt hozzanak létre, amely nem
a pusztító uzsorakamat, hanem a termelésfinanszírozás régi/új elvén működik majd.

Hogy jön ide a háború? Hát' most nem történelemóra következik... Mert mindenki tudhatja, hogy előbb Anglia majd Amerika azonnali fegyveres akcióval toroltak - torolnak meg minden "lázadást" amely gazdasági érdekeiket sérti, vagy veszélyezteti, tőszomszédságukban, de a világ legtávolabbi csücskében is. A sok lehetséges példa közül a legjellegzetesebb a Kína ellen viselt "ópiumháború". A kínai császár Daoguang nem akarta engedni, hogy népét angolok által exportált ópiummal pusztítsák. Erre az angol flotta lőni kezdte a tengerparti kikötővárosokat, stb., stb.

Közben nagyot változott a világ. Anglia, vagy akár Amerika megtehetné most ugyanezt?

Ja! Most ugrott be, tehát itt és most írom le, hogy...

A gyűrűzésről, pontosabban a "begyűrüzésről" van szó. Az Amerikából indikált válsághullámok ugyanis kezdenek tsunamik módján viselkedni. Körbeszaladnak a bolygón és visszacsapódnak - magára Amerikára is. Számtalan jele van ennek máris. A gazdasági tsunamik lassan, vagyis inkább gyorsan, elmossák azt a "jólétet", amellyel a kapita lista rablóállam a televíziók elé tudta nyűgözni a hamburgerzabálókat, ill. popcorn majszolókat. Még nem forr az üst, de már jelentkeznek az első felszálló buborékok és a finom pára... Ami az Amerikán kivűli világot illeti, úgy jellemez hetnénk a helyzetet, tájkép csata előtt!

Mit lehet tenni? Nehéz kérdés. Könnyebb arra válaszolni, mit nem fog Amerika megtenni? Nem fog a tükörbe nézni.

Két főoka van ennek. Az egyik a yankee gondolkodásmód, a másik a zsidó eszelősség. Mindkettő az értelmes embe ri gondolkodás ellentettje. Korábbi cikkemben egy Amerikáról szóló könyvből vett idézetek segítségével próbáltam ábrázolni, hogy vélededik a gazdag amerikai bunkó sajátmagáról, saját kormányáról, "polgártársairól" és az összes többiről Amerika határain kivűl. Ha meglelem a cikket, belinkelem - hátha elolvassa valaki.

Ami a zsidóságot illeti, többezer éves története a bizonyság arra, hogy mindíg minden sikerült nekik, kivéve az, hogy megtalálják a modus vivendit a befogadó társadalmakkal. Most viszont már késő minden bánat. Az általuk létrehozott Gólem, a pénzügyi rendszer [Bretton Woods], már nem engedelmeskedik alkotóinak. Nem lehet leállítani, meg kell semmisíteni. Kellene, de lehet e? Minden bizonnyal!

A mai gólem nem úgy néz ki, mint a prágai Judah Löw ben Bezalel rabbi agyagszobra. Inkább olyasféle, mint a rák, melynek metasztázisai behálózzák az élő szervezetet és azt, vagyis a világot, pusztítva növeli - sajátmagát. Eddíg úgy volt, hogy a rák csak azután pusztult, miután megölte "vendéglátóját". Mára változott a helyzet. A rák elhatal masodását a metasztázisok [áttétek] kiterjedsége jelzi. Ez a térbeli tagozódás a [politikai] rák ereje, egyben gyenge sége is.

A rák elleni világküzdelem elkezdődött. A metasztázisok pusztításához a "világterrorizmus" látott hozzá. Egyre több "sebészi pontosságu" csapás éri a világ minden pontján az amerikai, ill. zsidó szervezeteket, csoportokat, szemé lyeket. Ezeket üggyel bajjal sem lehet a gyűlöletóceánokban megvédeni. Ha ez esetleg sikerülne is, nem lenne ered ménye. A politikai rák nem lesz képes - a faunából ismert jóízű névrokonához hasonlóan - páncélba öltözni.

Az egykori "csendes amerikai" a vietnami élet sűrüjében pl., úgy dolgozhatott, hogy sötét terveit presszóteraszo kon főzögette, lebújokban konspirált ügynökeivel, romantikus szexeket rendezett naiv vietnami kislányokkal, stb. Manapság az ilyen alakokat világszerte és eleve "csendes amerikaiaknak" vélik és likvidálják. Persze megteheti, hogy bemenkül a követségre, ahol a tengerészgyalogosok vigyáznak rá. Onnan azonban nem tud kapcsolatokat mozgatni. Béna kacsává válik. Persze a mai csendes amerikaiak nem olyan szerények mint Pyle [Graham Greene "csendes amerikaija"]. Az újak fényűző villákban, nem ritkán egész kolóniákban tenyészkednek. Dehát ki lesz képes ezeket a kolóniákat és a "munkahelyeket" [kereskedelmi, tudományos, stb. intézmények] megvédeni ha igazán kitör a balhé? Az élet tulajdonképp máris megfelelt e kérdésre.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy kis köztes aktualitás.

[Megfeledkeztem a szállodákról... 2010.01.26-i hír [MTI] hogy a bagdadi Isthar Sheraton, Babylon és al-Hamra luxushotelek néhány perc különbséggel összeütköztek egy - egy kisbusszal. A robbantások halottainak száma 36. Vajon milyen lehet az üzletmenete azoknak az utazási irodáknak, amelyek pl. NewYork - Bagdad útviszonylatban szerveznek. Azért nem NewYork - Bagdad - NewYork relációt írtam, mert a visszaút feltételes módba kerül. Ilyen az a szép új világ, amivel Amerika próbálta megajándékozni az emberiséget...]

Ajvé! Most meg Pakisztán! "Pakisztán északnyugati részén négy külföldi újságíró halt meg egy robbanásban szerdán egy iskola közelében - közölték biztonsági tisztviselők és a rendőrség. Egy biztonsági tisztviselő elmondta, hogy az Alsó-Dir körzetben történt robbanásban legalább négy külföldi vesztette életét. Helyi pakisztáni televíziók arról számoltak be, hogy segélymunkások és 'biztonsági tisztviselők' vannak az áldozatok között [...] . A külföldiek egy iskola avatására utaztak a térségbe." MTI 2010.02.03

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ennek szemléletes példája a "bagdadi beruházás".

"2004-ben az Egyesült Államok hatalmas munkálatokba kezdett, hogy Bagdadban a Tigris folyó partján egy erődsze
rű nagykövetségi (!) épületegyüttest építsen fel és működtessen.

A létesítmény, kategóriájában a legnagyobb a világon: a területe akkora, mint a Vatikánváros, és 5500 ember elhe lyezésére alkalmas. A nagykövetségi komplexum 41 hektáron terül el, és 21 épületet foglal magába. A hatalmas épületegyüttes mellett eltörpülnek a más országokban lévő amerikai nagykövetségek, amelyek átlagosan 4 hektárt foglalnak el. A bagdadi követség saját hadsereggel rendelkezik és a víz-, valamint az energiaellátása is független a környezetétől. A USA Today beszámolója szerint „A Tigris folyó partján épült monumentális új nagykövetséget arra tervezték, hogy teljesen önellátó és független legyen a megbízhatatlan iraki közellátástól. A 41 hektáros komplexum – amelynek a területe 80 futballpályának felel meg – két hivatali épületet foglal magába, továbbá hat lakóépületet, tornatermet, uszodát, éttermet és saját erőművet, valamint egy víztisztító létesítményt.

És most, hogy kotródni kell, mi a lófasz lesz ezzel az izével - kérdem tisztelettel.

Újabban már az erődítmények sem biztonságosak. A minap történt, hogy egy kettős ügynök, egy "jól védett" ame rikai támaszponton, önmagával együtt, felrobbantott egy CIA-s kopófalkát, akiket ekként parentál el az amerikai sajtó.

"Egy NATO-illetékes szerint az öngyilkos akció egy kulcsfontosságú CIA-csapatot pusztított el. "Nem olyan emberek voltak, akik a dolgokat begépelték egy számítógépbe vagy laptopba. Minden a fejükben volt. (A CIA) új embereket toboroz a világ minden részéből, de menyi időbe telik majd, míg újraépítik a hálózatot és az felpörög? Sok részét már soha nem tudják helyreállítani" - idézte a neve elhallgatását kérő NATO-illetékest a New York Times."

Béke poraikra és az utánuk következők poraira!

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Eddig jutottam e cikk írásával, amikor egy könnyed, üdítő műtétre kórházba kellett vonulnom néhány napra. Itt viszonylag háborítatlanul merenghettem azon, miért mennek olyan rosszul a világ dolgai? A megoldásra, saját buta fejem szerint persze, hamar rájöttem. A bajok okozója Amerika, a gonosz igazi birodalma. Már "csak" a bizonyítás volt hátra... Összejött az is, közismert tények logikai rendbe illesztése útján.

Alapvető tézisem az, hogy az amerikai állam nem hasonlít egyetlen létezett, ill. létező államra sem. Ennek alátámasz tása feltételez bizonyos államelméleti elemzéseket, mégha ezek ki is lógnak a cím alól. Essünk túl, vagy ugorjunk át rajtuk.

Az államok - szerintem - öt csoportba sorolhatók.

1.) "Területtartó államok"

Ebbe az államtípusba azok a nagy kiterjedésű és népességszámú "fajtiszta" államok tartoznak, amelyek a népeik által belakott terület határait igyekeznek megőrizni és létezésük feltételeit ebben a térben kívánják biztosítani. Erre példa az ókori Egyiptom, India és Kína. A lényeges eltérések mellett közös jellemzőjük a rendszer [belső] stabilitása.
Mindhárom állam többezer évig állt fent, ill. többezer év óta áll fent.

Mindannyian magasfokú kultúrát fejlesztettek ki. E kultúra hordozói [arisztokrácia, papság, udvari elit] képesnek bizonyult arra, hogy az állam, a társadalom belső stabilitását, békéjét fenntartsa. Hódításokkal nem dicsekedhetnek, ellenkezőleg gyakran váltak külső hódítók áldozataivá. A helyzet csak a XX. század végén kezdett változni, különös tekintettel Kínára. [Lásd lentebb.]

2.) Terjeszkedő, "területszerző" államok

A Római Birodalmat, Ausztriát és Oroszországot sorolom ide. Közös jellemzőjük a viszonylag lassú, szisztematikus terjeszkedés, a szomszéd államok bekebelezése, területük és népeik beolvasztása a birodalomba. Ezen államok "élettartama" rövidebb mint a "területtartó" államoké, de többszáz év így is. Róma esetében több mint ezer év, ha a Nyugatrómai és Keletrómai Birodalmak életidejét összeszámítjuk. [Róma alapításától Bizánc bukásáig csaknem ezerötszáz év telt el.]

Ezek az államok is képesek voltak [képesek] magasrendű kultúrák kifjlesztésére. A kultúra hordozói az uralkodók [cár, császár] az udvari papság, az udvari nemesség.
 

3.) Hódító, "felfúvódó" államok

Ebbe a csoportba a következő államok sorolhatók. Görögország [Macedónia  - Nagy Sándor korában], Mongol Birodalom - a "világhódító" kánok uralma idején, Hun Birodalom - Attila uralkodása idején, Franciaország - Napoleon uralkodása idején, Németország, a III. Birodalom - Hitler uralkodása alatt.

A hódítások okai változatosak, "indokaik" méginkább. Közös jellemzőik is számosak. A hódító népek is azonos, vagy rokonfajúak. Kezdetben nemzeti határok között élnek. Az expanziót valamiféle "kompresszió" előzi meg amelynek hatására belső feszültség keletkezik, amely bizonyos mértékben egyenirányítja, ill. fókuszálja a népi energiákat. E folyamat vezérlésére csak egy karizmatikus személy: a vezér, a diktátor, stb. képes csupán.

Ez a folyamat más nézőpontból egy nemzet "felfénylésének", hőskorának, stb. is tekinthető. A hódítás magában rejti a "hősi eposz" bizonyos elemeit. A hódító népnek megvan a maga sajátos "igazsága". Ami talán a leglényege sebb, a hódítással járó áldozatokat maga a nemzet hozza [s.k.]. A hódítások, többé - kevésbé, a hadrakelt nép üdvét, anyagi jólétét szolgálják.

Ezek az államok kérészéletüek. A szerzett birodalom a vezér halálával szétesik, ill. a kiinduló pontig, a homogén nemzetállamig, zsugorodik vissza.

4.) Diaszpórában élő(sködő) állam

Ennek egyetlen iskolapéldája a Zsidó Állam, amely természetesen nem azonos a 2.) csoportba sorolható, terjeszke
dő, területszerző Izraellel. A Zsidó Állam az az államalakulat, amelyet mintegy tizenötmillió "tisztafajú" zsidó alkot egy - az egész világra kiterjesztett - sajátságos pókhálóként.

Ezen állítás kapcsán merül fel annak a kérdésnek a körüljárása, hogy milyen ismérvek megléte esetén beszélhetünk államról, ill. milyen ismérvek hiánya esetén vonható meg ezt a minősítés?

Az állam egy nép térbeli és időbeli dimenziója [is]. Ötezervalahányszáz éves közös multjukat maguk a zsidók hirdetik. A fajtaazonosság a világ egyetlen népénél sem olyan nyilvánvaló, mint a zsidóknál. Nemzetavató további tényezők a nyelv és a vallás. Ezek szintén adottak náluk. Egységes a kultúrájuk is. Nem asszimilálódnak a gazda népekbe, hanem azon belül sajátos zárványokat alkotnak, amelyek szinte csereszabatosak, nélkülöznek minden fajta változatosságot. Azonosak a törvényeik is. A lehető legteljesebb mértékben kivonják magukat a gazdaállam ellenőrzése, igazgatása alól. Bírájuk a rabbinátus. Az állam erőszakszervezetet jelent, amely polgárai fölött egysé ges elvek alapján uralkodik. Számtalan példával igazolható, hogy a zsidók közigazgatási szervei az u.n. "kahalok" [kehillah] a legvadabb diktatúrákat is megszégyenítő keménységgel dirigálják a kisebb nagyobb népegységeket.

Kétségtelen, hogy az egyik államkellék, a látható uralkodó, hiányzik náluk. Ám vannak helytartók [exilarchák], akik a zsidó király eljöveteléig gyakorolják az "átmeneti" hatalmat, immár többezer éve...

Egy valóságos államban az államalkotó népből verbuválódnak az élősködők és a kiszipolyozottak egyaránt. Az adott állam tehát csak akkor válik élősködővé ha más népeket meghódít. Addig maradhat élősködő, amíg hódításait képes megvédeni. A történelem tanúsága szerint e hóditások nem tartósak.

Ezzel szemben a zsidóság a gazdatársadalmak kebelén belül uralkodó osztállyá törekszik válni. Létalapja [a lehe
tő legteljesebb mértékben] a gazdanép által megtermelt érték elsajátítása, az élősködés, a legrafináltabb módszerek alkalmazása mellett.

Megállapítható, hogy a zsidóság a föld mintegy hatmilliárdnyi emberóceánjában a maga tizenötmilliós "tömegével" nem lehetett képes világuralmat gyakorolni. A zsidóság története, a XVII - XVIII századig nem volt egységes siker történet. Egyik másik mihaszna uralkodó, vagy uralkodóosztály segítségével ideig - óráig képesek voltak egyik másik nép vérét szívni, de ezek a pünkösdi királyságok az esetek többségében pogromokba, inkvizíciós üldözésbe, stb. torkollottak. Ezért mondhatjuk, hogy a zsidóság többezeréves története a "méltatlan" üldöztetések története.

A sorsdöntő változások Amerika felfedezésével kezdődtek... 

5.) Amerikai Egyesült Államok, a "blokadírozó" állam.

Amerika felfedezését természetesen a gyarmatositás követte. Nem a  [kezdetben Indiának hitt] óriáskontinens volt a "fehér civilizáció" első gyarmata. Igazi arculatát, aljasságát, embertelenségét azonban Amerika gyarmatosításával demonstrálta a legszemléletesebben. A "fehér civilizáció" alatt lényegében Európa értendő, a "keresztény", söt "legkeresztényibb" államok [királyok], a Római Katolikus egyház - és persze a zsidóság Európája.

Amerika gyarmatosítása három felvonásban ment végbe. Az elsőben elpusztították az ősi indián civilizációkat - az aranyért és az ezüstért.

A másodikban kiirtották, illetve rezervátumnak nevezett koncentrációs táborokban pusztították el az indián őslakos ságot - a földért.

A harmadik felvonásban újból létrehoztak egy régi, bevált "jogintézményt": a rabszolgaságot - a profitért.

"Mintegy 12 millió afrikait hurcoltak Amerikába 1482 és 1888 között. A fogságba ejtett és a szállítás során meghalt rabszolgák száma ennél lényegesen magasabb volt, mivel a rabszolgavadászok kiválogatták és megölték a gyengének ítélt embereket, és sokan elhunytak a nyomorúságos úton a partig, illetve a rabszolgahajókon." [Wikipedia]

Nem ismerős ez valahonnan? De, hagyjuk...

E gigantikus tömegsír fölött épült egy sosemvolt termelőüzem: "a népek kohója". Az ám, de milyen anyaggal, milyen technológiával és milyen hatásfokkal üzemel ez a kohó?

Igaz, hogy a sápadtarcú "pionírok" többféle nációból verbuválódtak. E bűnözők és kalandorok "kohósítása" sem sikerült igazán, mert a "fémhez" képest nagyon magas lett a salak aránya. Aztán meg egyáltalán nem sikerült beol vasztani az egykori rabszolgák déd,- ük,- és szépunokáit. Ezek cca. 13 %-át teszik ki az össznépességnek, amely nek etnikai összetétele ennekfolytán cca. 80% fehér , 13% afro-amerikai , 4,5% ázsiai. A háromszáz milliós lakosság hoz képest mintegy negyvenmilló feketét jelent. Nem semmi.

De nem ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy ennek a kohónak az üzemeltetése gazdaságtalan (!). Fenntatásához
a gyarmati jellegű kizsákmányolás merőben új módszereit kellett kitalálni és bevezetni. Megoldották!

Északamerika u.n. "hátsó udvarával" Délamerikával kezdték. Az ott nagyszerüen bevált megoldásokat - némileg tökéletesített formában - a második világháború óta már az egész világon alkalmazzák. Indokolt szemügyre venni és néhány példával illusztrálni ezt a szisztémát.

Amerika a második világháború idején és ürügyén globális csapásmérő, azaz agresszív támadó, haderőt fejlesztett ki, amit a háború után sem szerelt le, a "szovjet veszély" miatt. A szovjet  veszély közben elmúlt, ám az US Armyt,
az US Navyt, az US. Air Force-t ekkor sem szerelték le, sőt gőzerővel szakadatlanul fejlesztették tovább, hogy egyre inkább megközelítse a "abszolút - globális csapásmérő erő kritériumait. Ki ellen? Mi ellen? Hát ez az! Ez az erő az egész világ gyarmatosításának eszköze, végső érve [ultima ratio regum].

De mi történik, hogyan történik, mielőtt lecsap a bunkó?

Amerika gondosan feltérképezi a világnak azokat a pontjait ahol [elrabolható] ásványkincsek találhatók, ill. a kiszemelt terület birtoklása hadászati, üzleti szempontból előnyös.
A kiszemelt terület többnyire nem néptelen, ill. nem gazdátlan. A második lépés tehát azon államok szemrevételezése, amelyek az adott helyet uralják.
Ezen államok döntő többségükben rendezett társadalmakat alkotnak, a gyarmati behatolással szemben ellenállásra képesek. Emiatt legelőször is belső rendjüket kell felforgatni és ha lehetséges "forradalmakat", polgárháborúkat, vagy formális háborúkat kell kiprovokálni. Valamelyik "alternatíva" előbb - utóbb bejön.
A bomlasztó ágenseket többnyire a CIA juttatja a "táptalajba", mindenkor szoros együttműködésben a had sereggel, a "tudományos" intézményekkel, a hadiipari komplexumokkal és természetesen a kormánnyal és az elnökkel.
A társadalmi gazdasági viszonyok "tudományos szintű" elemzése mutatja ki a társadalmi szövet gyenge pontjait és a rontás legalkalmasabb módszereit. Közös elem, a nyugvó [potenciális] feszültségek felerősítése.
E feszültségek sokfélesége folytán a módszerek és az őket leplező álcák is szerfölött változatosak.

A destabilizálás megjelenhet nemzeten belüli, ill. nemzetek közötti viszonylatban
- szociális feszültség, azaz "baloldali" mozgalom formájában,-
- etnikai alapon kisebbségi "sérelemként",-
- vallási mezben, mint "türelmetlenség",
- határvitaként, "felszabadító" háborúk formájában,-
- nemzeti sérelem orvoslása, stb.

Ami a "felerősítést" illeti, a lázítás többnyire nem elegendő. A "rásegítő" merényletek, provokációk viszont többnyire meghozzák a kivánt hatást.

Ha kipattan a krízis, Amerika, rejtett vagy nyilt módon, beavatkozik. Ennek keretében fegyverszállitásokkal és "tanácsadókkal" segíti az általa favorizált felet. A tanácsadás körébe tartozik logisztikai szolgáltatások nyujtá sa. [A logisztika minden "békés", ill. nem békés hadművelet mellőzhetetlen segédtudománya.] Szükségessé válhat azonban a közvetlen katonai beavatkozás is. Amerika sohasem habozik bevetni haditengerészeti, légi és szárazföldi erőit a világ bármely pontján, ha érdekei így kívánják.

A leggyilkosabb amerika fegyver a blokád. Ez maga is egy bonyolult hadművelet, amelyben az eszközök széles skáláját vetik be. Ismert és eredményes módszer az ellenfél bankszámla követeléseinek zárolása, amely hatásában alig enyhébb a szárazföldi, tengeri, ill. légi blokádnál. E blokádok a népírtás kegyetlenebb módsze rei békében, mint mint az amerikai - angol légierő terrorbombázásai békés városok ellen, háboruban.

A terrorbombázás viszonylag szűk területen pusztít, gyorsan. A blokád egy egész országot, ill. térséget sújt, a lassú halál módszerével ráadásul olymódon, hogy a legsebezhetőbbekkel, a gyerekekkel,  betegekkel, nőkkel, öregekkel kezdi. Az áldozatok agóniája hetekig hónapokig, netán évekig tarthat. Többször emlegettem már az Irak elleni blokádot, amely - többek között - mintegy ötszázezer kisgyermek lassú halálát okozta. Erre mondta a gyilkos szuka, az amerikai külügyminiszter, Madeleine Albraight asszony, hogy ez az "áldozat" elfogadható "ár", ha Amerika üdvös céljaihoz viszonyítják.

Mint említettem, az amerikai hadsereg nem ódzkodik fellépni az ilyen konfliktusok eldöntése végett. A piszkos munkát azonban rendszerint egy általa létrehozott bábrezsimre bízza, többnyire katonai juntákra.

A Wall Street által gerjesztett II. Világháború nagyjából hat évig tartott. Amerika háborúja az egész világ ellen, a világ fölötti uralom megszerzése végett, pedig hatvanöt (!) éve folyik szüntelen. Ez idő alatt "Amerika évszáza dában" több szenvedés zúdult az emberiségre mint a nagy diktátorok: Hitler és Sztálin uralma alatt. 


A nemzetközi konfliktusok "műfajában" érintett országok betűrendben [példálózó módon] nyernek felsorolást.
A történteket üde színes foltocskákkal próbálom jellemezni, terjedelmi okokból.

Truman Doktrina

"A Truman-doktrína szerint az Egyesült Államok nem tűri el a II. világháború után kialakult status quo erőszakos megváltoztatását, és gazdasági illetve katonai segítségnyújtással beavatkozik azon országokban, ahol a kommunizmus térhódítása fenyeget. A Truman-doktrína előkészítette a terepet a később meghirdetett Marshall-terv számára, ugyanakkor legfontosabb eleme a „feltartóztatás” [containment] végül az amerikai hidegháborús politika egyik sarokkövévé vált, és meghatározó szerepe lett többek közt az Egyesült Államok koreai és vietnami háborús politikájában."

Afganisztán

A história jelenidőben zajlik. Mindenki tud mindent. Oszama Bin Ladent keresik. Készül Amerika újabb Vietnamja.

Argentina

Ki beszél ma Argentináról? Pedig beszélhetne.

"Argentinában a katonai hatalomátvételt [1973] megelőzően nem egy majdnem ötven évig tartó demokrati kus berendezkedés szakadt meg, az ország II. világháború utáni története ugyanis a polgári, és katonai kormányzatok váltakozásáról szólt. Annak ellenére tehát, hogy a chileihez nagyon hasonló helyzet állt elő, és a katonák nagyon hasonló törekvésekkel álltak elő, Ez volt a Proceso de Reorganización Nacional a nemzeti helyreállítás programja. Az argentin junta hatalomátvételnék körülményei, és okai gyökeresen mások - viszont a kezdeti időszakban a chileihez nagyon hasonló utat jártak be.

A Pinochet-rezsimhez hasonlóan a junta egyik első intézkedéssorozatával az országot destabilizáló szél
sőbaloldalt kezdte el felszámolni - és ugyanúgy nem válogattak a módszerekben, mint a chileiek. A baloldal elleni fellépés [spanyolul Guerra Sucia - piszkos háború] kb. harmincezer áldozatot követelt [a chilei tisztogatásoknak majd' ötszörösét]. A célpontok elsősorban a szélsőbal szervezetekhez köthető személyek voltak, aztán egyes szakszervezeti aktivisták, és vezetők, akik a folyamatos sztrájkjaikkal a kormányzat szemszögéből szintén aláásták az államrendet, illetve mindenki, akit egy jóakarója besúgott, hogy az előbbi két csoportba tartozik.  Vagy csak a rendszer azt gondolta róluk, hogy ki kell vonni őket a forgalomból. Rengeteg embert megkínoztak, a nagy többségüket pedig elkábítva az Atlanti-óceánba dobták, így a holttestük sem került elő, ezért szokás harmincezer áldozatról, és eltűntről beszélni.

Chile

A chilei képek az idősebbek memóriájában is elhalványultak már. Salvator Allende elnök géppisztollyal az
égő elnöki palota előterében. Foglyokkal zsúfolt stadion lelátók. A pályán géppuskás katonák. A puccsista Pinochet tábornok harcosai, hóhérai. Aztá n hullák, hullák, hullák...

"A chilei katonai puccs és az azt követő Pinochet-diktatúra [1973-1990] számos részlete máig nem tisztázott. Az akkor eltűnt mintegy 1200 ember közül nyolcszázról még mindig nem tudni semmit, s a hadsereg még ma is különleges előjogokat élvez a dél-amerikai ország politikai életében. A fegyveres erők kiváltságos helyzete továbbra is akadálya a teljes igazság kiderítésének, noha már tizenhárom éve választott kormánya van Chilének - állapította meg az évforduló elé írt háttéranyagában a The Economist című brit folyóirat.

Salvador Allende, Chile elsõ szocialista elnöke 1970-ben, társadalmi és gazdasági igazságosságot hirdetve került hatalomra. Kevéssel választási győzelme után nagyszabású államosításba és kollekti vizálásba kezdett. Allendének elég törékeny koalíciót sikerült csak összehoznia, ebből következően lavíroznia kellett még a saját pártján belül is. Az árak nőttek, az infláció elszaladt, a feketepiac átvette a valós piac szerepét és a sorbaállásoké lett a főszerep. Allende elnöksége alatt súlyos, válságos helyzetbe került a chilei gazdaság, sok chilei mégis valóságos megváltót látott az elnökben. Mint tudjuk, a megváltót Júdás, saját tanítványa árulta el, Allende uralmával pedig saját vezérkari főnöke, Augusto Pinochet tábornok számolt le.

A gazdasági összeomlás mellett a kor hidegháborús hangulata is Allende bukását siettette. Az Egyesült Államok akkori kormánya nem tudta, nem akarta lenyelni, hogy újabb marxista hatalom kibontakozá sának jelei mutatkoztak az amerikai földrészen. Nem akarván elviselni egy „újabb Kubát”, a Központi Hírszerzõ Ügynökség [CIA] aktív tevékenységet fejtett ki előbb azért, hogy megakadályozza Allende hatalomra jutását, utóbb azért, hogy megbuktassa a szocialista elnököt, végül pedig azért, hogy segítse hatalmon maradni Augusto Pinochet tábornokot és katonai juntáját."

Haiti

Jó példa, aktuális példa. Ám ha azt kérdezném, mondjuk egy egyetemistától, ki az a Papa Doc (?) nyilván hülyének nézne. Most épp reng a föld, nem politikai, tektonikus értelemben.

"Természetes, hogy a hosszú ideje ismétlődő tektonikus mozgások övezetében természti katasztrófák előfordulnak. Azonban a 50-100 ezer [már 200.000-nél tartunk] halott nem természetes – amiatt, mert az épületek, lakások [a bidon városokról nem is beszélve] nem felelnek meg a földrengésbiztos normák előírásainak –, több százezer további halott sem természetes – amiatt, mert nincs kórház, nincs semmiféle közlekedés, nincs állami infrastruktúra, nincsenek közszolgáltatások…

Ez annak az elszabadult politikának az eredménye, melyet az évekkel ezelőtt az IMF és a nagyhatalmak igájában nyögő országra kényszerítettek, melyek a közszolgáltatások megsemmisítésére kötelezték azt, az illegitim adósságok fizetésére és más IMF-előírások teljesítésére! A nagyhatalmak 1981-ig támogatták a Duvalier k diktatúráját, aztán az államcsínyt, mely 2004-ben Aristide elnököt elűzte, hogy a Minustah bajo nnettekre támaszkodó jelenlegi kormányt a helyére ültessék! Amivel vádolunk, az a kormányok együttes politikája, mely ezt a népet a szegények között is a legszegényebbé tette, a nyomor sötét bugyraiba taszította, ahol a földrengés a legnagyobb kárt okozhatta. A képmutatók pedig most a haiti nép sorsán siránkoznak! Ami Haitit tönkreteszi, az valójában az a szociális, politikai, gazdasági katasztrófa, melyért mindezen kormányok a felelősek, senki más.

Tessenek különös figyelemmel olvasni a következő sorokat!

"Haiti a neoliberális gazdaságpolitika igazi kísérleti laboratóriuma is. Érdemes lenne megkérdezni Bokros Lajost, meg a magyarországi „neoliberális” közgazdászokat, hogy vajon mi a véleményük a haiti gazdaság katasztrofális állapotáról? Pedig ha valahol, akkor Haitin hosszú évtizedeken át alkalmazták a Bokros-féle gazdaságpolitikát. Az eredmény: a nemzeti össztermék rohamos csökkenése, a középosztály eltűnése, a hazai ipar teljes felszámolása, a parasztság nyomorba süllyedése, égbekiáltó társadalmi különbségek, az oktatás és az egészségügy elképesztő szétzüllése, súlyos környezeti és erkölcsi válság. Mindamellett el tudom képzelni, hogy Bokros és a hozzá hasonló senkiháziak azt mondanák: az a baj, hogy nem hajtották végre elég következetesen a „reformokat”. Mivel a „nép nem értette meg a reformok jelentőségét”, illetve „a nép nem elég érett a reformok végrehajtására”. Hasonló képtelenségeket mondogatnak nálunk is. Vagyis ők, a zsidó „neoliberálisok” az IMF és a Világbank vezényletével kifosztanak, tönkretesznek egy országot, a következményekért pedig a nyomorba döntött népet vádolják meg, amely „képtelen megérteni a reformok jelentőségét”. [InyMedia]

Irak

Irakból kitakarodtak - kitakarodnak az amerikaiak. Ezért Irak közelmultjából illesztek ide egy "épületes" részletet. A "story" 2004-ből való.

"Az iraki háborúval párhuzamosan, illetve a Közép-kelet olajforrásai feletti hatalom biztosítása érdekében, az Amerikai Egyesült Államok, új, úgynevezett 'szuper bázisokat' épít Irakban és másutt. Ezek a létesítmények több milliárd dollárba kerülnek, és arra utalnak, hogy az Amerikai Egyesült Államok hosszú távban gondol kodik, illetve hosszú évekre tervezi háborús politikáját. A bagdadi amerikai nagykövetség, az úgynevezett zöld övezet Bagdad központjában épül, és négy négyzetmérföld területet foglal magában. A 'bagdadi bástya' nevű létesítmény a legnagyobb amerikai követség lesz a világon. A négy és fél méter széles fallal, és úgyne vezett „concertina” szögesdróttal körülvett, és távirányítású lövedékrendszerrel védett terület belsőleg egy amerikai város gazdag negyedének a pontos mása.  A körülbelül ezer ember számára készült építmény hatszor nagyobb, mint a New Yorkban lévő Egyesült Nemzetek központja, s azt szolgálja, hogy a „terepen” szolgálatot teljesítő hivatalnokok, az őrség, és a személyzet „Amerikában “érezze magát. Az ellátás, az élelem, a környezet teljes egészében az amerikai viszonyokat tükrözi.  Az irakiak szemében, ez a Bagdad szívében épülő létesítmény, a megalázás, és a leigázás jelképe." [Chalmers Johnson könyve alapján]

Oszt' mire mentek vele (?), szólal meg bennen az egykori hajdúböszörményi gimnazista. Ez a gyerök mondatja velem aztat' is, hogy az embörnek össze kelletik magát szarnia a röhögéstől ha eféléket olvas gat...

Persze az hogy valaki ennyire hülye egyfelől, nem jelenti azt, hogy ne lenne állati szemét másfelől. A vietná mi passzusban olvashatnak majd arról, hogy viszonyul a derék amerikai kormány, a derék amerikai hadse reg és a derék amerikai nép azon derék fiúkhoz, akik szadista tömeggyilkosságokat követnek el.

Irán

Irán a Nyugatot, főleg Amerikát, fenyegető egyik perspektíva. De miért vált azzá?

"Mohammad Moszaddeg, 1950-ben létrehozta az igen sokszínű ideológiai hátterű, iszlamista, nemzeti, szoci áldemokrata és radikális pártokat egyaránt tömörítő Patrióta Nemzeti Frontot, melynek fő célkitűzése az volt, hogy Iránt minden külső hatalomtól függetlenítse.

A sah - Reza Pahlavi és köre a fronttal szemben egyértelműen Amerikára támaszkodott ... De mégis Mosza ddegh alakíthatott kormányt. Egyik első intézkedése volt az AIOC [olajtársaság] államosítása, amely egy hágai nemzetközi pert, brit embargót (!) és a nyugati szakemberek kivonását vonta maga után.

Moszaddegh törekvéseinek mindinkább gátjává vált a sah és köre, ezért 1952-ben rendkívüli felhatal mazást kért és kapott a Madzslesztől, melynek birtokában megkezdte a royalisták száműzését elbocsá
t ásokkal és perekkel, és 1953-ban a parlamentet is feloszlatta A kommunista fordulattól tartó CIA (!) puccsszervezésbe kezdett. Az Ajax hadműveletre 1953 augusztusában került sor. Augusztus 13-án a sah menesztette Moszaddeget Augusztus 19-én Herbert Norman Schwarzkopf tábornok és a CIA (!)által megszervezett royalisták letartóztatták és életfogytiglani házi őrizetre ítéltek.

Az elkövetkező hét évben Iránt kemény, diktatórikus kormányzat irányította. Ennek egyik legfőbb eszköze a SZÁVÁK nevű belbiztonsági és politikai rendőrség volt, amit amerikai és izraeli (!) segítséggel szerveztek meg. A többtízezer ügynököt foglalkoztató testület az iráni társadalom jelentős részét beszervezte, és kegy etlen módszerekkel küzdött a sah ellenzéke felderítésének és visszaszorításának érdekében. Minde közben az Egyesült Államok Izraelhez hasonló gazdasági támogatásban és jelentős fegyverszállításokban részesí tette hű szövetségesét.

Mindhiába! Khomeini ajatollah "makacssága" miatt elszakadt a hóhérkötél, kicsorbult a hóhérbárd  és
ledőlt a "pávatrón"! Aztán...

1978 októberétől Párizs elővárosában Neauphle-le-Chateauban lakott [száműzetésben] Ám gyakorlatilag az összes sahellenes politikai irányzat mögötte állt, felhívására százezrek árasztották el a teheráni utcákat. A tömegmozgalmak nyomására Reza Pahlavi 1979. január 16-án elmenekült. Február 1-jén soha nem látott győzelmi mámor fogadta a forradalom hazatérő vezérét, aki kinevezte az új kormányt, majd március 1-jén visszavonult Komba. 1979. április 1-jén kikiáltották az iszlám köztársaságot,  

Iránban pedig fenik a görbe kardot, azaz - miket is mondok, centírozzák az atombombát, barkácsolgatják
a közép és hosszútávú rakétákat és méricskélik az Irán és Izrael közötti legrövidebb távolságot... Emiatt Amerikának és Izraelnek joguk van aggódni és felháborodni, de nincs joguk csodálkozni...

Rendezetlen még az Irak és Irán közötti testvérháború számlája is, többmillió halottal itt is - ott is, de ezzel már nem untatnám az olvasót,

Kambodzsa

[Francois Ponchaud írása alapján] 

Ha azt mondom, Angkor wat, egy csodálatos templomváros képe úszik memóriámba, amely egy az európainál sokkal különb, emberibb kultúra képmása.

"Ponchaud huszonhat évesen érkezett az mesés szépségű és sok ezer éves kultúrájú Kambodzsába, amely akkortájt még az idilli béke térsége volt. Gazdagon termő vidék, szerényen, de viszonylag elégedetten élő parasztok, buja rizsföldek, rengeteg szelíd buddhista szerzetes: ezek voltak az első benyomásai. A főváros, Phnompen franciás sugárútjai és pompás gyarmati épületei szülőhazájára emlékeztették, csakúgy, mint a kiváló éttermek, a meglepően magas szintű kulturális élet, az irodalmi pezsgés. Ponchaud hamarosan folyékonyan beszélt khmerül, olvasta a kortárs kambodzsai irodalom műveit, és sok barátra tett szert.

Közülük alig maradt valaki életben. Mert ez az idill nem tartott sokáig. 1970-ben, ahogy a vietnami háború átter jedt rá, az ország káoszba fulladt. Henry Kissinger javaslata nyomán rendelte el az új elnök, Richard Nixon a „Reggeli hadműveletet”, szőnyegbombázásokkal borítva tűzbe a térséget, Kambodzsát és Laoszt is. [Laosz szintén megérne egy misét...] A washingtoni kormány így remélte levadászni a Viet Minh csapatait, és felszámolni a Vietnamon kívüli utánpótlási vonalaikat. Ez végzetes hibának bizonyult, mert az addig loka lizált háború kiterjedt egész Indokínára, és a konfliktus kezelhetetlenné vált. Hiba volt az is, hogy az Egyesült Államok egy mélységesen korrupt és erőszakos katonai kormányzatot juttatott hatalomra Phnompenben, és elűzte trónjáról Norodom Szihanuk herceget, aki korábban sikerrel tartotta egységben népét. Az ország tetemes rizsexportja egyensúlyban tartotta a költségvetést, és Kambodzsa mentes volt az etnikai és szociális feszültségektől is.

"Hibáról" persze szó sem lehet! Minden az amerikai hadviselés "szabályai" szerint történt. Azaz tömeggyilkos zsidó üzlet volt az egész. Nézzenek csak Kissinger pofájába.

A herceg helyére lépő Lon Nol tábornok megjelenése viszont szinte azonnal polgárháborút váltott ki. A nép jó része a rezsim ellen fordult, és inkább a Vörös Khmer nevű szupermaoista partizánmozgalom mögé állt. Akkor még kevesen sejthették, hogy a két rossz közül a sokkal rosszabbat választják. A gerilláknak nem volt nehéz dolguk a lakosságot meggyőzni arról, hogy az őket bombázó Amerikával közösködő kormányzat a fő ellen ségük. A CIA 'műveleti igazgatója' 1973 májusában megerősítette, hogy a vörös khmerek bázisát a bombázásoktól elűzött és radikalizált falusi lakosság képezi.

1975. április 17-én a főváros elesett. A Vörös Khmer megkezdte a Pekingből kapott „társadalomformáló” forgatókönyv szisztematikus végrehajtását. Ennek alapgondolata, hogy mivel az Amerika-barát rezsimet főként a városokban támogatták, minden városlakó eleve gyanús, ezért elpusztítandó vagy átnevelendő, kivált az értelmiség. A hatalmi harcokba dermedő Kína ezt a szerencsétlen országot választotta egy brutális kísérlet kipróbálására: hogyan lehet egy teljes népet totális engedelmességre szoktatni, és megsemmisíteni mindent, ami burzsoá, nyugati vagy tudásalapú. Átnevelés alatt gyakorlatilag a halálra dolgoztatást, jobb esetben az agymosást és a személyiség eltiprását értették. Megjegyzendő, épp Kissinger kötött Kínával egy nagy alkut. Azt hitte szegény hülye - és akkori gazdája Nixon - hogy bombaüzletet kötöttek. Mára tudjuk már, nem.

Pol Pot [...] égy évi uralkodása alatt legalább egy-másfél millió ember esett áldozatul a terrornak. A becslések eltérőek: a korabeli külföldi megfigyelők egymillió áldozatról beszéltek, a vietnámiak három millióról, a Yale Egyetem 1996-os kutatása 2 millióra teszti a halottak számát. A halál okai a kivégzések, a bebörtönzések, a betegségek és az összeomlott gazdaság által okozott éhezések voltak. Az áldozatok többsége a járványok és az éhezés miatt vesztette életét, de több százezerre teszik a kivégzettek számát is.

Korea

Koreát úgy jellemezték, hogy egy palack nyaka. Olyan palacké, amely Kínával van tele. Eként kezelték...

A [koreai] konfliktus előzménye az volt, hogy az 1945. nyári potsdami értekezleten a szövetséges nagyha talmak megállapodtak: a Koreai-félszigeten a 38. szélességi foktól északra a szovjet, délre pedig az amerikai hadsereg fogadja a japán csapatok kapitulációját. 1945 augusztusában a Vörös Hadsereg, szeptemberben pedig az USA csapatai bevonultak Koreába. Így két megszállási övezet jött létre. A 38. foktól északra a szovjetek a saját megszállási övezetükben egy szovjetbarát kommunista rezsimet juttattak hatalomra Kim Ir Szen vezetésével, míg az amerikai övezetben Li Szin Man kezdett kiépíteni amerikabarát autokratikus rendszert. [Fifty - fifty] 1948-ban jött létre a két övezetben a KNDK és a KK, de mindkettő magát tartotta Korea legitim képviselőjének. Az ENSZ a Koreai Köztársaságot ismerte el.

Az amerikai csapatok nagy része 1949-re elhagyta Dél-Koreát, ekkor a KK-t csak a saját hadserege védte, amely akkoriban gyenge és tapasztalatlan volt. A KNDK hadserege erősebb volt, s Kim Ir Szen számított a szovjet és kínai támogatásra is. Kim Ir Szennek azonban nem sikerült rávennie Sztálint arra, hogy a Vörös Hadsereg is részt vegyen Korea egyesítésében; fegyveres segítség helyett a szovjetek haditechnikával, szakértőkkel és a csapatok kiképzésével működtek közre a küzdelemben.

1950. június 25-én a Kim Ir Szen pártfőtitkár vezette Észak-Korea meglepetésszerű támadást indított Dél ellen, s csaknem az egész félszigetet elfoglalta, Szöullal, a déli fővárossal együtt. [...]

Az ENSZ égisze alatt 1950 szeptember közepén jelentős amerikai erők szálltak partra Dél-Koreában, s még 1950-ben visszaverték az északiakat az eredeti határvonalon túlra, visszafoglalták Szöult, és bevették Phenjant. Mivelhogy Douglas MacArthur csapatai megpróbáltak átkelni a Jalu folyón, válaszul 1950 októberében Kína is belépett a háborúba, névleg önkéntesekkel, gyakorlatilag reguláris hadseregével [kb. 300 000 katona], s a határa felé közeledő amerikaiakat délre szorította. [...]

Végül 1951 márciusára a frontvonalak – nagyjából az eredeti határvonalnál – megmerevedtek, s a Nehru képviselte India javaslatára béketárgyalások kezdődtek, miközben a harc tovább folytatódott. 1953. július 27-én a felek tűzszünetet kötöttek, amely a határvonalat újra a 38. szélességi foknál rögzítette.

Kétségtelen, hogy ebben a konfliktusban egyik országrész sem volt piskóta. Ám ami a külföldi katonai beavatkozást illeti: az oroszok nem avatkoztak be. A kínaiak és az amerikaiak igen. Ezen agressziók megitélésénél azt kell csupán figyelembe venni, hogy Kína és Korea szomszédok. Amerika és Korea
között pedig kb. 15.000 km. lehet a távolság.

Igaz viszont, hogy a "blokád" által is nyomorgatott Észak Korea az éhhalállal küszködve is fegyverkezik. Persze ha az első Taepadong rakéta [2006. juniusában] még nem is repült Kaliforniáig, fejlettebb testvérei még megtehetik - a hosszú, viszontagságos utat...

Kuba

Guantanamói kinzóköszpont. Emberi jogok à la America...

"Eisenhower elnök elrendelte a paramilitáris szervezetek finanszírozását, hogy elősegítse a kubai kormány destabilizálását vagy annak megbuktatását, mind a szigeten belül, mind azon kívül. A két ország kapcsolatai minden szinten megszűnnek. A CIA az Egyesült Államokba menekült kubai emigránsok körében keresett önkénteseket az akcióra, akiket később guatemalai, Puerto Ricó-i és nicaraguai táborokban készítettek fel a bevetésre. 1500 személy formálta a 2506. dandárt, útmutatásokat kaptak, mint tüzérek, ejtőernyősök, pilóták stb.

A CIA 1960-ban tervet készített Fidel Castro megdöntésére Kubában. Kennedy elnök nem sokkal beiktatása után elfogadta a tervet, de néhány változtatásra adott utasítást, hogy az amerikai részvételt eltitkolhassák. A CIA kubai emigránsokat képzett ki, hogy azok segítsenek egy Castro-ellenes forradalom kirobbantásában.

1961. április 15-én hat, kubainak álcázott amerikai gép szállt fel Nicaraguából, és kubai repülőtereket bombázott, kevés sikerrel. Másnap hajnalban 1500, a CIA által kiképzett kubai gerilla szállt partra a Disznó-öbölben, mintegy 160 kilométerre Havannától. Kennedy, szembesülve a bombázás miatti nemzetközi tiltakozással, leállíttatta az akció légi támogatását, így Castro légiereje hamarosan megsemmisítette a partraszállóknak utánpótlást szállító hajókat. A partraszállókat a kubai hadsereg 72 órán belül egytől egyig elpusztította vagy fogságba ejtette."

Aktuális helyzetkép: Kuba áll, Castro él, szivarozik... Itt sem jött össze [a demokratizálás, haiti-módra...].

Pakisztán

Egy nyugati újságíró, az egyik "szent háborúba" induló pakisztáni menet szemtanúja beszámolt arról, hogy az egyik településen a helybéli lakosok virágesővel és bátorító szlogenek kiáltozásával üdvözölték az Afga nisz tánba tartó katonákat. A férfiaknál puskák, rakétavetők, gránátok voltak. A CNN értesülései szerint egy másik faluból mintegy ötezer pakisztáni fegyveres vette az irányt Afganisztán felé, hogy a tálibok oldalán harcolhas son a "szent háborúban". Akiknek nem jutott modern fegyver, baltákkal és kardokkal vonultak fel. "Öreg ember vagyok – mondta a hetvenéves Sah Vazir, a pakisztáni hadsereg nyugalmazott tisztje, akinél egy 1920-as évekbeli francia karabély volt. – Szerencsésnek tartom magam, hogy én is mehetek, és talán mártírhalált halhatok…"

"Nem aggaszt bennünket a halál – jelentette ki egy parancsnok a sok közül. – Ha dzsihádban veszünk el, az sokkal jobb, mint az élet. A Paradicsomba jutunk…" Egy fiatal gyógyszerész szintén a bevonulókkal tart: "Nem tűrhetem az amerikaiak bombázását és kegyetlenségét. A muszlimok nem maradhatnak csöndben." Egy 21 éves diák anyja bátorítására fogott fegyvert: "Anyám elküldött, hogy harcoljak a hitünkért." Az édesanya eladta ékszereit, hogy tudjon egy Kalasnyikovot venni a fiának."

A mama nyilván röstelli, hogy csemetéjét nem tudta jobban kistaffirozni. Dehát, "szegény ember vízzel fóz", a közmondás szerint. Persze, ha utóbb összejön egy kis pénzecske, lehet csomagot küldeni a kölök után, egy kis "hazait" néhány hímes tojás gránátot, stb ...

Vietnam

Amerika e másfél méteres sárga "majmok" országában mutatta meg igazi arcát... De miért kotródott ki mégis onnan?

A vietnami háború alatt bővebb értelemben a teljes második indokínai háborút [1957–1975], szűkebb viszonylatban az ebbe való közvetlen amerikai katonai beavatkozást [1959–1973] értjük. [...]

1964. augusztus 7-én a USS Maddox (DD–731) és a USS Turner Joy (DD–951) rombolók elleni vélt [vagyis kitalált] támadásra reagálva az Egyesült Államok kongresszusa elfogadta az úgynevezett Tonkini-öböl határozatot, mely széles jogköröket biztosított Lyndon B. Johnson elnök számára a háború kiterjesztésére. Johnson azonnal elrendel te az észak-vietnami ipari és katonai létesítmények bombázását. [...]

Innen már fáklyásmenet, persze amerikai módra.

"A My Lai-i mészárlás 1968. március 16-án történt. Ezen a napon az amerikai tengerészgyalogosok 500 civilt ,
főleg csecsemőket, gyerekeket, nőket és öregeket? mészároltak le. Az eset nagy vihart kavart az Egyesült Államokban, és nagyban hozzájárult a háborúellenes mozgalmak megerősödéséhez.

1967 decemberében a tartományba vezérelték a 23. gyalogos hadosztály, 11. dandár, 20. gyalogság, első zászlóaljának C századát. A század jórészt érettségizett (!), 18-22 év közötti fiatalokból állt, Vezetőik Ernest Medina kapitány és a gyengekezűnek tartott William Calley hadnagy voltak. 

A helikopterek március 16-án reggel érkeztek a faluba. Az egyik csoport leszállás után azonnal lőni kezdett, válogatás nélkül mindenre, ami mozgott. A lövöldözés hallatán mindenki azt hitte, hogy egy másik egységet támadás ért - és ők is lőni kezdtek. Az életben maradt vietnamiakat aztán a falu szélére terelték, ahol módsze resen kivégezték őket. 

A hivatalos jelentés szerint a 'csatában' 128 vietnami 'gerilla' halt meg [...] Az áldozatok pontos számát máig nem lehet tudni, a legtöbb becslés 300 és 500 között mozog. 

Calley hadnagy védekezésének alapja az volt, hogy ő csak parancsot teljesített. A bíróság pszichiátere szerint viszont a hadnagy [a Vietnamban szolgáló katonák többségéhez hasonlóan] a vietnamiakat nem tekintette embernek. [...]

Az amerikai társadalom eleinte nem hitte el, hogy az „ő fiaik képesek ilyesmire”. Egy másik réteg pedig amellett kardoskodott, hogy a hasonló események a háborúval együtt járnak. Ezért a bírósági ítélet után [30 év] kialakult egy Calley hadnagyot támogató mozgalom, amelytől Nixon elnök több mint százezer levelet kapott, hogy gyakoroljon amnesztiát. Indokaik változatosak voltak [...] Bizonyos körökben Calley valóságos népi hőssé vált. 

A hadnagy büntetését 1971 augusztusában húsz évre, majd 1974 áprilisában tíz évre csökkentették. Hamarosan házi őrizet alá helyezték, majd ugyanezen év novemberében Howard Calloway hadügyi államtitkár hivatalosan is bocsánatot kért tőle. Az egykori hadnagy ma Floridában él, boltvezetőként. 

Bezzeg '44-ben Malmedynél... Ott Joachim Peiper Waffen SS brigadeführer páncéloshadosztályának egyik alegysége elfogott néhány yankeet. Hogy volt, hogy nem volt, nem világos. Tény, hogy az egyik katona, talán szökési kisérlet miatt, tüzet nyitott a foglyokra, a többiek is oda pörköltek. Az eredmény: 112 amerikaiból 72 meghalt. Az ilyesmit seholsem díjazzák. De mit tett a dicső Army? SS katonák százait vetették fogságra és gyötörték hónapokig "guantanamoi módszerekkel", hogy vallomást csikarjanak ki belőlük, főleg szeretett, legendás parancsnokuk Peiper rovására.

"Hadbíróságuk" elé állították Peipert is. Miután kiderült, hogy semmilyen formában, semmi köze sem volt az atrocitásokhoz, "csak" hosszú börtönbüntetést kapott... Dehát amilyen egy ország, amilyen egy nép - olyan az "igazsága" is.

* * *

Mire az olvasó idáig jut [szenved] eszébe juthat, még semmit sem olvasott a cikk tárgyának jelölt "Soft War"-ról.

Én se' felejtettem el, miről akartam írni, csak a végére tettem, csattanónak. Aki volt olyan figyelmes, hogy elol vasta fent az "ugrási javaslatot" jól jár, mert egyből itt találja magát, megúszva a hosszú köztes litániák elolva sását.

Tehát, mi is az a SOFT WAR?

E háborút nem a gonosz erői, hanem maga a gonosz ellen vívják, közvetlenül. Azaz nem a kolosszális halálhordozók, lopakodók, tankok, zöldsapkások ellen. Nem! Kampósorrú, görbelábú, göndörhajú kis emberkék ellen, akikről a jónép ma jószerint azt sem tudja, hogy egyáltalán léteznek. De ha tudja is, nem tudhatja, hol lapulnak most, és hol lapulnak majd, ha fesz lesz.

Ők maguk is azt hiszik tán', hogy inkognitójukat sikerül megőrizniük miközben embermilliárdok halnak kínhalált az ő parancsukra, az ő hasznukra. Tévednek. Dehát cion bölcsei se egyszer tévedtek.

A "Soft War" legfőbb stratégiai célja e "célpontok" azonosítása, helyváltoztatásaik nyomonkövetése. Lehetséges ez? Feltétlenül! Hogyan? Ime!

A világon minden létezőnek inputja és outpoutja [emissziója] van. Az utóbbi - vagyis az emisszió - mérhető [detektálható]. Az emberi test emissziója pl. igen sokrétü. És - ez a lényeg - az emisszió maga az ember. vagyis az emissziók olyasmik, mint az újjnyomok - a kibocsátó azonosítására alkalmasak. Szemléltető példa az embe ri test aurája, amit a szem nem lát, de azért van, sugárzik és jellemzi, másoktól megkülönbözteti (!), viselőjét.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A továbbiak megértéséhez két új fogalom beiktatása szükséges, ezek az "ötödik hadoszlop" és a "hatodik hadoszlop".

"Az 'ötödik hadoszlop' kifejezést Emilio Mola Vidal spanyol fasiszta tábornok használta először a spanyol polgárháború alatt, amikor négy hadoszlopa Madrid felé vonult. Ötödik hadoszlopnak a madridi kormány ellenzékét nevezte, akiktől azt várta - nem hiába - hogy segíteni fognak Franco tábornok 'lázadó' csapatainak Madrid elfoglalásánál."

A náciknak megtetszett ez a kifejezés. Alkalmazták is, de nem a fogalom eredeti értelmében. Az Abwehr [Cana ris tengernagy emberei], a Wehrmacht előtt járva, "segítettek", pánikkeltéssel, merényletekkel, robbantásokkal, stb. Ezek aznonban többnyire előreküldött német diverzánsok voltak, akik alkalmasint igénybe vették a helyiek segítségét is.

Amerikára "adaptálva" az ötödik hadoszlop azokat az amerikaiakat jelentené, akik tökig vannak a cionista rendszerrel. Vannak ilyen amerikaiak? Vannak, lennének - szép számmal. De most csak egy röpke példára futja.

1995. április 19-én reggel kilenc óra két perckor pokolgép robbant Oklahoma City központjában. A felrob bantott hétemeletes szövetségi irodaépület romjai közül nyöszörgés, sírás, segélykérés hallatszott. Sebesültek tántorogtak az utcán, sérültek, halottak feküdtek vértócsákban. A terrorcselekményben 168-an vesztették életüket, köztük 19 kisgyermek. ... Egy ízig-vérig amerikai fehér honpolgár, az Öböl-háború veteránja volt a robbantó. 'Oklahoma bosszú volt Wacoért', a texasi telep 1993. áprilisi megrohamozásáért mondta Timothy McVeigh. ... Két évig tervezgette a robbantást, ezt az épületet pedig azért szemelte ki, mert úgy vélte, ott dolgozott a legtöbb gyûlölt tisztségviselõ.

McVeigh tehát törlesztett, ha úgy tetszik, számlát egyenlített ki. Van valakinek akár halvány fogalma is arról, hány ilyen nyitott számla, hány McVeigh, hány "szélsőséges" szervezet van Amerikában?

Van tehát Amerikában ötödik hadoszlop? Kiderül, ha eljön az ideje...

Ami a "hatodik hadoszlopot" illeti, a külföldről beszivárgó diverzánsokról van szó, az egykori Abwehr ügynökök reinkarnációiról. Dehát, szivárognak egyáltalán a "Népek Kohójának" vastag falai? Úgy tűnik, jócskán szivárognak. Erre is tudnék példákat, de minek? Higyjen mindenki, amit akar.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

E szükséges kitérő után térjünk vissza témánkhoz.

Amerika az Echelon rendszer segítségével kémleli a világot és persze önmagát [hisz az igazi veszély belül van]. Minden más államnak, ill. államszövetségnek joga van hasonló rendszert üzemeltetni, ha van rá pénze.
[Kínának és Oroszországnak biztos van...] Egy ilyen rendszer képes felderíteni, hogy a szörnyeteg irányító impulzusai honnan indulnak és hol kötnek ki. A földrajzi lokalizáció meglepő eredménnyel járhat. Kiderülhet, hogy a "legcikisebb rezgéseket" nem a Capitolium, a Fehér Ház, vagy a Pentagon bocsájtja ki, hanem egy teljesen ártatlan, ill. jellegtelen külsejü objektum: "tudományos" intézet, lakóház, iskola, stb.

Ezt az objektumot ki lehetne iktatni a "Hard War" módszerével. Ez esetben egy csomó ember meghalna, mint Oklahoma City-ben, de semmi sem garantálná, hogy a romok azt az ipsét is eltemetik, akire egy McVeigh pályázik.

A "Soft War" lényege pedig épp az, hogy csak azt - azokat pusztítsa el, akiket "szükséges".

Ehhez a közelítést modulálni kell. Egy ilyesfajta célobjektumban viszonylag könnyü megállapítani, ki mivel foglalkozik, feltéve hogy az "érdeklődő" bejut, vagy valami módon bekukkanthat oda. A "hadoszlopok" itt lépnek működésbe. A hagyományos megfigyelés módszereivel könnyen megállapítható ki tartozik oda és kik
a látogatók. Emberünk lehet ottlakó, ott dolgozó, de akár látogató is. Foglalkozzunk előbb az előbbiekkel.

Tudjuk, hogy egy echte VIP yankeet sok léhütő vesz körül: beosztottak, titkárnők, testőrök, sofőrök, takarítók, szakácsok, szobalányok, kertészek, stb. A leghülyébb kémlelő számára sem jelent nehézséget, hogy valakit beszervezzen a környezetből, aki azonosítja "emberünket". Az illető azonban mozoghat, mint egy büdösbo gár. Akár megjelenését, gépkocsiját, személyzetét, lakcímét, sőt nevét is változtathatja. Változatlan azonban újjlenyomata, DNS mintája, hangmintája és még egy csomó emissziós jellemzóje, amelyek alapján "nyomkö vethető", más szóval detektálható. E mintákat egy takaritónő is megszerezheti.

Persze emberünk se' hülye. Likvidálásának elvi lehetőségeit nyilván jól ismeri és arra törekszik, hogy a becs telen becses személyét érintő veszélyfaktorokat kiküszöbölje, vagy csökkentse. Ezt megteheti, de ennek is vannak kockázatai, ill. mellékhatásai.

A nagyobb biztonság a "természetes emberi kapcsolatok" számának csökkentését igényli. Ez - ad abszurdum - azzal járhat, hogy nem lófrál nyilvános helyeken, nem kocsikázik lakása és munkahelye között, tehát vagy itt dekkol, vagy ott. Vonulhat persze bunkerbe is. A "füherbunker" históriájából tudjuk, hogy ez a megoldás sem problémamentes.

A természetes emberi kapcsolatok hiánya pusztító, viszont a kapcsolatok minden eleme halálos veszélyt hordozhat emberünkre nézve. Legyen az ő gondja a modus vivendi kigondolása. Ha nem jut megoldásra, képtelenné válik feladata ellátására, elveszti realitásérzékét és már nem is célpont.

Ha viszont sikerül megőriznie virulenciáját célpont marad, következnie kell tehát a "törlésnek" [eliminálás].

Az atomkorban is alkalmazható módszerek puszta felsorolása is meghaladná az amúgyis terjengős írás kerete it. Engedhetjük viszont fantáziánkat a lehetőségek dimenziójában csapongani. Oh Amerika, Oh Izrael! Hát persze! Kik foglalkoznak legbelterjesebben a "génfegyver" fejlesztésével? Hát ők! Hülye lennék? Tán' nem.

"Amerikai tudósok állítása szerint tíz éven belül már olyan, genetikai kódok alapján pusztító, biológiaifegy vereket lesznek képesek előállítani, amelyek bőrszín vagy szemforma alapján képesek válogatni áldozataik közt . A fertőzés elterjesztésekor lehetőség van a „fegyver” hatásának késleltetésére is, illetve arra hogy a fertőzés csak valamely gyógyszer bevétele után indítsa el támadását a testben.

E fegyverek működési elve az, hogy genetikai információkat kódolnak a baktériumokba, méghozzá aszerint, hogy mely személyt vagy csoportot vesz célba a mikroorganizmus. Ha a baktérium bejut a célszemély(ek) szervezetébe, érzékeli azt, majd elpusztítja. Ha viszont a baktériumok olyan szervezetbe jutnak, melynek genetikai kódjai nem felelnek meg a „beprogramozott” kritériumoknak, akkor minden különösebb hatás nélkül elpusztulnak.

[Jut eszembe, amit a nagy magyar író Konrád György "génkoktél" teóriájáról írtam. Ha a magafajták génállomá nya valóban "spéci", szarban lesznek, ha az ellenség is hozzákezd a gének babrálásához...]

* * *

Hihetetlennek tűnik tán', de a végére értem. A befejezés kurta - furcsa lesz.

Célom mindössze néhány gondolati bogár beültetése volt. Ha "bogarat üt" egyesek fejében, amit olvastak, jó! Ha nem, eggyel több az elvetélt "művek" száma. Nem írhatom elő persze, ki mit gondoljon. Ideírhatom viszont - epilógusként - hogy én mit gondolok.

Világszerte gigászi erők támadnak a gonosz birodalmára és annak "csodafegyverére" a dollárra. E vihar szele máris lengedezik, hamarosan bömbölni fog. Nos, ebben a viharban kell mindenkinek eldöntenie, mit csinál. A kalapját fogja, vagy valami más után nyul... Kellemes töprengést! Remélem, világosan fejeztem ki magam.

2010.02.01

Sz. Gy.